Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/2/ Honnan ered az alkímia fogalma?

Pentagram > 2003-as évfolyam


Az alkímia iránt növekszik az érdeklődés, és vele kapcsolatban oly sok különböző nézettel találkozunk, hogy a Pen­ta­gram szerkesztősége szeretne Önöknek áttekintést nyújtani ezekről a véleményekről, még ha ez nem is lesz teljes. A legutóbbi 50 év közleményeiből válogattunk. Ezek mindegyikéből kiderül, hogy ennek a titokzatos „tudománynak” a gyökerei igen messzire nyúlnak az emberiség múltjában.



A szerző, Mircea Eliade szerint az alkímia a kohászatból keletkezett. Olvasztárok, kovácsok és alkimisták gyakran hivatkoztak különleges vallási tapasztalatokra, amelyeket titokban tartottak, és beavatási szertartásokba vettek fel. Mindhárom csoport az anyaggal dolgozott, amely szent és élő volt számukra. A transzmutáció, az átalakulás elérése volt a céljuk. A kohászat és az alkímia kapcsolódási pontját ott találjuk, ahol az ember beavatkozott a feldolgozott anyag ritmusába. Hittek a Földnek mint az élet forrásának szentségében, és meggyőződésük volt, hogy annak bárminemű meggyalázásáért áldozattal kell vezekelni.

A kínai fémkohászok beavatási szertartásai és misztériumai valószínűleg fontos részét képezték a taoizmusnak és a kínai alkímiának.

Alkímia mint pszichológiai fejlődési folyamat című könyvében Marie Louise von Franz írónő rámutat arra, hogy az afrikaiak élményvilágukban az anyagot isteninek vélik. Minden átalakulási folyamatnak van egy istensége. A szertartásokban isteni erőket hívnak fel, és azt hiszik, hogy így isteni hatalmat gyakorolnak. Az alkimista így változásokat idéz elő az isteni hatalmak birodalmában.

Az egyiptomiak a fémolvasztás ismeretét a babilóniaiaktól és a suméroktól vették át. Az ón, réz és vas olvasztása szemükben vallásos ténykedésnek számított. A mumifikálás is alkímiai folyamat volt. A testet jelképesen Ozirisszé, az emberben rejlő kozmikus és egyéni elvvé változtatták. Így egyesítették az embert az istenséggel. Ezért az ősanyagba, az ősvízbe vagy nunba merítették.

A svájci B.D. Haage összeállítása az időszámításunk utáni 3. századdal kezdődik. Többek között beszámol az ebből a korból származó legrégebbi iratról, a Physika kai Mystika-ról, amelyben tisztító- és beavató-eljárások szerepelnek. A szenvedésre, halálra és feltámadásra vonatkozó ismétlődő szóképek gyökerei a mítoszokban és a misztérium-kultu­szok­ban vannak. Haage szerint a gyógyászat a nyugat alkímiájában az arab alkímia révén foglalhatta el a helyét. Ebben az összefüggésben említi Paracelsust és követőit is, akik a panaceát keresték, amelyet növényi és állati anyagokból kellett elkészíteni. Az alkímia ettől fogva már nemcsak az ásványvilágra korlátozódott.

Az „alkímia” fogalma 12. századi arab szövegek fordításából ered. Ezek témája az al-kimiya, amit latinra az akimia, aquimia, alchimia vagy alchemia szóval fordítottak. Albertus Magnus (1193-1280) az ars nova-ról (az új művészetről) vagy alchimiáról ír.

Haage a „chemia” szót Énókh könyvére vezeti vissza, többek között Zozimos leírása alapján. (A ford. megj.: Ádám fiának, Káinnak fia Hánókh; majd Ádámnak újabb fia született: Séth, akinek későbbi leszármazottja Énókh, aki, mivel Istennel járt vala, eltűnék, mert Isten magához vevé.) A Szászánídák uralkodása alatt (Kr.u. 224-651) alapították a Gondischrapuri Akadémiát és néhány tudományos központot Egyiptomban. Itt többnyire filozófiai, fizikai, csillagászati, földrajzi, orvosi, valamint alkímiai témájú görög és más nyelvű szövegek fordításait használták. Ezeknek a szövegeknek némelyike perzsa és mezopotámiai fordítóközpontokból származott. Fordítottak például Thalesz, Pitagorasz, Empedoklész, Demokritosz, Szokratesz, Plato és Arisztotelész műveiből, de hermetikus iratokat is, mint a Tabula Smaragdina. Az ibériai félszigeten át sok ilyen arab irat került - bár latinra fordítva - a nyugat középkori alkimistáihoz.

Egy másik szerző, H.W. Schütt az alkímia eredetét az ókori Egyiptomba helyezi. Úgy véli, hogy a Serapeion (Sera­pis isten temploma) szolgál bizonyítékul arra, hogy a görög vallás és filozófia, valamint az egyiptomi vallás és templomi művészet kölcsönösen, mélyrehatóan befolyásolták egymást. Így jött létre később a vallásnak, filozófiának és gyógyításnak olyan ötvözete, amely meghatározta az első alkimisták gondolkodását és ismereteit. Ezek az orvosok gyógyszertannal foglalkoztak. A görögök nagyra becsülték az orvostudományt, és mindenekelőtt az egyiptomi sebészetet és anatómiát. A görög befolyás még felismerhető az alkimisták néhány receptjén. A felhasznált anyagok mind az alkimisták irataiban, mind a gyógyítással kapcsolatos görög szövegekben szerepelnek. Alkímiai kísérleteket végeztek fémekkel, hogy új gyógyító eljárásokat fedezzenek fel. Ezekben fontos szerepet játszottak az emésztési folyamatok, a bomlás és erjedés.

A szerző mindenekelőtt a kémiára helyezi a hangsúlyt. Szerinte az alkimisták a kémikusok előfutárai voltak. Roland Edighofertől idéz: „A rózsakeresztes irodalom eredménye az lett, hogy a 17. században sok olvasó a rózsakeresztes üzenetnek ebből a képi gazdagságából csak a csodálatraméltót, és a vele kapcsolatos alkímiát őrizte meg.”

Milyen szerepet játszottak a 17. századi rózsakeresztesek gondolatai a régi alkimistáknál és az új kémikusoknál? Az alkímia néhány kiváltságosnak a titkos tudománya volt. Mindenestre így tekintették az alkimistákat. Ez a kép azonban nem egyezik az elmúlt évszázadok haladó tudósáról alkotott elképzeléssel. Épp­így nem illik az általános reformáció pátosza - a hagyományokkal való szakítás - a hagyományos beavatottról kialakult képhez. A rózsakeresztesek néhány iratában azonban mégis megemlítik a prisca sapientiát (a tiszteletreméltó tudást), amely állítólag Ádámhoz és Mózeshez nyúlik vissza. A rózsakereszteseket ezen kívül a templomosok rendjével is kapcsolatba hozták, mégpedig közös jelképeik, mint például a rózsa és az andráskereszt miatt.

Peter Marshall a bölcsek kövének keresését Kínában kezdi, és keresésének íve - az indiai, egyiptomi, arab országok-béli és európai alkímián át - a hermetikus megvilágosodásig húzódik. A kínai alkímia eredetét firtató kérdésére Zhao Kuang-hua professzor így válaszolt: „Ez Krisztus előtt legalább 200 évre nyúlik vissza, de nem tudjuk, hová. Az alkímia a taoizmusból fejlődött ki. Minden alkimista taoista, de nem minden taoista alkimista. Az alkímia a taoizmus egyik nézete.” A kínai alkímia a kozmoszról alkotott három taoista alapgondolaton nyugszik: a chi-n, a yin és yang elvén, és az öt elem elméletén. A chi-t gyakran energiának tekintik, amely a testen és a világegyetemen át kering. Mindent áthat, életerőnek is értelmezhetjük, és látható is. Az anyagi dolgok chi-ből állnak, és szerkezetüket, valamint tulajdonságaikat is ez szabja meg.

Tao két elvre, yinre és yangra osztható. Ez két erő, amely szemben áll egymással és kölcsönösen kiegészíti egymást. Hatnak a mindenségben, és egy ki- és beáramló mozgásnak - mint az apály és dagály - vannak alávetve. A Tao te Kingben azt olvassuk, hogy az élőlényeket yin és yang veszi körül, és harmóniájuk a kettő közötti egyensúlytól függ.

A Tao kínai jelei a sötétséggel és a világossággal állnak összefüggésben. Egy dombnak az árnyékos, sötét, északi oldala yin, a világos, napos déli fele pedig yang. A kínai alkímiában a yint tigrisnek, víznek vagy nőnek, a yangot sárkánynak, tűznek vagy férfinak ábrázolják. Az alkimista arra törekszik, hogy a yinre és yangra hasadás folyamatát megfordítsa, és így eljusson Tao-hoz, az egységhez. Ha önmagában és laboratóriumában képes elérni az egységet, megkapja a halhatatlanság arany elixírjét.

A kínai alkímia harmadik összetevője az az elmélet, hogy a világegyetem valamennyi folyamata és anyaga öt elemből (wu hsing) áll. Ez a teória a Krisztus előtti 10. századból származik. Fontos, hogy ezt az öt elemet ne keverjük össze az öt anyagfajtával, mint a nyugati felfogás négy elemét (tűz, levegő, víz, föld). A kínai gondolkodás folyamatokkal, nem pedig anyagokkal dolgozik. Az elemek nem passzívak. Öt hatásos erőről van szó, amelyek állandóan áramló, ciklikus mozgásban vannak. Az embert alkotó öt alapvető elem: az esszencia (lényeg), az értelem, a vitalitás (életerő) - ching, a szellem - shen, és az energia - chi. Az első kettő képezi a tudatot, a másik három pedig mint a három kincs ismeretes.

Összefüggést látnak az öt szabad szemmel felismerhető bolygóval is: Merkúr - víz, Mars - tűz, Jupiter - fa, Vénusz - fém, és Szaturnusz - föld. Mivel feltételezték, hogy minden egyes bolygónak megvan a saját hangmagassága, a „szférák zenéjéről” beszéltek akkoriban.

A kínai alkímia gyökere az a hit, hogy a világegyetem alkotórészei között egy bonyolult és kifinomult összefüggő szövedék található, s mindez együtt alkotja a Taot. Ez egy szerves modell. Energiával tölt fel minden mindent. Minden együttműködik az Eggyel, és egyik sem fontosabb, mint a másik.

A menny Taoja rejtélyesen és titokban működik. Nincs szilárd formája és nem követ meghatározott szabályokat. Oly nagy, hogy sohasem érjük el a végét, és olyan mély, hogy sohasem puhatolható ki.



Az alkímia egyedülállóságát az adja, hogy összekapcsolódik benne filozófia, vallás, pszichológia, művészet, elmélet és gyakorlat, látomás és kísérlet. Az alkímia holisztikus tudomány, és az értelem, a test és a szellem kapcsolatával foglalkozik. Az alkimisták ezt a nagy műnek, az Opus Magnumnak, vagy a Műnek nevezik. Ez egyrészt a laboratóriumban folyó kísérletezés, másrészt pedig saját tökéletesítésük belső munkája. Az alkimista a „mint fenn, úgy lenn, mint belül, úgy kívül” alapigazságából indul ki. Az a változás, ami egy látható anyagban lép fel, a lélek transzformálásának, átalakulásának belső folyamatát tükrözi.

A bölcsek kövének felfedezése az alkimista számára az ő belső sikerének külső jele. Az alkímiának tehát kétféle értelmezése van: az exoterikus vagy külső, és az ezoterikus vagy belső. Az exoterikus tudomány az anyagnak, a bölcsek kövének gyakorlati elkészítése, amellyel állítólag fémet arannyá változtatnak és meghosszabbítják az életet. Ez a megközelítés kulcsszerepet játszott a történelemben és a tudomány fejlődésében.

Az ezoterikus hagyományban az arannyá változtatás annak az emberi fáradozásnak a jelképes tevékenysége, amelyben alap-anyagot megfinomult szellemmé alakítanak át. Tehát nem kevesebbről, mint a szellemi megvilágosodás aranyának az előállításáról van szó. Az ezoterikus hagyomány már a legrégibb idők óta közvetítette a világ szerkezetére, az emberiségnek a világmindenségben elfoglalt helyére, a szellem mibenlétére és az élet céljára vonatkozó ismereteket. Paracelsus, a modern gyógyszerészet atyja, Jan Baptist van Helmont, aki a gázok létezését bizonyította, Johann Friedrich Böttger, a porcelán felfedezője Európában, és Robert Boyle, aki lerakta a modern kémia alapjait, mind ismert alkimisták voltak. Isaac Newton is gyakran foglalkozott alkimista iratokkal.

Ez a felsorolás nem lenne teljes, ha nem utalnánk Carl Gustav Jungra. Őt különösen érdekelte az alkímia, és fel is használta azt a pszichológiában. Felismerései úttörő jelentőségűek voltak, és még mindig igen értékesek a pszichológia és a filozófia számára. Jung mind a tudattalan, mind a lélek szintjén úgy kezelte az ellentétek szétválasztását és egyesítését, ahogy ezeket az alkimista Mű jelképrendszerében ábrázolják. Ebből a nézőpontból áttekintést és magyarázatot írt a „bölcsek kövének” keresése és a Krisztus-gondolat közötti összhangról.

A Rózsakereszt Iskolájának az alkímiáról és ennek hátteréről vallott felfogását Jan van Rijckenborgh ismerteti a Rózsakereszt Szerzetének hitvallása című művében. Véleménye szerint az alkímiát illetően két felfogás létezik. Az egyik a fémek átalakításának szószerinti jelentéséből indul ki, vagyis közönséges fémek arannyá alakításának kísérletéből. A másik felfogás homlokegyenest szemben áll ezzel, és ezt az átalakítást tisztán szellemi folyamatnak látja. A szellem aranyáról van szó, amit meg kell szabadítani az alantasnak a bilincseitől, és fel kell emelni a magasabb valóságba.

Az első nézet teljesen hamis. A második az ember egyik feladataként bizonyos igazságot tartalmaz; de ez még semmit sem mond a rózsakeresztesek alkímiájáról. Egy behatóbb vizsgálat révén, és ha sikerül néhány fátylat fellebbentenünk, kiderülhet számunkra, hogy mi az igazi alkímia. Anyagtestünkkel tudatosan élünk az anyagvilág kémiai szférájában, az anyag úgynevezett mélypontján. Ez az anyagi világ elemekből, ásványi anyagokból és fémekből áll.

Az elsüllyedt anyagi világot, amelyben élünk, egy szellemi szubsztancia itatja át. Ez Krisztus ereje. E szellemi esszencia feladata, hogy az anyagi világot eredeti tisztaságában állítsa helyre, és a benne kifejlődő életet a számára korábban kijelölt útra ösztökélje. Krisztus, aki betölti a mindenséget, ehhez segítségre lel a nyugati rejtélyiskolában. Minden megújító és összetörő folyamat mögött ott áll a Rózsakereszt Szerzete, amely egész szervezetével, minden téren, koncentráltan Krisztus szolgálatában dolgozik. Ez az alkímia, a rózsakeresztesek alkímiája.






Forrásmunkák:

1. Mircea Eliade: Schmiede und Alchemisten (Kovácsok és alkimisták).

Ernst Klett kiadó, Stuttgart, 1960.

2. Marie Louise von Franz: Alchemie als psychologisch ontwikkelingsproces (Alkímia mint pszichológiai fejlődési folyamat). Lemniscaat, 1979.

3. Bernhard Dietrich Haage: Alchemie im Mittelalter, Ideen und Bilder von Zoimos bis Paracelsus (Alkímia a középkorban, ideák és képek Zozimostól Paracelsusig).

Artemis und Winkler, Zürich, 1966.

4. Peter Marshall: The Philosopher's Stone

(A bölcsek köve).
Macmillan Tirion, 2001.

5. Hans-Werner Schütt: Auf der Suche nach dem Stein der Weisen; die Gschichte der Alchemie (A bölcsek kövének keresése; az alkímia története).

C.H. Beck kiadó, München, 2000.

6. C.G. Jung: Psychologie und Alchemie

Rascher kiadó, Zürich, 1944.

7. C.G. Jung: Mysterium Coniunctionis. Rascher kiadó, Zürich, 1956.

8. Jan van Rijckenborgh: A Rózsakereszt Szerzetének hitvallása.

Rozekruis Pers, Haarlem, 1980


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,