Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/3/ Szembenállás helyett semlegesség

Pentagram > 2003-as évfolyam


A semlegesség fogalma nem mindigcseng jól az általános nyelvhasználatban. „Se hús, se hal”, tehát nem tartozik egyik félhez vagy párthoz sem. Gyakran a közönnyel, pártonkívüliséggel és visszahúzódással azonosítják. A neutron töltés nélküli atomi részecske. A latin nyelvben a 'neuter' szó azt jelenti, hogy pártatlan, 'a kettő közül egyik sem'.



Az ellentétek láthatóan meghatározzák az egész életet. Az élet a Földön Észak és Dél mágneses sarka között zajlik. A pozitív és negatív elektromos töltések között olyan energiamező található, amelyre azonban mindkét pólus „rányomja bélyegét”. Erkölcsi szempontból 'jónak' neveznek valamit, ha inkább a jó sarokhoz közelít, és 'gonosznak', amennyiben a rossz sarokhoz áll közelebb. Így ingázik jó és gonosz a két pólus között ide-oda. A két fogalom tartalmát a mindenkori kultúra határozza meg, amelyből származik. Ugyan­ez érvényes az ízletesre és az undorítóra, az elfogadhatóra és az elfogadhatatlanra, a forróra és a hidegre, a kellemesre és a kellemetlenre.

A két sarok mint szélsőség azonban nem létezhet és működhet az őket összetartó erő nélkül. Az atom szétesne, ha a magvában rejlő erősen sarkosított részecskéket nem tartanák össze a neutronok, melyek láthatóan nagyobb erővel rendelkeznek, mint a mag többi, töltéssel rendelkező részecskéi.



„Az üresség miatt használható”



A nem polarizáltban, a semlegesben nagyobb erő rejlik, mint a polarizáltban. Hermész Triszmegisztosz azt mondja: „Minden, ami mozog, valamiben és valami által mozog. Az, amiben valami mozog, nagyobb és erősebb a mozgatottnál.” Lao Ce a 'nemlétről' szól, és ezt az üres térhez hasonlítja: „Harminc küllő kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. […] Így hasznos a létező, és hasznot-adó a nemlétező.” (Tao Te King, 11. fejezet, Weöres Sándor fordítása). A húr nem zeng, ha csak az egyik irányba feszítik. Csakis úgy ad hangot, ha a középen át visszaleng. Az arany középút egy nyugalmi állapot, amely erősebb töltésű, mint a két sarok, melyek közt rejlik.

Az embert mindennapi élete mindig ellenpólusok elé állítja, így szüntelenül választania kell. Emellett az ember birtokol egy semleges képességet is, egy semleges erőt, mely sokkal erősebb, mint a két pólus, melyek folyton meg akarják nyerni a maguk számára. Ez a képesség rejtett napként nyugszik a mikrokozmosz közepén. Ha ezt a semleges és semlegesítő képességet helyesen alkalmazzák, akkor hatásossá válik az isteni erő, mely felülmúlja a polarizált természet minden erejét. Ez az erő visszavezetheti az embert eredeti, halhatatlan életállapotába, mely megelőzte az ellentétek eme világának létét.

A Bibliában van egy példázat, amely rávilágít erre (Lukács 8,22-25): „Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. (A modern Rózsakereszt tanában a 'túlsó part' az új életterületet jelenti.) És elindulának. De hajózásuk közben elszenderedék; - Jézus jeleníti meg a másik életterületet. Így is mondhatnánk: a másik életterület megjelenítője visszavonult. - És szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valá­nak. A régi természet sarkosítása egyre erősebbé vált, és a tanítványok kezdték félteni az életüket. Csak ekkor emlékeztek arra, hogy közöttük volt Jézus, az isteni küldött. És hozzá menvén, felkölték őt, mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség.” A nyugtalanságot okozó ellenpólusokat megfosztották erőiktől. Nyugalom ereszkedik az ember lélegzőterébe, mihelyt megnyitja magát a mikrokozmosza magvában nyugvó semleges elv előtt.

Az embert természeténél fogva állandóan magával rántja „az ellentétek mozgása”, és - mint az órainga - ide-oda leng. Egy csekély impulzus is elegendő ahhoz, hogy kiváltsa ezt a mozgást, míg a nehézségi erő az ingát újra és újra a közép felé viszi. Így állítja az egyetemes Krisztus-erő is az embert újra meg újra az arany középút elé. Ameddig azonban a különböző sarkok közötti nyughatatlanságból él, addig nem ismeri ezt az arany középutat. Túlságosan szoros kapcsolatban van a nyugalmi állapotból való kilengéssel, a létért való küzdelemmel, amit az 'életének' hív. Minden energiájával beleveti magát ebbe a viszályba, és nem ismeri fel, hogy így bezárul a közép útja. Pedig ez az út kezdettől fogva a mikrokozmoszába van írva, és a halál sem törli el. Ez a benső harmónia élete, az isteni bölcsességé és a pártatlan szereteté. Ez semmiképpen sem olyan út, amely néha a gyűlölet völgyén vezet keresztül, időnként pedig a földi szeretet kedves dombvidékén szárnyal. Nem viszonylagos tulajdonságok uralják, hanem az abszolút. Ezen út nyomai ősemlékezésként, bizonytalan honvágyként jelen vannak még az ember szívében. És nagy szükségben olykor felvillanhat előtte az aranyló út egy részlete, és megmenekülést hozhat számára.



A közép ereje újra megszólalhat



Logikus, hogy az ember ezt csak akkor érheti el, ha elhagyja a küzdőteret, tehát mihelyt nem kapaszkodik már a pólusok egyikébe sem, és képes szabadon állni, embertársai megítélése és kritizálása nélkül. Akkor újra megszólalhat a közép ereje, felvirágozhat az eredeti élet. Az emberben újjászületik az eredeti ember, Jézus pedig Krisztussá fejlődhet, azzá a tiszta lélekké, aki tudatában van az őt vezető isteni szellemnek. Lao Ce ezt Taónak hívja:



„Pillants Taóra - és nem látod;

színtelennek mondják.

Fülelj Taóra - és nem hallod;

hangtalannak mondják.

Tapintsd Taót - és nem érinted;

anyagtalannak mondják.

Nincsenek szavak e hármas rejtélyre.

Ezért olvadnak egységbe.



Tao legfelül nincs a fényben,

legalul nincs a sötétben.

Tao örök és nem nevezhető meg névvel;

mindig visszatér a nemléthez.

Közeledsz Taóhoz és nem látod kezdetét.

Követed és nem leled a végét.

Az ősi Taót felkutasd,

hogy a jelen létén uralkodhass.

Aki felismeri az eredethez vivő kezdetet,

az kezében tartja Tao fonalát.”




(Tao Te King, 14. fejezet)



Az eredethez való visszatérés a szívben rejlő isteni magnál veszi kezdetét. A benne nyugvó erő - éppúgy, mint Tao - felülmúl minden polaritást. Aki a mindennapi életben használhatja ezt a semleges erőt, az megtapasztalja, hogy a viharok elcsitulnak, mert egy sokkal hatalmasabb erő utasítja rendre őket.

Ekkor az ember tökéletes tudatossággal áll világa pólusai között, melyek már nem téríthetik őt le arany pályájáról. Mivel saját maga lelt rá a közép ösvényére, nem próbál menekülni a világból, hanem képes szolgálni benne teremtménytársainak.



Források:

Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis, 2. rész, 13. fejezet.

Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri: A kínai Gnózis, 1988, Rozekruis Pers, Haarlem.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,