Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/4/ A négy nemes igazság

Pentagram > 2003-as évfolyam


Gautama Buddha a Védák és Upanisádok időszakának végén hirdette tanításait Indiában, Krisztus előtt mintegy 500 évvel. Az uralkodó mitológiai irányzatok „őserdejében”1 mutatta meg az utat, a négy nemes igazságról szóló tanával, amely a nyolcszoros ösvényben teljesedik ki.



Tanítását elsősorban az emberi lét józan vizsgálatának és legyőzésének nevezhetjük, mivel teljesen mentes a földöntúli vagy másvilágról szóló elméletektől, és nem ad alapot az isteni lényekről való találgatásra sem.

Tanítása az idő felett áll. Örök igaz­ságai messze túllépik India határait, és mindmáig nagy jelentőségűek a keresők számára. Szavait saját korában nem foglalták írásba. Évszázadokon keresztül a szerzetesek szájhagyománya őrizte tanítását. Mint az emberiség legtöbb nagy tanítója, ő is csak hiteles beszédének erejére hagyatkozott, miáltal szavai maradandó erőt, s a hallgatók szívében mélyebb értelmet nyertek. Követői csak jóval később választották az írásos formát, hogy szavait megóvják a feledéstől és az ellaposodástól.



A négy nemes bölcsesség igazsága



Buddha tanításának lényege olvasható Az elefántnyom című rövid példázatban. Szerzőjének Száriputtát, Buddha „legnemesebb tanítványát” tartják2.

Száriputta ezt mondja: „Barátaim, miként minden lábnyom belefér az elefánt lábnyomába, s az elefánt lábnyomát mérete miatt a legnagyobbnak tartják, ugyanígy, barátaim, a mindenkori üdvözítő lények tanításait is össze lehet foglalni a négy nemes igazságban. Melyik ez a négy? A szenvedés nemes igazsága, a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, a szenvedésből való kiemelkedés nemes igazsága, és a szenvedésből való kiemelkedéshez vezető út nemes igazsága.”

Ebben a négy rövid mondatban az emberiség négy nagy lehetőségét foglalták össze, amiben megtalálható a megváltáshoz vezető ösvény lényege, ahogyan ezt Gautama Buddha mutatta meg nekünk.



A szenvedés nemes igazsága



Elsősorban a szenvedés az, ami az embert arra készteti, hogy kikutassa léte értelmét. A szenvedés kimozdít önelégültségünkből, felráz minket, és ezzel felébreszti szenvedő embertársaink iránti együttérzésünket is.

Miután a bodhi-fa alatt átélte megvilágosodását és szellemi felébredését, egy éjszakai virrasztást követően Buddha kihirdette első tanítványainak a nemes igazságokról szóló tanítását:

„Ez pedig, szerzetesek, a szenvedés nemes igazsága. A születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés. Kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk: szenvedés; elveszteni, akit szeretünk: szenvedés; a teljesületlen kívánság szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.”3

Az érzéki világ fogságában tehát az ember vágyakozásával csak a szenvedést gerjeszti; azt mondhatnánk, hogy szenvedését önmaga okozza.



A szenvedés keletkezésének nemes igazsága



Buddha azonban nem a felelősség kérdését vizsgálja. Neki a szenvedés a jelenségvilág törvényszerű ok-okozati eseménysorozatának tűnik. Azt mondja egy szöveg, melynek címe: Az első események a buddhaság elnyerése után:

„A Magasztos pedig visszaemlékezett (a világlényiségek) előre és visszamenő okokból való keletkezése első éjszakájára: A nem­tudásból alakzatok jönnek létre, az alakzatokból felismerés, a felismerésből név és testiség, névből és testiségből a hat érzékelés területe (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és gondolkodás), a hat érzékelés területén érintkezés, érintkezésből érzés, érzésből kívánás, a kívánásból megragadás (kötöttség), a megragadásból keletkezés, a keletkezésből születés, a születésből öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság és gyötrelem. Így jön létre a szenvedés egész birodalma.” 4


Elkerülhető-e a szenvedés törvényszerűsége? Buddha személyesen élte át a megszabadulást a szenvedéstől, a születés és halál körforgásától. Számára ez a megszabadulás elsősorban felismerés és belátás kérdése.



A szenvedés megszüntetésének nemes igazsága



A fenti idézet így folytatódik:

„Ha azonban a vágyakozást gyökerestől kitépve megszüntetjük a tudatlanságot, akkor megszűnnek az alakzatok; az alakzatok megszűnésével megsemmisül a felismerés; a felismerés megszűnésével eltűnik a név és testiség - és így tovább, a fenti sorrend szerint; utoljára pedig - a születés megszűnésével feloszlik az öregség és a halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság és gyötrelem. Így szűnik meg a szenvedés egész birodalma.”

A szenvedés megszüntetése tehát lehetséges, és ennek kezdeteként Buddha a tudatlanság felszámolását ismeri fel. Tanításával azonban egy bizonyos embertípushoz fordul, azokhoz, akiknek tapasztalatai bizonyos minőségre tettek szert. A szöveg így folytatódik:

„Ennek láttán a Magasztos a következő kinyilatkoztatást tette: Ha az örök rend feltárul a brahman, a keményen küzdő, az elmélyült számára, akkor minden kételynek meg kell szűnnie az egyetemes történés feltételessége láttán.”

Így mutat egy belső késztetésből fakadó gyakorlati utat a földi lehetőségek határainál küzdő keresőknek, hogy korlátaikon áttörve megszabadíthassák magukat evilági utolsó kötöttségeiktől is.



A szenvedés megszüntetéséhez vezető út nemes igazsága



Az út, melyet egy megszabadult a szabadságért küzdőnek mutat, mindig e törekvő - mint időhöz kötött lény - lehetőségeihez igazodik. Habár ezek a lehetőségek bennünk rejlenek, mégis függenek egyrészt saját korlátainktól, másrészt a törekvéstől, tehát a személyiség időbeli és kulturális feltételeinek minőségétől is.

Buddha ezért ajánlott kortársainak egy nyolcszoros ösvényt, melyet alapos megfontolással elhatárolt egyrészt az érzéki örömöktől, másrészt azonban az aszkézistől is, amely a korabeli Indiában hagyományos megszabadulási útnak számított.

„Szerzetesek, két véglettől kell távol tartania magát annak, aki belépett a szellemi életbe. Az egyik az, amely elmerül a gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében; ez üres, hitvány, közönséges, nemeshez nem méltó, haszontalan, nem vezet a szent élethez, a lemondáshoz, szenvtelenséghez, felismeréshez, felébredéshez és nirvánához. A másik az önsanyargatás útja; ez fájdalmas, és haszontalan, valamint ebben a látható életben és a következő életben is szenvedést okoz. A Beérkezett mindkét végletet elkerülve a középút szabványait hirdeti, amely a helyes nézetek, helyes gondolkodásmód, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életmód, helyes törekvés, helyes elmélkedés és helyes elmélyülés.”5

A négy igazság a szenvedés megtapasztalásához az önzés, az énközpontú­ság és a dialektikus természetszületés karmikus bilincseivel kapcsolódik.

Minden nagy emberiségtanító ezt az egyetemes tételt választotta kiindulópontjául.



A nirvána az ösvény célja



A megszabadulás útjának is mindenhol azonos a célja. Buddha célként a Nirvánába való belépést nevezi meg. A Nirvána szót általában „semmi”-nek fordítják, így Buddhát gyakran félreértik, és ateistának nevezik.6 Azonban a kereszténység is azt tartja a legmagasságosabb isteni-szellemiségről, melyet „Isten”-nek nevezünk, hogy meghaladja értelmünket, megfoghatatlan, és ne alkossunk magunknak képet róla. Buddha minderről hallgat, hogy tanítványai ne bocsátkozzanak találgatásokba.

Így a Nirvána is, ahová a szenvedésből és karmából való kiemelkedés, a születés és halál körforgásától való megszabadulás vezet, „semmi” a meg nem világosult számára, de „minden” a felébredteknek.

Krisztus is kilátásba helyezi tanítványainak a mennyek országát, az Atya házát, ahol kész a lakóhelyük. Ezt a mennyek országát sokan félreértik, és a „túlvilággal” azonosítják, melynek számos, találgatáson alapuló ábrázolását alkották, amelyek teljesen a földi örömök terén tájékozódnak.

Akinek azonban egy tapasztalatokban gazdag út végén az érzéki világ már nem jelent semmit, az megelégszik azzal az egyetlen és legfőbb céllal, hogy teljesen megszabaduljon az ellentétek világának körforgásától - az öröm és fájdalom közötti ingázástól.





Források:



Heinrich Zimmer: India filozófiája és vallása. Suhrkamp Kiadó, 1973, 417. old.

Hermann Oldenberg: Buddha beszédei. Herder Kiadó, Freiburg, 2000, 162. old.

Buddha beszédei. Válogatta és fordította Vekerdi József. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 2001. 45. old.

Ugyanott, 115. old.

Ugyanott, 45. old.

Hermann Beck: Buddha és tanítása. Freies Geistesleben Kiadó,


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,