Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/4/ A végtelenség ritmusa

Pentagram > 2003-as évfolyam




Hang és csend az indiai hagyományban



„Lényegében két kozmikus igazság létezik: a hangzás és a csend. De a belső hang csakis a külső által nyilvánul meg.”

(Upanisádok)



Nem csoda, hogy a zene különösen fontos az indiai hagyományokban. Nyugati fogalmaink szerint tökéletesen kifinomult dallama és ritmusa hűen tükrözi az indiai kozmológiát, ahol az időnek különleges szerepe van.

A különböző időállapotok megértéséhez az egyik indiai rendszer két olyan modalitásról,2 módozatról beszél, amelyben intelligenciánk működik: a vaisnava- és a saiva-módról. A vaisnava téridőbeli, okozati és szervezett. Így működik tudatunkban az etika, az erkölcs és az optimizmus is. Az eseményeket ez dolgozza fel és osztályozza, ezért a világtörténelem hordozója is; így Visnu istennel, a világ fenntartójával, és hitvesével, Laksmival, a gazdagság istennőjével áll kapcsolatban.

Ezzel ellentétes a saiva-mód. Saiva nem mulandó, nem okozati, és spontán működik. A „mély megértést” és az idő feletti tudatállapotot jellemzi. Saiva lényege a kreativitás, az alkotóerő; így Siva istennel, a világ alkotójával és lerombolójával áll kapcsolatban.



Egy univerzum megszűnése



Az indiai hagyományok szerint a zenét is Siva alkotta. Misztikus tánca az univerzum ritmikus mozgását jelképezi. Siva képviseli a Logoszt, amelyből minden ered. Natarajaként, a tánc királyaként járja a teremtés kozmikus táncát a jobb kezében lévő dob pergésére. Ha teremtésében elhatalmasodnak a negatív elemek, Nataraja abbahagyja a táncot, a dobolást, és egy új, jobb ritmust keres. Ebben a pillanatban megszűnik egy univerzum. Mihelyt újra dobolni kezd, másik teremtés indul útjára, egy új világegyetem a végtelenség ritmusában.

A Sivasutrában, a Siva istenről szóló történetek gyűjteményében az alkotás négy szakaszáról beszélnek, melyek

a transzcendens (para),

a látó (pasyanti),

az átformáló és feldolgozó (madhyama)

és a kifejező szakasz (vykhari).

Ez a négy fázis minden valódi alkotó folyamatra jellemző: a mindenség teremtésére éppúgy, mint egy zenei mű megalkotására. Ez azt jelenti, hogy a kisebb teremtések is így mennek végbe. Sőt, ez elvileg minden szavunkra érvényes, hiszen a beszéd - legyen az bármilyen színvonalú is - szintén egy teremtő tevékenység. E négy szakaszt minden igazi művész tudatosan éli át, miközben fennkölt céljára néz. Aki azonban vágyai minősége alapján alacsonyabb rezgésszinten áll, az - sokszor tudatlanul - hagyja, hogy egy alantasabb erő vezesse. Alkotása így az alantas erők hatását fogja tükrözni. Aki tehát megtanul a lélek fülével hallani, az meg tudja különböztetni a művészetet a giccstől.



„Az út a fül”



A zeneszerző a dallamok rezgését a finomanyagi szférákban érzékeli. Mint­egy látja a hangokat, majd jelekké, hangjegyekké formálja, hogy dallamait a hangszereken lejátszhassák. A hallgató az előadáson belülről megérintve, felfoghat valamit ezekből a rezgésekből. Ez a beszéd „mögött” rejlő transzcendens rezgésekre is érvényes. Ezért mondják az Upanisádok, hogy „a fül az út”2. Meg kell tanulnunk hallani, hogy a szót megérthessük.



A teremtés egy folytonos vonal



Ha egy nem ihletett zenész el akar jutni az alkotás negyedik szakaszához, akkor sokat kell dolgoznia az első három stádiumban, hogy a valóságot mélyebben élhesse át, és hűen tudja visszaadni. Ha viszont ihletett és „lelkesült”, tehát lelke teljesen nyitott a forrásra, akkor alkotása szinte egy folytonos vonal. Ez a tudatosság jellemző a klasszikus indiai zenére is, különösen annak ritmusára. Egyes ritmusképletek gyökerei egészen a védikus időkre vezethetők vissza.

Az íratlan védikus himnuszok - mint például a Rigvéda - dallama három-négy hangból állt. A költemények szótagjait időtartam szerint osztályozták, miközben a hangsúlyozás teljesen hiányzott. Így hagyományozták e szövegeket évezredeken át, s ezzel kifejlődött az időtartam és ritmus különbségének érzése. Ezért a klasszikus indiai zene kifinomult felépítése a nyugati fül számára rendkívül bonyolult ritmusok szövedékének hangzik.

Egy civilizáció sajátos viszonyát az időhöz közvetlenül tükrözi zenéjének ritmusa, ami különösen a dobjáték ritmusában követhető nyomon. Nagyon jellegzetes, hogy éppen Indiában használnak rendkívül sokféle dobot és játékmódot.4

Kezdetben nagyon sok nyugati dobos és zenekedvelő állt értetlenül az előtt, hogy az indiai dobosok hogyan képesek egyidejűleg, egymástól függetlenül, eltérően ütni egy szakaszban. Például bal kézzel egyenletes 16-ost, míg jobb kézzel 15-ös ütemet játszani. Az indiai utcazenészeket hallgatva tapasztalhatjuk, hogyan ütik a legbonyolultabb poliritmu­sokat is nagyon pontosan, kézzel és lábbal, míg néha hét vagy nyolc különböző ritmust is tartanak egyszerre.



A tála mint ciklikus teremtés



A klasszikus indiai zene ritmusának alapja az ütések időszakos ismétlődése, a tála. Minden tálának van egy bizonyos kifejezési módja, amely megkülönbözteti az összes többi tálától, és amely az egész zeneműben (amely akár több órán át is eltart) végig fennmarad. A leghosszabb, bonyolult tagolású tálák körülbelül 80-100 leütésből állnak. Nemcsak a zenészek, hanem a közönség is követni tudja e zeneművek minden ütemét, miközben a nyugati közönség mindenben bizonytalan, ami meghaladja a hármas vagy négyes metrumot (a zenészek legtöbbjénél ez az ötös vagy hetes ritmuson túl következik be).5

Az indiai zene ritmikája időszakos. A legfontosabb mindig az első számlálási idő. Itt „találkozik” az összes résztvevő zenész, innen indul újra egy ritmikus szakasz. Ebben a pillanatban a közönség hangos ujjongásban tör ki. Bár az ilyen ciklusokat gyakran több százszor megismétlik, ezek csak a legritkább esetben azonosak.

A tála szó a ta- és la- szótagok kombinációja; a tandala Siva kozmikus táncát, a lasya szó pedig Siva táncpartnerét jelenti. Ez a fogalom magában foglalja mind a kozmikus, mind a testi egyesülést is.

E zenei rendszer megfelel a megnyilvánulások szüntelenül ismétlődő indiai hagyományának, amelyben egyik megnyilvánulás sem hasonlít a másikra. Ez egy kortalan és időtlen bölcsesség, amely hatalmas dimenziókban és szinte kimeríthetetlen sokféleségben nyilvánul meg. Így válik láthatóvá, tűnik el és épül fel újra minden teremtés az idő sodrában.6



„Nada Brahma - a világ: hang”5




Sivának tehát hatalma van a világegyetem megteremtésére és lerombolására is. Eleme az isteni tűz, melyet bal kezében tart. Hatalmi eszköze a dob, melynek pergése mozgásba hozza az ősanyagot. Ritmusával makro- és mikrokozmoszok, galaxisok és teremtmények, bolygók, istenek és élethullámok keletkeznek. Így jelenti a hang az ősanyagból létrejövő teremtést, a csend pedig az alkotó szünetet, amelyben az ősanyag újra visszatér transzcendens állapotába. Így mi is fogalmat alkothatunk magunknak Isten teremtő igéjének működéséről. Eredeti szellem-lélek állapotunkba visszatérve, újra meg kell tanulnunk bánni ezzel az erővel. Ennek az isteni szónak a hangja nyilvánítja meg Isten szeretetét teremtményei iránt. Igazi ereje azonban a csendben rejlik.



Nézd a keleti égboltot elárasztó szelíd fényt. A dicsőítés jegyében ég és föld egyesül. És a négyszeresen megnyilvánult erők által a lobogó tűzből, az áradó vízből, az illatos földből és a zúgó szélből felcsendül a szeretet éneke.

Fülelj!… az aranyfény mérhetetlen örvényéből, melyben a győztes fürdik, felzeng ezer szólamban az egész természet néma hangja, és hirdeti:

Örvendjetek, ó, földnek népei!

Egy zarándok visszatért a „másik partról”!
3





Irodalom:



1 Joachim-Ernst Berendt: A harmadik fül - A világ hallásáról, Reinbek bei Hamburg 1992.

2 Prof. Dr. E.C.G. Sudarshan: Idő az indiai hagyományban. Megjelent az Interneten: http://www.here-now4u.de (2001. november)

3 Helena Petrovna Blavatsky: A csend hangja, töredékek az Arany Szabályok Könyvéből. Magyar Teozófiai Társulat, 1993.

4 Leif Grondey: Az indiai dob. Megjelent az Interneten

5 Joachim-Ernst Berendt: Nada Brahma - a világ hang. Reinbek bei Hamburg, 1990.

6 Heinrich Zimmer: Indiai mítoszok és szimbólumok. Diederichs Gelbe Reihe, 2000.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,