Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/4/ A „vonuló hangyák” legendája

Pentagram > 2003-as évfolyam


Indra az ősi védikus istenek harcias királya volt. Villámlásával legyőzte a titáni felhősárkányt, akinek hasából így kiszabadította a vizet - az élet áradatát. Győzelme után hozzálátott, hogy újjáépítse az istenek városát, amely a sárkányuralom alatt pusztult el. Ezért megparancsolta Visvakarmannak, a művészetek és kézművesség istenének, hogy emeljen az istenek királyához méltó palotát. Ám alighogy ez elkészült vele, Indra máris egyre újabb és igényesebb kívánságokkal ostromolta az építőmestert. Mind újabb teraszokra és kertekre, tavakra, tornyokra, pavilonokra, tavacskákra és barlangokra vágyott, mellyel Visvakarmant a kétségbeesésbe kergette. A mester végül elpanaszolta ügyét Brahmának, a világ teremtőjének, akinek szférája messze túlért Indráén. Brahma megígérte, hogy segít. Felemelkedett egy övénél is magasabb szférába, és előadta a dolgot Visnunak, aki kegyesen meghallgatta.



Másnap Indra palotája előtt megjelent egy ragyogó brahman-fiúcska. Indra érezte, hogy ez egy szent lehet, meghajolt hát előtte, és meghívta egy beszélgetésre palotája csarnokába.

- Istenek legnagyobbika - szólt a fiúcska Indrához -, előtted még egyetlen Indrának sem sikerült olyan palotát befejeznie, mint amilyen a tiéd lesz majd.

Mulatva a fiúcska kijelentésén, miszerint más, előző Indrákat is ismert, az istenség mosolyogva kérdezte a fiúcskát:

- Mondd csak, fiam, hát valóban olyan szép számmal vannak azok az Indrák, akiket láttál, vagy akikről hallottál?

A fiúcska így válaszolt:

- Igen, és sokukat láttam is: atyádat, nagyapádat és Brahmát is ismertem. Megéltem a mindenség szörnyű elpusztítását. Minden fordulat végén újra meg újra láttam, ahogy minden elmúlik. Egy Indra élete és uralkodása hetvenegy eonon át tart, és amikor huszonnyolc Indra elenyészett, akkor telik el Brahmának egyetlen nap és éjszaka. Egy Brahma élete azonban csak száznyolc brahmani évig tart. Azután egy másik Brahma követi őt. Számuk végtelen - az Indrákéról nem is szólva. És a világmindenségek, amelyek minden pillanatban keletkeznek: ki tudná megmérni az idejüket?

Miközben a fiú így beszélt, menetelő hangyák sorai tűntek fel a csarnokban, és katonás rendben, négy rőf széles sávban masíroztak át rajta. Amint a fiúcska meglátta őket, először elhallgatott, majd hangos nevetésben tört ki, végül pedig gondolataiba merülve elnémult.

- Miért nevetsz? Ki vagy te? - habogta Indra.

A fiúcska így válaszolt:

- Láttam, hogy e hosszú díszmenetben átvonuló hangyák mindegyike valaha Indra volt. Derék cselekedeteik jutalmául hozzád hasonlóan istenkirályi rangra emelkedtek. Csúf tetteik azonban újra hangya-inkarnációba süllyesztették őket. Ez a sereg itt a korábbi Indrák hada.

Ahogy ezt Indra meghallotta, úgy érezte, hogy önmaga és építkezései teljesen jelentéktelenné zsugorodnak. Kifizette és elbocsátotta építőmesterét, Visvakarmant, és elhatározta, hogy remeteként éli le életét. Sahi, szerető hitvese azonban egy bölcs pap segítségével visszatartotta szándékától.

Ebben a gyönyörű történetben maga Visnu jelent meg ragyogó brahman-fiúcska képében, amely azzal zárul, hogy Indra, az istenek királya határtalan büszkeségében megalázva, és mértéktelen becsvágyából kigyógyulva, hitvesével együtt elfoglalja az őt megillető helyet a lét körforgásában.



(Heinrich Zimmer Indiai mítoszok és szimbólumok c. műve alapján.)


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,