Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/4/ Nacsikétasz és Yama halálisten beszélgetése

Pentagram > 2003-as évfolyam


A Kathaka-Upanisádból



A Kathaka-Upanisád a védikus irodalom legfiatalabb ágához tartozik. „Upanisád” szó szerint fordítva annyit jelent, mint: „valaminek a közelében leülni” vagy „valamihez tiszteletteljesen közeledni”. Az Upanisádok olyan filozófiai témákról szólnak, mint a világ mögött rejlő igazság, az igazság eredete, vagy az ember valódi természete.




Ebben a műben az ifjú Nacsikétaszt Yama, a halál istene tanítja a túlvilágról és a haláltól való megszabadulásról. A történet kezdetén apja, „Vádzsasra­va­sza önként szétosztotta minden vagyonát. Volt egy fia, akit Nacsikétasznak hívtak. Amikor az áldozóbarmokat felvezették, a fiút, aki még gyermek volt, szent hit töltötte el. Azt gondolta: örömtelen világba kerül az is, aki eme állatokat feláldozza. Majd így szólt apjához: Kedves apám, hát engem kinek adsz? Majd kérdését megismételte másodszor és harmadszor is. Mire az így felelt: A Halálnak adlak.”

Ez a kezdet sokban emlékeztet Ábrahám áldozatára, akinek azt parancsolják, hogy legkedvesebb fiát, Izsákot áldozza fel Istennek. Ábrahám is pap volt, mint történetünkben az apa. De Ábrahámot istene tette próbára, a brahmant pedig nem. Míg Nacsikétasz önmagát ajánlotta fel szent áldozatul, addig Izsákot az apjának kellett volna feláldoznia. A történet további részében már Nacsikétasz a főszereplő. Amikor Yama színe elé járul, az így szól hozzá: „Mivel te, brahman, tiszteletreméltó vendég, három napot töltöttél élelem nélkül a házamban, ezért teljesítem három kívánságodat.” Első két kívánságát Yama vonakodás nélkül teljesíti. Az első az, hogy miután visszatért a halottak birodalmából, apja harag nélkül vegye őt ismét magához. Másodszor pedig, hogy találja meg az utat a mennybe. De amikor harmadikként Nacsikétasz a túlvilágról szeretne megtudni valamit, Yama ellenáll: „Ha megfelelő kívánságnak tartanád, válassz inkább birtokot és hosszú életet magadnak. Legyél egy nagy ország ura, és minden gyönyörűségben részesítelek. Kérj bár a halandók világában még oly nehezen elérhető élvezetet is, megadom neked. De a halál felől ne kérdezz engem.”

Yama reakciói bizonyítják, hogy Nacsikétasztól nem a földi élete feláldozását várja el, hiszen megvannak a saját törvényei, és van türelme kivárni, míg egyszer mindenki elérkezik hozzá. A földi mennyországhoz vezető utat is habozás nélkül megmutatja neki, és megtanítja a szent tűz meggyújtására. Ez az imádat és az odaadás útja, amelyen a földi test öregedése és halála legyőzetik. Annál inkább meglepő, hogy nem akarja teljesíteni harmadik kívánságát, hogy birodalmáról és a halál utáni életről beszéljen. Ez nyilvánvalóan több mint a szükséges jámborság, mely a hagyomány szerint a mennybe vezet. Itt a lemondás és az igazságkeresés által megszülető tudásról és felismerésről van szó, amely megszabadít a születés és halál kerekétől.

Ezért Nacsikétasz, Yama felajánlására, hogy harmadik kívánsága helyett válasszon inkább világi örömöket és élvezeteket, azt válaszolja:

Elveszíti hevét minden élvezet, mert holnapig tart csak a halandó élet. De még a teljes élet is túl kevés, tartsd meg hát kocsid, táncod és éneked!

Nem szerez örömet nékem a vagyon. Minek is vagyon, ha rád néz az ember? Csak addig élünk, ameddig te akarod, választott kegyem hát csak ez maradjon!

A rejtélyt mondd el nékünk, ó Halál, ezt a titokba burkolózott kegyet! Nem kérek más tudást, csak azt egyedül, hogy mi vár reánk a nagy út után.”


Yama ismeri a túlvilág törvényeit és a szabadulás titkait. Miután Nacsi­ké­tasz háromszor is megerősítette kívánságát, meghajol vágya és belátása előtt, és mégis elkezdi tanítását, melyben többek között a következőket mondja:

„Mi nem látható, mert túl van szemeden, a szív üregében rejlő ősi titkot, aki legbenső lelkéig igázva tudja, túljut a gondon és élvezeten.

A kicsinél is kisebb, a nagyot meghaladja, Lélekként rejlik a lények szívében, gondja-tűnötten a roppant nagy Lelket Teremtő kegyéből a vágytalan látja.”

Az önfeláldozás egyetemes folyamatáról tehát, mely a szívben rejlő isteni magot felszabadítja, már az emberiségnek ajándékozott legrégibb iratok is tanúskodnak.

Yama folytatja: „Távol áll a lélek bármiféle szótól, az értelemtől, a sok tanulástól. Csak akit ő választ, az érti meg őt, annak ölt majd testet saját magától.

Aki nyughatatlan, ki nem hagyja el a hibás utat, ki békétlen kedélyű, az utána hiába kutat.”


Itt találhatjuk az Upanisádokban a kegyelem nézetét. A célt nem valamiféle külsődleges áldozati vallásossággal vagy világi bölcsesség felhalmozásával érhetjük el. Sokkal inkább saját lényünk megváltoztatásáról van szó: az embernek „nyugodt szívűvé” kell válnia - meg kell szabadulnia mindentől, ami bensőleg ehhez a világhoz köti. Az egyiptomiak igen hasonló képet alkottak erről: mielőtt Ozirisz elé juthat az ember, szívét Anubisz halálisten egy madártollal méri meg. Mert annak olyan könnyűnek és szabadnak kell lennie, akár egy tollnak.

És most Yama azt a hasonlatot hívja segítségül, amelyet később a Bha­ga­vad-gitában is megtalálunk:

„Tudd meg hát: A Lélek kocsiban ül, a test pedig kocsi. Az ész gyeplő csupán, a kocsit az értelem vezeti.

Az érzékek lovak, az út az érzékek érzéklete, az élvező a Lélek, az ész és az érzékek együttese.

Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal, úgy küzd az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal.

Aki megfontolt, és mindig kezében az ész, a zabla, célba érvén Visnu legfőbb lábnyomát tapossa.”


Visnu, mint a teremtés fenntartója, olyan isteni lényekbe inkarnálódik, mint Rama és Krisna, hogy segítse a világ menetét. A legmagasabb hely viszont a teremtett világon kívül van. Ez a világot és emberiséget megszabadító erő forrása. Visnu tehát az isteni Ige, a Logosz egyik nézete, amelynek még Ya­ma is engedelmességgel tartozik.

Végezetül Yama még egyszer összefoglalja üzenetét, mellyel minden arra méltó törekvőnek felfedi az uralma alóli szabadulás titkát. „Aki azt imádja, aminek nincs hangja, nincsen érzése, színe, mentes a változásoktól, nincsen íze, illata, sem kezdete, sem vége, ami nagyobb a nagy önvalónál, és elmozdíthatatlan, az megszabadul a halál karmaiból.”

Az indiaiak titkos tanításában, az Upanisádokban is találkozunk tehát azzal a belátással, hogy mindennek ŐT, a legmagasságosabb Istent kell szolgálnia. Yama halálisten elsősorban a születés és halál kerekéhez köti ugyan a lelkeket, másfelől azonban, aki megérett rá, az tanácsokat kap ahhoz, hogy elhagyhassa ezt a körforgást. Azoknak utat mutat az isteni világba.





Források:



Upanisádok, Tenigl-Takács László fordítása, Ursus kiadó, 1998.

A Katha-Upanisad 393-415. old.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,