Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/6/ Az új lélek növekedése

Pentagram > 2003-as évfolyam


A János-evangélium kezdő sorai szerint az új lélek „istenből születik”. E csodás folyamat alapja a szellemszikra atom, e halandó emberi rendszerünkben nyugvó rejtélyes örökkévalósági elv. Az ebből kibontakozó új lélek jelképe a „gyermekként” megszülető Jézus.



Az új léleknek felnövekedve, öntudatra kell ébrednie, miközben egy szellemi iskola erőtere táplálja. Növekedése és tudatosodása azonban a természetes személyiség asztrál,- éter- és fizikai testében megy végbe. Ilyen körülmények között bontakozik ki tudata, és kezdi észlelni környezetét, amely megjelenik a különböző korok jelképeiben is. Jézusról azt olvassuk, hogy istállóban született, a tékozló fiúról szóló példabeszédben az ifjú azon kapja magát, hogy a disznókkal egy vályúból eszik. Buddha történetében pedig, Gautama, még fiatal hercegként rájön, hogy a világ szépsége és gazdagsága szenvedést és halált takargat.

Az új lélek tehát észleli a világot, amelybe beleszületett, és megtapasztalja életterületünk erőit és tulajdonságait. Így ébred tudatára, hogy idegen ebben a világban. Gautama elhagyja a földi világ pompáját, és hazája keresésére indul. A tékozló fiú elfordul a disznóvályútól és útra kel.

Hogyan fedezi fel környezetét a növekvő lélek? A személyiségen keresztül. Kezdetben a személyiség szemein át látja, és az ő füleivel hallja a világot. A személyiség az önismerethez vezető eszközzé válik az új lélek számára. Ez az önismeret kizárólag a tettekből fakad. Mivel az új léleknek a személyiségen keresztül kell legbelsőbb tulajdonságait kifejeznie, és azok így tudatosulhatnak benne.

Másfelől, a kereső döbbenten észleli földi lelkének helyzetét. Tudja, hogy lényébe egy alapvetően más erő költözött be, amely most megszólítja:

- Nem te választottál engem, hanem én téged! -

Ismeri földi lelkének nyughatatlanságát, ingadozását és kétségeit. Ismeri fény- és árnyoldalait, és ezek kiszámíthatatlan váltakozását is. Ismeri énje nagyravágyását és hatalomszomját, és a mögöttük rejlő félelmeket és kétségeket is. Tud a rengeteg kiegyenlítetlen számláról, melyek az előző életekből származnak. Így aggódva gondol arra, hogy az új léleknek palota helyett, valójában csak egy istállóval szolgálhat. Keresése mégis mélyreható tapasztalatokhoz vezeti az új lélekerővel kapcsolatban. Átéli régi lénye és élete változásait. Megtapasztalja, hogy a rengeteg kétség ellenére mindig új távlatok tárulnak elé. Ezért bizalommal fordul e számára még ismeretlen erő felé, és értelmes vizsgálódása megerősíti ezt a bizalmat. Most már feladatának teljes értelme is tudatosul benne: az új erő alkalmas eszközévé kell válnia. E feladat tudatában viszont bizonytalanságot, tétovázást és gyenge alapokat fedez fel magában.



A személyes törekvés határa



- Mit tegyek? - teszi fel a kérdést.

Ezt először egy szellemi iskola válaszolja meg neki, melynek egy napon tanulója lesz. Amennyire csak lehetséges, életvitelét az új fényerő követelményeihez kell igazítania. Felbuzdulva lát tehát munkához. Lelkesen készen áll arra, hogy örömmel és egész idealizmusával megfeleljen ezeknek az elvárásoknak. A szent ember - elképzelései szerint - szeretetteljes, türelmes, segít anélkül, hogy követelne, élete pedig nem más, mint spirituális útjának való szüntelen odaadás.

Az a tanuló, aki ezeket a követelményeket tartja szem előtt, újra és újra kimerülten szembesül erőlködése cserépdarabjaival, és kétkedve kérdi magától: vajon mindent rosszul csináltam? Nem, ez nem így van. Csak természetes és kulturális értékeit vetette latba olyan cselekedetek érdekében, melyeket kizárólag az új lélek erőiből lehetne megvalósítani. De éppen e látszólag meddő próbálkozások szorítják egoizmusát olyannyira háttérbe, életét megtisztítva és tisztázva, hogy ez az új erő egyre inkább beáramolhat lelkébe. Tudata egyre tisztábban érti, hogy mi a lényeg. Akaratát nem kell már saját mércéje szerint erőltetnie. Csak értelmesen azt kell tennie, amit az élet éppen megkíván tőle, miközben magas felelősségtudat vezeti. Minden becsvágyó törekvést és vágyat elcsitít. Így csendesedik el lelke, hogy a természetfeletti világosság sugarai akadálytalanul átjárhassák.

Így hagyja a tanuló elcsitulni az érzelmek, a türelmetlenség, a kétség és az aggodalmak hullámzásait, anélkül hogy azok magukkal ragadnák. Belső jóakaratból, az ellen- és a rokonszenv elhagyásával azt teszi, amit tenni kell, és tiszta, belső irányulást keres. Személyes érdekei csak a legszükségesebb mértékben kötik őt a hétköznapok mozgalmasságához. A belső semlegesség teret enged az új lélek világosságának, amely egyre jobban megvilágítja tudatát. A hétköznapok élmény-özönéből kiválnak a gondolkodás és felismerés tiszta vonalai. Olyan összefüggések tárulnak fel, melyeket eddig még nem is sejtett. Cselekedetei új alapra helyeződnek.



Új életvitel



Most megpróbál áttörni egy új életvitelhez, a lélekéletét és cselekedeteit összhangba hozni. A tanuló tudja, hogy az új lélek lénye semmiképpen sem azonos a természetlényével. Az új lélek erői semmilyen formában sem támogatják az én nagyságát vagy sikerét. Éppen ellenkezőleg: az új lélek fényében lelepleződnek a régi tudat és lét árnyoldalai. A relativitás, az ellentétek és az elmúlás világa megmutatja lehetőségeit és határait, mert az örökkévalóság sejtése megvilágosítja a tanuló tudatát.

Most két életterületen él. Az új életterület hangja egyre meghatározóbb a napi gondok és érzések kavalkádjában. A szellem sugara beereszkedik a lénybe, és minden erejével hat. Ezt a hatást földi személyiségével a tanulónak is támogatnia kell. Mindenekelőtt megtanulja, hogy önmagával és embertársaival nem vitázik, és nem hadakozik. A viták mindig abból fakadnak, hogy azonosulunk bizonyos földi célokkal, és az egész lény, a gondolatok, az érzések és az akarat is arra irányul. Így zárjuk el magunkat az új lélek hazájából eredő befolyások elől. Ha a vita végül bosszúsággá vagy gyűlöletté fajul, akkor az egész lény lobogni kezd, mint egy tűz, és a magasabb rendű befolyások képtelenek bejáratot találni.

Az új lélek erőivel szerzett tapasztalatai alapján a tanuló bízik abban, hogy mindig nyílnak számára újabb és újabb, a rokon- és az ellenszenv hálóiból kivezető utak. Kezdetben még csak vonakodva és kétkedve teszi meg az első lépéseket az új utakon. De lassanként nagy örömmel tapasztalja meg az új erőt, az új gondolatokat, és megtanul bízni állandóságukban. Így lesz az új, belső világosságerő tanulója. Önmaga megtapasztalásával, és a belső bizalommal cselekedve tanul. Érzéseit, gondolatait és cselekedeteit az új tudat fényében vizsgálja, elcsendesíti, és teljesen megnyitja az új lélek világosságának. Így egyre inkább átéli, hogy az új lélektől eltérő gondolkodás, érzés és cselekvés okozza lénye nyugtalanságát és feszültségét. Így jut olyan elutasíthatatlan belátásokhoz, melyek igazságát egész lényével felismeri, majd annak megfelelően is cselekszik.



Az aurikus lény ellenállása



Aki komolyan és céltudatosan a nem ebből a világból való világosság felé fordul, az rögtön megtapasztalja a mulandó természet polarizált erőinek ellenállását. A természetes élet két pólus között zajlik - a be- és a kilégzés, a fel- és a leépítés, a vonzás és a taszítás között ingázó mozgás jellemzi. Aki már nem él e pólusokból, az megzavarja a természetes energiamezők törvényszerűségeit, melyekből a személyiség eddig élt. Az aurikus lény, mint a természetes mágneses erők összpontosulása és karmikus tapasztalataink összege, újra és újra megkísérli az új világosságerők semlegesítését, miközben például a keresőnek azt sugallja, hogy a biológiai működések a legfontosabbak. Így támadják meg és nyugtalanítják ismételten az asztrális erőhatások. Az időleges és örök életterület közötti ingadozás kíséri útján a tanulót napi küzdelemként, és lépésről lépésre feltárja előtte a két életterület különbségeit. Így egyre következetesebben fordulhat az új életterület felé.

Minden ember aurikus lényében bevégezetlen, megoldatlan helyzetek várnak tisztázásra. Ezek olyan megbízásokhoz hasonlítanak, melyeket nem teljesítettek. Ezek a karmikus „töltetek” serkentik cselekedetre a személyiséget a dialektikus világban. Gondolkodásának és cselekedeteinek dinamikus magjai ezek, sok inkarnáció gyümölcsei. Nem morális vagy spirituális célokat követnek. Csak cselekedetekben akarnak kifejezésre jutni. Az aurikus tér tehát gondolatokat és érzéseket vált ki. Ez az ember természetes energiaforrása, melyből földi lélekélete magyarázható. A személyiséget az aurikus tér polarizált erőközpontjaiból hívják életre és táplálják. Ebben a tekintetben a földi életterületen az aurikus lény a személyiség „anyja” és „apja”. Az aurikus térrel kapcsolatban azonban Krisztus következő szavai érvényesek: „Aki jobban szereti anyját és apját, mint engem, az nem méltó hozzám.”

Tehát a tanulónak már nem szabad többé a földi természet erőforrásait éltetnie, erősítenie. Mindazonáltal ezek továbbra is tolakodni fognak és megpróbálják lelki tevékenységét és cselekedeteit a földi életterülethez kötni. Csak a Krisztuserőkből élő új lélek szabadíthat meg minket e kötöttségtől, azáltal hogy a természetlélek felépítését és anyagát az örökkévalóság erejére cseréli. Az örökkévalóság eme erejéhez már a földi természet egyetlen asztrális mozgalmassága sem kapcsolódhat. Erre az átváltozásra utalnak azokban a mítoszokban, ahol olyan páncélról vagy pajzsról beszélnek, amely minden támadástól megvéd.



Az új asztrális világosságerő



Az új lélek az isteni világ teljesen tiszta asztrális és éteri erőiből él. Ezek a harmonikus erők sosem keverednek a földi világ tisztátalan összetevőivel. Ezért érez egyfajta pompás boldogságot az, aki valamit is megtapasztalhat ebből a tiszta állapotból. Ilyen tiszta pillanatokban érti meg a valódi jelentését az olyan fogalmaknak, mint igazság, öröm és szeretet. Felismeri ezek gyenge utánzatait a mi bukott világunkban, és bánat tölti el, amikor mintegy kényszerűségből, újra bele kell merülnie ebbe a borús világba. Az új világ boldogsága és a régi üressége közötti különbség fájdalmasan érinti. De ez egyúttal a további keresésre serkentő hajtóerő is.

A tanuló egyre inkább különbséget tud tenni a két életterület között. Ha tudatosul a természetes világegyetem és a személyiség jelentősége, ha az új lélek erejébe vetett bizalma felébredt, és megtapasztalta, hogy miért kell a földi lénynek aláhanyatlania, az újnak pedig növekednie, akkor oldottabban és sietség nélkül szembesül környezetével és belső harcaival. Életterülete rendeződik, lassanként minden a helyére kerül. A templomot, amelynek a régi istállót kell helyettesítenie, kőről-kőre kell megépíteni. Ez a folyamat megfontolást, türelmet és belátást követel, saját állapotunk újra és újra ismétlődő józan belátását. Az új lélek erőiben folytatott, felszabadult lélegzés után a hétköznapok a tanulóban a vizsgák szeretve várt területévé válnak. Az értelem a természetlélek minden rezdülését gondosan mérlegeli, és megvizsgálja, hogy vajon elég könnyű-e ahhoz, hogy az új lélekállapot arany mérlegserpenyőit ne billentse ki egyensúlyukból. Az új világosságerő a tanulót a belső kiegyensúlyozottság olyan állapotához vezérli, melyből tudata az útra vonatkozó biztos irányulást és tisztánlátást nyer, és a benne hatni képes tiszta lélekerőt, legyen az bármilyen csekély is, beveti, akkor is, ha megszokott gondolati- és cselekvési mintái ellenállást tanúsítanak. S akkor is, ha netán egyes barátai eltávolodnak tőle, mert örömeikben és bánatukban már nem osztozik velük. Akkor is, ha némely dolgok ezentúl nehezebben mennek, mert a jelölt lemond mások kritizálásáról, vagy mások kárából már nem akar hasznot húzni.

Így személyiségét többé már nem bocsátja aurikus lénye erőinek rendelkezésére, amely erők mindeddig saját önző céljaikra használták fel ezt a személyiséget. Lassan megtanulja megkülönböztetni az aurikus lény erőinek hatásait a csend hangjától. Egész életét az új lélekterület erőire hangolja, mivel szívét megérintették az örök szeretetszív sugárzásai. Ezek megtisztítják lényét, ahogy a Nap fénye is feltárja előttünk egy virág szépségét. Így válik a személyiség olyan eszközzé, amelyet az új lélek majd áldásos munkájához használhat.

Ebben az új életvitelben megváltozik az összes lélekműködés és minden érték, a tanuló viszonya önmagához és a világhoz, megváltozik a személyiség és a jellem. Ha a belső megvilágosodás kellően előrehaladt, majd a belátás és a bizalom is megerősödött, akkor átszakad az én-tudat elszigeteltsége. A tanuló hirtelen egy világtest élő sejtjeként ismer önmagára. Megérti e test növekedésében betöltött szerepét és felismeri a tevékeny lelkek alkotó folyamatával való harmonikus összhang szükségességét.

Belső szemei előtt feltárulnak a teremtési terület távlatai, és most már megérti a megváltásra váró bukott természetet. Az új lélek felismerte ösvényét. Az isteni eredetéhez vezető hazaúton átveszi a vezetést. Most már a tanulón áll, hogy felelősségét magára véve kövesse is ezt az utat. Az új lélek nemcsak megalkuvás nélküli követeléseket támaszt, hanem az ehhez szükséges erőket is rendelkezésre bocsátja, valamint megmutatja a cselekvés útjait. Erőt ajándékoz, és azt várja, hogy megtegyük, amit az adott pillanatban lehetséges. Így növekszik az új lélek, miközben a személyiséget egyre tisztább tudatú, biztosabb érzésű, és a mindenség-akaratba teljesen beolvadó akarattal ellátott szerszámmá teszi. Készen áll rá, hogy útja megkoronázása felé haladjon. A szellem erejével összekapcsolódva új ember születik - a szellem, a lélek és a test tökéletes egysége.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,