2004/1/ A fény kincseskamrájának kulcsa

Pentagram > 2004-es évfolyam

Az örök Ige, amely - a János evangélium mágikus bevezetője szerint - Istenből árad ki, minden misztérium megközelítésének arany kulcsa. Ez az az örök titok, amely átöleli az egész mindenséget. Ez a naptest, valamint a mikrokozmosz és makrokozmosz szellemi világosságának magja.



Ez a szó a teremtő 'Fiat', a felcsendülő harsonaszó, mely a monádikus lángesőt elindítja, és az életet végtelenül sokrétű rezgésekben és színárnyalatokban megnyilvánítja. Az élet ezáltal „megfürödhet” az egyetemes égboltban, mely visszatükrözi a mindenségszeretet sugárzó fényét. Ez a misztérium körülfogja és átöleli a világmindenséget. Ez a „kezdet igéje”, mely ma is létezik és mindig is lesz. „Ebből a misztériumból jöttem elő” - mondja Jézus a Pistis Sophia Evangéliumában. Ennek az igének a hét áramlatából áll az új ember fényruhája.

Az isteni teremtésben rejlő nagy misztériumról csak az igaz ismeret vallása, a tiszta Gnózis vallása lebbentheti félre a fátylakat. Ez a Gnózis a monádikus lángból kiáramló és a szellemet a fénylélekkel összekapcsoló emanációk egyesülése. Ez a fénylélek mindenkiben benne rejlik. Jézus azt mondja erről: „Ébredjetek fel álmotokból, és emelkedjetek fel Krisztusban, aki fel akar venni titeket a világosságába.” A Gnózis az Önök szívében fog megszületni, s fejükben az élő ismeret gyümölcseként megnyilvánulni. Ez a Gnózis, a fénylélekről szóló ismeret világosíthatja meg Önöket, és ajándékozhatja oda a fény kincseskamrájának kulcsát.



Az anyatejjel magunkba szívott hazugságok



Ezek a szavak, valamint az ősrégi szövegek más töredékei is ismeretesek voltak a keresztény időszámítás kezdetén az akkori vallási és filozófiai körökben. Ezek egy egészen másfajta gondolkodáshoz és tökéletesen más vallásos tapasztalathoz vezetnek minket, mint ami a Názáreti Jézusról szóló történelmi tudósításon alapul - vagyis azon a felfogáson, ahogyan az egyházatyák és követőik az evangéliumokat évszázadokkal ezelőtt értelmezték.

Ha karácsony ünnepe újra a küszöbön áll, a hiteles rózsakeresztesek bizonyosan nem Krisztus születésének romantikus, évről-évre az emberiség elé tárt történetével foglalkoznak majd. Ezt a regényes elbeszélést és a történelmi „tényeket” időközben különböző oldalakról kemény támadások érik. Az evangéliumokat elsősorban történelmi tudósításként felfogó kereszténységet azzal a komoly váddal illetik, hogy a keresztény tanokat saját céljaik érdekében átértelmezték. Az elmúlt évszázadokban már sokan rámutattak erre az árulásra, tiltakozásukat azonban újra és újra vérbe fojtották. Most azonban az emberiség a leleplezés korszakában él.

Ha a dolgokról és állapotokról lerántják a leplet, nem mindig tárul elénk örvendetes látvány. A meztelen valóság megmutatja, hogy mennyire eltorzult az önmagunk által teremtett társadalom, tudomány és vallás. Ezért nem csoda, ha sokan egyrészt megrémülnek, ha ezek a tények nyilvánosságra kerülnek, másrészt viszont mohó érdeklődéssel szívják magukba az ilyen ismereteket. Mert az emberiség szinte szomjazik az igazságra.



Átsiklani az igazság felett?



Aki elmélyülten foglalkozik a Biblia tisztán történelmi értelmezése és saját tapasztalatai között fennálló ellentmondásokkal, majd e gondolatait papírra is veti, az bizonyosan sokak érdeklődésére számíthat. Emellett azonban felvetődhet a kérdés, hogy azoknál, akik a Gnózist így akarják népszerűsíteni, nem játszanak-e szerepet a személyes érdekek is. Meg vagyunk győződve arról, hogy korunkban a leleplezésnek tökéletesen becsületesen és belső ösztönzésből kell megtörténnie. Aki így jár el, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy létezik egy modern szellemi iskola, melyben a test és lélek újjászületésének folyamatát már jó háromnegyed évszázada tanítják és alkalmazzák. Ezen pedig bizonyára érdemes elgondolkodni. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy következetesen elhallgatják azt a tényt, hogy Jan van Rijckenborgh, a modern gnosztikus és transzfigurista már akkor beszélt és írt a Gnózisról - mint a belső ismeret és megszabadulás forrásáról - amikor még ezek a modern publikációk meg sem jelentek. Sőt mi több, alapított egy tisztán gnosztikusan irányuló közösséget, mely időközben már több mint harminc országban van jelen és vonja magára a valódi igazságkeresők figyelmét. Jan van Rijckenborgh szívesen idézte a barokk misztikus, Angelus Silesius szavait:



„Ha Krisztus Betlehemben ezerszer is megszületne,

ám benned nem, akkor mégis el vagy veszve.



Az örök ige bizony még ma megszületik.

Hogy hol? Ott, ahol önmagadban önmagad elveszik.

Az üdvösség kapujában csak az lehet,

Ki az új életben megszületett.



Azt kérded hát keresztény: Hol van Isten trónja?

Benned, hol ő Fiúként megszületik újra.



Ha te Isten-szülte, a Fiút az új létre segíted,

akkor te távozol, ő pedig beléphet.”



Az eljövendő új ember című könyvben ezt írja Jan van Rijckenborgh:

„Először is egy régi témát kell elővennünk: Krisztus nem egy magasztos hierofáns, aki valahol az anyagi világon kívül tartózkodik, hanem elsősorban személytelen, korlátlan lény, aki világosság, erő és hatalmas sugártér alakjában ismerhető fel. Ez Krisztus sugártere, amely közöttünk megjelent, és sötét világrendünket nem hagyja nyugton. Ennek a sugártérnek, ahogy ez világosan felismerhető, hatalmas befolyás, sőt befolyások egész sora a következménye.”



A gnosztikus azt tanítja, amit tud



Jan van Rijckenborgh templomszolgálatokon és előadásokon évtizedeken át magyarázta az egyiptomi misztériumok, a manicheusok, az esszénusok, a bogumilok, a katárok és a klasszikus rózsakeresztesek Gnózisát, mielőtt még korunkban a keresők nagy serege számára a Gnózis fogalma egyáltalán közismertté vált volna. Rámutatott a gnosztikus vonásokra Hermész Triszmegisztosz, Buddha, Lao-ce és sok más, a Gnózishoz tartozó bölcs tanában. Arra ösztönözte tanulóit, hogy maguk is ellenőrizzék kutatásait, hogy felismerhessék, mi az, ami Gnózis, és mi nem az.

Mintegy ötven évvel ezelőtt megjelentette a Dei Gloria Intacta (Isten dicsősége érinthetetlen) című művét, mely teljes áttekintést nyújt a megszabadító útról. 1945 májusában - napokkal a második világháború befejezése után - e könyv első fejezetét használta fel a haarlemi templomban tartott, háború utáni első beszédében. Ez volt az ő Fama Fraternitatisa, az ő közvetlen hívása és felszólítása a tanulókhoz, hogy szabadítsák meg magukat a természetvallásos, dogmatikus kereszténységtől. Tanulóit mesteri módon vezette ki az egyházi gondolkodás sötétségéből az egyetemes kereszténységhez. Megmagyarázta a gnosztikus misztériumokban rejlő újjászületés ösvényét, melyet Krisztus követőjeként mindenki bejárhat. A Dei Gloria Intactaban ezt írja:

„A kereszténységet nagyobb összefüggésben kell látni. Nem Betlehemben kezdődött, hanem a Nílusnál. […] Már ez az utalás is hatezer évre vezet vissza, az egyetemes Krisztus-fáradozás pedig több millió éves.”



A Krisztusfény 33. beereszkedése



Az isteni világosság beereszkedése és a mindenség kozmikus óraszerkezete meghatározott viszonyban áll egymással. Az interkozmikus sugártér, mely korunkban a 33. alkalommal sugárzik be az árja korszak idején, évszázadunk végére újra egy fokkal előbbre lép az állatövi cikluson. Az állatövi óramű ezen utolsó perce rendkívül nagy jelentőségű: az emberiség ugyanis időközben megérett egy szellemi forradalomra, a döntő jelentőségű szellemi átváltozásra. Jelenleg egy kb. 6 000 évet átölelő kozmikus fordulat végső szakaszában állunk, melynek utolsó fázisában egy új tudatállapotnak kell megnyilvánulnia és áttörnie. Ez az áttörés azon mélyreható tapasztalatok eredménye, melyeket az idő területeinek fájdalom-útján haladva kegyetlen küzdelmek árán szerzünk. Pillanatnyilag újra a világ-óceán hullámhegyén hányódunk. Ide-oda dobálnak bennünket a Nap-makrokozmoszból jövő mágneses orkánok, melyek életterületünket megtámadják. Tudjuk, hogy a sugárzás mindent megérint és befolyásol, és szinte valamennyi elemet átitat. A Nap-kozmoszból jövő sugárhatások így érintenek meg és befolyásolnak minden életet, és semmi sem tartóztathatja fel őket. Ezáltal számtalan ember tudatát támadják meg, új tapasztalatok és érzékelések forgatagát okozva. Ez egy átfogó, új tájékozódáshoz vezet, s azzal a törekvéssel jár, hogy a tudatállapot megváltozását új módon magyarázzák. Ezek a kísérletek keserű és kiábrándító társadalmi jelenségekhez kapcsolódnak. Sokan fordulnak el a társadalom jelenlegi formájától. A jó és a rossz egyre szélsőségesebb formában áll egymással szemben, mialatt az új korszak mindenen keresztül utat tör magának.



Újat építeni, vagy csak átépíteni?



Sokan visszariadnak attól a követelménytől, hogy önmagukat megváltoztassák, és csak minden régi lebontásán fáradoznak. Mások az újjal szembeni ellenállást kihasználva régi, korhadt filozófiákat és teológiákat mentenek át az új időszakba. Ezen kívül vannak olyan csoportok is, akik semmit sem akarnak tudni a változásokról és megújulásokról, s minderre az „ez csak a New Age” elcsépelt érvével legyintenek.

Tény viszont, hogy az „új korszak” már elkezdődött, mégpedig drámai megnyilvánulásokkal! Roppant érdekfeszítő időszakban élünk. Azt a pillanatot éljük meg, amikor az emberiség a fogságban tartó falak ellen fordul. Ki akar törni abból a bezártságból, amelybe a dogmatikus kereszténység és más hasonló vallások zárták be.

A Szellemi Iskolában e nagy változásokat már sok évvel ezelőtt bejelentették, és részletesen megtárgyalták. A kultúrák átalakulásának kellős közepén állunk, mely minden országban és népnél végbemegy. Ez mind az emberiség, mind az egyes személyiség tudatát befolyásolja. A Nap-makrokozmosz új világosság-sugarai nemcsak az asztráltestet, hanem az éter- vagy élettestet is megtámadják. Az új korszak változásai tehát az egész személyiséget érintik. A még sokak számára idegen erő, lényünk aurikus-mágneses rendszerén keresztül jut a lélegzőtérbe. Ezt az erőt „belélegezve” - és ezt óráról órára megtesszük -, nem vonhatjuk ki magunkat a hatása alól. Tudatunkat megnyitja a természet rejtett nézetei számára, s arra ösztönöz, hogy életünk hangsúlyát máshová helyezzük.



Az út végre felfelé vezet?



A nagy átalakulás következtében egyre mélyebbre merülünk az anyagban melynek eredménye többek között a szédítő gyorsasággal fejlődő elektronika is (a számítógépek, a telekommunikáció, a távvezérlés stb.). Emellett azonban egy másik, szintén gyorsan növekvő csoport a kozmikus befolyások hatására egy egészen más világképet sejt meg, s ezt megkísérli kikutatni. E fejlődés kezdetén, a régi szabályok elvesztése miatt, még túlnyomórészt zavar és bizonytalanság uralkodik. Ennek ellenére a csillapíthatatlan tudásszomj fokozódik: megismerni az ember eredetét, eredeti állapotát és létünk céljáról bizonyosat tudni. Az ilyen keresők át akarnak törni a mindenség titkaihoz, és fel akarják fedni a lét gyökereit.

A régi, külső hatalomként felfogott Isten „meghal”, s a szív az új, szellemi láthatár felé fordul. De ott nagy veszélyek leselkednek, mivel a hatalmas kozmikus impulzust a még elvakított emberek nem tudják teljes terjedelmében felfogni. Ekkor olyan „magyarázók” és „értelmezők” is előállhatnak, akik mindent tudnak, de a lényeget eltitkolják. A szellemi impulzust elferdítik, s az emberiséget egy új börtönbe vezetik.

Különféle mozgalmak és csoportok ajánlkoznak, melyeket a Biblia hamis prófétáknak nevez. Ezek saját igazságaikat hirdetik, és mindent ehhez az „igazsághoz” igazítanak, hogy fenntarthassák magukat. Így kell tenniük, mert amíg nem fordulnak valóban az egyetlen világosságok világosságához, nem is tehetnek másképp.



Az eredeti ige megérinti az embert



Hogyan jutnak a hamis próféták saját értelmezéseikhez és magyarázataikhoz? Úgy, hogy szubjektívan reagálnak a szellemi fény kiáradására. Ez a világosság mindenütt jelen van, és mostantól teljesen új módon kapcsolódik a világhoz és az emberiséghez. Ez a szellemi fény az „Igéből” származik, mely a kezdetektől mind a mai napig az egész mindenséget megérinti és áthatja. Ez a másik élet pránája, a másik világé, mely minden sejtünket megérinti, hogy a földekről behordja a termést.

Az aratást már régóta készítik elő. Vetőmagját már korszakokkal ezelőtt elvetették, és ami kihajtott belőle, megérett az élet termőföldjén. Milyenek lesznek a gyümölcsök? Hogyan fogják őket learatni? Krisztusban történik-e majd az aratás? Mit jelent az, hogy „Krisztusban”? Azt jelenti, hogy az Ige, mely számunkra élet és világosság, három hatalmas alapon nyugszik. Az Ige nemcsak a teremtés alapvető ereje, hanem az ismeret megnyilvánulásaként, felfedve a szellem és a lélek lényét, benne rejlik minden szent beszédben is. És ez az ismeret, ez a tudás a harmadik: a Gnózis, a megnyilvánult Ige!



A valódi szellemközösség a fény gyújtópontjaként hat



Az Igét számtalan olyan küldött hozta el nekünk, akik nem csak beszéltek a világosságról, hanem magukban fel is tudták szabadítani azt, és ki is tudták sugározni. Közösségeket alapítottak, melyekben a világosság hatalmas, vibráló sugártérként nyilvánult meg. A történelem során voltak olyan hosszabb-rövidebb időszakok, amikor a felettes természetnek nevezett másik, tiszta világ fényereje a földszférában világosságtérséggé, légkörré összpontosult, melyben az életnek új lehetőségeket ajándékoztak. E világosságtérnek köszönhetően a szellemi fejlődés irama nagyon felgyorsulhatott.

Így tart lépést a világosság beereszkedése az állatöv óraművének haladásával. Az istenfáradozás újabb hullámát most is átéli az emberiség. És mindazok, akikben a halhatatlan lélekerőből él valami, még ha egészen kis mértékben is, a Gnózisfény segítségével felvétetnek az aratási területre. Ennek bizonyosságában hívták életre az Arany Rózsakereszt modern Szellemi Iskolájának küldöttei és alapítói az új gnosztikus szerzet úttörő csoportját, hogy egy magas szellemi szintet elérve, fiatal Gnózisként, együttműködhessen a beereszkedő világosságtérrel.



Mit mondhat még nekünk a karácsonyünnep



Így jutunk el három lényeges kérdéshez:

„Mit jelent nekünk, rózsakereszteseknek a karácsonyi ünnep, a világosság ünnepe?

Mit jelent számunkra a Názáreti Jézus születése?

Mit jelent számunkra Betlehem békéje?”

Ezek csupán külső jelképek számunkra, történelmi események, melyeknek már semmilyen időtlen jelentésük sincs? Vagy az egészet teljesen más megvilágításban látjuk? Igen, egészen biztosan! Mert Betlehem a saját szívünk jelképe, ahol a rózsa fénye, az ősatom világossága megszülethet. A fényünnep a főszentély nagy csodája, mihelyt a tobozmirigy-szentélyben a monádikus láng egyesül a szív kundalínijével. Ekkor mondhatják azok, akik mint Jézus, bejárták ezt az utat: „Én és az Atya, az élő lélek és a Másik, én és a monádom egyek vagyunk!”. Ha a világosság a személyiségben - az élő lélek szolgálatában - elkezdett keringeni, akkor be lehet járni a rózsa keresztútját, a via dolorosát, egészen a halál legyőzéséig.

Jan van Rijckenborgh célja egy olyan szellemi iskola alapítása volt, amelyben egy úttörőkből álló csoport, ifjú gnosztikus szerzetként gyújtópontot képez, tehát olyan közösséget, amely a mindenütt jelenvaló Gnózisfényt képes felfogni és visszatükrözni. Ebben a közösségben a Gnózisfénynek hatalmas tűzzé kell válnia, mely eljut minden keresőhöz, aki a szívét meg akarja nyitni a Gnózis számára.



Felkészülni a nagy lépésre



Hogyan lehet ehhez a közösséghez tartozni? Úgy, hogy az asztráltestet megszabadítjuk a dialektikus lét asztrális szférájától, és belépünk az egészen másba, az egyetlen világosságba, mely maga a Gnózis. Ez a fény közelebb van hozzánk, mint a kezük és lábuk. Szüntelenül megérint minket. Átsugárzik rajtunk, beburkol, és minden oldalról áthat minket. Aki ennek tudatába jut, és ebben a fényben akar élni, annak előtte meg kell tennie néhány alapvető lépést - meg kell tisztítania magát, hogy alkalmassá váljon a lélek és a szellem egyesítésére.

Hogyan érheti el az ember a belső megvilágosodásnak ezt az állapotát? Tökéletes odaadással, melyben egész életét erre a folyamatra hangolja, megszabadítva magát a régi dialektikus természettől, és a hangsúlyt a halandó éntől elvonva következetesen a halhatatlan lélek életére helyezi. A régi természettől elszakadva meg kell azt tagadnia. Ha ez nem történik meg, minden a régiben marad. Akkor legfeljebb csak hívők lehetünk, sőt még hitetlenek is, de transzfiguristák semmi esetre sem.



A belső észlelés magasabb oktávja



A rózsa ereje belülről kifelé sugárzik, melynél egy észlelhető fluidumról van szó, az életprána kiáradásáról. Ebben az erőben nyilvánul meg az Ige, az emberek élete és világossága. Ez a szívszentélyben létrejövő érintés a Jézus-születés a szív megtisztított barlangjában, amelyet Krisztus, a világ világossága, a szent Hétszellem mindenütt jelenvaló világosságtere tesz lehetővé. Ennek a szokásos értelmet messze meghaladó magasztos folyamatnak az oka Isten szeretete, amely a mindenség kovásza, a teremtés gyökere, és amely - még ismeretlenül - az új lélekben található meg. Ez a szűztől való születés! Ez az igazi belső megvilágosodás! Ez a belső megvilágosodás nem csak szenteknek és mestereknek van fenntartva. Itt a fényerő-atom meggyújtásáról van szó az igazságot kereső emberben, mellyel a tudaton átragyog a világosság, és új dimenzió nyilvánulhat meg.

Ezzel egy tökéletesen más észlelés keletkezik, a belső látás magasabb oktávja, melyben az isteni bölcsesség, a Gnózis beszél. Ez a bennünk lévő világosságszikra, a lélek Gnózisa, mely párbeszédben áll a Gnózis világosságterével. Ez az erő kiemel a korlátozottságából, és életünk hangsúlyát a másik, az élő lélek világára helyezi. Az ilyen Krisztus-ünnep már nem sorolható a mindennapi, szokásos élet eseményei közé.

Így láthatjuk meg az évnek ebben a pillanatában a Gnózis új aratási időszakának láthatárán a fényt felragyogni. Új, egyetemes érintés tör utat magának. Isteni lélegzet tölti meg a haláltermészet tereit, hogy az elveszett Isten-szikrákat megérintse, felébressze és visszavezesse a felettes természetbe. Aki ezt az üzenetet meg tudja érteni, az emelje fel a fény fáklyáját, hogy embertársai felismerhessék és kövessék őt. Ekkor lesz a Krisztus-ünnep valódi gnosztikus világosságünnep.



Nemzetközi Szellemi Vezetőség