2004/1/ Minden élet forrása

Pentagram > 2004-es évfolyam

„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” A János evangélium első fejezetének e kijelentése rávilágít arra, hogy a teremtés Isten Igéje által keletkezett, általa kelt életre és elevenedik meg ma is. Az Ige által jött létre az emberi élethullám is, amely azt a feladatot kapta, hogy valósítsa meg, és tegye naggyá Isten teremtési tervét. Közös, harmonikus együttműködés révén kellett megvalósítania az isteni elgondolást.



Az ebben az alapgondolatban rejlő szabadsággal azonban sok teremtmény visszaélt. Az ember megszakította az Isten és teremtményei között fennálló harmonikus kölcsönhatást. Önfejű magatartásuk következményeként ezek a lények saját magukat zárták ki az isteni élettérből. Ezért szól a szentírás és sok legenda a bűnbeesésről, és az emberiségnek az isteni élettértől szükségszerűen bekövetkező elválasztásáról. De az „Ige” fénylik. Az erő, a kezdet világossága behatol a sötétségbe, hogy a bukott emberiséget visszavezesse. Megmentési terv keletkezett, hogy a bukott mikrokozmoszok erő és vezetés híján ne merüljenek el a káoszban, mivel a központjukban visszamaradt ősatom tetszhalottá vált. A megmentési terv célja olyan lények létrehozása volt, melyek a vezetés nélkül maradt mikrokozmoszokat ideiglenesen megeleveníthetik és lélekkel láthatják el. Csak így vált lehetővé, hogy egy teljesen idegen élettérben egyáltalán létezhessenek. E mikrokozmoszokat lelkesítő lények - a természetszülte emberek - sok fejlődési folyamaton mentek át, mielőtt elérték a modern ember értelmi fejlődésének szintjét.



Az emberiség tudatossá válása



E fejlődési folyamatok elképzelhetetlenül hosszú időn át tartottak, melyben az emberiségnél jóval fejlettebb élethullámok is részt vettek, hogy tudatunk mindinkább kifejlődhessen. Hosszú időn át arra volt szükség, hogy az emberiséget magasabban fejlett szellemi lények irányítsák, mert saját értelmük még nem volt eléggé kifejlődve. Az idők folyamán minél inkább tudatosult az emberekben bukott állapotuk, annál inkább érezték, hogy el vannak választva valamitől. Szellemi vezetőik ekkor a még szinte ébredező tudatot az eredeti hazára, származásuk forrására irányíthatták.

A szellemi vezetők rózsakeresztesek voltak. Ezen azonban nem egy magát rózsakeresztesnek nevező csoport tagjait kell értenünk, hanem olyan embereket, akik a kereszt erejében legyőzték önző énjüket, így ősatomjuk, a rózsa, a mikrokozmoszukban lévő halhatatlan forrás ismét hatásossá válhatott. Emberszolgálatban, a kereszt diadalmas erejével dolgoztak.

Újra és újra megmutatták, hogy a dialektikus ember önfejűsége hiúsítja meg a bukott mikrokozmoszok visszatérését az isteni életterületre. Ellenszegülésük és elbizakodottságuk választja el őket Istentől. A bukásról szóló bibliai elbeszélésben is „az Istenhez hasonlóvá válás vágyáról” olvashatunk. Tehát az ember rendelkezett ugyan akarattal - ami fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele volt - azonban ezt önkényesen, az értelem és a teremtési terv világos ismerete nélkül használta.



A halhatatlan ékkő



Minden mikrokozmosznak isteni erőforrást ajándékoztak, hogy az ember ráléphessen az atyai házba visszavezető útra. Ez a forrás a halhatatlan ékkő, mely hajszoló erőként emlékeztet, hív és sürget a hazatérésre. Korunk embere tudattalanul átéli ezeket az impulzusokat, és felderenghet benne, hogy Istentől született, és nem tartozik ehhez a földi világhoz. De téved, ha ezt a hívást saját földi személyiségére, és nem a mikrokozmoszra vonatkoztatja, melynek eszközévé kellene válnia. A valódi összefüggésekről alkotott téves elképzelések vezettek oda, hogy az ember tévesen fogja fel ennek az isteni drágakőnek az impulzusait, és itt a földön akarja létrehozni Isten birodalmát. Ez a tévedés rengeteg eseményen és a tapasztalatok végtelen során át vezetett. A boldogság, béke, szabadság és összhang, mint az isteni ember ismertetőjegyei, a földi életben alkalmazva csupán illúziók. Ha azonban sok negatív tapasztalat után tudatosabbá vált, felismerheti a tévedést, és az isteni ékszer mércévé válhat számára. Most belátja, hogy a földön minden úgynevezett boldog állapot és érték vagy egyáltalán nem, vagy csak rövid ideig birtokolható. Az újkor kezdetének rózsakeresztesei is arról a bennünk rejlő tudásról beszéltek, amely a mikrokozmikus szív ékkövéből származik. Ahogyan azonban egyik iratuk, a Fama Fraternitatis beszámol róla, Európa tudósai elutasították ezt a javaslatot. Túlságosan is aggódtak amiatt, hogy földi tudásuk ezáltal jelentéktelennek és üresnek bizonyul majd.



A kétszeres tudat



A klasszikus rózsakeresztesekhez hasonlóan a modern szellemi iskola is mindenkinek odakiáltja, akinek van füle a hallásra, hogy az ember kétféle tudatot birtokol. Először is van egy még csökevényes tudata, amely azonban az örök forrásból táplálkozik, és teljesen kivirulhat, ha az ember nem zárkózik el az isteni élettől. De van egy saját önfejűségéből eredő földi tudata is, amely jelenleg teljesen uralkodik rajta. Ezzel az úgynevezett „normális” tudatállapottal, mint az emberiség én-központú nagyzási hóbortjával a földi erőknek olyan központi összpontosulása jött létre, amelyből csak ismeret, belátás és önátadás révén lehet megszabadulni. Valójában szinte mindig e második forrásból élünk, amely erősen buzog bennünk, mert még eleven az Istenhez hasonlatossá válás vágya. Ez azonban akadályozza Isten szeretet-erejét, és azok segítő munkáját, akik már bejárták a keresztutat.

Senki sem tudja megmondani, hogy a bukás mikor történt. A rózsakeresztesek nézete szerint több bukás is bekövetkezett. Az isteni élettértől való elválasztottság és a belső, isteni ismeret elzártsága még mindig tart. Ezért nem találják a választ az olyan kérdésekre, mint a „milyen régi a Rózsakereszt?” vagy „mikor alapították ezt a szerzetet?”, mert valójában a bukás hajnala óta fáradoznak értünk. És ezért kell ismételten új szellemi iskolákat alapítani az isteni szellem-erő alapján. Mert az egész földet körülvevő és átható Krisztus-erőt, amely a bukott teremtményeket ismét vissza akarja vezetni a teremtési tervhez, újból és újból közvetíteni kell - az emberek tudatának megfelelően.

E szellemi iskolák és a belőlük eredő vallások tevékenysége az évezredek folyamán többszörösen megnyilvánult, mint például az árja kor világvallásaiban: a hermetikus bölcsességtanokban, az ótestamentum és a görög bölcsesség tanításaiban. Mindezek a vallásos impulzusok kifejezői annak, aki van, volt és mindig is lesz: Istennek, a Gnózisnak, minden élet forrásának!



A Gnózis mindenkiben megnyilvánul



Akik csak valamit is felismernek az istentervből, azok ennek az erőnek és bölcsességnek a szolgálatában állnak, amely minden vallás kiindulópontja volt. Már csak ezért sem lehet beszélni a rózsakeresztesek intellektuális törekvéssel létrehozott tudásáról, mivel ismereteiket nem tanulással szerzik. Azonban mindenki áthatolhat ehhez a forráshoz, ha helyesen felkészül rá.

Három kiáltványukban a klasszikus rózsakeresztesek nyomatékosan utalnak rá, hogy az isteni tudás mindenkiben megnyilvánulhat, aki kész „Jézusban aláhanyatlani”. Aki be akar lépni a szabadságba - így mondja a Fama Fraternitatis - annak fogsága tudatára kell ébrednie - megújulásról csak ezután lehet beszélni.

A Rózsakeresztesek kiáltványai az isteni tűz sürgetésére keletkeztek, és írásaikon az isteni szeretet hangzik át. Olyan fejlődést indítottak el, amelyben sokan ébredtek fel és tértek újra eszméletre. Az érett lelkek e felhívásokra önkéntelenül reagáltak és a maguk részéről egy új emberiség pirkadatáról írtak. Sok olyan témájú könyv és cikk jelent meg akkoriban, melyeket a vallásos és kereső emberek még ma is olvasnak. Noha ezt az áramlatot számos félreértés és a harmincéves háború zűrzavara is erősen gátolta, a vízöntő kor előkészítő fázisaként szükség volt rá.



Az idők fordulópontján



A kos és a halak korszakának határán lezárult az ószövetség időszaka. A Krisztus-sugárzás felerősödött. Az ember most megtanulhatta önállóan befogadni és átalakítani az isteni erőket. Időközben eléggé felnőtté vált ahhoz, hogy tudja, honnan jön és hová megy. Ezért a vallásos sürgetés és a megváltó utáni vágy gyakorlati kereszténységgé formálódhatott. Akiket megérintett az újtestamentum felerősödött isteni fáradozása, azok egymásra találtak az első Krisztus-közösségekben, a bogumiloknál, a manicheusoknál, az albigenseknél és a katároknál. Majd évszázadokon át úgy látszott, mintha a láng kialudt volna. De újra és újra előálltak olyanok, akik meríteni tudtak az örök forrásból és továbbadták az isteni bölcsességet. A klasszikus rózsakeresztesek tevékenysége tanúskodik erről.

Napjainkban a vízöntő kor befolyása alatt állunk. A vízöntő leleplez, és a bölcsesség elérésére ösztönöz. Vajon az emberiség most - az új erők ösztönzésére - megérti-e a rózsakeresztesek kiáltványait is és felismeri-e, hogy saját önzése tartja e világ fogságában? Megtapasztalják-e majd sokan, hogy lényük mélyén a szent tűz csak akkor válhat szabaddá, ha tiszta belátás alapján és őszintén vágyakozva mondják ki: „Uram, ne az én akaratom, hanem legyen meg a Te akaratod”?



Az alkímiai folyamat tisztítóan hat



A belátás és vágyakozás ilyen pillanatában kezdődhet el az a folyamat, amit a rózsakeresztesek alkímiának neveztek, amelyben a sal menstrualis, a tisztító, isteni só megsemmisít minden tisztátalant, öndicsőítőt és istentagadót. Emiatt a tisztátalan fém - a földi ember - feloldódhat, és a szellem aranya - az eredeti ember - ismét felragyoghat. Ez a Szent Szellem általi újjászületés valódi jelentése!

A klasszikus rózsakeresztesek - éppúgy, mint a modern Rózsakereszt Szellemi Iskolája - nyomatékosan kijelentették, hogy ez a folyamat csak belátással és önátadással veheti kezdetét. A klasszikus rózsakeresztesek így olyan fejlődést készítettek elő, amely az érett emberiség életét mindmáig befolyásolja. A három kiáltvány a megismerés olyan útjait nyitotta meg, amelyek addig el voltak zárva az emberiség elől. Ha valaki megkezdi ezt a tapasztalati utat, először is saját tévesen felfogott emberlétének cserépdarabjai előtt találja magát. Felismeri, hogy elérte énjének határait, és én-központú magatartása a szakadékba vezet. Ekkor más életformát keres, életének más értelmét és tartalmát, amely összhangban áll belső tudásával. Az új-emberré válás vágya sok keresőt vonz a modern Rózsakereszt Szellemi Iskolájába, abba az erőtérbe, melyben a Krisztus-erő felerősített formában hat. A tanuló ebben az erőtérben tudatára ébred, hogy önző, én-központú magatartása a gát, amely a megismerés élő vizétől elválasztja. Itt ismeri fel azt is, hogy Jézus Krisztus nem egy elvégezetlen feladattól vált meg minket, hanem abban segít, hogy ezt a feladatot betöltsük. Ezt a megbízást foglalja magában nagyon határozottan Krisztus felszólítása: ”Kövessetek!”.

Aki ezen az úton jár, azt belső nyugalom tölti el. Megszűnik minden hajsza, a földi boldogság utáni csillapíthatatlan vágy, és az istentervvel szembeni minden ellenállás. Ekkor megértik a Fama Fraternitatis szavait, amelyeket talán már hallottak vagy olvastak, esetleg ki is mondták őket, és amelyek most már gyakorlattá is válhatnak:



„Isten szellemétől lángra lobbanni,

Jézusban, az Úrban meghalni,

a Szent Szellem által újjászületni.”



Az élet forrásából származó ember most visszatér minden élet forrásához.