2004/3/ Keletről nyugatra

Pentagram > 2004-es évfolyam

A Földről nézve a Nap végtelen ismétlődéssel vonul pályáján keletről nyugat felé, hogy ott leáldozzon. A látható Nap az élet lehetőségét ajándékozza a Földnek, létezik azonban egy szemmel nem látható Nap is, amely láthatatlan folyamatok okozója és fenntartója.



A látható Nap a láthatatlan, szellemi Nap egyik megnyilvánulása, melyet az egyiptomiak Atonnak, a görögök Héphaisztosznak, a rómaiak pedig Vulkánusznak neveztek. A látható Nap azonban több mint pusztán a szellemi Nap anyagi vetülete. Keletről felhangzó hívásként a láthatatlan Nap szellemi erőit továbbítja az egész naprendszer számára.

Kelet és nyugat földrajzilag a bolygónk forgásával összefüggő meghatározások. Ha azonban a pólusok helyet cserélnének, akkor keletnek és nyugatnak is igazodnia kellene ehhez, mint ahogy ezt az ősi egyiptomi templom-archívumok műveiben feljegyezték. Az ó-indiai, a görög és a latin nyelvekben „kelet” fogalmát az usas, eos, és aurora szavakkal jelölték, melyek a hajnalt, és a hajnali arany ragyogás istennőjét egyaránt jelentették. A „nyugat” szót az ó-indiai avas, a görög hespera és a latin vesper kifejezésekből vezetik le. Ezek a szavak a lesüllyedést - az anyagba való alászállást is -, a lemenetelt, az esthajnalcsillagot és a nyugatot jelölik, ahol a Nap lehanyatlik, és a sötétség kezdődik.



Látható nyomok vezetnek keletről nyugatra



Az egyetemes tan magyarázata szerint az emberiség fejlődése már hosszú ideje belépett az árja-időszakba, amely az ó-indiai arya (=nemes) kifejezésről kapta a nevét. Az árja faj Közép-Ázsiában alakult ki, majd a hét világvallás szellemi impulzusai is innen áradtak ki a világra. Ezek a világvallások és a belőlük fakadó kultúrák keletről nyugat felé tartó asztrális, éteri és anyagi nyomokat hagytak hátra - így világították meg lassanként a sötétséget.

A nyomok közül sok láthatatlan. Az észlelhető nyomok templomokban, valamint az ember magas származásáról és az eredethez való visszatéréséről tanúskodó szavakban, szimbólumokban és képekben fedezhetők fel. A János-evangélium (1, 13) így ír erről: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.”

Ez a mágikus bibliai idézet azonban látszólag elveszítette az erejét. Mindenesetre már nem tudja megszólítani az anyagra irányuló embert, akinek e szavak csupán egy teljesen megszokott szöveggé váltak, melyet többé-kevésbé megfelelő alkalmakkor idézgetni lehet saját véleményének alátámasztására.



Az eredeti élet élő felismerése



Az ismeretlen ázsiai forrásból származó Arany szabályok könyvében - amelyből H. P. Blavatsky A csend hangja című fejezetet átvette - Dzsnyáná-ról beszélnek, amely igaz tudást vagy bölcsességet jelent. Ott ez olvasható: „Jaj a szarvasnak, ha csaholó ellenségei elfogják, mielőtt a menedék völgyét, dzsnyáná-márgát elérné.” Dzsnyáná-márga itt szó szerint a „tiszta felismerés ösvényét” jelenti. Az élő ismeretről - dzsnánesvariról - szóló egyik szanszkrit tankönyvben leírják azt a pillanatot, melyben Krisna átadja isteni tanítását Arjunának.

A görögök az élő ismeretet Gnózisnak nevezték. Miután a keresztény „Isten” fogalom az elmúlt évszázadok folyamán kezdte elveszíteni tartalmát, a görög „Gnózis” szót újra felfedezték, és ismét jelentőssé vált. A reneszánsz korszaka után érett meg az idő arra, hogy a gnosztikus tanokat előhozzák a történelem homályából, s újra átültessék a gyakorlatba. Később az elnyomás hosszú ideje és az előkészítés viszonylag rövid szakasza után, olyan úttörők vonták félre a fátylakat a Gnózisról, mint H. P. Blavatsky, Max Heindel, Rudolf Steiner és még sokan mások. Ezt a lépést az emberi fejlődési terv egyik fázisának szánták.

Elfelejtett barlangokból és sivatagokból került elő a hamisítatlan gnosztikus tanítás. Olyan leletek hozták napvilágra a Gnózist, mint amelyeket például az egyiptomi Nag Hammadiban találtak. A konzervatív nézetek kezdeti ellenállása ellenére Nag Hammadi kéziratait lefordították, nyilvánosságra hozták, és a széles körű közönség számára hozzáférhetővé tették. A régi gnosztikusok mély bölcsességét a modern emberek számára világos fogalmakkal közvetítették, és lassanként elismertették.



Az emberiséget határtalan szeretettel kísérni



A Gnózist időközben sokan ismerték fel új törekvésük forrásaként, egy másik világ hangjaként, és mindenekelőtt ezoterikus körökben kezdték komolyan tanulmányozni.

Azonban „Heródes”, az újjászülető szellemi impulzusok mai napig hatékony, hatalmas ellenfele éber. Szívesen állítja rossz fénybe a Gnózist. Kénytelen elismerni történelmi nyomait, azonban ezeket kevésbé érdekes jelenségnek állítja be. Azonban mindez nem akadályozza a Gnózist abban, hogy leírhatatlan szeretettel és türelemmel kísérje az emberiség fejlődését, és felmenetelét megfelelő pályára terelje. Ennek a gyermeknek növekednie kell, naggyá kell válnia, és meg kell szabadítania magát az idő és az őrület pólyájából.

A modern ember számára rendkívül fontos, hogy az élő, tisztító és regeneráló isteni erőt - a Gnózist - fejével és szívével folyamatosan „belélegezze”, hogy az eltölthesse, és tévútjáról hazavezesse őt, mert ez a felmenetel alapja. Az ember csakis megvilágosult szívvel és fejjel lehet a Gnózis szolgája. A gnosztikus fejlődésről sokan tanúskodtak. A maguk idején egész kultúrák követték ezt az utat, a nem túl távoli múltban pedig a bogumilok, katárok, szabadkőművesek és rózsakeresztesek vették fel újra ezt a fonalat.



Az élet minden szintjén keresni



Nyugtalan korunkban egyre többen ébrednek tudatára az eddig ismeretlen, magasabb szellemi minőségre törekvő belső ösztönzésnek. Így különböző szinteken kereső csoportok alakulnak. Némelyek - ahogyan a múltban is történt - magas ideálokat követő szerzetekké alakulnak. Új lélek-képességük lehetősége szerint olyan közösségekké válhatnak, melyekben a forma és tartalom határait elhagyva új módon szolgálhatják embertársaikat. A megkapott, és általuk felszabadított fényerő hozzájárulhat minden teremtmény szükségének enyhítéséhez. Ha sikerül nekik egy Grált - vagy ahogyan a Biblia nevezi: egy üvegtengert - képezniük, ezzel bizonyságot tesznek arról, hogy győzedelmeskedtek az alantas élet felett. Akkor az új lélekből élők csoportja újra eléri azt a szintet, ahol a Gnózis a megszabadulásra vágyó keresők szolgálatára megnyilváníthatja magát.



A Gnózis mindenütt jelenvaló és mindenkit áthat



Úgy mondják, az idő megérett erre. A mindennapi életben az érettség az aratás pillanatát jelenti, és ez szellemi értelemben is érvényes - a Gnózis tanúskodik erről. Ez az erő mindenütt jelenvaló, mindenkit körülvesz és áthat, és aki keresi, fel tudja ismerni azokban, akik hordozzák. Azonban csakis akkor ismerhető fel, ha tudatosan fogadják, és ugyanolyan tudatosan felszabadítják és továbbadják az egész élet szolgálatára. Ennek meg kell történnie, hogy ez az erő az egész emberiség üdvét szolgálja.

Az emberért és az emberrel végzett munka időszaka után most megérett az idő arra, hogy a Gnózis az ember által dolgozhasson - ha hajlandók vagyunk rá! A gnoszticizmust mindenekelőtt a konzervatív és tekintélyelvű emberek tekinthetik még eretnek áramlatnak. Mások számára azonban lehetővé teszi, hogy felemelő pillantást vessenek a teremtésre és saját, sok lehetőséget, és mindenekelőtt új, megszabadító célt rejtő életükre!

A Gnózis nincs az időhöz kötve, hanem tér és idő felett áll. Ez a teremtés kezdetétől élő igazság, a kezdetek igéje, „nála nélkül semmi sem lett, ami lett”.



Az ősigazságok forrása



Az emberiség elérkezett egy hosszú fejlődési szakasz végéhez. Ez egyben azt is jelenti, hogy új időszak küszöbén állunk, amely már meg is kezdődött. Ennek az új fejlődésnek a hajnalpírja már megmutatkozik, s most a modern emberen a sor, hogy tettekkel és igazsággal az Igéről, a Gnózisról tanúskodjon. A Biblia azt mondja, hogy Jézus Krisztus megjelent a testben. Ez azt jelenti, hogy az élő ismeret és tudás leereszkedik az emberbe, hogy benne és általa megnyilvánuljon.

A gnosztikus transzfigurista, Jan van Rijckenborgh Az egyetemes Gnózis című könyvében azt írja, hogy a Gnózis fogalma ismeretet jelent. Ezen általában rejtett tanokat és titkos tudást értenek. Eredeti értelmében azonban a Gnózis minden ősbölcsesség teljességét, minden ismeret összefoglalását jelenti, és közvetlenül egy valóban isten-emberi élethullám eredeti, isteni életére utal.

Ez a Gnózis nem foglalható könyvekbe, és csak azt adják tovább belőle, és nyilvánítják meg szóban, ami bizonyos pillanatban hasznos és szükséges. Kizárt dolog, hogy a teljes Gnózis, mint rendszer birtokolható és továbbadható lenne.



A Grál - jel az éjszakában



Sem a régi idők egyetemes bölcsességkönyvei, sem a Bibliában összefoglalt művek nem a közvetlenül megnyilvánított Gnózis. Ezek hírt adnak Isten és az ember eredeti egységéről, valamint az isteni és nem isteni elválásának eseményéről tájékoztatnak. Ez gyakran egy tanító és az eredeti egységet kereső tanuló párbeszédének leírása. Számtalan mesében és legendában ábrázolják az eredetet és a hozzá vezető utat. Egyes történetekben a Grált választották e folyamat jelképéül. A Grált keletről nyugatra viszik, a fényből a sötétségbe, ezért jelként világít az idők éjszakájában.

A katárok kora egy aratási időszak volt, azok tanúságtétele, akik a Grál útját megtalálták, és követelményeit a gyakorlatban megvalósították. Ennek az útnak a leírása többek között a Bibliában, az újszövetség négy evangéliumában is megtalálható. De nem ők voltak az egyetlenek, akik erről az útról tanúskodtak. Egyes gnosztikus tartalmú apokrif könyvek új megvilágításba helyezték a négy evangélium bizonyos részeit. A Gnózist így újra felfedezték, és fellebbentették róla a fátylakat.

Ismert tény, hogy a Gnózis legtöbb követe nem írta le tanításait. Szavaikat mások adták tovább, s ezekből a hagyományokból gyakran állítottak össze írásos műveket.



Minden szívdobbanás hívja az embereket



Az utat néha olyan kristálytisztán ábrázolják, hogy feltehetnénk a kérdést, vajon miért ismerik fel és találják meg olyan kevesen a gnosztikus megszabadító utat. Ennyire kevés lenne a megértés? Ennyire fásultak az emberek? Nincs rá igényük? Mindennapi gondjaik és örömeik fontosabbak? Nem ismerik fel saját helyzetüket?

Némelyeket - még ha ez tudat alatt is történik - szívükben újra és újra megérinti a Gnózis szívdobbanása. Az ember elzárkózhat ettől, de meg is nyithatja a szívét, míg egyre inkább tudatában lesz valódi életcéljának. Így megérez valamit a keleten ragyogó hajnal fényéből, s érzi, hogy kezdi elhagyni a sötétséget. Ennek eljött az ideje, és az emberek érzik egy új fejlődés sürgetését.

Ahhoz, hogy a Gnózist megérthessük, új lélekre van szükség. A régi korok Gnózisának pusztán filozófiai vizsgálata, és történelmi nyomainak követése nem elegendő. A legfontosabb a tett, a Gnózis hívására való pozitív reagálás - így növekednek fokozatosan a gnosztikus ismeretek. A Gnózis ugyanis az eredeti tűzből táplálkozó élő tudás. Aki ezt a folyamatot tudatosan megtapasztalja, új gnosztikus valóságból kezd élni, és éberen őrködni fog azon is, hogy az olyan fogalmak, mint „Gnózis” és „gnosztikus” ne süllyedjenek a mindennapok szintjére. Ezek ugyanis túlságosan nemes és magasztos dolgok a számára. Ahol ugyanis hiányzik a valódi megértés, nagy az ellaposodás veszélye, s ekkor könnyen agyonbeszélik és szétdarabolják a dolgokat. Ennek eredménye aztán még nagyobb értetlenség és zavar.



Az alap az én semlegessége



A gnosztikus filozofálgatást Jan van Rijckenborgh illúziónak nevezi. Számára a Gnózis nem filozófia, nem vallás és nem módszer. Nem folyamodik az értelmi vagy érzelmi képességeinkhez, bár kezdetben egy bizonyos formában jelenik meg a kereső ember előtt. Valójában azonban ez az igazi birodalom ereje, amely egyszerűen kapcsolatba akar lépni a mikrokozmosszal. A Pistis Sophia gnosztikus misztériumai című művében azt írja Jan van Rijckenborgh: „Ha pillantásukat a hajnalra szegezik, és ezt teljes cselekvő életükkel hangsúlyozzák, akkor kezd el keleten világosodni. A mikrokozmosz rezgése emelkedik, és mind a keleti, mind a nyugati mágneses áramlatnak erre kell hangolódnia. A kifelé folyó áramlat kiűzi a szentségtelenséget, míg a befelé irányuló áramlat Isten gyermekeinek ősmúltját hívja fel.”

Gustav Meyrink A nyugati ablak angyala című könyvében mesterien ábrázolja, hogy a kiűzött erők hogyan próbálják meg az embert ismét hatalmukba keríteni, újra és újra bekopogtatva nála, hogy bebocsáttatást nyerjenek. Ezért a semlegesség az egyetlen alap és kiindulópont a gnosztikus úton. A belső művet maga a Gnózis valósítja meg, ha az ember a Gnózis erejében a külső műnek alakot ad. Erre a legnemesebb feladatra hivatott korunk minden embere. A külső mű a tudatosan vállalt aratási munka, valamint azoknak az előkészítése, akik az utat még nem találták meg. A belső mű a beereszkedő Gnózis fogadása az erre előkészített, vágyakozó szívben.

A Nap szüntelenül vándorol keletről nyugatra minden egyes ember mindennapi és szellemi életében egyaránt. Ezért mondják: „használjátok ki az időt és dolgozzatok, amíg napvilág van.” Így tanúskodhatunk az isteni dicsőség érinthetetlenségéről.