Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2004-es évfolyam

2004/3/ „Még nem jött el az én időm...”

Pentagram > 2004-es évfolyam


Alexander Nyikolajevics Szkrjabin (1872-1915) különleges egyéniség volt az orosz kultúrában. Az átlagembert messze túlszárnyaló gondolatai és érzései az egész világ átfogó jövőképét közvetítették. Átélt és lelkesítő szerepe egyértelműen látnoki volt.



Szkrjabin saját, egyéni eszméket alakított ki. Átvette ugyan a kozmikus korszakok teozófiai fogalmát, de hitt abban, hogy az embereknek nem kell olyan hosszú ideig várakozniuk a magasabb szellemi színvonal eléréséhez. Művészetével egyetemes áttörést akart megvalósítani - az idő dimenziójának áttörését és semlegesítését. Zeneműveivel ezt a filozófiát fejezte ki, amellyel az emberiség meggyógyulását szerette volna elősegíteni. Úgy gondolta, hogy az összes művészet erőit egyetlen hatalmas szintézisben kell egyesíteni, amellyel az emberiség megtapasztalhatná a világ misztériumát. Ha mindez megvalósulhatna, az egész emberiség megváltozna.

Üzenete terjesztésében nem volt visszafogott, azonban akkoriban több nagy egyéniségről is azt tartották, hogy - a modern, józan ember szemében - különös módon viselkedik. Olyan nagy költők időszaka volt ez, akik ragyogó képek bőségével színt és formát adtak az életnek. Így az orosz zeneszerző, zongoraművész, költő és filozófus Alexander Nyikolajevics Szkrjabin is szeretett reflektorfényben állni. S bár életében hírnév övezte, halála után mégis hamar feledésbe merült. Azt tartotta feladatának, hogy zenéjével magasztos üzenetet közvetítsen az emberiség számára.

Neveltetésében három asszony játszott meghatározó szerepet, és néhány kritikusa szerint ez volt szertelen viselkedésének az oka. Szkrjabin azonban az orosz „ezüstkorszak” idején élt (a XIX. és XX. század fordulóján), amikor a kelet-európai kultúra sebesen szárnyalt a magasba. Ebben az időszakban számos nagy személyiség játszott fontos és különösen ösztönző szerepet mind a zene, mind az irodalom, mind pedig a költészet terén. Inspiráló és lenyűgöző időszak volt ez, és e színes alakulás főszereplői természetszerűleg a szellem nagyjai voltak. Új képek születtek az emberiség jövőjéről: egy más útnak kellet megnyílnia. Új dimenziókat kellett felkutatni és - lehetőség szerint - feltárni. Blavatsky asszony, a Teozófia megalapítója is ebben az időszakban kezdte munkásságát. Ezt az időszakot a kali yuga végének, egy korszak lezárulásának, ugyanakkor az emberiség és a teremtés új fejlődésmenetének nevezte. Teljesen új eszmék és megújító erők törtek utat, míg megkövült hagyományok, régi élet- és gondolatminták hullottak darabjaikra.

Szkrjabint megihlették azok a teozófia eszmék, amelyeket Blavatsky Titkos tanítás és Kulcs a teozófiához című műveiben ismert meg. Bár Blavatsky eszméi hatással voltak rá, mégsem érzett vonzalmat a mozgalom iránt. Nem csatlakozott sem a teozófiához, sem más ezoterikus társasághoz. Kapcsolatot tartott fenn azonban okkultistákkal és ezoterikusokkal, ahogyan az a kor prominens köreiben szokásos volt.



Az acél csillogása



Nyughatatlanul kereste az új formákat és módszereket. Tizenkettes színskálát kombinált új hangokkal a szokásos hetes vagy nyolcas színsor helyett. Tisztánlátó képességével érzékelte a színek és hangok viszonyát, melyek kifejezésére például a kék három árnyalatát is használta. Az „acél csillogásával” a kibontakozó műszaki tudományokat és az iparosodást jelképezte, azonban nem minden színről tudjuk, hogy pontosan mire vonatkoztatta őket. A teozófiában a színek az ember különböző lelki állapotaival állnak összefüggésben: a világoskék a „tiszta vallásos érzések”, míg a sötétvörös a kapzsiság, az önimádat és a harag árnyalata.

Ilyen utalásokat szőtt bele Prometheus (1908-1910) című szenvedélyes költeményének átiratába is. A versben két hang jelenik meg, melyeket fény és szín köt össze. Megadta, mely szín melyik hangnemhez tartozik, és milyen hangulatot hivatott ábrázolni: misztikus, lelkesült, elmélkedő hangulatot, vagy akár az emberi tudat kiemelkedését, életörömet, szomorúságot vagy eksztatikus örömöt. Így akarta érzékeltetni az ego transzcendens természetét. Az alapot a gnoszticizmusból átvett „pleroma” fogalmával nevezte el, melynek jelentése „a teljesség, az isteni világ, mely a földi valóság fölé emeltetik”.

Alexander Szkrjabin megpróbálta eszméit olyan konkrét filozófiai formába önteni, mely kizárólag sajátja. Ebben élesen szembefordul a kereszténységgel, mint ahogy azt az 1894-ből származó jegyzetei is bizonyítják. Rendszeresen látogatta a moszkvai Vallásfilozófiai Társaság összejöveteleit, ahol kapcsolatba került Szolovjev eszméivel is. Eleinte Szolovjev visszafogott misztikussága nem volt rá hatással. Sokkal inkább arra összpontosított, hogy „feladja a kis ént, hogy elnyerhesse a nagy ént (az egyetemes tudatot, amely tértől és időtől független)”. „Amennyire csak tudatában vagyok a világnak, mint saját teremtményemnek, mindennek a saját szabad akaratom eredményének kell lennie. Semmi sem létezhet rajtam kívül. Abszolút lény vagyok. Minden más dolog csupán a tudatom kivetüléséből született jelenség.”



Az éteri anyagból épült templom



Belső fejlődésének folyamata zeneműveiben fejeződött ki leginkább. Sokféle hangszer-összeállítással kísérletezett, ahogyan azt az akkoriban népszerű Wagner is tette. Ám ő tovább ment, mint Wagner, és szemrehányást is tett neki túl szűkös kifejezési formájáért.

Szembetűnő, hogy műveiben egy bizonyos „Misztérium” megszállottja volt. Így is nevezte, nagy M betűvel. Ennek a Misztériumnak Indiában kell lejátszódnia. Finom éteri anyagból fel kell építeni ott egy templomot, mely zenéből, színekből és fényből áll.

„Régóta gondolkodom azon, hogyan lehetne a templom szerkezetét áramlóvá és teremtővé tenni. Egyszer csak arra gondoltam, hogy tömjénből lehetnének az oszlopok. A fény-zenekar világossága megvilágítja majd őket, s ezek szétterjednek, és megint összeállnak. Hatalmas tüzes oszlopok lesznek. Az egész templom ebből áll majd. Az épület áramlik és szüntelenül változik, akárcsak a zene. Formái a zene és a szavak légkörét tükrözik majd.”

Aki belép a templomba, az jelöltként kezdené, majd át kellene haladnia a beavatás különböző fokain. A Misztérium megnyilvánulása után az idő dimenziója már nem létezne. E látomásával Szkrjabin messze megelőzte korát. Szerinte az egész világ olyan fejlődési pályára kerülne, amely magasabb síkra vezetné.

Szkrjabin saját szimfonikus zenéjét valójában teljesen e nagy Misztérium előkészületének szánta. Mindezt így gondolta,- érezte- és fejezte ki. De nem ő volt az egyetlen, aki zenével, fénnyel és színnel kapcsolatos gondolatokkal foglalkozott. A francia jezsuita Castel már a XVII. században olyan csembalót épített, amely a zenét színekkel kombinálta. 1863-ban von Helmholz, német fizikus a hangok és színek összetársításával foglalkozott.

Így hát Szkrjabin eszméje valójában már réges-régi volt, mégis ő az egyetlen, aki mindezt ténylegesen és nagy méretekben át akarta ültetni a gyakorlatba. Wagnertől egészen eltérően, aki misztériumait operáiban fejezte ki, Szkrjabin egy magasabb fejlődési fokot keresett. Érezte az új korszak impulzusait, és tudatában volt annak is, hogy a pozitív eredmények eléréséhez nincs sok idő, ezért valaminek történnie kell. Szkrjabin tehát gátlások nélkül felhívta a felsőbb osztályok figyelmét saját jövőképére és kísérleteire. Meggyőződése volt, hogy létezik egy mindent átfogó elv, a teremtés egysége, amelyből minden származik. Minden benne lezajló esemény csupán látszat. A nagyszerűnek, amely ezen kívül áll, az egységnek kell lennie.

Nem adatott meg neki, hogy eszméit teljes egészében megvalósítsa. Egészen fiatalon halt meg egy kezdetben ártalmatlannak tűnő fertőzés következtében. Nem csupán kora, hanem a későbbi korok számtalan íróját, költőjét, zeneszerzőjét és festőjét ihlette meg.





------------------------------------------------



Szkrjabin: „Egy valódi és igaz társadalomban a művészeknek kellene a hierarchia csúcsán állniuk, olyan művészeknek és embereknek, akik a bölcsesség birtokosai, mert ők rendelkeznek a legmagasztosabb és legnagyobb eszmékkel és a legnagyobb tisztasággal. Hegy vagy embertömeg - minden anyag, nekünk azonban az elanyagtalanodás felé kell haladnunk.”

Modern zenészek is kísérleteznek fénnyel. Pop, rock és house sztárok koncertjein füsttel és színes fényekkel egy mesteri „zenei templom” látszatát keltik. Ez azonban nem az, amire Szkrjabin gondolt.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,