Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2004-es évfolyam

2004/4/ A fogyasztótól az örök emberig

Pentagram > 2004-es évfolyam


A dolgokkal és helyzetekkel szembeni belső elégedetlenségünk vajon nem azt sugallja nekünk, hogy az életnek teljesen más alapon kellene nyugodnia? Nem sejtjük-e titkon, hogy ennek a kulcsát még nem találtuk meg? Nem vagyunk-e afféle „fogyasztói emberek” egy „jóléti, fogyasztói társadalomban”? És nem éppen manapság tapasztalhatjuk, amikor annyiszor hivatkozunk az emberi jogokra, hogy az emberélet alig, vagy egyáltalán nem számít?



Mindenütt üléseznek, változásokról és jobbításokról vitáznak, arról, hogyan „lehetne” vagy „kellene”. A világbéke azonban továbbra is a messzi távolban rejtőzik, és emberek sokasága esik el nap mint nap olyan harcokban, melyeknek se eleje, se vége nem látható. Ez újra és újra megtörténik körülöttünk. Amíg azonban ez nem érint közvetlenül minket, megpróbáljuk saját házacskánk kényelmét megőrizni. Amikor ez sikerül, és minden a megszokott mederben zajlik, addig az az érzésünk, hogy ez örökre így is maradhatna. A halál ilyenkor még nagyon távolinak tűnik. Az ember számtalan módon díszítgetheti az életét, és gondtalanul csak a mának élhet. Egészen addig, amíg valami alapjában nem forgatja fel ezt az egész „dolce vitá”-t, ezt az édes életet. Ha ilyenkor elgondolkodunk, akkor felvetődhet a kérdés: „miért történik velem mindez?”

Az ember gyakran bátor és energikus. Erős életösztönnel alkalmazkodik az elkerülhetetlen helyzetekhez. Az is lehetséges azonban, hogy a megrázó tapasztalatok után az élet értelmét kezdi keresni. Mi is az tulajdonképpen? Miből áll? Mi az élet célja? Talán van hozzá valami titkos szóképlet. A kérdés azonban az: valóban a megszabadulást keresi-e, vagy ez is csak egy újabb időtöltés? Ez azt jelentené, hogy a „kereső” megelégszik a „nem tudom” állapotával.



Ügyesen lavírozni az életben



A földi életet a tapasztalatok iskolájának szánták. Már kisgyermek korunktól bizonyos készségeket kell elsajátítanunk ahhoz, hogy felnőhessünk, és felelősséget tudjunk vállalni. Társadalmi szempontból sokan nagyon talpraesettek, és ügyesen, különösebb problémák nélkül lavíroznak át az életen. Ám előbb-utóbb mindenkinél eljön az a pillanat, amikor saját lényük törékenységével és végességével kell szembesülniük. Ez fordulópontot is jelenthet, amely az embert egy határhoz vezeti, és arra ösztönzi, hogy valóban áttörjön minden korlátozáson, és megoldja élete nagy kérdéseit.

Mindannyian rendelkezünk a gondolkodás, akarás, érzés és cselekvés képességével. Néha nagy teljesítményeket visznek végbe e képességekkel, ám a háttérben meghúzódó indítékok nagy nyomorúságot is okozhatnak. A tudomány, vallás és művészet elegendő példával szolgál erre. A varázslóinas története - aki olyan varázsigékkel kísérletezett, melyeket képtelen volt uralni - valóban mindenkire érvényes, függetlenül attól, hogy alacsony vagy magas társadalmi helyzetben él e. Az ilyen kísérletezgetések ellenőrizhetetlenné válhatnak, és aki ezekért felelős, az mindig megpróbálja majd menteni a bőrét. Szerencsére a történetbeli mester a döntő pillanatban visszatér, és minden jóra fordul. A varázslóinas pedig megússza egy alapos leszidással. Nem akart ő semmi rosszat, csupán kíváncsi volt, mi fog történni, és meddig mehet el. Hiszen ez csak egy kísérlet volt! Csakhogy nem számolt cselekedetei következményével.



Megtanulni uralkodni az elemeken



A mesékben és a régi példázatokban a föld, a levegő, a víz és a tűz uralásáról beszélnek. Azonban ez nem az a négy elem, amellyel a fizika foglalkozik, hanem négy energiaállapot: a gondolkodás, az érzés, az akarás és a cselekvés jelképei. A levegő a gondolkodás, a víz az érzés, a tűz az akarat, a föld pedig a cselekvés szimbóluma.

Ha feltesszük a kérdést, hogy ezidáig mire jutottunk e képességekkel, akkor meg kell állapítanunk, hogy a gondolkodás - mellyel az állatok fölé emelkedtünk - még mindig nem lebbentette fel a fátylat az élet titkairól. Az is kiderül, hogy a szükségben lévő embertársunk iránti őszinte együttérzés és szánalom a tehetetlenség érzését hagyja maga után, mert nem bizonyul elégségesnek. Noha az akarat is megvan, hogy elérjünk valamit, jó szerződéseket kössünk vagy rendet teremtsünk, gyakran mégis csődöt mond, mivel a megállapodásokat nem tartják be. Emiatt aztán többnyire a cselekvés is eredménytelen marad. Ezzel a négy elemmel tehát azért nem tudunk jól bánni, mert - emberként - nem vagyunk tökéletesek.

Egyre erősebb azonban az a törekvés, hogy megszabaduljunk a fogyasztói ember eszméjétől, és kikutassuk, majd előtérbe állítsuk lényünk valódi és örök értékeit. A bennünk rejlő mag élő és múlhatatlan. Ez a mag egyszer olyan helyzetbe hoz minket, hogy hallanunk kell! És hogyan fogunk akkor a helyes módon válaszolni?



Minden válasz önmagunkban rejlik



Aki őszintén és belső indíttatásból kérdezi meg önmagát, hogy hol is lehet a múlhatatlant megtalálni, abba villámként hasíthat az a sugallat, hogy keressen tovább, mégpedig önmagában! A válasz igen közel van hozzánk: a szívünkben. A szív az élet forrása, a lélegző élet dobogó kezdete. E forrásban rejlik a „lélek ismerete”, az a tudás, amelyet az ember valaha birtokolt, mégis elfeledett. A rózsakeresztesek ezt a magelvet nevezik a „szív rózsájának”. Aki ezt a rózsát kibontakoztatja, az elnyeri a belátást. A magasabb tudás utáni komoly vágyakozással kapcsolat jön létre a magelvvel. Ez az ösvény kezdete, amelyen az igaz élet kibontakozik. Az őszinte vágyakozás, és a tudás utáni olthatatlan szomjúság által ez az élet teljesen megnyilvánulhat. A szív rózsája az intenzív odafigyelés által megnyílik, és kisugározza fényét.



A transzmutációtól a transzfigurációig



Nyilvánvaló, hogy mindez nem megy végbe egyszerűen magától, hanem egy hosszú tapasztalati út eredménye. Azonban sok olyan ember van, akinek meg kell állapítania, hogy a fény eltemetődött benne. Ha minden jól megy, akkor a négy fent említett képesség mégis folyamatosan megváltozik, és új lehetőségeket teremt. Az elemek transzmutálódnak, előkészülve a transzfiguráció céljára. Ekkor már többé nem földi célokra irányulnak, hanem a magasabb, megszabadító ismeretre, a tisztán gnosztikus életre! A tűz bátorságát és merészségét, a föld kitartását és érvényesülési képességét, a levegő simulékonyságát és intelligenciáját az embernek először meg kell szereznie, hogy a lelket, e szubtilis belső területet felfedezhesse. Ez a felfedezés megvalósítja az érzékeny víz-aspektust. A víz-elem transzmutációja változást okoz az érzelmi életben, eloldozza azt a személyes vonzalmaktól, és helyet teremt a minden teremtmény iránti feltétlen szeretet számára.

Amikor felhangzik a döntő kérelem, hogy „táruljanak fel számomra titkaid”, abban a pillanatban mintha követ dobnának a vízbe, és a szétterjedő hullámok átrezegnek az egész lényen. Ez az őseredeti hang eleinte csak halkan suttog, de aztán hatalmas hívássá növekszik, míg végül összeolvad minden élet egyetemes forrásával.

Ez egy egészen más élet, mint amilyet a kicsiny, korlátozott egyén él. Ekkor az ember a transzfiguráció folyamatában halad, amely eloldozza az anyagtól, és a fölé emeli. Ez az élet azt jelenti, hogy lépésről lépésre nő a megértés bennünk, és az élet célja egyre világosabban kirajzolódik. Ezért végül mély értelmet nyer az életünk.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,