2005/1/ A világ, amelyben élünk - a mikrokozmosz, amelyben élünk

Pentagram > 2005-ös évfolyam

Milyen világ ez egyáltalán, amelyben élünk, és amelyen újra meg újra elámulunk? Elcsodálkozunk az olyan éles ellentéteken, mint élet és halál, egészség és betegség, gazdagság és szegénység, jó és gonosz. Akárhogyan is, de mindezek közepette kell megtalálnunk az utunkat. Fiatalos lelkesedés árad Önökből, de néhányuk időnként csendben visszavonul, hogy elgondolkozzon e számtalan látszólagos esztelenségnek az értelmén. Miért foglalatoskodnak az emberek ennyire mindennel és mindenkivel? Mi az értelme ennek az ideges izgatottságnak és igyekezetnek?



Se harmóniát, se békét nem fognak találni önmagukban, ha nem oldják meg saját maguk a soha véget nem érő ellentétek konfliktusát. Ma ujjongó hangulatban vannak, de holnap lehangolttá válhatnak. Ez nem csak egy „Sturm und Drang” periódus jele, és nem is a késői pubertásé. Az egyik pillanatban még intenzíven átélik az eseményeket, a másikban pedig idegennek érzik magukat a Földön.



Tudatos választásra van szükség



Ha viszont nem éreznék magukat itt idegennek, tanulóságuk értelmetlen volna. Az Iskola akkor nem tudna Önöknek mit mondani. Miért nem? Mert a Szellemi Iskola e beteljesületlenség érzéséhez kapcsolódva világos választ ad az ebből felmerülő kérdésekre, és bepillantást nyújt Önöknek életük céljába. Közöttünk vannak a fiatalok csoportjának olyan idősebb tagjai is, akik még nem döntötték el, hogy tanulók legyenek-e, és jó, hogy átélik velünk ezt a konferenciát, mert ez döntő lehet életük további alakulása szempontjából.

Az ifjú tanulók csoportja olyanokból áll, akik egyrészt fiatalok, másrészt pedig az Iskolához tartoznak.

Fiatalnak lenni tény, míg tanulónak lenni választás eredménye. Minden fiatal tanuló egy tudatos döntést hozott. Ha kiállnak elhatározásuk mellett, biztosan nem éri Önöket csalódás! Fontos, hogy tudatosan döntsenek, és ezzel irányt szabjanak életüknek. Akkor az élet összes lehetősége közül, az Önök számára nyitva álló minden út közül azt fogják választani, amelyet az útként élnek majd meg! Mindenki kiutat keres a bánat és fájdalom útvesztőjéből, a kilátástalanság labirintusából, amely sokak torkát szorongatja. Nem ez lenne az oka a pszichiátriai intézmények túlzsúfoltságának? Miért követ el oly sok fiatal öngyilkosságot? Korábban látszólag lassabban telt az idő. A régi fényképeket nézegetve gyakran úgy tűnik, mintha a rajta lévő emberekhez hasonlóan, az idő is megállt volna. Ezzel szemben most gyakran érezzük úgy, mintha minden olyan gyors mozgású volna, mint a higany. Régebben azt hitték, hogy az anyag a legkisebb részecskékből áll. Most úgy gondolják, hogy az anyag hullám, egy tánc, bár nincs ott semmi, ami ezt a táncot bemutatná. Ezek csak a „valószínűség hullámai”. A „heisenbergi határozatlansági elv”* egy alapvető bizonytalanságot feltételez. Einstein relativitás-elmélete pedig egy alapvető feltételhez kötöttségből indul ki: nem létezik sem abszolút mozgás, sem abszolút nyugalom. Koordinátarendszerek mozognak egymáshoz képest.

A szüntelenül táguló világmindenség ürességében tejútrendszerek tűnnek el elképzelhetetlen sebességgel. De mi is tágul ki tulajdonképpen? Csillagok születnek és roskadnak össze mindent beszívó fekete lyukakká. A kvantumfizikában keringő részecskékről beszélnek. Részecskék? Nem, ezek nem kis „dolgok”, hanem energiarészecskék. Vagy tudatról, emlékezettel bíró rezgésekről lenne szó? Valami ilyesmi lehet a mikrokozmosz is? Lehetséges-e benne kvantumugrás egy másik dimenzióba, másik világmindenségbe vagy másik tudatba? Mi a tudat, mik a részecskék, az energiák és az elektromágneses hullámok? Mi az emlékezet és a kollektív tudatalatti? Van-e felettes tudat?



Mi az ember?



Ki Ön? Ki vagyok én? Régebben minden statikusnak tűnt - az ember ráért. Most minden dinamikus - és mindenki siet. Korábban az erkölcshöz és a normákhoz, a valláshoz és az anyagelvű tudományhoz igazodtunk. A dolgok előreláthatóak voltak, és a világmindenséget úgy képzelték el, mint valami gépet, vagy egy óriási óraművet, amely szabályosan jár, miután Isten egyszer elindította. Ha ismerjük a kiindulási állapotot és a mozgástörvényeket, amelyeket Newton és a többiek fedeztek fel, akkor ismerjük az egész folyamatot - gondolták. Ezt hívták determinizmusnak. Később felfedezték, hogy a tudomány törekvései ellenére a valóságot sokkal több bizonytalanság, véletlen vagy valószínűség alakítja, mintsem szeretnék. Einstein, ez az úttörő gondolkodó zseni, ezt nem tudta elfogadni. „Isten nem kockázik” - mondta. A reinkarnáció egy másik nagy, igen régi és nagyon logikus elképzelés, amit az egyházak és a tudomány még mindig tagadnak. Az asztrológia régi tudományát, melyet évszázadokon keresztül tanulmányoztak, az egyházak szintén babonának tarják, a modern tudomány pedig ostobaságnak bélyegzi. Hogy létezik-e Isten vagy egy felettes intelligencia? Erre egy filozófus azt mondta: „nincs szükségem ilyen feltevésekre”. A vallásnak egykor meghatározó szerepe volt az emberek minden cselekedetében. Mivel az egyházak már nem tudnak választ adni a nagy eszmei kérdésekre, az ember más, spirituális mozgalmakban keresi a választ. A spiritualitás korunk divatszava lett. A társadalom „spiritualitástól” hangos - bármi legyen is az. Ezt mindenki elfogadhatja, hiszen olyan homályos dolog. A „New Age” fogalma is igen felkapott lett, mert arra a tudatalatti törekvésre reagál, amely szerint az emberiség meg akar szabadulni a régi eszméktől, értékrendektől és elképzelésektől.



Ideje felkelni



A vízöntő ébresztő hívása új utakra sürget minket. Hívja az oly régóta az anyagban rekedt emberiséget: „Ideje felkelni, és az új élethez áthatolva magunk mögött hagyni az anyagot. Most már nem az anyagról van szó, hanem a minket hívó misztériumról.”

Ezt a sürgetést, ezt a hívást viszont sajnos minden lehetséges módon félreértik! Az emberiség játékot űz vele! Mint Rózsakereszt Krisztián álmában, amikor a veremről leveszik a fedelet. A céltalan nyüzsgés odalent a sötétben még élénkebb lett! Micsoda zűrzavar! És Rózsakereszt Krisztián is a többiek hátán mászik felfelé, hogy megszabaduljon a forgatagtól.

Ez azt mutatja, hogy a tanulóság kezdetén még egyáltalán nem beszélhetünk magasztosságról, hanem inkább csak összevisszaságról. Egy fénysugár tör át a mikrokozmoszhoz, és ezzel fedezi fel önmagát az ember! Mi bujkál bennünk, lényünk rejtett zugaiban? Ez tehát egyfajta felébredés, ami egyáltalán nem is olyan kellemes. Bátorságot követel, hogy szembenézzünk vele, és nyugodtak maradjunk.

Az emberiség is kezdi a felébredés jeleit mutatni. Az anyagban történő alvás már nem olyan mély. Sokan kezdenek mocorogni álmukban, mert most hajnalodik. Ez felébredés az illúziók vakságából, az anyag, a vallás, a tudomány és technika álmából, melyet oly régóta álmodunk. Ezt a részleges felébredést az új kor, az akvárius korszak, a vízöntő elektromágneses hatása okozza - aki korsójából az élő vizet az emberiségre önti. Ezt érzik általánosan „New Age”-nek, és a hasonló nevű mozgalom reagálni próbál rá. Valójában azonban az ismeretre, a Gnózisra van szükség ahhoz, hogy az ösvény valóban járható legyen. E nélkül a vízöntő továbbra is ködös és érthetetlen marad számunkra.



Önállóan gondolkodni



Régebben az emberek vallásosak voltak. Most „spirituálisak”, bármit is jelentsen ez.

Korábban szilárdan körvonalazott istenfogalmak és dogmák voltak. Azt mondták: „Ez így van, és nem másképpen. Ha nem hiszitek, börtön vagy máglyahalál fenyeget titeket! Nem kell nektek ezen elgondolkodni, erre ott van a papság - ők tudják ezt!”

Ezt ma már nem fogadják el. Az ember nagykorú lett, és beveti gondolkodási képességét. Ő maga dönti el, hogy mi az, ami ínyére van spirituális keresése során. Ez egyrészt előnyös, mert ez annak a jele, hogy az ember megszabadult az egyházi tekintélyektől, és kifejlődött az öntudata. Ez a szabadság abszolút szükséges a transzfigurisztikus ösvényhez. Másrészt viszont az öntudatnak még nincs világos irányulása.

Ez hasonlít a vándormadarak csoportlelkéhez: a nagy utazás előtt még nyugtalanul köröznek, hogy tájékozódjanak, és meghatározzák az útvonalat. Az általános New Age tájékozódás is még hasonlóképpen cél nélkülinek bizonyul. Az egyik ezt csinálja, a másik valami mást. Hát nem nagyszerű ennyire kötetlennek és szabályoktól mentesnek lenni? Nincsenek többé előírások. Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájában ez másként van - itt bizonyos követelményeket támasztanak. Ez egészen határozott ismeretek miatt van így: az ösvénnyel, és annak kockázataival kapcsolatos tudás miatt, és mert tudjuk, hogy miért fáradozott sikertelenül a múltban több szellemi iskola is. Az egyik legfőbb ok éppen a kötelezettségek hiánya volt. Az egymással és a csoporttal szembeni kötelezettségek tagadása, és a megállapodások elutasítása arra vezetett, hogy az ösvény bejárásának jószándékú törekvése gyakran kudarcba fulladt.

Tiszta tanra van szükség. Olyan életet kell élnünk, amely összhangban áll a tannal, és abból logikusan következik. Világosan meg kell állapítani, hogy mi szolgálja a célt és mi nem. A hajó nem tud haladni, ha a legénység nem tartja magát a szabályokhoz. A modern Rózsakereszt nagymesterei mindig is tudatában voltak ennek a veszélynek, és felhívták a figyelmet a túl nagy kötetlenség következményeire, ha tudniillik mindenkinek szabadságában áll azt tenni, amit helyesnek vél.



A csoport nélkülözhetetlen és erőssé tesz



A jelölteknek minden beavatási iskolában követniük kellett bizonyos előírásokat, ha szellemi fejlődést kívántak elérni. Egy olyan beavató iskola, mint az Arany Rózsakereszt Iskolája, szintén bizonyos irányvonalaktól függ, melyeket rábíztak, hogy a tanulók érdekében megszabadítóan dolgozhasson - egy világot átfogó megszabadító mű kivitelezéséről nem is beszélve. Az előkészítő-, próba- és valló tanulóság feltételeit nem azért találták ki, hogy a tanulókat gyámság alá helyezzék és megfosszák szabadságuktól. Ezzel azt a minimális alapot nyújtják át számukra, amellyel ők maguk, és a Szellemi Iskola is remélheti, hogy erőfeszítéseiket siker fogja koronázni. E feltételek nélkül semmi esélye sincs a dialektikából való kiemelkedésnek. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy természete miatt a dialektika esküdt ellensége az élethez vezető ösvényre térő tanulóknak. A dialektika emiatt még nem rossz, de egyszerűen nem képes másra! Ha a vízben lyukat próbálunk létrehozni, akkor az - amennyire lehetséges - azonnal újra betöltődik. Így van ez a dialektika területével is. Amilyen gyorsan csak lehet, semlegesít minden hatást, amely a természete ellen hat. Tehát nagyon sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy valóban egy olyan vákuumot, egy olyan mágneses teret lehessen teremteni és fenntartani, amely elég tiszta ahhoz, hogy minden felvétetett tanulót oltalmazzon a karmikus erőkkel vívott küzdelmében. Ezért csatlakoztunk a Szellemi Iskola csoportjához. Az a cél, hogy ismereteket szerezzünk, melyeket igazság és fény formájában felveszünk a mikrokozmoszunkba.



A világ módszere: utánzás



Életterületünk, amely mindenkit fogva tart, mindig arra törekszik, hogy kijavítsa és megerősítse magát, ha megsérül. Ezt többek között az utánzás erejével valósítják meg, amelyet a Pistis Sophia Evangéliuma az oroszlánfejű erőnek nevez. Ez nem a valódi oroszlán-erő, a Gnózis nap-ereje, hanem egy olyan erő, amely a Gnózis fényének mondja magát. Az oroszlánnak itt csak a feje van meg, ez tehát a félrevezetés jelképe.

A szabadságra, a születés és halál kerekétől való megszabadulásra, a fénybirodalom szabadságára szóló felhívás a szabadság, egyenlőség és testvériség vízszintes síkjára terelődött. Ez hangzott fel a francia forradalom idején is, amely több ezer áldozatot követelt. A „szabadság mindenkinek” jelszót olyan lehetőségként értelmezték, hogy mindent meg lehet tenni, amit gondolunk, és amire vágyunk. Ez az egyházi, az állami és a társadalmi elnyomásra adott válasz volt. Az embereknek mindenek előtt nagykorúakká kell válniuk. Ezután azonban még hosszú út vezet Isten gyermekeinek igazi szabadságáig. A szeretet a világmindenség legnagyobb ereje.

A vízszintes síkon ezt aligha értették meg, hiszen szexualitásként nyilvánítják meg, minden elképzelhető formában. A reklámok, filmek, színdarabok és újságok az egekig magasztalják az animális szeretetet. Ez azonban rendkívül távol áll az isteni szeretettől!

Az üdvösség - a gyógyulás - ismerete az a tudás, amellyel valamelyest felfoghatjuk az istentervet, és felismerhetjük az ösvényt. A dialektikában azonban az ismereten és tudáson kizárólag azt értik, amit az értelmi képességeinkkel az iskolákban megtanulunk, vagyis a korlátozott agy intellektuális tudását. Az isteni természetben való felébredés ezzel szemben magában foglalja az elvesztett belső hallás és látás helyreállítását, az eljövendő események érzékelését, és azt, hogy az új életben minden testvérünkkel kapcsolatban vagyunk. Ma ezt olyan találmányokkal imitálják, mint a rádió, a telekommunikáció, a televízió, a mobiltelefon és az Internet.

Ezekkel az emberiség számára még kifejlesztendő képességeket utánozzák. De sokan már nem is vágynak erre, mert igényüket e külső pótlékok elveszik, kielégítik vagy elnyomják. Lehet, hogy ezek mély benyomást keltenek, de az eredeti ember képességeivel összehasonlítva rendkívül szegényesek.

A Szellemi Iskola halászhálóként teríti erőterét a világra, hogy sok tanulót felemelhessen az új életbe. A tükörszféra lakóinak egyik válasza erre az Internet feltalálása. Ez a háló egy világot átfogó kommunikációt kínál a lélekemberek igazi egyesülése helyett. Világot átfogóan terjeszti az információkat az univerzális ismeret és bölcsesség helyett, amelyben az újjászületett ember részesül. Így válnak az emberek számítógép-hálózataik rabszolgáivá, ahelyett, hogy felemelkednének a Gnózis magasságaihoz és az igazi szabadsághoz!

Ezért mondják a tanulónak: „Ismerd fel életterületünk csapdáit!

Szabadulj meg az elvakultságtól, és törj össze minden bilincset, amely fogva tart!” Hogy mit jelent mindez, és mit követel meg tőlünk, azt ezen a konferencián szeretnénk önökkel megvizsgálni.





*A heisenbergi határozatlansági reláció egy természeti törvény, amely kimondja, hogy egy részecske impulzusát és helyét egyidejűleg nem lehet pontosan meghatározni, mert ezek nem stabilak. Ha megváltozik az impulzusa, megváltozik a helye is, és fordítva.