2005/1/ Szabadok vagyunk?

Pentagram > 2005-ös évfolyam

Minden ember olyan sugárzásoktól és elektromágneses erőktől függ, melyek folyamatosan alakítják személyiségét, társaságát, világát, sőt az egész kozmoszt is. Bár kijelenthetjük, hogy szabadok vagyunk, és a szabadságról alkotott felfogásainkat meg is oszthatjuk másokkal, valójában mégsem vagyunk azok - ez tudományos tény.



Nemcsak személyiségekként, hanem mikrokozmoszokként is egy nagy börtön foglyai vagyunk. E fogdát sokan kultúrával, ideálokkal, jövőképekkel vagy vallással és a mágia különböző formáival díszítik. E világ erői a bolygók sugárzásaival, és az aurikus lény - melyet magasabb énnek is neveznek - befolyásaival ehhez a léthez béklyóznak bennünket, és egyúttal őriznek is minket. Mégis sok ember - és különösen az ifjú tanulók csoportjának majdnem minden tagja - mély vágyakozással törekszik e börtön elhagyására.

A nagymesterek, mint a világosság szerzetének munkatársai, erről a világosságról tanúskodtak, és egy nagy úttörő csoporttal együtt megvalósítottak egy élő testet. Ez egy fényvákuumhoz hasonlító menedék, mellyel minden földi személyiségen keresztül megnyilvánuló mikrokozmosz bejárhatja a megszabadulás ösvényét. A lélek-újjászületésnek ez az ösvénye kivitelezhető. Közülünk mindenkinek egyénként, és a tanulócsoport részeseként is megvan az esélye arra, hogy haladjon ezen, és válaszoljon az örökkévalóság hívására.

Az örökkévalóságot nem találhatjuk meg kívül, hanem csak önmagunkban. Mindaz, amit megbeszéltünk, nem kapcsolódik egy bizonyos filozófiához vagy dogmához. A szavakban kifejezett igazságok olyanok, mint arany fényből lévő szálak és áramlatok, melyek behatolnak világunk sötétségébe. E világosságerők csoportként képessé tesznek minket arra, hogy legmélyebb vágyakozásunkat megosszuk egymással. Olyan valóságot nyújtanak számunkra, amit élő léleknek, élő testnek és asztrális feltámadási térnek nevezünk.



Mi az örökkévalóság?



Ez a szívünkben rejlő lényeg, melynek középpontja a szellemszikra atom. A szellemszikra atom össze van kötve az élő testtel és a feltámadási térrel. Ennek az erőtérnek az impulzusai megkísérelnek bennünket új módon megnyitni eme valóság számára. Közülünk mindenki a rózsakereszt ösvényét járja. A Szellemi Iskola tanulói vagyunk. Már ma délután és holnap sem kapcsol össze minket ez a konferencia, és akkor azon fog múlni minden, hogy mit kezdünk az életünkkel. Ez teljesen tőlünk függ, hiszen a jövő a kezünkben van. Ahogy azt megbeszéltük, mindannyian magunkban hordozzuk mikrokozmoszunk eljövendő sorsát. Ezáltal pedig még a makrokozmosszal is összeköttetésben állunk. A felismerés, az ősemlékezet és az öröm, amit ebben a pillanatban tapasztalunk, hétköznapjainkban mindig velünk van, akkor is, ha csoporttársainkkal, kollégáinkkal, családunkkal vagy barátainkkal találkozunk. Egyfelől személyiségek, másfelől pedig emberek vagyunk, akik az örökkévalóságot belsőleg hordozzák, és akik kezdik felfedezni a világosságot, és ezt az örökkévalóságot.

Szeretnénk néhány hasonlatot említeni. Ha egy zenei CD vagy egy könyv nagyon tetszik nekünk, akkor gondosan őrizzük azt. Ha a házban vagy a kertben növényeink vannak, akkor gondoskodunk róluk, és rendszeresen megöntözzük őket. Ha van egy barátunk, akkor megteszünk mindent, hogy ezt a barátságot fenntartsuk. És mi a helyzet az örökkévalósággal? Olyan, mint egy mag, amely kicsírázhat, és az élet fájává növekedhet. Ő a legjobb és legdrágább barátunk. De nem mi vagyunk az, hanem a másik mibennünk. Ezt a másikat oltalmazni, táplálni és tisztelni kell. A szenvedés és az én világában, valamint az én és a bennünk lévő másik között zajló örökös konfliktusban támogatnunk kell Őt. Ha legkedvesebb könyvünk után nyúlunk, ha egy dallamot ismét meg szeretnénk hallgatni, ha megvizsgáljuk, hogyan növekedik és fejlődik a növény, akkor figyelmünket arra irányítjuk, és gondoskodunk róla. Vizet adunk a növénynek, melyre szüksége van az élethez és a növekedéshez. A szívünkben hordozott örökkévalóságnak is szüksége van táplálékra és vízre. Az élő vízre, a tiszta éterekre, hogy egyszer megszülethessen az új lélek. Hol találhatjuk ezeket?



Egy belső templom felépítése



A Catharose de Petri Templom a modern Rózsakereszt hét főtemplomának egyike. Mi, akik itt egybegyűltünk, egy másik - nem kövekből és betonból készülő - templom megépítését kaptuk feladatul. Egy belső templomról van szó, melyet önmagunkban kell létrehozni. Ezt az épületet, ezt a templomot nem nekünk szánták, hanem a világosságnak, hogy az egy előkészített, méltó gyújtópontra leljen, melybe besugározhat.

Beszéltünk az ősemlékezésről és az örökkévalóság utáni honvágyról, amely a Rózsakereszt felé ösztönöz minket. Ezt az örökkévalóságot nem találhatjuk meg önmagunkon kívül. Nem Eldorádóról van szó, ahová elutazhatunk, hogy ott életünk hátralevő részében sütkérezve és a hullámokat élvezve azt harsogjuk: „Itt vagyunk a paradicsomban!” A paradicsomot sohasem találhatjuk meg kívül. De mégis létezik. Szívünkön keresztül vezet az út oda. Fejünk ezt megértheti és elfogadhatja. Ezért nem nehéz a rügyező új lényt elvezetni a világossághoz, az eledel forrásához, a templomhoz, melyre szüksége van.

Beszéltünk magunkról, mint egyéni keresőkről, mint a Szellemi Iskolával kapcsolatot létesített emberekről. Jelen pillanatban százak, sőt ezrek vannak, akik ugyanerre törekednek. A Szellemi Iskola megteremti a csendhez, nyugalomhoz és békéhez szükséges feltételeket. Egy hétvége erejéig magunk mögött hagyjuk mindennapi elfoglaltságainkat, és a lényegre összpontosítunk: a bennünk lévő örökkévalóságra. Így készítünk helyet a bennünk élő másiknak, életünk igaz barátjának. Ez egy csoporton belül történik, amely feladatát és célját tekintve eggyé vált. Sokan járták előttünk ezt az utat. Sok száz testvérünk van, akik új lelkekként maguk mögött hagyták a tér-időrendet. Ez az anyagtól megszabadult lélekközösség egy csatornát alkot, melyen az élő víz beáramolhat az ifjú Gnózis élő testébe. Az élő víz mindenkinek adatik, aki országának és lakóhelyének éppen ebben a templomában tartózkodik a szolgálatok és a konferenciák alatt.

Tudjunk miért gyűltünk itt össze: az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának törekvő tanuló csoportja vagyunk. Sem tekintélyek, sem mesterek nincsenek, akikre felnéznénk, vagy akiket tisztelnünk kellene. Csak a szellemi transzmutáció folyamatába felvett csoport számít, amely a bennünk levő örökkévalóságot tápláló élő vizet kapja örökül. Előjog, hogy ebben a fejlődésben osztozhatunk egymással.

Képzeljenek el egy felfelé vezető spirálist, amely milliónyi lényből állt össze, akik mind a világossághoz igyekeznek. Minél inkább felfelé mozog a spirál, annál gazdagabban kaphatják meg e lények a világosság sugarait. Közülünk mindenki e spirál valamelyik részén él és lélegzik. Egy centrummal, egy csoporttal, barátokkal és testvérekkel vagyunk összekötve. Ez nagy örömöt ajándékoz nekünk. És ez a belső öröm kisugározhat hétköznapi életünkbe, még akkor is, ha bánatosak vagyunk, ha elhagyott egy jó barátunk, ha feszültségek gyötörnek munkahelyünkön, ha tanulmányainkat tervezzük vagy könyveket és feljegyzéseket kell bújnunk és feladatokat megoldanunk. Mert össze vagyunk kötve ezzel a folyamattal, amely a lélek újjászülettetésének hívására adott reakciónkból áll.



Transzfiguráció



Halottunk a transzfigurációról, és a kellős közepén állunk. Annál többet fogunk róla tudni, minél intenzívebben járjuk az ösvényt az Iskolában. Megérint bennünket a Gnózis első sugara, amely mindegyikőnket hív és felemel. Ez a fejlődés komolyságot és figyelmet követel. Ezért nem lehorgasztott fejjel, bánatba és önsajnálatba burkolódzva, és fölösleges bűntudattól gyötörve járjuk ezt az ösvényt. Az Iskola megad minden szükséges eligazítást a sikeres munka érdekében. A bennünk és a csoportban jelentkező előrelépés nem jelenti azt, hogy külső kiváltságokat keresünk. Van egy belső szabadság, amely a szívben nyugszik. A szívből fog majdan kifejlődni az élő lélek.

Én-tudatunk révén természet-lelkek vagyunk. Azok vagyunk, amik vagyunk. Bennünk van a kettősség, a kettős lény: egyfelől az én, a személyiség, és másfelől az élet hordozója. Ha együtt haladunk tovább, akkor ez utóbbi egyre tudatosabbá válik bennünk, és érezni fogjuk sürgetését és melegét. A kibontakozó új lélek is követelmények elé állít minket. Az egyetemes bölcsesség nyomatékosan kijelenti: „Keressétek Isten országát, zörgessetek, és megnyittatik néktek. Isten országa közelebb van hozzátok, mint kezetek, és lábatok - bennetek van.”

Rendszerünk közepében, a minket körülölelő mikrokozmosz központjában, újból fellángolhat az isteni szikra, és összekapcsolódhat az örökkévalósággal. Az eredeti birodalom hordozói vagyunk! Minél inkább felismerjük, és megőrizzük ezt szívünkben, annál jobban megértjük, mit kell tennünk életünkben, hogy mi a feladatunk, és - ami még fontosabb - hogy mi a csoport feladata. Akkor tisztán látva haladunk előre, teljes egységben és testvériségben. Az Iskola jövőbeni munkájának mottóját ebben az egyetlen szóban össze lehet foglalni: testvériség.

A mi feladatunk, hogy egy csoportot, egy nőkből és férfiakból álló közösséget alkossunk, akik vérállapotuk, nemzeti és nyelvi határaik és előítéleteik minden korlátozásától és ellenállásától mentesek. Akkor beszélhetik az örökkévalóság, a lélek nyelvét.



Szaturnusz kapui



2004-ben 80 év telt el a Szellemi Iskola megalapítása óta. Belépünk egy új fejlődésbe, és átmegyünk Szaturnusz kapuján. A misztériumbolygók, ahogy az Iskola nevezi, közülünk mindenkit egyre fokozottabban befolyásolnak majd. Birtokunkban van egy belső kincs. Tudjuk, hogy egy hatalmas fejlődés részesei vagyunk. Legyünk nyitottak, vigyázzunk egymásra és hallgassunk egymásra. Egy különleges mágneses térben élünk. Ezáltal össze vagyunk kötve a világosság és a szeretet áradatával. A szeretet a hatodik kozmikus terület egyik ereje. A szeretet felébreszt és leleplez. Áthatja az Iskolát, és a lélekben találkozik az új egység utáni törekvés áramlatával. A szeretet rezgés. A szeretet által fejlődik ki az új lelkek aratása. Az Egyetemes Szerzet dolgozik, és mindaddig dolgozni fog, amíg minden lelket meg nem mentettek: „Keressetek és találtok. Zörgessetek, és megnyittatik néktek. Mert Isten birodalma közelebb van hozzátok, mint kezeitek és lábaitok.” Isten birodalma mindőnkben benne van.