2005/2/ Aquarius - az ember a vizeskorsóval

Pentagram > 2005-ös évfolyam

A kort, amelynek kezdetén állunk, az Aquarius csillagjelével hozzák kapcsolatba. A szó a latinból származik, és szó szerinti fordításban „a vízhez tartozót” jelent. Az asztrológiában azonban a „Vízöntőt” meglepő módon nem a víz, hanem a levegő-eleméhez társítják. Hogyan magyarázható ez az ellentmondás, és mit tudhatunk meg belőle korszakunk számára?



A Vízöntő állatövi jegyének jelképe egy olyan ember, aki egy amfora vagy egy korsó vizet önt. A különböző kultúrkörökben szintén szerepel, mint például az indiaiak kumbhájában, vagy a zsidó kabbalában, ahol vödörnek ábrázolják. A zsidók sátoros ünnepén például tiszta forrásvizet hoznak, hogy a templomban kiöntsék. Friedrich Weinreb ezzel kapcsolatban rámutat, hogy: „Ez a kiöntés a 11. állatövi jegy egyik képe, amelyet a vödör fejez ki. Ha Góg és Magóg - e világ népei - elpusztítják egymást, akkor kiürítik a vizet - vagyis az időt. Új világ közeleg, itt a világ vége.”

Lukács evangéliumában (22,10) azt olvashatjuk, hogy Jézus a húsvéti vacsora előkészítésekor így szól tanítványaihoz: „… szembe jő veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt”. Jézus a sátoros ünnepen szokásos víz-adományhoz kapcsolódott, amikor így kiáltott fel: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” (János 7, 37-38) János Jelenéseinek könyvében is (22,1) „élő vízről” van szó: „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki.” A vizet itt a mennyből kiáradó gyógyító, szellemi erővel azonosítják. Ha azonban a vízöntő állatövi jegyét nem a víz, hanem a levegő eleméhez rendelik hozzá, akkor ennek csak az lehet a mélyebb értelme, hogy itt egy mennyei, szellemi erőről van szó, amely ennek hatására felszabadul. Ezért írja Martin Sorge: „Ez a kiöntés valami új, és eddig rejtett láthatóvá tételét jelenti. Míg az edény a testnek felel meg, addig e jelben a lelki-szellemi tartalmak jutnak napfényre.”



Vízöntő a Hair című musicalben



Ezt a gondolatot eleveníti fel a Hair című musical is. Bár 1967-ben a darab elsősorban a vietnami háború ellen irányult, mindenekelőtt azzal vált ismertté, hogy felidézte a hippi-mozgalom korszellemét, és emellett a küszöbön álló új Vízöntő korszakhoz kapcsolódott. E korszellem által megragadott emberek kedvenc dala volt az Aquarius, vízöntő:



„Ha a Hold a hetedik házban áll,

és Jupiter a Marshoz közelít,

akkor béke honol a bolygók között,

és szeretet vezérli őket pályáikon!

Éppen ettől fogva uralja a földet a Vízöntő.

Harmónia, jog és tisztaság!

Rokonszenv, világosság és igazság!

Senki sem köti gúzsba a szabadságot,

és homályosítja el többé a szellemet.

A misztika belátással ajándékoz meg,

és az ember újra megtanul gondolkozni,

hála a Vízöntőnek,

a Vízöntőnek!”



A musical tiltakozás a tömegpusztító fegyverek, és a számukra előkészített talajt biztosító rendszer ellen. A dallal egy eszményképet idéztek fel, amelyet az égre és bolygói erőire vetítettek ki.

Meg kell jegyezni azonban, hogy erre olyan időszak következett, amelyben minden eddiginél több háború dúlt, és dúl a mai napig is. Ahogyan Weinreb írta, Góg és Magóg még kölcsönösen pusztítják egymást. Ha nincs bennünk béke, a Vízöntő sem hozhatja meg számunkra. Sokkal inkább megnyilvánítja a rejtettet, ezért gondolataink és érzéseink formát öltenek. A vízöntő azonban nem hoz létre valamilyen minőséget, és nem veszi le rólunk a felelősséget, hanem sokkal inkább választásra kényszerít, amelyet a musical saját spirituális üzenetébe burkol, mint a „Let the sun shine in” című dalban: „There is a strong feeling, or at least a hope, that something or someone will appear to lead us out of wilderness. Meanwhile the best solution is that we have to lead ourselves.” (Hadd süssön be a nap: Erősen érezzük, de legalábbis reméljük, hogy megjelenik valami vagy valaki, aki kivezet minket a vadonból. Addig is a legjobb lesz, ha saját magunkat vezetjük.)

A Hair musical megszületésével egyidőben, 1963 és 1967 között tartották meg a Lectorium Rosicrucianum öt Vízöntő-konferenciáját. Ezeken szellemi választ kaptunk arra a kérdésre, hogy mit kell megváltoztatnunk és megvalósítanunk, hogy a kezdődő Vízöntő korszak befolyásaira pozitívan és megszabadítóan reagálhassunk.

Z. W. Leene, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának egyik alapítója már jóval korábban, 1935-ben azt mondta:

„A Vízöntő a felemelkedés, a szabadság és a megvilágosodás korszaka. Micsoda lelkesültség áradhat ki a Vízöntő szóból arra, aki ismeri e hangzás igazi jelentését! Sokan irányították gondolkodásukat e célra, Akváriusra, az oly régóta várt és áhított eszményre, mindenek előtt azok, akik az élet spirituális oldala iránt érdeklődnek. […] Amennyiben a szellemre törekszünk, szívünket és fejünket összhangba hozzuk. Az élet vize akkor szívünkből felfelé, a gondolkozás szent tűzéhez áramolhat.”

Valamennyi Vízöntő-konferenciát e célnak szentelték. 1963-ban, az első megújító konferencián, ezt a lehetőséget és feladatot az alábbiakban fogalmazták meg:

„E megújító Akvárius-konferencia üzenetének lényege tehát a Szellem megnyilvánulása; Isten Igéjének, Isten Szellemének beereszkedése az emberbe; a részesedés az istenfiúságban; Krisztus újjászületése; beavatás a Rózsakereszt egyetemes misztériumaiba. […] A mostani helyzet már többször előfordult az emberiség múltjában, amikor újra meg újra megérett az idő egy aratásra, és be kellett hordani a termést. E folyamatot tekintve tehát szó szerint Krisztus újra eljöveteléről beszélhetünk. […] Egy szellemi iskolának a közeli jövőben olyan férfiak és nők közösségéből kell állnia, akik az új életvitelt a gyakorlatban megvalósítják. Csak ekkor válunk segítő és építő erővé világunkban, amely olyannyira változik.”



A Vízöntőhöz újra meg újra a világ vége és az aratási időszak képe kapcsolódik. Ekkor a Messiás, mint „az Ember fia” jön el „az ég felhőiben” és átveszi a hatalmat - mondja Dániel próféta, könyve 7. fejezetének 13. versében. Az őskeresztények Jézus Krisztusnak ezt az újra-eljövetelét már a mi földi, durvaanyagi világunkba helyezték, és ezen elképzelésük miatt csalódniuk kellett.

Az „ég felhői” ugyanis egy másik szintre utalnak, amelyen e találkozás létrejön. Ez egy finom-anyagi, éteri szint, egy lélek-sík, ahol a „vőlegény” és a „menyasszony” menyegzője végbemehet - ahogyan a szellem és a lélek összekapcsolódását gyakran ábrázolták. E szintre szellemi út vezet, amelyet mindenesetre az anyagban, a mi tapasztalati síkunkon kell előkészíteni és megalapozni.

Az 1963 és 1967 között megtartott öt Akvárius-Konferencia a Rózsakereszt Szerzetének impulzusai voltak, amelyek utat nyitottak a szellemi ismeretek, és a tér-időből való kiemelkedés új időszakához.