Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2006-os évfolyam

2006/1/ A szellem tiszta szeretet

Pentagram > 2006-os évfolyam


A spirituálisan érdeklődő emberek az érzékszerveket illetően két síkot képzelnek el. A megszokott öt érzéken kívül létezik a lelki szem, amellyel a magasabb lélekélet észlelhető, a belső fül, amely a szív hangját fogja fel, és a magasabb szaglás-, ízlelés- és tapintásérzék. A világirodalomban sok utalás található mindkét síkra. Mi konkrétnak és absztraktnak nevezzük őket.



A megszokott öt érzékből a hallás és a látás bizonyos mértékben objektív, vagyis némi erőfeszítéssel rövid időre megakadályozhatjuk a szem és a fül észleleteire adott szubjektív reakciókat. Ezt fejezik ki az olyan szófordulatok, mint például: „szemet hunyni valami felett - valami süket fülekre talál - nincs szeme rá - vagy nem hallgat valakire”. Az érzéssel más a helyzet. A fájdalommal szemben, amit például fejfájáskor, vagy lábficam esetén érzünk, tehát a fizikai érzéssel szemben nem védekezhetünk. A lelki érzések esetében még képesek vagyunk bizonyos mértékben elhatárolódni, amikor egy légkört, egy hangulatot, vagy annak szükségességét érezzük, amit éppen akkor tennünk kell. A szomorúság, a félelem és a nyugtalanság azonban nagyon szubjektívek, és nem, vagy csak alig hagyhatók figyelmen kívül. Az ízlelés végül olyan közvetlen észleleteket ad, hogy könnyen elfeledjük azt, hogy ez is egy érzékszerv. Sőt, még belső fejlődésünk ismérvének, mércéjének is tekinthetjük. A „jó ízlés” általánosan megbecsült tulajdonság, de gyakran erősen alakítja környezetünk is.



Az ízlelés magasabb síkja



Különös műszer a testünk, ugyanis megtalálható benne az a lehetőség, hogy „két úrnak szolgálhat”. A szervek ugyanis természetes funkciójukon kívül a felettes természetből jövő impulzusok érintkezési pontjai is, vagyis bejáratot képeznek azon erők számára, melyekből földi természetünk magyarázható. Nagymértékben érvényes ez az érzésre, a szaglásra, de leginkább az ízlelésre. Az ízlelés, ahogy mondtuk, létállapotunk indikátora. Itt nem az ínyencekre gondolunk, de arra sem, amit a „gyengédség” vagy „tapintat” fogalmával írnak körül. Hiszen ez még a test és a lélek területére tartozik. Az íz(le)lésnél spirituális létállapotunkra gondolunk.

Testi síkunkra és lelki színvonalunkra általában egyaránt érvényes az, hogy aminek megnyitjuk magunkat, vagyis, ami a rendszerünkbe bejön, okozza azt, amik vagyunk. Amit ezzel teszünk, ahogyan ezt feldolgozzuk, megmutatja azt, amik vagyunk. Még ez a megmutatkozás is részben az ellenőrzésünk alatt áll. Bizonyos fokig képesek vagyunk másnak feltüntetni magunkat, mint amilyenek vagyunk. A külvilág előtt mindenesetre ez gyakran sikerül is. De önmagunk előtt is? Létállapotunk záróvizsgája az emberlét mélyebb rétegeiben, a szellem területén rejlik, és ez a szeretet. A szeretet úgyszólván egy ízlelő szerv, amely lényünk legutolsó zugaiba is „belekóstol”.

„Isten szeretet”, ez volt a katárok szerzetének hitvallása. A spirituális élet eme központi gondolatának az elsajátítása még ma is ahhoz a legmagasabb állapothoz tartozik, melyet a régi tudat még elérhet, mielőtt egy magasabb tudatban olvadna fel. Isten szeretet. A mindent beborító egység tiszta életterébe vezető út melyik pontján állunk? A magasabb sík ízlelőszerve ad majd erre választ: „Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.” (Máté 15,11)

Nem figyelemreméltó-e, hogy a beszédet lehetővé tévő nyelven helyezkednek el ugyanakkor az ízlelőbimbók is? Minden kimondott szóról számot kell adnunk: „édes”-e az íze, amikor szeretetteljesen elfogadunk egy másik embert -, „keserű”-e, amikor a saját egónkon, vagy másén ejt sebet -, vagy „savanyú” utóíze van-e, amikor tapintatlanul, vagy illetlenül zavar meg egy kapcsolatot?

Mennél inkább Isten szeretetének egységéhez fordulunk és rábízzuk magunkat, annál érzékenyebbé, finomabbá és konkrétabbá válik az ízlelésünk. Az ízlelőszerv már nem korlátozódik többé a szájra és a nyelvre. A transzmutált benső is megvizsgál és irányít minden egyes szót, gondolatot és tettet.

Így lesz minden, ami bejön a rendszerbe - jó és rossz egyaránt - a szellem által bennünk tiszta szeretetté változtatva és kisugározva. Hiszen a szellem tiszta szeretet, az a szeretet, melyben nincsenek már ellentétek, ahol minden ítélet megszűnik, és csak az Egyedül-Jó marad fenn valóságként.

Ebben az értelemben tanúskodik a szellem mindenen keresztül, ami a „szájból kijön”. És a 34. zsoltár költője így szól a 9. szakaszban: „Ízleljétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik.”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,