Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2006-os évfolyam

2006/2/ Korszakok

Pentagram > 2006-os évfolyam


A világegyetem történetével kapcsolatos legtöbb teremtéstörténetben, legendában, mítoszban, tudósításban és ezoterikus kutatásban különböző fejlődéshullámokról és rendkívül hosszú korszakokról és civilizációkról olvashatunk.



A jelenlegi tudományos elméletek szerint a világegyetemet kb. 13,7 milliárd évvel ezelőtt valamilyen ősrobbanás hozta létre. Más modern tudományágak feltételezik, hogy a látható világegyetem mögött még továbbiak és másfajta összetételűek is léteznek.

Ezoterikus tanulmányok és magyarázatok pedig rámutatnak, hogy hét egymásban forgó világegyetem létezik, melyek a Logosz hét eredendő teremtőerejének kifejeződései. A nyugati tudomány által évszázadokig kísért Biblia a teremtés hét jelképes napjáról, a vizek fölött lebegő Szellemről, a káoszról (a még rendezetlenről és meg nem nyilvánultról) és a kezdetben lévő Igéről beszél.



A mítoszok és legendák igazsága



A teremtéstörténetek és mítoszok a teremtési eseményről jelképesen beszélnek. E mítoszokban és legendákban a teremtés különböző fokú anyagi nézeteit tekinthetjük többé-kevésbé végeredménynek - és ezek képezik minden esetben a tudomány kiindulópontjait. Ezeket azonban megelőzik a fejlődés egyéb szakaszai, melyeknél a gázoknál is sokkal finomabb állapotokról beszélhetünk, amelyek sugárzásukkal, illetve mágneses hatásukkal minden anyagatomba behatolnak. A Popol Vuh-ban ezt olvashatjuk: „Minden izgatottan várakozott, az ég üres volt; semmi sem volt még együtt, semmi állandó nem volt; csak a nyugodt víz létezett. A teremtők összegyűltek a sötét éjszakában és beszélgettek.”

Ezt egy polinéziai teremtés-ének a következőképpen fejezi ki: „Kezdetben csak az Üresség volt. Sem sötétség, sem fény, sem tenger, sem nap, sem ég nem létezett. Minden egy nagy, csendes és mozdulatlan üresség volt. Aztán az üresség megmozdult. […]”

A mezopotámiai teremtéseposz a következő történetet beszéli el: „Amikor a teremtésről még szó sem volt ott fönt, és a szilárdan megalapozott földnek ott lent nem volt még neve, csak ark-Apsu, a teremtőjük és a mindeneknek életet adó anya, Tiamat keverték össze vizeiket. Amikor még mocsár sem teremtetett, sem sziget nem volt, egyetlen isten sem jelent még meg vagy még néven sem neveztetett, sem sorsa nem került meghatározásra, akkor ezekben a vizekben teremtették meg az isteneket.”

A Corpus Hermeticum egyik teremtéstörténetében (Az első könyv: Pimander, 1-5, 8-10 és 19-23-as szakaszaiban) ezt olvashatjuk: „Egyszer, amikor a lényeges dolgokat fontolgattam és lelkületem felemelkedett […] úgy tűnt, hogy hatalmas lényt látok, határozatlan körvonalakkal, mely néven szólított, és azt mondta nekem: Mit akarsz hallani és látni, s mit kívánsz lelkületedben megtanulni és felismerni? Azt kérdeztem: Te ki vagy? Azt felelte: 'Pimander vagyok, a Lelkület, a magától létező lény […].' E beszéd közben megváltozott a külseje, és egyetlen szempillantás alatt feltárult előttem minden. Hatalmas látomást láttam. Derűs, szívet vidámító világosság lett, s kimondhatatlan öröm fogott el ennek láttán.

Röviddel ezután ennek egy részében rettenetes, vészjósló sötétség keletkezett, mely csavarvonalban forogva lefelé mozgott, úgy tűnt, mintha kígyó lenne. Ez a sötétség aztán nedves, kimondhatatlanul zavaros természetté változott […] és hangot is keltett, mely leírhatatlan vinnyogáshoz és nyögéshez hasonlított. […] A világosságból pedig szent Ige terjedt el a természet fölött. […] 'Szívedet most irányítsd a világosságra, és ismerd fel azt' - mondta Pimander. E szavaknál egy ideig a szemembe nézett, oly áthatóan, hogy pillantásától megremegtem. Amikor ezután újra felemelte a fejét, lelkületemben láttam, hogyan vált a megszámlálhatatlan erőből álló világosság valóban határtalan világgá. […] Amikor egészen magamon kívül voltam, újra megszólított: 'Lelkületedben most a szép, eredeti emberi alakot láttad, az őstípust, a vég nélküli, kezdet előtti ős-elvet.'”



A külső világ belső sugártörvényeknek engedelmeskedik



A fizikusok felismerik, hogy a világegyetemet sokféle sugártörvény irányítja. Úgy vélik, hogy az egész teremtést egy hatalmas energiamező veszi körül. Az emberek még hajlanak is arra, hogy az ilyesmit ne vak természeti jelenségnek tartsák, hanem inkább egy mindent körülvevő intelligenciának tekintsék. Ezoterikus körökben mindig is számoltak azzal a jelenséggel, hogy az egész teremtés kezdet és vég nélkül e mágneses mezők által éri el célját, amely az örökös teremtés. Van egy közmondás, amely megállapítja, hogy Isten malmai lassan, mégis rendkívül finoman őrölnek. Ez azt jelenti, hogy a világot és az emberiséget a nagyobb naptest részeként továbbsürgetik mindenekelőtt lesüllyedt, természeti állapotából való újjászületésére, majd isteni szellemének megnyilvánítására. Max Heindel és Helena Petrovna Blavatsky kozmogóniája (a világegyetem teremtéséről szóló tanítások) és kozmológiája (a világegyetem szerkezetéről és fejlődéséről szóló tanítások) a különböző teremtések és teremtéshullámok kifejlődésének egészen napjainkig tartó összes szakaszát megmagyarázza.

A Rózsakeresztes kozmológia a világ teremtését korszakokra osztja (Genezis 1. része), melyeknek az alábbi neveket adták: Szaturnusz (a föld forma nélküli és üres volt), Nap (legyen világosság) és Hold-korszak (legyen égbolt a vizek között és válassza szét a vizeket). Itt elértünk a Föld-korszakba (gyűljenek össze a vizek egy helyre, és jelenjen meg a szárazföld - a föld), amelyben a jelenlegi fizikai ember egy bukásnak nevezett esemény miatt testet öltött és tudatossá vált.

Az ezoterikus tudomány magyarázata szerint a jelenlegi Föld-korszakban fontos időszakok voltak, melyeket poláris, hiperbóreai, lemúr és atlantiszi kornak nevezünk. Ma az emberiség az úgynevezett árja korszakban él. Az egyik időszakból a másikba történő átmenetet sok természeti katasztrófa kísérte, ahogy azt minden nép hagyományai elbeszélik. Ezt mindig jelképesen, a hosszantartó helytelen emberi viselkedés eredményének értelmezték. Ekkor az istenek javító szándékkal és büntetőleg léptek közbe. Az azték és maja hagyományokból tudjuk, hogy ők is tisztában voltak ezekkel a szakaszosan ismétlődő katasztrófákkal, amelyek időről-időre eltörölték az emberi életet a föld színéről.



Az öt Nap



Az aztékok úgy hitték, hogy a világegyetem hatalmas ciklusokban működik. Úgy tartották, hogy az emberiség teremtése óta már négy Nap volt - így nevezték e ciklusokat. Az ötödik Nap a jelenlegi korszak neve. Az azték eredetű írások ritka értékes gyűjteményében, valamint egy súlyos bazalt „napkő” alapján, amely Axayacatl császár korából származik (i.sz. 1479) ezek a korszakok a következőképpen vannak leírva:

„Akik az első Nap idején éltek, kukoricát ettek. Ez az óriások kora volt, akiket végül a jaguárok faltak fel. […] Az első Nap víz által pusztult el. Az emberek halakká változtak. […] Némelyekről azt mondják, hogy őket egy öreg fa védelmezte, […] mások azt mesélik, hogy hét pár rejtőzött el egy barlangban, amíg a vizek elvonultak. […]

Akik a második Nap idején éltek, vad gyümölcsöket ettek. […] Ezt a Napot a szélkígyó pusztította el (viharok és forgószelek) és az emberek emberszabású majmokká váltak. […] Egy férfi és egy nő, akik egy sziklán álltak, megmenekültek. […] A második Nap leszármazottai tzincoacoc nevű gyümölcsöt ettek. […]

A harmadik Napot az égből jövő tűz és a láva keletkezése pusztította el. Az emberek, hogy túléljék a katasztrófát, madarakká változtak. […]

A negyedik Nap végén az emberek egy vér- és tűzözön után éhen haltak. […] A pusztulás felhőszakadás és özönvíz formájában jött el. […] A hegyek eltűntek és az emberek halakká váltak. […]

Az ötödik Nap „a mozgás Napja” néven ismert, mint a vérre és szívre való szomjúság korszaka. […] Minden földmozgás által fog elpusztulni.”

A maják, akik az inkákhoz és az aztékokhoz hasonlóan Nap-nemzet volt, számos teremtésről vagy napkirályságról beszélnek, melyek a sötétség időszakaival váltották egymást. A Popol Vuh mellett van egy legenda, amely négy napkirályságról beszél, amelyek már elmúltak és talán a poláris, hiperbóreai, lemúr és atlantiszi korokhoz hasonlíthatók. Ezek a napkirályságok jelképrendszerüket illetően gyakorlatilag megegyeznek a fent említett azték napkirályságokkal.

A maják első napkirálysága a föld, a másodiké a levegő, a harmadiké a tűz, a negyediké pedig a víz jegyében jelent meg. A maják szerint az ötödik napkirályság Tlaloc istennek van alávetve, aki azonkívül, hogy a víz istene és a nap ellenpólusa, a szent tűz istene is. Tlaloc feleségül vette a termékenység istennőjét, és így, a maják szerint, ő a még eljövendő új ember teremtő ereje. Ő rakja le az ötödik királyság alapjait, amelyhez a jelenlegi emberiség is tartozhat. Hangsúlyozzuk, tartozhat, mivel ez az ötödik birodalom a teljesülés idejét jelenti, a jelenlegi emberiség belátásától és tudatállapotától függően. Ez a vér királysága.

A maják ezt a teljesülést fejezték ki, többek között a Chichén Itzában lévő templomuk szentek szentjében található Chac-Mool alakjával. Ezt fejezi ki a Nap, amely a harcosok temploma fölött kel fel és a jaguár temploma fölött nyugszik le, vörösre festve a Chac-Mool-t. A emberi szív jelképes vérontása bizonyítja saját maga feláldozását, hogy felvehessék a szellemi életbe.


Maja legenda



Kezdetben nem volt sem ember, sem állat, sem fa, sem kő; semmi sem létezett, minden kopár és üres volt. […]

A köd csendjében Tepeu, Gucumatz és Huracán isten élt, akiknek nevei a teremtés, az élet, a halál, a föld és a rajta élő lények misztériumát őrzik […].

Az istenek tanácskoztak, hogy mit tegyenek […]. És világosság árasztotta el a sötétséget.




Azték legenda



Az ősi idők nagy özönvize idején az ég lezuhant a földre. Quetzalcoatl és Tezcatlipoca két fává változott, amelyek nőttek, csak nőttek, és így visszatolták az eget az eredeti helyére. A két isten otthagyta a fákat a helyükön a föld két szélén, és átmásztak az ég peremén. A Tejút közepén leltek egymásra. Így váltak az ég és a csillagok uralkodóivá.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,