Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2007-es évfolyam

2007/1/ Zygmunt Bauman és a szeretet paradoxona

Pentagram > 2007-es évfolyam


Bármennyire is nyitott próbál lenni valaki, időnként megijesztik az események, és megváltoztatják az életszemléletét. Ekkor elárulja, hogy ami egyszer „nyitottnak” tűnt benne, az továbbra is el van zárva, és ajtók mögött rejtőzik. Valódi nyitottság csak jókora bizalom alapján születhet. Egy gyermek például nagyon nyitott tud lenni, mert teljes bizalma van, és öntudatlanul érzi, hogy családja és szülei gondoskodnak róla. A modern társadalomban ez az érzés eltűnt, és az váltotta fel, amit bizonytalanságnak, instabilitásnak, és a biztonságérzet hiányának jellemezhetnénk.



Zygmunt Bauman lengyel szociológus „a világ írásos értelmezőjének” tekinti magát. Megjegyzi azonban, hogy egy Jorge Luis Borges novella sokkal hasznosabb lehet, mint egy hagyományos szociológia tanulmány. Bauman sokat gondolkodott a modern emberről, és azon pszichológiai problémákról, melyek a fent leírt társadalom életéből fakadnak. „Cseppfolyós társadalomról” beszél, és szerinte attól szenvedünk, amit ő „Titanic-szindrómának” nevez. Tudatában vagyunk a civilizációnkra leselkedő különféle fenyegetéseknek, de ezeket illetően „remény és segítség nélkül” állunk. Úgy érezzük, hogy nincsenek meg az eszközeink, hogy megbirkózzunk velük.

Ezért hajlamosak vagyunk hátat fordítani a fenyegetéseknek, és inkább a szórakozást választjuk. Bauman ezért új embert lát kifejlődni: a „választó embert”, a homo eligenst. Ez szép elgondolás, a jelentése viszont eléggé riasztó. Jellemzése szerint ezt az embert - a homo eligenst - szüntelen változási kényszer hajtja. Örökké tökéletlen, sohasem befejezett, és állandóan identitásának változtatásával van elfoglalva.

Összetett szociális hálóban él, de a hit, és a „valahová tartozás” szükséglete áttolódik a fogyasztás oldalára: „Vásárolok, tehát vagyok”. Mindez a szélsőséges individualizmus következménye. Ha a közösségi szellem eltűnik, akkor az egyén lába alól is kicsúszik a talaj.

Zygmunt Bauman azt a következtetést vonja le, hogy csak azokban az országokban létezik tartós biztonságérzet, amelyekben a polgárok még bíznak az államban, és érzik, hogy egy közösség tagjai. Az a tény, hogy az ilyen bizalom mondvacsinált értékeken és normákon alapszik-e, az ebben az összefüggésben lényegtelen. Az ilyen országok azonban ritkák. A modern társadalom nem érdekelt abban, hogy biztonságot nyújtson. Bauman így ír erről:

„A felvilágosodás óta józan ésszel felfogható igazságnak fogadták el, hogy az emberek egyenjogúsítása és lehetőségeik kibontakozása megköveteli a társadalmi kötöttségek csökkentését, és az egyén származási körülményeitől való függetlenséget.”

Mivel a nép egyre kevésbé bízik a kiterjedt államhatalomban, és a többi intézményben, mint pl. az egyházban, a vallásban, a politikában (ugyan ki bízik a politikusokban?), vagy a kisebb szervezetekben (sportegyesületek, közösségek), ezért lehetetlen, hogy az egyének biztonságérzetet és biztonságot kapjanak tőlük. A biztonságérzet soha nem volt tökéletes, de legalább életalapot nyújtott. Mivel ez az alap most megrendült, a mai embernek egyre nehezebb lesz „nyitottá” válni: ha többé semmi sem biztonságos, új falakat kell húzni.



„Amikor még minden rendben volt”



Az életünket egykor világosan és logikusan elrendezett életszakaszok sorozatának tekintettük: oktatás, munka, házasodás, nyugdíj. Ezt mondták nekünk: Amíg szorgalmasan és határozottan áldozunk arra, hogy gyarapodjunk és felépítsük életünket, addig sikeresek leszünk, és mindennek jó vége lesz. Ma, a modern fogyasztói kultúrában megmutatkoznak társadalmunk igazi értékei. A belévetett maradék hit hamar elvész, és már nem szolgál alapul a belső bizonyosság számára. Egyre inkább megelégszünk rövid távú vagy átmeneti megoldásokkal. A Big Brother tévéshow nem az egyetlen ilyen dolog. Életünk sokszor olyan, mint áltapasztalatok véget nem érő sorozata. Bauman rámutat, hogy a legnagyobb munkáltatók jelenleg részmunkaidőben foglalkoztatnak; a párkapcsolatok kb. egy évig tartanak; a házasságok kétharmada válással végződik, és a bérlakások, lízingelt autók, továbbá egyéb fizess-amikor-használod megoldások uralják a gazdaságot. Már nincs biztos háttérrel rendelkező szilárd kapcsolatunk. Azt választjuk, ami „időleges”, és szinte kizárt, hogy bármi mellett is elkötelezzük magunkat. Nem térünk vissza elhatározásainkhoz, hanem folyamatosan új döntéseket hozunk, és bizonyos fajta folyamatos megújulás tart minket állandó mozgásban. A fogyasztói kultúrának éppen ezek a kiindulópontjai. Aki azonban egyáltalán nem akarja elkötelezni magát, az alkotni sem tud semmit. Folyamatos mozgásban van. Amikor az összeköttetések fontosabbá válnak, mint az egyéni kapcsolatok, egyre nehezebb lesz békére lelni. A „nyíltság” számára a béke és a kiegyensúlyozottság nélkülözhetetlen. „A folyamatos megújulás, és minden választási lehetőség nyitva tartása - amely valaha kiváltság volt - ma kényszerűségnek számít, és rendkívül bosszantónak bizonyul.” Az élet így bizonytalanná válik, mert minden, amihez hozzányúlunk és használunk, az bizonytalan, és az ebből következő nyíltság üres burokhoz hasonlít.



Szeretet - igen, de mi a szeretet?



Zygmunt Bauman hisz a döntés szabadságában, valamint az ember korlátaiban is. A valóság nem egy darabból áll, hanem inkább olyan erők látszatra kaotikus keveréke, melyek önkényesen meghatározzák életünket. Ezért fontos, hogy az ember - lehetőleg fiatalon - tartós hídfőállást építsen ki. Ezen olyan belső alapot ért, amelyet a szeretet éltet, és amely egy a szeretettel. Ekkor bármilyen változásra képes alkotó módon reagálni, anélkül hogy engedné magát elgáncsolni általa.

Vágyódunk a szeretet után, mert belsőleg „megszépít” minket. Mindazonáltal Bauman kíváncsi rá, hogy vajon a szeretet-e az, amely megszépít minket, vagy az a bátorság, hogy részt vegyünk a szeretetnek nevezett folyamatban. „A szeretet a transzcendenciával van összefüggésben.” Azt állítja, hogy a szeretet az alkotóösztön szinonimája, amely automatikusan kockázatokkal jár, „ahogyan egy alkotó folyamat esetében sem tudjuk biztosan, hogy hová vezet, és hol végződik.” Bauman emlékeztet minket, hogy „kevés olyan dolog van az életben, amely közelebb visz minket a halálhoz, mint a beteljesült szerelem”. Ahelyett, hogy a szeretet emelkedettebb formáira törekednénk, lejjebb tesszük mércét, és futó kapcsolatainkat „szerelemnek” nevezzük. Bauman szerint a probléma fő része abban rejlik, hogy nem tudunk különbséget tenni a szeretet és a vágy között.

„A vágy fogyasztásra, valaminek a megszerzésére, bekebelezésre vagy kisajátításra áhítozik - röviden, rombolásra. Lényegében rombolási, és végső fokon önpusztítási hajlam. A szeretet arra vágyik, hogy tárgyáról gondoskodjon, óvja és fenntartsa.”

A vágy elvesz, a szeretet ad. A vágy rombol és elzár, a szeretet helyreállít és megnyit.

Jegyzet:

A cikkekben szereplő idézetek forrása: Liefde is het eerste slachtoffer (A szeretet az első áldozat). Y. Zonderop beszélgetése Zygmunt Baumannal, De Volskrant, 2005. október 29.



„A szeretet a világmindenség legnagyobb és leghatalmasabb ereje. Istennel teszik egyenlővé. 'Isten szeretet', mondja a szentírás. […] Alig szükséges rámutatni, hogy amit a dialektikában neveznek szeretetnek, annak mindehhez semmi köze, sőt össze sem hasonlítható ezzel. Ebben a természetben a szeretet csak természetes jóságképességünk egyik tulajdonsága. […] A természetben a szeretetnek, mint jóságtulajdonságnak először is megvan a határa; másodszor nem feltétlen; harmadszor másokat kizár, tehát énközpontú; negyedszer pedig mindig valami árnyékkal együtt lép fel, például butasággal, önzőséggel, közömbösséggel vagy gyűlölettel. […] Amit az Egyetemes Tan szeretetnek nevez, az az isteni lángnak, a világléleknek az ősanyaga.”



J. van Rijckenborgh: Az eljövendő új ember, Lectorium Rosicrucianum 1991.


„Mindannyian vékony jégen korcsolyázunk, amely félő, hogy beszakad. Egy hű társ segítsége nagyon hasznos lehet. De amíg a halállal számolnunk kell, ez is olyan akadály, amely megrémít minket. Csak úgy egyszerűen nem állhatunk meg a vékony jégen. Állandó kötelességek korlátozzák azt a kormányozhatóságot, melyet a jövő oly határozottan követel tőlünk. De feltétel nélküli kapcsolatok nélkül, és az arra való hajlandóság nélkül, hogy érdekünket feladjuk társunk kedvéért, az igazi szeretet elképzelhetetlen. A szeretet - cseppfolyós társadalmunk első áldozata.”



Zygmunt Bauman



1925 Megszületik Lengyelországban

1939 Családjával Oroszországba utazik

1945 Visszatér Varsóba, és megkezdi szociológiai tanulmányait

1948 Tudósnak nevezik ki a Varsói Egyetemre

1968 Kényszerű kivándorlás Izraelbe más zsidó értelmiségiekkel együtt

1972 Letelepedik Angliában, ahol a Leedsi Egyetem elnöke lesz

1990 A szociológia nyugalmazott professzora, számtalan könyvet publikál, és előadásokat tart az egész világon



Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,