Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2007-es évfolyam

2007/1/ A lélek és a személyiség magányossága

Pentagram > 2007-es évfolyam


Ahogy minden szent irat beszámol róla, a távoli múltban történt valami, amit „bukásnak” neveznek. Hosszú fejlődés után az isteni szikra olyan élő lélekké vált, amely az isteni Szellemmel együttműködve megtanult alkotó módon tevékenykedni a hetedik kozmikus területen. E terület rezgési energiája megegyezik a mai emberiségével. A másik hat kozmikus területnek magasabb rezgésszáma van, ezért jóval az emberek előtt járó élethullámok fejlődési terét képezi. Egyszer azonban, új lélekruhába öltözve, a mi emberiségünk is dicső fejlődésen fog ott átmenni.



Az eredeti Nárcisz-legenda arról ad hírt, hogy az ember az örök vizekben (az isteni kozmikus életerőkben) felismerte isteni ősképét, neki szentelte magát, és teljesen feloldódott benne. E legendának egy másik értelmezése szerint azonban a lélek túlságosan összekapcsolódott azzal a pompás testalakkal, amelyet az anyagban kifejlesztett, ezért búcsút mondott szellemi ősképének. Fény-alakja így elhalványult és végül teljesen eltűnt.

Cikkünk a „bukott” lélek és a személyiség magányosságával foglalkozik. A személyiség bármely életkorban és bárhol megtapasztalhatja a magányt. Ez már akkor elkezdődik, amikor a csecsemő sír, az anya pedig úgy véli, hogy egy darabig még nyugodtan hagyhatja kiabálni, mert végül úgyis belefárad és elalszik. Azzal a nézettel is találkozunk, hogy egy kis bömbölés jót tesz a tüdő fejlődésének. Az ilyen pillanatokban már egy kisbaba is magányosnak és elhagyatottnak érzi magát, mert valamilyen okból figyelmet követel magának, és nem kapja meg. Az a baba, amelyik egy hordozókendőben - ahogy az gyakran látható - az anya vagy az apa közelében lehet, valószínűleg biztonságban és védettnek érzi magát. Egy kisgyermek szintén nagyon magányos lehet, mert olykor nem értik meg. Fiatalok és felnőttek egész életükön át tapasztalják az egyedüllétnek ezeket a pillanatait. A magára maradt ember az ablakon kitekintve milyen sokszor vár arra, hogy talán meglátogatja valaki!

De mikor kezdődik a lélek magányossága, és mit is jelent ez? Az eredeti lélek korszakokon át nagy magányosságot érzett. Mivel megszakadt a Szellemmel való kapcsolata, elvesztette teremtőképességét. A megfelelő táplálék hiányában a fény-ember feloszlott, és mintegy lélek nélkül hagyta hátra a mikrokozmoszt.

Ez rendkívül tragikus esemény. És mi történt ezután? Az isteni megmentő terv alapján létrejött egy személyiség, amely elfoglalhatta a bukott, eredeti fény-ember helyét. Ez a személyiség - egy lelki pillanatban - képes felismerni a lélek magányosságát, és reagálhat rá. Ebben a helyzetben mindkettő együttműködhet, és keresheti a Szellemmel való kapcsolatot, melyet a lélek a távoli múltban elveszített.

Az eredeti fény-embert „pótló” személyiség e fejleményekben fontos feladatot vehet át. Az isteni szeretet újra és újra hívja a lelket, hogy térjen vissza a Szellemhez. A lélek azonban csak önmagára figyel, és össze van kötve földi személyiségével. Ezt a kapcsolatot kell először megszakítani. Sok tapasztalat, és a velük járó szenvedés után a lélek aztán elér arra a pontra, amikor kereső impulzus indul ki tőle, és szükségében és magányában megmentésért esedezik.

Most már meg tud nyílni az eredeti szellemerőnek. Már nem a földire vágyik, hanem egy másik élettérből jövő impulzus után sóvárog. Erősen vágyik a Szellemre, az eredeti világosságra. Ezzel egy tisztulási folyamat kezdődik, amely végül a meggyógyuláshoz vezet. A személyiség ezután a lélekkel a megváltás ösvényén halad, és belátja, hogyan is működhet együtt ebben a fejlődésben. Ekkor rendkívüli erőbevetést követelnek meg tőle: önmaga feláldozását. Ez olyan út, amelyen önmaga számára már semmit sem vár el.

Ha a lélek a Szellemhez fordul, akkor teljesen új életvitel valósítható meg. Ennek különös következményei vannak: az ember finomabb testeit átsugározzák a lélek magasabb szintű erői, s így egyre fokozódik a belátás, míg végül feloszlik a személyiség „énre-irányultsága”. Ezután pedig már a lelken alapuló új tudat lesz a meghatározó az életben.

Amikor Szellem és lélek eggyé vált, akkor ebből az együttműködésből egy másik teremtmény válik szabaddá: a fény-ember, aki mindig volt, és most újra felragyog. A régi ember ezután egy darabig még részt vesz a lélek új tudatában, melyet szellem-lélek-tudatnak nevezünk, végül azonban teljesen feloldódik az új emberben. Ezt a régi ember áldozatáért elnyert jutalomnak tekinthetjük. Hermész ezt a szellemkapcsolatot „a verseny díjának” nevezi! Az új tudat tovább él az új emberben.



Elhagyta a világosság?



Az ezen az úton járó személyiség magányossága egészen más jellegű. Minden ember különböző, és mindegyikük a saját egyéni útját járja. Mindenki egészen másképpen éli meg ezt az utat, és ezért olykor igen magányos lehet. E folyamat kezdetén a kereső örömöt él át, hogy végre felismeri élete értelmét. Teljes odaadással kezdi el ezt a folyamatot, azonban hamarosan olyan események előtt áll, amelyeknek még nem tudja áttekinteni a következményeit. Lehet, hogy ellenáll nekik, amivel kivonja magát a világosság áldásaiból, és visszaesik a magányba.

Az is megtörténhet, hogy próbára teszik az ösvényen. Ekkor úgy tűnik, mintha a világosság már nem szólna hozzá. Most ismét szeretne benne állni, és belülről tapasztalni, de úgy fest, mintha a világosság kitérne előle, ezért magányosnak és elhagyatottnak érzi magát. Ez jelenti a próbatételt: vajon csupán saját boldogságáért és felemelkedéséért járja az ösvényt, vagy pedig mindent ki akar állni azért, hogy megszabadítsa a lelket földi fogságából. Ha mindezt felismeri, akkor mindig a lelket részesíti előnyben, és hű marad az egykor választott úthoz.

Ha ösvényén továbbhalad, akkor útkereszteződéshez ér, ahol senki sem segíthet neki. Nincs útjelző, ezt a szakaszt egyedül kell megtennie, amit szintén mérhetetlen magányosságnak él meg. Ezt jelképezi Jézus megkísértése a pusztában. Ezt a próbatételt az ösvényen járó tanuló sem kerülheti el. Az ösvény azonban nem csupán folytonos magányosság. Gyakran adódnak boldog, és az összetartozás érzésétől áthatott pillanatok is. Örömteli út ez, melynek azonban magaslatai és mélypontjai is vannak. A megszabadulás vágyának felszítása miatt néha szükség van a magányosságra. Ezt Pátmosz, a magányosság szigete jelképezi.

Amikor János eléri Pátmoszt, ahogy ez a Jelenések könyvének első fejezetében le van írva, zarándokútja már majdnem véget ért. Ott megjelenik előtte az eredeti fény-ember, a Szellem és a lélek gyermeke. Egy szinte véget nem érő időszak után az új ember ismét megnyilvánul a helyreállított mikrokozmoszban.


A Pátmosz-misztérium

„Csak egyetlen ajtó van, amely feltárhatja előttünk az Isten-rendhez vezető utat. Csak egyféleképpen tudunk hozzáférni a Krisztus-misztériumokhoz. És csupán egyetlen lehetőségünk van arra, hogy áthatoljunk a Jelenések könyvének misztériumához. Ez pedig Pátmosz, az új élet kulcsa. Pátmosz egy sziklás, barátságtalan és komor sziget. Az ókorban száműzetési hely volt. Ezért az erre a fejlődési szakaszra érett tanuló szellemi és anyagi állapotának találó jelképe. Pátmosz azt a nagy sivárságot és megkristályosodást fejezi ki, melyet a sivatagon át, a valódi élethez vezető úton lehet megtapasztalni. Pátmosz ezt fejezi ki: 'Bár a világban, de már nem a világból valónak lenni'. Megjeleníti továbbá a földi természetrend hatalmait és erőit is, amelyek a zarándok ellen fordulnak, és megpróbálják száműzni, miközben ő minden lelki képességét megfeszítve a távoli birodalmat akarja szolgálni.

Pátmoszon találkozik minden zarándok 'Isten igéjéhez és Jézus tanúságtételéhez' való következetes hűsége miatt. Minden zarándok életében elérkezik az a pillanat, amikor idegenné válik ebben a természetben, amely azután ellenségnek tekinti őt, és urához hasonlóan, 'a gonosztevők közé sorolja'. Már csak Pátmosz marad számára. A kőből való, rideg természet megmutatkozik előtte.

Az új élet azután magával ragadja, mint valami tengerár, mivel ő nem csupán 'a szenvedésben', hanem 'a (távoli) királyságban' is 'társ'. (Jel. 1,9.) Benne bontakozik ki szelleme, mint egy pompás rózsa.”



(Jan van Rijckenborgh után szabadon)


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,

Webáruház fejlesztés - AionHill