Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2007-es évfolyam

2007/3/ Mit hoz a 2007-es év?

Pentagram > 2007-es évfolyam


Ez a kérdés minden újévkor felmerül ilyen vagy olyan formában. E témával foglalkozik a média, és gyakran mi is azért sóvárgunk, hogy az „előrelátásnak” legalább egy halvány sugarát mi is birtokoljuk. Tegyük hozzá: nem hagyjuk teljesen a sorsra, hogy hogyan alakuljanak a dolgok. Amit nem tudunk közvetlenül befolyásolni, azt szépen „megkívánjuk” magunknak. Szép, nyomtatott képeslapok, szívmelengető vagy ünnepélyes formulák állnak rendelkezésünkre, melyekkel „legjobb kívánságainkat” adjuk át. Egyidejűleg azon fáradozunk, hogy „legjobb gondolataink” által a sors urait barátságosabbá hangoljuk, legalábbis velünk és szeretteinkkel szemben.



Mindez mégsem használ egy szemernyit sem. Senkinek nem lett jobb sora, kívánságaink - akár a szellő - nem többek üresen hangzó szólamoknál. El kell azonban ismernünk, hogy az összes kívánságot jó értelemben gondoltuk. Hol van hát a hiba? Hiszen a szavak mágiájáról és a pozitív gondolatok erejéről már sokat hallottunk.

A kérdés azonban az, hogy vajon mennyire pozitívak ezek a gondolatok. Józan önvizsgálat során általában kiderül, hogy a jókívánsággal egyidejűleg elátkozunk, szeretünk és gyűlölünk, emberbarátok vagyunk, és ugyanakkor önérdekből cselekszünk. Az ellentétek állandóan jelen vannak bennünk. Így illünk bele pontosan az építés és rombolás, a születés és halál e természetébe. Egyik oldalról elképzelhetetlenül nagyok vagyunk, másik oldalról meglepően kicsinyes szellemmel rendelkezünk, amely aztán ismét mindent korlátok közé szorít. Egy kormány nélküli hőlégballonra hasonlítunk, melyet a sors fuvallata bármely irányba elterelhet. Mit várhatunk tehát? Mit kívánhatunk ezen az alapon - és kinek?

Most 2007-et írunk. Mit hozott nekünk tulajdonképpen a 2006-os év, és az azt megelőző idő? Ez érdekes kérdés, egyértelmű választ azonban aligha kaphatunk rá. Talán rosszul tettük fel a kérdést, és jobb lenne inkább így kérdezni: Mit adtunk mi mindezeknek az éveknek? És mivel szolgálhatunk mi a 2007-es és az azt követő éveknek?

Ha ezeket a gondolatokat komolyan vesszük, akkor egészen új játékszabályok lépnek életbe. Például felhagyunk a kívánságokkal, reménykedéssel és várakozással, és nem keresünk fel többé embereket azzal, hogy jövőképeket állítsanak fel nekünk. Mi magunk teremtjük meg a jövőnket. Vagy helyesebben szólva: mi elevenítjük meg ma - itt és most - a múltból magunkkal hozott csomagunkkal a jövőt. Felhagyunk a kérdezéssel és válaszokat adunk.

Vajon különösen érvényes-e ez a 2007-es évre? Az évszámnak ehhez természetesen nincs köze, hiszen a jelenben zajlik. Habár… 2+7=9, ami az ember száma. Hívhatjuk a 2007-es évet (és minden elkövetkező évet) az ember évének, az emberének, aki a felhőkön át meglátott egy halvány sugarat az új világosságból; aki megtapasztalta az új reneszánsz impulzusát, a „hora est”, az „itt az idő” impulzusát, amely napjainkban félreismerhetetlenül megmutatkozik, ha valaki e jelet látni akarja. Mit is jelent ez? Azt mondják: ki mint vet, úgy arat. Azt jelenti, hogy mindent, amit csak le kell kaszálnunk - és ez nem mindig kellemes - saját magunk vetettünk. E megállapítás egyrészt rémisztő ugyan, viszont megszabadító is! Új kilátást tár elénk az életre és sorsra, az emberekre és magunkra.

Földi személyiségünk a maga apró aspektusaival - bármilyen nagyoknak is hisszük őket - hadd legyen az, aminek lennie kell: szolgáló a háttérben, melynek a Föld az életterülete. A fényhordozó, a bennünk lévő másik a fontos. Csak általa vagyunk a fény gyermekei. Csak ezzel a másikkal vagyunk képesek a félelem és bizonytalanság világában hordozni, és kisugározni a fényt. Mindezt pedig nem szép szavakkal vagy nagy tettekkel tesszük, hanem a gondolataink és kívánságaink új lelkesítésével, olyan világossággal való megtöltésével, amelyben nincsen árnyék.

Azzal kezdjük-e hát, hogy jobbá tegyük a világot? A világ jobbá tételéért küzdőkből még sosem volt hiány. Hagyjuk a világot olyannak, amilyen, hiszen jól tölti be feladatát. Törekedjünk a saját feladatunk véghezvitelére, anélkül hogy kételkednénk abban, hogy meg tudjuk tenni, vagy firtatnánk, hogy mi is az eredmény. Ne legyünk újból mindenféle jövőkép rabjai, inkább mondjuk azt: „Itt vagyok, bármi is jön.” Józan optimizmussal felfegyverkezve, és ha kell, akár könnyek árán is, mégis törhetetlen örömmel állunk a világosság szolgálatában. Ezen az alapon mondjuk azt, hogy Isten hozta a 2007-es évben!






„Fényljék tehát a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
(Máté 5,16)



Ez jó, ez dinamikus, ez közvetlen. [...] Hagyjátok fényleni a világosságotokat! Mikor és hol? Egy olyan világban, amely sötét, és olyan embereknek, akiknek szükségük van rá. Bizonyítsák Istent a tetteikkel egy olyan világban, amelyben dolgozni kell, amelyben a belső késztetésükből jövő tetteikre szükség van. Engedjék fényleni a világosságukat! Képesek erre? [...] Önök képesek erre! Mi nem várunk békére, nem várunk a reggelre, hanem felkeltjük az új reggelt. [...] Világosságunkat hagyjuk fényleni az éjszakában. [...] Kisugározzuk a világosságot a sötét éjszakába, és elterjesztjük a bennünk ellenállhatatlanul égő világosságot a világban és az éjszakában. Felkeltjük az új reggelt, s lángoló szavakkal mondjuk: „Új nap, kelj fel!”

És az új nap felkel. Vonul pályáján. Egyesülünk, hogy az emberek a jó cselekedeteink által, világító törekvésünk által dicsőítsék a mennyei Atyát.



Jan van Rijckenborgh, A világ világossága 2. kiadás, Rozekruis Pers, Haarlem 1991.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,