Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2007-es évfolyam

2007/5/ A rózsa ereje

Pentagram > 2007-es évfolyam

„Isten birodalma tibennetek van.” (Luk. 17, 21) Ez a négy szó forradalmi igazságot hordoz, és az ember életét teljesen megváltoztathatja. Sőt, bolygónk életkörülményeit is átalakíthatja. Olyan igazságot tartalmaz, amely a világ számára nem elfogadható. Ezek olyan szavak, amelyek robbanóanyaggal vannak töltve. Ha ez meggyullad, az ember mélyreható változást tapasztal, mellyel közvetlen és közvetett életkörülményei is megváltoznak. Ha valaki e hatalommal bíró kinyilatkoztatást valóban felfogja és e szerint él, történik benne valami, aminek következtében átalakul az őt körülvevő világ is. De ha a következményeket csak mint külsőségeket veszi figyelembe, akkor minden a visszájára fordul, és csak hiábavaló fáradozás marad a kétpólusúság világában.



„…Isten birodalma tibennetek van”



Milyen sokszor hallottuk már e szavakat. Ezért nem kizárt, hogy megszokottá váltak. Minél többször hallunk valamit, annál kevésbé érint meg minket. Ennek nem kellene feltétlenül így lennie, mégis gyakran ez a helyzet. Mi az Isten birodalma? Valószínűleg senki nem vár erre kimerítő választ tőlünk. Minden, ami erről mondható, töredékes marad. A végtelent nem lehet szavakba foglalni, gondolatokkal kifejezni, vagy ábrázolni. A végtelenség is csak egy szó. Némelyik szó találóbb lehet valamire, mint egy másik. De ez is az egyéni élményektől függ.

Az Isten birodalma kifejezést egy meghatározott tudatállapotnak láthatjuk, a legmagasabb tudatnak, amit ember elérhet. „Elérni”, ez a szó úgy hangzik, mintha birtokbavételről lenne szó. Talán jobb azt mondani: a legmagasabb tudat, amit az embernek lehet ajándékozni. Ennek eléréséhez követelmény, hogy az ember kész legyen magát teljesen átadni, olyannyira, hogy minden, ami a természet-egohoz tartozik, végül teljesen eltűnjön.



Tudat



Az Isten birodalma kifejezést Jézus használta elsőként. Ez azonban egy kétezer évvel ezelőtti nyelv kifejezési formája. Akkoriban a tudat szó még nem létezett, és csak a XVIII. század folyamán keletkezett az akkori filozófiai szaknyelvben. Majd később a pszichológia fejlődése, és a pszichológiai ismeretek gyarapodása nyomán vált általánosan használttá.

Isten birodalma egy bennünk meglévő tudatállapot-képesség, lehetőség egy olyan életre, melyet mi csak nagyon korlátozottan tudunk elképzelni, habár mélyen elrejtve megvan bennünk róla a „tudás”, a hit. A hit szó is - legalábbis eredeti jelentésében - egy bizonyos tudat jelölése, amely túlmutat az értelmi gondolkozáson. Isten birodalma bennünk egy belső erő, a legmagasságosabbra, egy valódi egyetemes tudatra, a tökéletes életre, a halhatatlanságra, a Gnózisra, a tudásra és ismeretre, a teremtő cselekvésre, az Istenivel való egységre, az egységre mindennel és mindenkivel, és a szeretetre szolgáló lehetőség.

Ez egy bennünk rejlő titkos erő, rejtélyes lehetőség. Soha nem vagyunk elválasztva tőle. A szükség időszakaiban velünk van. Amikor az az érzésünk, hogy a gondjaink és problémáink teljesen fogságban tartanak minket, ő velünk van. Ha betegség és fájdalom kínoz minket, ő velünk van. Ha kétségek gyötörnek, velünk van. Ha külső örömöknek és a szórakozásnak dobjuk oda magunkat, ő velünk van. Az élvezetek óráiban ő velünk van. Ha körülöttünk a világban és bennünk is minden elsötétül, ő velünk van. Bármi is történik velünk, ő velünk van, bennünk van. Az isteni fény soha nincs elválasztva tőlünk, csendesen sugárzik mélyen a szívünkben. Ebből a csendből hív minket, követ bennünket minden utunkon, ahová csak lépéseink vezetnek.



Isten birodalma Önökben van.



Ez egy forradalmi igazság, ha a szavakat nem mint odavetett közlést fogjuk fel, hanem hagyjuk, hogy belénk hatoljanak, kitartunk mellettük, és mélyen elgondolkozunk róluk. Az ebbe az igazságba vetett hitünket - azaz belső tudásunkat vagy az ebből eredő tudatunkat - el is kell fogadnunk. Ez olyan igazság, amely az életünket teljesen megváltoztathatja. A nagy szeretet magvetése, az „isteni lét” bennünk van. Mi, földi emberek, kisebb és nagyobb kudarcainkkal, tévedéseinkkel, bizonytalanságainkkal és kétségeinkkel, hordozunk valamit magunkban az isteni fényből.

Egy régi közmondás azt mondja: „Isten a megtört szívű emberhez van a legközelebb”. Ezzel mi is egyetérthetünk. A gondok közepette és a személyes krízisek időszakában érzékenyebbek vagyunk arra, ami a szívünk legeslegmélyén jelen van. Még ha ezekben a pillanatokban erőt vesznek is rajtunk az érzelmek, akkor is mélyen bennünk ott van egy intenzív vágyakozás a Másik iránt, a megszabadító iránt, a szeretet iránt.

Ha ránk jár a rúd, és az élet szeszélyei kínoznak minket, akkor áhítozunk a fényre és bölcsességre, a belső vezetésre. Ebben a vágyakozásban nyílik meg a szív. A megtört szív - nyitott szív. Jan van Rijckenborgh és Z. W. Leene mondták: „Ha a tapasztalatok teljessé válnak, akkor a szív érzékeny lesz az isteni misztériumra, amely lényünk mélyén sugárzik. Ha elértük a tapasztalatok teljességét, és szívünk nyitott, csodálatos dolgok történhetnek.”

A valóban nyitott szív együttérzéssel teli. A tapasztalatok sora belsőleg érzékennyé tesz minket arra, amit mások tapasztalnak. Egy együttérző szív tudja, hogy másokban is az isteni misztérium sugárzik, és őket szintúgy a belső fényük vezeti.

A nyitott szív - megtört szív. Az ego páncélja, amely a szívet fogva tartotta megrepedt és összetört. A nyitott szív alázatos, és csendesen meghajtja magát a belső fény csodája előtt.



A melegség földje



Isten birodalma tibennetek van. A Korinthusbelieknek írt első levél 4. fejezetében a 20. szakasz így hangzik: „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.”

Ez egy nem földi erő bennünk, amely egyidejűleg mindenhol jelenvaló. Bármilyen sok szót is használunk, mégsem tudjuk kifejezni. Ez a bennünk lévő nem földi erő kerülhet aztán napvilágra és nyilvánulhat meg a megnyílt szív segítségével. Mint egy megtermékenyített tojás, mint egy mag vagy egy csíra, tartalmazza egy új fejlődés minden lehetőségét és potenciáját. A tojás vagy a csíra: egy csoda. Az információk elképzelhetetlen sokféleségét hordozza magában. Ezek a természet információi, a kozmosz, sőt a mikrokozmosz információi, élő adatok. De az élet kiteljesedéséhez a tojásnak többre van szüksége, mint információra és benne rejlő lehetőségre. Röviden szólva: ki kell kelnie. Ehhez azonban néhány dolog nélkülözhetetlen, mint például a meleg, a védettség és a burok, amely körülveszi. Tulajdonképpen azt lehetne mondani, hogy többé-kevésbé nem anyagi erők besugárzása.

Ugyanígy az „arany csíra” is, melyet magunkban hordunk, megkíván néhány feltételt, hogy az új élet kifejlődhessen: a „melegség” területét, mint a szeretet, sugárzás, rezgés, odaadás, gondoskodás, növekedési lehetőségek, fény, bölcsesség, erő és egység.

A meleg egy erőtér, melyben a csíra fejlődhet. A Szellemi Iskola erőtere egy „melegágy”, melyben a mag kicsírázhat. A Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjének magyarázatában ezt írja Jan van Rijckenborgh: „Minden, ami az ember fejlődését, megnyilvánulását, szabadságát és békéjét szolgálhatja, az mint szellemi idea és asztrális erő megtalálható az egyetemes szerzetlánc hatalmas életterületén […] és ezáltal az ifjú Gnózis mágneses életterületén is.”

A tojás vagy a mag csak egy ilyen élet- vagy melegség-területtel való kölcsönhatás segítségével fejlődhet ki. Azt az elképzelést, hogy „én ezt egyedül is tudom, senkire nincs szükségem, mert Isten mindenhol jelen van” nagyon mélyen át kell gondolni. Tudott dolog, hogy Isten mindig és mindenütt jelen van. Isten a végtelen, határtalan ős-intelligencia, aki a mindenséget teremti, átsugározza, táplálja és tartja. Ő az interkozmikus, makrokozmikus bölcsesség és szeretet, amely minden életet lehetővé tesz. Az ember arra hivatott, hogy ezt a végtelen misztériumot szabadságban, tiszta tudattal önmagában megvalósítsa.

A Vízöntő-evangélium ezt írja: „Az ember Isten egy gondolata. Isten minden gondolata mint mag tökéletes, de a tökéletes megnyilvánulásig hosszú fejlődési utat kell bejárnia, mert önmegvalósításról van szó.” Az önmegvalósítás azonban nem azt jelenti, hogy „én majd mindent egyedül megcsinálok”. Az önmegvalósítás sokkal inkább egyfajta eleven interakció, olyan közös tevékenység, amely elengedhetetlen a teljes tudatossá váláshoz. Az önmegvalósítás az isteni önvaló megnyilvánítását jelenti.



Olyan ez, mint az úszni tanulás



Isten birodalma bennünk a valódi élet lehetőségét tartalmazza. Az erő vagy melengető tér az a feltétel, amelyben, és amellyel a bennünk meglévő lehetőség kibontakozhat. És van még egy harmadik tényező: mi magunk. Minden erőnkkel és fenntartás nélkül együtt kell működnünk.

Aki úszni akar, előbb levetkőzik. Ruhástul az úszás fáradságos, nem tudunk könnyedén és szabadon mozogni a vízben. Aki tényleg az igazság után áhítozik, és az isteni valóság óceánjában alá akar merülni, annak belsőleg kell levetkőznie, minden egyes belső réteget lehámoznia, mindazt, ami akadályozza: az ego meghatározta gondolatokat, elképzeléseket és véleményeket, amelyek gondolkodásmódunkból adódnak. Meg kell szabadulnunk az énre irányuló kívánságoktól, vágyaktól, az ítéletektől és előítéletektől. Ezek a „legnehezebb ruhadarabok”, de természetesen van még több is. Mindenesetre fontos, hogy az önérvényesítés, az énközpontúság és a káprázat ruháit levegyük. Csak „meztelenül” merülhetünk bele az élet vizébe. Csak mezítelenül léphetünk belső oltárunk elé, ahol az isteni tűz ég, és a szikra arra vár, hogy elképzelhetetlenül dicső tűzként fellobogjon.

A belső levetkőzés a gondolkodással kezdődik, mert a gondolatok rendkívül nagy erők. Természetesen gondolatainkra továbbra is szükség van ahhoz, hogy a napi teendőinket elvégezzük. Nem ezekről a gondolatokról van szó, hanem azokról, melyek az ént táplálják, erősítik és szorosan ehhez a természetrendhez kötözik. Az emberi létnek ugródeszkának kell lennie, amellyel visszajuthatunk az isteni élet szféráiba. Létünk nem arra való, hogy itt elássuk magunkat, és megszilárdítsuk az egót. Ha kézzel-lábbal tiltakozunk is ellene, és vergődünk, mint a partra vetett hal, ez mit sem használ: Egyszer úgyis el kell hagynunk ezt a létet, hogy szellemlélek emberként belépjünk az isteni életbe.



A gondolatok ereje



A nagy átváltozás kezdődhet a gondolkodásban, sőt ott kell elkezdődnie. Ott kezdődik el az a forradalmi megfordulás, amelynek a bennünk lévő isten-birodalomra van szüksége. Egy gondolat érzésként vagy szóként jelenik meg bennünk. Az érzések és a szavak cselekedetekben mutatkoznak meg. Ezekből alakulnak ki a szokásaink, amelyek meghatározzák a jellemünket, a fajtánkat.

Ezért ügyeljenek a gondolataikra és arra, hogy azok mihez vezetnek. Hagyják, hogy gondolataik Isten birodalmának szeretetéből keletkezzenek, amely terület Önökben és Önök körül mindig jelen van. Ebből a szeretetből születik meg a minden lény iránti könyörület.

Gondolataink a test árnyékára hasonlítanak. Ahogy az árnyék követi a testet, úgy leszünk mi is azzá, amit gondolunk. Ez megcáfolhatatlan törvény. Hagyjuk hát, hogy a szívünk isteni mélységeiből felszálló hívás hassa át, irányítsa és lelkesítse gondolatainkat. Isten birodalma bennünk van. Ám pusztán ezzel a kijelentéssel nem érünk semmit. Ez forradalmi állítás, és rendkívül veszélyes azokra a hatalmasságokra és erőkre nézve, akik ezt a világot és az embereket a kezükben akarják tartani. Képzeljék el, hogy valaki ezt a kijelenést teljesen elfogadja. Akkor forradalmat robbant ki önmagában, egy teljes belső megfordulást hajt végre. A legbensőbbje felszínre kerül, kifelé megnyilvánul, a külső pedig alászáll a belsőbe, teljesen átadja magát neki.



A rózsa szépsége



Neki - a Másiknak, a belsőnek - növekednie kell, nekem - az énnek, a külsőnek - alább kell szállanom a legbelsőbben, a Másikban. Ha ezt követjük, megváltozik az embertársainkhoz való viszonyunk is. Gondoljunk egy rózsára, az egész rózsára a szirmaival, ágacskáival, leveleivel és töviseivel együtt. Valaki egy csokor rózsát ajándékoz nekünk. Boldogok vagyunk. Szépnek találjuk, és élvezzük az illatát. Hálásak vagyunk, és még sosem jutott eszünkbe, hogy azt mondjuk az ajándékozónak: „Szépek ugyan a rózsák, de nézze csak meg a tüskéket: veszélyesek, szúrnak és fájdalmat okoznak.” Nem, ilyenkor nem ügyelünk a tövisekre. Szépnek találjuk a rózsákat, és élvezzük őket.

Így tehetünk embertársainkkal is. Miért idegeskedjünk a tüskék, a mások hibái és gyengeségei miatt? Miért elsősorban ezekre reagáljunk? Lehet bármennyi tüske egy emberben, nem ránk tartozik. Nem kell ítéletet mondanunk felette akkor sem, ha tudomást veszünk a tüskékről. Ami viszont minket érint, az a rózsa, a belső birodalom, az isteni mag, amely a melengető térségben, a minket körülvevő erőtérben kifejlődhet. Neki van szüksége feltétlen odaadásunkra.

Szeressétek Istent mindenek felett. Isten bennünk van és mindenütt jelenlévő. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Felebarátod éppúgy Isten birodalmát hordozza magában. Ez a világegyetem legnagyobb ereje. Ez a leghatalmasabb erő, ami az ember rendelkezésére áll. Éljünk tehát a mély felismerésből, hogy ezt az erőt magunkban hordozzuk, és gondoskodjunk róla, hogy hasson bennünk és általunk.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,