Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2007-es évfolyam

2007/5/ A Vízöntő kovásza*

Pentagram > 2007-es évfolyam

Minden küzdelemnek két nézete van. Ahogy az ember kibújik a sötét anyaméhből, és a világosságra tör, úgy emelkedik ki az emberiség a földi természetből a Világosság hívására. Létezik egy természeti ember és egy szellemi ember. Sötét rejtélyek fonnak körül s kötöznek meg minket, de nagyszerű felismerések világosítják meg tudatunkat, s szabadítanak meg.

Ezen a világon a negatív és a pozitív, a hímnemű és a nőnemű egymás ellentétei. A kovász pedig az a forradalmi erő, amely ehhez a kettősséghez vezet minket. A kovász a romlás révén olyan erjedést okoz, amely gyökeres változást idéz elő, s egyik kitörést a másik után okozza. Ez az erjedési folyamat romboló és összetörő, s végül elfajulásba torkollik. Ám van olyan kovász is, amely átjárja az egész tésztát, s így végül emészthetővé teszi a kenyeret. Ezért van a kovásznak kétféle hatása: egy rossz és egy jó. Egyfelől az elfajulás és mindenféle kóros és ártalmas életforma képe jelenik meg előttünk, másfelől egy kitartó, átható tevékenységet látunk. Így működik korunkban a Vízöntő kovásza is.

A Vízöntő a határok kitolásának, a szabadságnak és a megvilágosodásnak a kora. Mennyi lelkesedést sugározhat a „Vízöntő” szó azok számára, akik e hang igazi jelentését ismerik! Sok ember, különösen azok, akik érdeklődnek az élet szellemi oldala iránt, gondolataikat a Vízöntő céljára irányították: egy régóta várt, dédelgetett eszményre.

Senki sem képes kivonni magát a Vízöntő hatása alól. A Vízöntő sugárereje közvetlenül az emberiségen keresztül fejti ki hatását, éppen úgy, ahogy a kovász hatja át a kenyeret. E hatás mindenki számára áldásos lehet, aki megnyílik pozitív hatásai számára, mert így kitartanak majd az endúrában, és áttörnek a valóban szellemi tapasztaláshoz. Akik azonban negatívan viszonyulnak e hatáshoz, és öntudatlanul reagálnak a kozmikus befolyásra, azok a Vízöntő erejét ártalmasnak, rombolónak és degenerálónak élik majd meg. Ők úgy érzik, hogy egy erő kiver a kezükből minden dédelgetett értéket. És félelem keríti őket hatalmába.

Vannak, akik azt gondolják, hogy a Vízöntővel eljön majd a civilizáció várva-várt fénykora: az egész világ megismerkedik a kultúrájával és az áldásaival. S valóban látjuk, ahogy korunkban mindez testet ölt. Ám korántsem éli meg áldásként minden nép a modern kultúrával és az úgynevezett keresztény vallással való találkozást! Mégis a Vízöntő valódi sugárzása csakis örömet jelenthet, hiszen Krisztus szívéből buzog.



A Vízöntő és Krisztus



Mivel az ember nem képes vagy nem akarja megérteni, hogy a Vízöntő, vagyis a kozmosz hogyan egyesült Krisztussal, ezért számtalan súlyos butaságot beszéltek és cselekedtek, s beszélnek és cselekednek ma is világszerte. Krisztus mélységes misztériumát még mindig nem értette meg az emberiség. Ezt a misztériumot a rózsakeresztes képlet röviden így fejezi ki:

„Istenből születtünk: ex Deo nascimur; Jézusban meghalunk: in Jesu morimur; a Szent Szellem által újjászületünk: per Spiritum Sanctum reviviscimus.”

Amikor mi, a szellemet keresők az utolsó könnyek között aláhanyatlunk a természet szerint, s a visszahúzódó én magányosságában meghalunk, akkor a lélek kapcsolatba lép a szellemmel, és újjászületik Krisztusban. Ez a misztérium! Hogy megértsük a Vízöntő hatását, meg kell ismernünk a szent háromszoros egységet: a természet-Krisztus-Szellem egységet. Ha ezt a hatást nem értjük meg, s kizárólag ehhez a természethez igazodunk, akkor a Vízöntő kovásza romlásba dönt, és úgy hanyatlunk alá, hogy nem születünk újjá a Szent Szellem által.



A Vízöntő és a választás



A Vízöntő jelképe visszaköszön a vizeskorsós ember alakjában, akivel - Jézus Krisztus útmutatására - a tanítványok találkoztak a kapunál. „…egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt…” - mondta Jézus. Kövessük azt az ösvényt, melyet az élő víz mutat e hanyatló világban, és megtaláljátok az elkészített „Úrvacsorát”. Aki követi a vízhordót, azt a Via Dolorosa beteljesítéséhez hívják. Akik készek rá, hogy e vízhordót vezetőjüknek, kovásznak lássák, amely összetöri őket a jóra, azok tanítványok lesznek. Uránusz - az elektromosság és az étererők irányítója - hozzáadja ragyogó és melengető tüzét az élő víz sugaraihoz. Ha szellemiek vagyunk, egyesítjük a fejet és a szívet. Szívünkből az élet vize gondolkodásunk szent tüzére ömlik, s új emberek leszünk, akik valóban új és különös felfedezéseket tesznek s csodás misztériumokat tárnak fel. A tömegembert azonban e két sugár hanyatláshoz viszi: olyan felfedezésekhez, melyek negatív értelemben rombolóak és összetörőek. Ilyen negatív reagálás eredményeként születnek többek között a pusztító fegyverek is, amelyekkel mindent felemésztő tüzet zúdítanak az emberiségre.

Ha az ember az Isteni egység háromszoros segítő erőire hangolódik, akkor ezek az erők tudata belső határainak áttöréséhez és szellemi látóhatára kiszélesedéséhez vezetik. Korunk különösen kedvez az okkultizmus fejlődésének, amint ezt a mágikus, középkori misztériumok, és a primitív társadalmak misztériumai iránti érdeklődés fokozódása is mutatja. A Vízöntő ténylegesen valami újat hoz: legyen az jó vagy rossz. Világunk háromszoros kovászaként a Vízöntő az egész emberiségen kifejti hatását, s elvezeti ahhoz, amivé válnia kell. A végeredmény megmutatja majd, hogy az anyag kibírta-e ezt a kovászt, vagy sem.



A Vízöntő és a belső tapasztalat



Megtörténhet, hogy valaki kizárólag rendellenes és egyszerű kíváncsiságtól hajtva akar megismerkedni a túlvilággal, s előállván érdekesen beszél olyan dolgokról, amelyeket teljesen képtelen megérteni. Bizonyára ez az ember is érzi a Vízöntő befolyásának hatásait, s úgy gondolja, hogy máris szellemi ember lett. Micsoda illúzió! A Vízöntő kovásza elvégezte benne munkáját, és felforgató erejével feldúlta lényét. Ekkor tapasztalatok sorozataként bekövetkeznek benne a kitörések. De akár akarja, akár nem, akkor is tovább vezetik a belső tapasztalatok ösvényén.

Vajon képesek lennénk-e átélni az önzetlenséget, amellyel Uránusz szembesít minket, az „in Jesu morimur” megélése nélkül? Senki sem bújhat ki az Állatöv befolyásai alól. Csakis az képes erre, aki teljesen kész a Jézus Krisztusban való aláhanyatlásra, hogy a Szent Szellemben feltámadjon. Az ilyen ember számára új világ nyílik meg!

És ki az közülünk, aki a szabadságról, a határok eltörléséről és az önzetlenségről beszélve és gesztikulálva már véghezvitte ezt a folyamatot?

A Gnózis kereszténysége nem dogma, hanem Isten ereje. Ezért mondja a rózsakeresztes, mint Christian Rosenkreutz követője: „Jesus mihi omnia - Jézus mindenem!”. Mindazokat, akik úgy gondolják, hogy Jézus nélkül, mint erősségük és Megváltójuk nélkül élhetnek, és akik ezért nem hanyatlanak alá Benne, azokat összetöri a Vízöntő, s ők visszazuhannak e természet anyagelvűségébe.

Érthető, hogy a természeti ember félelemmel és reszketéssel próbál megmenekülni Krisztus gyökeresen átalakító és kényszerítő erejétől. Az igazi kereszténységet csak azok élhetnek át, akiknek elég bátorságuk és belátásuk van ahhoz, hogy képesek legyenek meghalni e természetet illetően.

A kereszténység korunkban megmutatja valódi arcát. Megszabadul külső lepleitől, s megmutatja, vajon a leplek alatt a gnózis, Isten ismerete rejtőzik-e - az ismeret, amely az emberiséget a háromszoros mágikus képlet igazságához vezeti:



„Ex Deo nascimur, in Jesu morimur, per Spiritum Sanctum reviviscimus.”

„Istenből születtünk - az akarat által. Jézusban meghalunk - a bölcsesség által. A Szent Szellem által újjászületünk - a cselekésben.”




Ez a gnosztikus keresztény háromszoros feladata. Mindazok, akik e háromszoros eseményt átélik, újjászületett bölcsekké lesznek, akik azt vallják: „Jesus mihi omnia.



*Z. W. Leene előadása a haarlemi Rózsakeresztes Templomban, 1935-ben.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,