Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2008-as évfolyam

2008/1/ A szivárvány hét dala

Pentagram > 2008-as évfolyam

Catharose de Petri



Ahogyan a szivárvány a napfény megtört sugarain át megmutatja szépségét, s bizonyságot tesz róla, hogy a felhők mögött mégis teljes dicsőségében ragyog a nap, az ösvényre rátaláló ember is ismer egy másik fényboltozatot, amely a spektrum hét színében tündöklik. Ez az ígéret íve, amely akkor mutatja meg ragyogását, amikor az ember közeledik ahhoz a ponthoz, ahol már annyira megtisztult, hogy pillantást vethet arra a jövőre, melynek irányába legbelsőbb vágyakozása évek óta vezeti. Az „ígéret ezen ívének” megpillantása rendszerint olyan események közeledtét jelzi, melyek a legnagyobb erőfeszítést és energiát követelik meg. Ez az ív azért mutatkozik meg, hogy az embert felkészítse és megerősítse az eljövendő veszély óráira, napjaira vagy éveire.



A kettős ív



Az ígéret íve rendszerint kettős ívként ragyog: kétszeres hívásra hívja fel a figyelmet. Ezzel összhangban a küzdő embert is kétszeresen készítik fel és erősítik meg az éjszakán való átvonulásra. Az ív emellett számos mágikus titkot és egyetemes bölcsességet rejt színei gazdagságában.

A szivárvány mindenekelőtt a hétszeres föld-logosz és a földdel együtt ugyanahhoz a rendszerhez tartozó hét bolygó létezésének látható bizonyítéka (az ősi tanításokban ezek a következők: Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter és Szaturnusz). Másodszor, sugárzásával mind a hét bolygót lelki szemeink elé állítja, mert mind a hét bolygó hét különböző birodalomból áll, és mind a hét birodalmat saját dimenziója uralja. A szellemi fényív hét aurikus gyűrűre is felhívja a figyelmünket - az élet hét területére, a hétszeres emberi mikrokozmoszra, amely az emberi élet jelenlegi szférájában szerkezetileg teljesen felbomlott és eltorzult. A hétszeres fényív egyszersmind egy hétszer háromszoros tevékenységet is kifejt, hisz minden egyes színének megvan a maga rezgésszáma és hangot ad. Helyesebben első a hang - az ige. A hang azután Világossággá válik - vagyis színné, majd a hang rezgéssé - életté - válik. A Világosság és az élet szóval az egyetemes kozmosz háromszoros őselvét ragadjuk meg, ebben az értelemben pedig a Világosság szellemi íve a mindenség, a mindenség-megnyilvánulás valóságának a jelképe.



FOHAT HÉT DALA



A szivárvány hét dala Isten emberre vonatkozó szándékairól és vezetéséről tanúskodik. A Rózsakereszt szerzete pedig közölni akar valamit a kereső emberekkel „Fohat e hét énekéből”. A Fohatot a szellem és anyag közötti kapocsnak tekinthetjük - annak a lélekadó elvnek, amely élettel lát el minden atomot. A Fohat így a látható világ építőmestere.

Az ígéret első íve a tanuló figyelmét a keletkezés tiszta világára irányítja, amelyben az emberiség eredetileg élt, s ahová vissza kell térnie. Az egyetemes születés világa ez, a kezdet genezise. A második ív az átszellemiesült látást a szellemi lét, a tökéletes lét eredeti világára irányítja: a világra, amely Istentől és Istenből való. Összetartozásával e két ív kulcsot kínál az eredeti ember „reneszánszához”, újjászületéséhez.

Most pedig kíséreljünk meg valamit felfogni ebből az újjászületésre való hívásból. A Teremtő bölcsessége gondoskodott az eszményi mikrokozmoszhoz kellő minden szükséges dologról, például azáltal, hogy a hét aurikus gyűrűt vagy hét kis szférát különbözőnek alkotta meg.

Egyik szféra sem irányítja a többit. Ebben a tekintetben tökéletes az összhang! Mégis szeretnénk megvizsgálni, vajon hogyan is lehetséges, hogy mindegyik szféra különbözik a többitől, amikor ugyanaz az erő tevékeny minden egyes szférában.

A tágas világmindenség minden megnyilvánulásában a hét őshang, a hét ősrezgés és a hét ősszín jelenik meg. Mégis felmérhetetlen különbség van a megnyilvánulási forma és a belső lényeg tekintetében. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nem létezik két egyforma szféra sem.

Ezek a különbségek abból fakadnak, hogy mindegyik világban vagy szférában mindig csak egy hang, egy szín és egy rezgés dominál. Alapvetően a hét mikrokozmikus szféra mindegyikében jelen van mind a hét szín - a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék, az indigó és az ibolya - mégis mindig csak egy szín az, amely uralja az élet minden egyes területét. Egy adott életterületen mindig is egy szín alkotja a lét alapját.



A HÉT SZÍN



Az eddigiek alapján az alábbi következtetésekre jutunk. A hétszeres mikrokozmoszban van egy olyan tér, melyet ásványinak nevezhetnénk. Minden anyagot, amelyre a mikrokozmosz fejlődéséhez szükség van, ebben a térben gyűjtenek össze. Ebben a birodalomban a vörös az uralkodó szín.

A második teret növényi jelzővel jellemezhetnénk. Ebben a térben olyan életerők működnek, melyeket pránának vagy az élet lélegzetének nevezhetünk. Itt a narancssárga a domináns szín. A narancs és a vörös kombinációja szolgáltatja a megfelelő életerőket a vele összhangban álló építőanyagokkal együtt.

A harmadik teret állatinak nevezhetjük. Élénk tevékenységet látunk kialakulni benne, amelyben megannyi dinamikus energia összpontosul annak érdekében, hogy az építési munka megvalósuljon. Ebben a térben a sárga szín uralkodik.

A negyedik térben a keletkezést ismerjük fel, az emberré válás értelmében. Itt a zöld az uralkodó szín.

Az ötödik tér a létezésnek az a területe, amelyben a tudat áthatol a harmadik (legalacsonyabb) szellemi állapot szintjének megértéséhez. Ebben az ötödik birodalomban nyilvánul meg először az, ami a keletkezés állapotában van. Itt a kék szín az uralkodó.

A hatodik térben átlátjuk a második szellemi állapotot, amelyben a szellemmé vált lény továbbfejlődik. Itt az indigó az uralkodó szín.

Utoljára a hetedik tér maradt, amelyben az Isteni Ember jelenik meg előttünk a maga tökéletes mivoltában. Ebben a térben pedig az ibolya szín uralkodik.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a mikrokozmoszban négy keletkezési tér és három megnyilvánulási tér van. Gondolatainkban önkéntelenül is a jávai Borobudur titokzatos temploma jelenik meg, ahol a négy keletkezési tér négyzetekként, a három megnyilvánulási tér pedig körökként jelenik meg. Pekingben a lenyűgöző Menny Templomában a három kör hívja fel figyelmünket a három megnyilvánulási térre, míg a négy keletkezési teret a négy út jelzi. Világos, hogy e hét teret tökéletes összhangban kell irányítani. Ez az irányítás csak akkor lehetséges, ha a központi szellem képes a mikrokozmikus rendszert a hetedik vagy isteni birodalmon keresztül vezetni. Ha e szellem elhagyja az Isten által sugallt fejlődési menetet, akkor visszavonhatatlanul diszharmónia keletkezik.

Amint - ahogy ezen a földön is van - az irányító tevékenység központja átkerül a harmadik térbe, ahol az életet a tudatalatti vezeti, és az állati dinamizmus uralkodik, a háromszoros szellemi tér fátyol mögé rejtőzik. Akkor az igaz emberi minőség keletkezésében zavar jön létre, és kifejlődik egy állati teremtés egy olyan birodalomban, amelyet csak energiaforrásnak szántak. E fejtegetés alapján az is világossá válik, hogy az újjászületés nem csupán az általunk ismert emberre vonatkozik, hanem mind a hét mikrokozmikus birodalom újjáépítésére és tökéletes harmonizációjára is.

Ezután most már érthető lesz az is, hogy ez az újjáépítés ugyanazon a ponton kezdődik, ahol kezdetben a zavar keletkezett, vagyis a harmadik, az állati és emberi birodalomban. Ebből következik, hogy az igazi, hétszeres embernek még meg kell születnie. E cél érdekében a jelenleg a harmadik térben uralkodó ember hatókörének teljesen a háttérbe kell vesznie. Ezért beszélünk gyakran tudatosan gyakorolt önsemlegesítésről, más szóval endúráról. Az igazi emberiséghez visszavezető út a negyedik, ötödik, hatodik és hetedik tér helyreállításán és újjáéledésén keresztül halad. Eddig a pillanatig e négy magasabb tér csupán néhány automatikus funkciót tölt be. És ezért tárul most fel a „ígéret szivárványa” az igazi kereső szellemi szemei előtt.



Láthatártól láthatárig



Az az ember hallhatja meg a szivárvány hét dalát, aki lábát az ösvényre helyezi, akinek a szivárvány színei az ígéret ívét alkotják. Ez a színes fényív a keresőt a mennyei ember ősalakjával szembesíti annak élő bizonyítékaként, hogy a mikrokozmosz mind a hét tere ismét megtelt élettel és tettel. Amikor a mennyei, szellemi ember ismét napként sugárzik rendszere közepén, az összes szín tökéletes összhangban ragyog és árad.

Az ember legmagasabb vágyakozása tehát erre a beteljesedésre irányul, és meghallja Fohat hét dalát, miközben az ígéret íve átöleli a kerek tágas világot. Önmagában azonban a tény, hogy valamilyen szellemi birodalom iránti vágyakozást táplálunk, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy ezzel a birodalommal valóban kölcsönhatás alakul ki. E kölcsönhatást csak nehézségek árán lehet elérni. A keletkezés fáradságos folyamata és áldozatos tettek révén, ön-szabadkőművesség által tárulhat fel az ígéret szivárványa a kereső számára, hogy kitartását megacélozza és így helytálljon a dicsőséges végig.

Világos, hogy e dolgok jelentősége jóval mélyebb, mint pusztán egy misztikus segítségnyújtás a megfáradt test számára. Az ösvényen sok-sok vándort megtanított már a tapasztalat, hogy az életkörülmények néha bizony roppant sötétek és kilátástalanok. Ám éppen ott hasadhat szét hirtelen a sötétség, ahol a legnagyobb. A történelem során hány és hány szellemi kereső ébredt új életre éppen a kritikus pillanatokban, mert meghallották a szivárvány hét hangját. Mert abban a pillanatban a széthasadt sötétségből szemünk elé varázsolja az ígéret páratlan hídját. És ez szó szerint híd, mert a szivárvány színpompája láthatártól láthatárig ível: a helytől, ahonnan jöttünk, a célig, amelyre irányulunk!

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,