Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2008-as évfolyam

2008/1/ Mária látomása

Pentagram > 2008-as évfolyam

ÚJ VILÁGOSSÁGERŐK MEGTAPASZTALÁSA



A gnosztikus „Mária evangéliuma” időszámításunk első évszázadából származik. Találóan ecseteli Jézus leghívebb követőinek zavarodottságát, annak halála után. Mária, „akit Jézus jobban szeretett, mint a többi asszonyt”, Jézushoz fűződő emlékeiről beszél, különösen pedig egy látomásról, amelyben látta Őt maga előtt, de nem a lélekkel, és nem is a szellemmel, ezért magyarázatot kér.



Az evangéliumban ez áll: „Péter így szólott Máriához: 'Nővérem, tudjuk, hogy a Megváltó jobban szeretett téged, mint a többi asszonyt. Mondd hát el nekünk a Megváltó szavait, amelyekre emlékszel, és amelyeket te ismersz, mi pedig nem, amelyeket mi nem is hallottunk.' És Mária a következő szavakat intézte hozzájuk: 'Ami előttetek rejtve lehet, azt elmagyarázom nektek: Aludtam, és látomásban láttam az Urat, és azt mondtam Neki: 'Uram, láttalak ma egy látomásban. […] Uram, az ember, akinek látomása van, a lélek által vagy a szellem által látja?' A Megváltó így válaszolt: […] 'Nem a lélek által látja, sem a szellem által, hanem ami e kettő között van: a kedély látja a látomást.'”1



TALÁLKOZÁS A VILÁGOSSÁGERŐKKEL



Ahogyan az evangéliumban Mária és a tanítványok beszélnek Jézussal, úgy találkozik Hermész Pimanderével. Mindkét esetben a tudat és a Világosság közvetlen találkozását kifejező jelképről van szó. Ezért szól így Pimander: „Én vagyok Pimander, a kedély”.2 Ez a fogalom többet ölel fel a tudatról alkotott szokványos mentális felfogásnál.

Az eljövendő emberiségkorszakban döntő jelentőségű új lélektudat akkor keletkezik, ha a lélek letekint a testre, és ezzel egyidejűleg képes arra, hogy „felfelé” nézzen. Ha a test minden nézetét megtapasztalja és megérti, és belső pillantását nagy vágyakozással a magasabbra irányítja, akkor világosodhat meg a lélek. Ha az ember így megszabadítja gondolkodási képességét a testtől, vagy „elszakítja” a világtól azt, ami az ő teste, és ami őt körbeveszi, akkor érheti el a lélek azt a szférát, amelyben asszimilálhatja a felettes természet benyomásait.



VALÓDI TANULÁS



A gondolkodóképességet lehetetlen minden további nélkül elszakítani a testtől. Ehhez a szív minőségének alapvető megváltozása szükséges. Egy csupán a természetre irányuló érzelem- és észlelő szervből tudatszervvé kell fejlődnie, amely alkalmas a mérlegelésre, a gondolkodásra, valamint végül az irányításra és vezetésre.

Sok gondolkodó - és a keleti vallások is - azt tanítják, hogy a karma és a hajlam határozzák meg az ember életének történéseit. Ám a színvonalat, amelyen mindez zajlik, a kedély minősége határozza meg. A szívben sok erő és befolyás találkozik. A szívben és a gondolkodásban van bizonyos mértékű szabadság. A szívben képződő kedély minősége - melyet gyakran tudatnak neveznek, mégis több annál - minden másodpercben meghatározza életünk minőségét. Így szemlélve a dolgot, tudatunk nem statikus, hanem napról napra változik. Ezért az egyetlen „szerv” vagy képesség, amelyen valamit változtathatunk, amelybe beavatkozhatunk.

A közelebbi tanulmányozás különös fényt vet a tudat munkamódjára. A valóságban az ember nem azáltal tanul, hogy olvas valamiről, vagy tanulmányozza a témát. Csak akkor tanulunk meg valamit, ha eggyé válunk vele. Észlelünk valamit, és valóságunk eggyé válik ezzel az észlelettel, eltölti magát mindazzal, amit ez az észlelet tartalmaz. Így tapasztaljuk meg lehetőségeinket és határainkat. Hiszen mindennel összeköthetjük magunkat, ami megfelel a létállapotunknak. Ez még a természet legmagasabb területeire és állapotaira is érvényes.

Ez a lélek tekintetében is így van. Eggyé kell válnunk a lélekvilág örök területeivel ahhoz, hogy valóban bepillanthassunk oda. Ezt az egységet csak a mikrokozmikus szív központjában, találkozási pontjában, a szellemmagban, vagyis a rózsában lehet elérni. Amire a tudatunk irányul, azt ismerjük meg. De ha tényleg meg akarjuk ismerni, akkor eggyé kell válnunk vele!



AKI A FÉNYT KÖVETI, AZ KERES



A tudatba beavatkozni azonban kényes dolog. Társadalmunkban számtalan ilyen kísérlet szomorú és negatív következményeit láthatjuk, melyeket ezen a területen folytattak. Csak egyetlen biztos módszer létezik: az én csökkenése. Az énközpontúság eme csökkenéséről ad hírt minden valódi vallás. Ebben az értelemben az endúra a létező legfontosabb tudatváltozás.

Valentinus így ír a gnosztikus Pistis Sophia evangéliumában: „Akik a fényből valók, azoknak nincs szükségük a misztériumokra, hiszen ők megtisztított fények. Az emberi nemnek azonban szüksége van rájuk, hiszen ők az anyag üledéke. Ezért: ne hagyjatok fel a kereséssel, míg rá nem leltek a tisztító misztériumokra. Tartsatok távolságot a világtól és minden béklyójától, hogy ne illesszetek még több anyagot a fölösleggel meglévő anyagotokhoz. Lankadatlanul keressétek a fény misztériumait, melyek tisztítják az anyagtestet, hogy az így tiszta, világos fénnyé váljon. Akkor felmehettek és behatolhattok a fény nagy teremtéseinek mindahány területére, és örökké királyok lesztek a fénybirodalomban.”3

Aki a fényt követi, az keres, és nem lesz már egy a természettel! Aki a lélekvilág misztériumait keresi, az megtölti szívét e rejtélyek fényével. Az egyetlen, amit megtart, az egyfajta megrendíthetetlen hitbizalom. Minden mást elenged, hogy eggyé válhasson a szív legmagasztosabb elvével. Valentinusz ezért arra buzdít: „Ne hagyjatok fel a kereséssel!” A keresés azért olyan fontos, mert az ember ezáltal változtatja meg a tudatát.



NÉGYSZER TIZENKÉT ERŐ



Ez az evangélium továbbá bemutatja azt az utat, amelyen az én lebontatik. Mert aki így irányul a mikrokozmosz szívére, az közvetlenül beleütközik abba a négy falba, amely fogva tartja őt. Négy fal van, egyenként tizenkét erővel, vagy tizenkét mágneses ponttal, melyeket újakkal kell felváltani.

Először a személyiségben, nevezetesen az agyban rejlő tizenkét erőt ismerjük meg. Ez a tizenkét pár agyideg. Az aurikus lény égboltján van ezen kívül tizenkét erő, melyek az aggyal vannak összekötve. Továbbá életterünkben, vagy bolygónk égboltján is tizenkét erő hat. Végül pedig itt van a tizenkétszeres állatöv, amely körülveszi a naprendszert. Agyunk e tizenkétszeres befolyásolása határozza meg tehát énünket, s ezzel az életünket. Az e befolyás megszakításához vezető fejlődés tehát a legfontosabb, amit elkezdhetünk. E fejlődésnek pedig szintén tizenkét szakasza, tizenkét nézete van.

Az első szakasz az énre irányuló és mindent tudni, látni és érteni vélő személyiség tagadásával kezdődik. A személyiség csaknem ellenállhatatlanul arra sarkall minket, hogy felfogásának megfelelően cselekedjünk. A fény ereje által, a tisztító misztériumok által válik lehetővé számunkra ennek az ösztönzésnek a tagadása. Ezen erőfeszítés eredményeként elhagyjuk eltúlzott magabiztosságunkat. A belső ember így alázatossá válik, azaz szerény és bensőleg csendes lesz. Ha ez a magatartás magától értetődővé vált, akkor fel lehet oszlatni az egyéb jellembeli gyengeségeket is.

Az így véghezvitt tizenkét szakasz után következik Jézus megszületése a mikrokozmoszban: jelentkezik az új tudat az emberben. Ahogyan a kisgyermek lépésről lépésre tanulja meg használni teste működéseit és érzékszerveit, úgy válik most egymás után aktívvá az aurikus térben tizenkét új mágneses pont, és lép összeköttetésbe az aggyal. Az Újtestamentum jelképrendszerében ez az az idő, amikor Jézus az Úr kiválasztja, oktatja és támogatja tizenkét tanítványát. Mindez fokozatosan megy végbe: egyik fejlődés a másikat követi.



AZ ÚJ FÉNYERŐKKEL ÉLNI



Az önvaló átadása által az ember nem válik kívülállóvá, aki egy sarokba elvonulva nem is él igazán, és nem élvezi se a szépet, se az örömöt, vagy elzárkózik a környezetében zajló drámák elől. Türelmes és rendes emberré sem válik olyan egyszerűen. Az önátadás azt jelenti: tudni, hogy a fény emelkedett rezgései keringenek a lényünkben - ez a rózsaösvény bennünk.

Ez annak a tudása és lenyűgöző biztonságérzete, hogy a bennünk ható fény tartást és erőt ad nekünk a továbbhaladáshoz. Az az önátadás, amikor az ember ebből a belátásból és bizalomból él. És ez „Mária evangéliumában” a főszereplő látomásának jelentése is. A Jézussal jelképezett új lélekerők azok, amelyek a lélegzőtérben és a bensőben hatásossá válnak.

És a velük folytatott „dialógusban” (Mária és a tanítványok beszélnek a feltámadottal) válik tapasztalattá valami az élet egy teljesen más, új formájából, amellyel abszolút kapcsolat áll fenn. Ha aztán tovább keresünk és „felfelé pillantunk”, akkor más tudattal látunk: a kedéllyel.

Jézus, a „Pistis Sophia evangéliumában” fellépő megváltóként végül így szól a kétkedő és kérdező tanítványokhoz, hogy lelket öntsön beléjük: „Az emberi nem miatt jöttem, mivel anyagi, és elhoztam nekik a fény minden misztériumát, hogy megtisztítsam őket, mert anyaguk összes anyagának az üledékei ők. Másképp az emberi nem egyetlen lelkét sem lehetne megmenteni. Nem örökölhetnék a fénybirodalmat, ha nem hoztam volna el nekik a tisztító misztériumokat.”4



A SZÍVBŐL JÖVŐ ÚJ, TISZTA IMPULZUSOK



Ezt mondja Pimander is Hermésznek. Látomásban részesíti, melyben első ízben ismeri fel a fényt. A fény egy részében sötétség támad, amely lefelé mozog. Telve van jajveszékeléssel, füsttel, és a ropogó tűz zajával. A fényből azonban a szent Logosz ereszkedik alá. És Pimander így magyaráz: „Én vagyok a fény, a kedély, a te istened. […] A fénylő ige, amely a kedélyből megy ki, Isten fia.”5

Ha új tudat született, és a tiszta szív tizenkét új fényt gyújtott a fejben, akkor az embert már semmi sem tarthatja vissza. Minden akadály elhárul előle. Kiemelkedik az aurikus lény fölé, a dialektikus univerzum és a napmakrokozmosz korlátozottsága fölé. És a régi természeterők összpontosulásai, az archonok mind csodálkozva kérdik: „Hogyan birtokolhat valaki olyat, amit mi nem birtokolunk? Hiszen ezek csak halandó emberek, és ami felettük áll, annak több a fénye, de ő mégis elhalad mellettünk.”

A „Pistis Sophiában” továbbá ez áll: „Ha azonban elhagyjátok a testet, és felmentek, és eléritek az archonok területét, akkor minden archont elfog a szégyen, mert ti az ő anyaguk üledéke vagytok, és több megtisztított fénnyé váltatok, mint ők mindannyian. És himnuszba kezdenek nektek, míg bementek a birodalom területére. Ez a válasz a kérdésetekre. Nos, tanítványok, még mindig van hitetlenség és tudatlanság? De a tanítványok mind biztosan tudták, hogy örökölni fogják a fénybirodalmat.”6

Akkor - ahogy Catharose de Petri kifejezi - a gnosztikus irányulás, valamint a Gnózis beáramló erői és sugarai iránti érzékenység eredményeként éltető impulzusok emelkednek fel az Ön szívében, és a Szent Szellemből jövő új lélegzetként fogannak. […] Váljon valóra hamarosan a külső embertől a belső emberhez tartó nagy változás.”7



Források:



1 Konrad Dietzfelbinger, „Mária evangéliuma”, „Apokrif evangéliumok Nag Hammadiból”, O. & R. Dingfelder Verlag,1988, .258. l.

2 Jan van Rijckenborgh, „Az egyiptomi ős-Gnózis”, 1. rész, Rozekruis Pers, Haarlem, 1982, 4. fejezet, „Pimander”.

3 „Pistis Sophia”,
102. fejezet.

4 „Pistis Sophia”, 102. fejezet.

5 Jan van Rijckenborgh, „Az egyiptomi ős-Gnózis”, 1. rész, Rozekruis Pers, Haarlem, 1982, 4. fejezet, „Pimander”

6 „Pistis Sophia”
, 102. fejezet.

7 Catharose de Petri, „Az élő ige” Rozekruis Verlag, Haarlem, 1990, 3. fejezet.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,