Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2008-as évfolyam

2008/1/ A lélek útja Isten bizonyítéka

Pentagram > 2008-as évfolyam

Az ember hajlamos arra, hogy saját szemléletét igazságnak tartsa. Ha azonban ezt nem kapcsolja össze legbensőbb lényével, akkor elzárkózik a számára helyes út elől, mely életének értelmet adhat, és boldoggá teheti őt.



A lélek útjának követése a komoly kereső számára egy magától értetődő életmódot jelent. Sok természettudóshoz hasonlóan ő is eljut egy pontig, ahol valamennyi ismerete és „tudománya” filozófiai vagy vallási jelleget ölt. Életmódja ekkor annak belátásán alapul - és ehhez a belátáshoz mindenki eljuthat, sőt mindenkinek el is kell egyszer jutnia - hogy ismereteink összessége, Goethe szavaival élve, töredék csupán. Élete során Goethe is eljutott egy holtpontig, melynél felismerte, hogy „semmit sem tudhatunk” (Faust, 1. rész). Ez a metszéspont „élet és halál között”, a kétségbeesés és hit útjának kereszteződése.

Ezt a kijelentést olyan tudósok, mint Einstein és Wittgenstein is alátámasztották. Nietzsche a valláshoz vezető utat nem találta meg, ehelyett az ateizmusban keresett alternatívát. Minden ember hajlamos arra, hogy saját szemléletét igazságnak tartsa. Ha azonban ezt nem kapcsolja össze legbensőbb lényével, akkor elzárkózik a számára helyes út elől, amely életének értelmet adhat, és boldoggá teheti őt.



KÉT ÚT



Azokat az embereket, akik a lélek útját választották, két csoportra lehet osztani. Az egyik csoportot azok alkotják, akik önvizsgálat gyakorlásával - esetleg ősi írások és hagyományok segítségével - kapcsolatba léptek a lélekvilággal, és azon fáradoznak, hogy ennek következményeit saját életükben megvalósítsák.

Ehhez a csoporthoz igaz keresztények, valódi brahmanok, szufik, gnosztikusok és beavatottak tartoznak. Sokatmondó tény az is, hogy a lényeget illetően ők teljesen megegyeznek. Akkor is megértik egymást, ha lélekútjaik nevei és irányvonalai különbözőek. A második csoport egy hagyományos vallási közösséghez kapcsolódik. Többé-kevésbé kritikusan magáévá teszi annak tanait, és az előírt irányvonalaknak megfelelően asszimilálja őket. Itt számos irányzat és a legkülönfélébb színárnyalatok lehetségesek, melyek a szimpatizánsok közömbösségétől kezdve, az odaadáson és hűségen keresztül, egészen a fanatizmusig terjednek.

E csoport tagjai lélekútjukat valójában a mindenkori intézményekre bízzák, pl. a kereszténységen belüli különböző áramlatokra - legyenek bármilyen jellegűek is. Nevezhetnénk ezt „szivárvány” kereszténységnek is. Ezek a színpompás, szép és rút árnyalatok vastag takaróként elfedik az alapjukul szolgáló tulajdonképpeni tant.

A már kétezer év óta vadul burjánzó fa legtöbb hajtása Krisztus eredeti tanításait elferdítette saját politikai, gazdasági, társadalmi és hagyományos érdekeltségeinek megfelelően. Ily módon egy hatalmi érdekeltségektől függővé tett egyveleg keletkezett.



AZ EMBEREKET ÚJ REZGÉSEK BEFOLYÁSOLJÁK



Korunkban hátat fordíthatunk a királyokról, törzsekről és családokról szóló ősi mítoszoknak, és valamilyen modern kifejezési formát részesíthetünk előnyben. Mi ugyanis körülbelül kétezer évvel később élünk, mint az Ó-testamentum írói, és kerek 1700 esztendővel az Új-testamentumot összeállító szerzők után.

Az Új-testamentum a Kos-periódus végének és az azt követő Halak-periódus elejének bölcsességtanításaiból indul ki. Az Ó-testamentum a Kos-időszakban végződik, azonban a Bika-perióduson keresztül az Ikrek korszakáig nyúlik vissza. Ez körülbelül arra az időre esik, amikor Júda törzse Egyiptomban tartózkodott. Izrael népe még messze nem létezett.

A sivatagi menetelés a Kos-periódusban élő kis pásztor- és nomád törzsek vándorlásainak jelképes ábrázolása. A keresztény evangélium azonban, melynek története a Genezáret tavával, halakkal és halászhajókkal oly szoros kapcsolatban van, egyértelműen a Halak-periódusára, sőt egyes helyeken (pl. a hegyi beszédben), a Vízöntő korszakra utal. Az egymással szemben ábrázolt halakat, melyek a középkorban a kereszténység szimbólumaivá váltak, így az exoterikus, intézményesített kereszténység jelképeinek is felfoghatjuk. Azon kereszténység jelképeinek, amely birodalmát ebben a világban alapította meg. Azonban éppen úgy tekinthetjük az ezoterikus, tehát az eredeti, belső jelentés szerint értelmezett kereszténység szimbólumának is. A korai keresztények, a gnosztikusok, katárok és Grál-lovagok ezt a nézetet képviselték. Ugyanez érvényes a valódi rózsakeresztesekre is, mégpedig egészen napjainkig.

Jelenleg azonban, kétezer évvel „Golgota” után, a Vízöntő időszakának pirkadatát éljük meg. E levegőjel szimbólumát két hullámvonal képezi, melyek vibrációkat ábrázolnak; nem vízhullámokat, hanem finomanyagi és anyagtalan rezgéseket. A Teremtés könyvének 7. részében ezeket jelképezik a „nagy mélység minden forrásai” és „az ég csatornái”. Értelmezhetjük ezeket a szellemi- és isteni világ elektromágneses hullámainak is. Az elektromágneses rezgéseknek az utóbbi évtizedekben földi, anyagi életünkben betöltött óriási jelentősége is ezt bizonyítja. A tizenötödik és tizenhatodik évszázadban, amikor a modern kozmológia első kezdetei megmutatkoztak, szívesen idézték Hermész Triszmegisztosz definícióját: „Isten egy olyan gömb, melynek korlátlan kiterjedése és mindenütt jelenlévő középpontja van”.

Ez a meghatározás még korunkban is jelentőséggel bír. Azonban megfogalmazhatunk egy időszerű definíciót is, amely még a tudósokat is kielégítheti: „Isten egy olyan végtelen hosszúságú hullámhoz hasonlítható, melynek frekvenciája és rezgésamplitúdója (rezgési kitérése) nulla”.

Ez egy olyan hullámmal egyezik meg, melynek amplitúdója végtelenül kicsi, frekvenciája pedig végtelenül nagy. Ha egy hullám megtörésének pillanatai elképzelhetetlen közeliséggel követik egymást, akkor - az első megállapítás értelmében - egy egyenes keletkezik. Az egymás mellett felsorakozott egyeneseket a térben elhajlítva is elképzelhetjük. Ha ezek után még forgatni is kezdjük azokat, újra egy gömb keletkezik.

Ezeknek a kigondolt sztereometrikus (térmértani) alakzatoknak egy közös tulajdonságuk van: A valóságban nem ábrázolhatóak. Sem elképzelni, sem valamivel összehasonlítani nem lehet őket. Ezeket az alakzatokat még csak ki sem lehet gondolni igazán. Ezzel szemben áll annak a ténye, hogy mindkét végtelen rezgés modellje megegyezik az ezoterikus tudás egyetemes hagyományaival.

A két fent nevezett rezgés, a korlátlan hullámhosszak és a végtelenül magas frekvenciák, gyakorlatilag megegyeznek a „mozdulatlan birodalom” kifejezéssel, mellyel Isten birodalmát jelölik.

Isten mindent átfogó és egyedülálló.

Egy végtelen hullámhossz következtében fellépő, magas frekvenciával rendelkező rezgés olyan sűrűségű és „forróságú” energia-nyalábnak felel meg, amelyet „egyetlen halandó sem lenne képes elviselni, ha kapcsolatba kerülne vele, és el kellene pusztulnia”, miként ez az egyetemes tanban olvasható. A materialista gondolkodású ember egészen a huszadik századig a „kivonulás könyvében” (Exodus) leírt égő csipkebokrot csak valódi tűznek tudta elképzelni, anélkül hogy belegondolt volna abba, hogy azok a lángok egy tövisbokrot pár másodperc leforgása alatt teljesen felemésztettek volna.

A „végtelen” kifejezés azonban azt érzékelteti, hogy nincs befejezés. Az emberi felismerés, gondolkodás és mérlegelés alkalmatlan arra, hogy valamit, ami végtelen, valóságos értelemben megmagyarázzon.

Kizárólag Isten, aki maga is végtelen és mindent átfogó, képes látni, megtartani vagy - a Szentírás szavaival élve - „magába foglalni” mindazt, ami felfogásunk szerint végtelen. Mi már akkor saját korlátainkba ütközünk, ha feltesszük a kérdést: Mi foglalja magába a legnagyobbat, amit az ember valaha is elképzelhet? Mi által keletkezett? Az Istenben lévő elképzelhetetlenről nem is beszélve.

A végtelen frekvencia egy másik párhuzamát a materialista tudomány szolgáltatja nekünk. Ismert tény, hogy a gondolatok és érzelmek rezgései mérhetőek, körülbelül úgy, mint a fény, a hang és az illatok.

Ezért nem kell csodálkoznunk azon, hogy korunk tudománya most megerősíti azt, amiről a belső szemlélet mindig is tudott: A haragnak és gyűlöletnek alacsonyabb a rezgése, míg az örömé és lelkesedésé magas. A kozmoszban található legmagasabb rezgés a szeretet hullámzása.



ISTEN SZERETET



Isten szeretet. Ha felismerjük, hogy milyen korlátozottak az ember szeretet-lehetőségei, hogy még az önzetlen, tiszta ember is milyen nagymértékben ki van téve hangulata és ennélfogva szeretetképessége változásainak, és hogy az ember szerelmi történeteit jórészt gyász és balszerencse kíséri, akkor világossá válik számunkra, hogy Isten szeretetrezgése sokkal magasabb frekvenciájú és folyamatosságú, mint amire a legeslegjobb ember valaha is képes. Egyelőre Isten, az isteni hordozza még a teremtést, és sokkal jobban szereti, mint amennyire a jelentéktelen ember Istent szeretni képes!

Isten szeretet. Az isteni szeretetrezgés tehát Isten tulajdonképpeni lényege és hordozó rezgése mindannak, ami Istenből indul ki. Az ember szeretetregése ezzel szemben roppant változékony. Bár ez a legjobb jellemvonása, mégis mindig az egyik nagyon is emberi ismertetőjegye marad.

Létezik azonban egy frekvencia, amely mintegy hidat képez Isten szeretetrezgése és az ember sokkal alacsonyabb szinten álló szeretetrezgése között. Anyagelvű szempontból Krisztust egy közvetítő, köztes frekvenciának is ábrázolhatnánk. Ezáltal mindenesetre figyelmen kívül hagynánk mérhetetlen szeretetét, békéjét és jótevő lélekerejét, melyeket vigasznak és megértésnek tapasztalunk.

Amennyiben Krisztust impulzusnak, két érzékelési terület közötti közvetítőnek tekintjük, érthetővé válik, hogy miért beszélnek az egyetemes tanban az emberi világba beáramló „ibolyakék sugárzásról”. Ez egy hívás, egy kapcsolat - melynek következményei vannak!

Ha így nézzük, a „Krisztus követője” kifejezés azt jelenti, hogy a személyiség rezgési számát harmonikusan összehangoljuk Krisztus magasabb vibrációjával, hogy ily módon eggyé váljunk vele.

Ha a Kos-periódus az új Krisztus-impulzus előkészítésének időszaka volt, a Halak-periódus pedig üzenete általános elterjedésének kora, akkor a Vízöntő időszaka ezen impulzus egyéni megvalósítását jelenti, minden „jóakaratú ember” által. Ebben az időben a kozmikus rezgések általánosságban fokozódnak, amely mind a bolygókat, mind pedig az embereket személyesen érinti.

Krisztus világossága nem korlátozódik egy bizonyos területre, meghatározott kultúrára vagy időre. Nem! Az egész világra ki fog terjedni. Azok a valódi keresztények, akik magukban valóban megtapasztalják ezt a fényt. „Belélegzik, érzékelik és vizsgálják” - ahogyan azt Valentin Weigel, Jakob Böhme és más gondolkodók állították. Ezek az emberek egyéni módon teszik szabaddá az isteni szeretetsugárzásokat, hogy azok embertársaik számára is rendelkezésre álljanak.



SEMMI SEM MEGY VESZENDŐBE



Hol marad a fény, ha kikapcsoljuk a lámpát? A fény energia, az energiát pedig nem lehet megsemmisíteni. Maga a szeretet is az energia egy formája, amely örökké megmarad, és elpusztíthatatlan. Egy lehetséges tudományos magyarázat lehetne, hogy a fény hővé alakul. Ezt legalább olyan nehéz megcáfolni, mint bebizonyítani.

Ennek alapján állíthatjuk-e, hogy egy emberre ható szeretet, a gondolatok vagy érzelmek hővé alakulnak? Az egyetemes bölcsesség azt hirdeti, hogy a gondolatokat és érzelmeket nem lehet megsemmisíteni, és azok a Föld elektromágneses rendszerét hosszabb-rövidebb időre befolyásolják. Mit láthatnánk vagy tapasztalhatnánk, ha a fény sebességével nézhetnénk és gondolkodhatnánk? A fénysugár szétesik, feloldódik vagy aktív marad? Csak azt képzelhetjük el, hogy az energia a léleknek egy magasabb rezgésévé alakul át, úgy, mint ahogy a napsugár hatására a hátunk vagy a kezünk átmelegedik.

C. G. Jung egy alkalommal így nyilatkozott: A valóság az, ami az emberi lélekre hatással van.” Ilyen valóság Isten is. Úgy jellemezhetjük, hogy megváltoztathatatlan, mindent átfogó, és minden dolog eredetét képezi, tökéletes, önzetlen szeretet minden és mindenki iránt. Ezek azok az ismertetőjegyek, melyek kizárólag Istenből áramlanak. Erről az egyetlen, abszolút valóságról az embernek csak sejtései lehetnek, „mert most tükör által homályosan látunk” (1. Kor. 13,12).

Egyetlen ember sem képes ugyanis az abszolút valóságot a maga teljességében átélni. Az emberi érzékszervek erre nem alkalmasak. Egyetlen kijelentés sem tudja bebizonyítani, hogy Isten egyedülálló, végtelen és mindent átfogó, még azt sem, hogy létezik. Ennek oka mindenekelőtt az ember korlátozottságában rejlik. Másrészt pedig abban, hogy egy ilyen „bizonyítékot” olyan definíciókkal kellene alátámasztani, melyek Isten létét már eleve feltételezik. Szegény értelem!

Tulajdonképpen minden Isten-bizonyítás felesleges. Aki a lélek útján jár, az megtapasztalja Istent, és nincs szüksége bizonyítékokra. Aki nem tapasztalja meg Őt, annak számára a bizonyítékok sem nyújtanak segítséget. Vagy vakon kell hinnie, vagy kétségekben kell élnie. Az élet lényegének keresése azonban emberi tulajdonság, a gondolkodás, érzés és cselekvés által felismerni minden létező okát, „Azt”, ami által minden keletkezik, és ami mindent fenntart.

Az egyetemes tanban mindig is megállapították, hogy az ember gondolkodása, érzése, akarata és cselekvése nem más, mint „Maja”, illúzió. Ez nem azt jelenti, hogy a felismert dolog nem létezik. „Maja” fogalma azt jelenti, hogy minden emberi tapasztalat hiányos, és - az objektív valósággal összehasonlítva - téves.

Emberi szinten ezért sem végérvényes igazság, sem pedig Isten létének határozott bizonyítéka nem létezik. Ennek ellenére Isten mégis eltöltheti az embert! Ez a lélek felé vezető út öröme. Nincs olyan ember azonban, aki azt állíthatná magáról, hogy birtokolja az egyetlen, abszolút igazságot, tehát hogy érzéseiben, gondolataiban és cselekedeteiben tévedhetetlen lenne. „A tökéletes élet evangéliumában” ezt különösen világosan és gyönyörűen tárják elénk.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,