Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2008-as évfolyam

2008/2/ A jövő szellemi épülete

Pentagram > 2008-as évfolyam

A 2007. szeptember 1-én Gentben, és szeptember 2-án Renovában tartott általános tanulói konvent szövege.



Egy gnosztikus szellemi iskolában, az ott folyó rendszeres munka minden vetülete között fennálló állandó kölcsönhatás eredményeként egy tűzháromszög jelenik meg. E háromszögnek három oldala van: az élő testen belüli egység, a világosság és erő forrásához való élő felemelkedés szabadsága, és a világért végzett munka minden területét átható, sugárzó szeretet.

Hasonló háromszöget fedezünk fel a „tudás - szeretet - cselekedet” axiómájában is, melyet „Krisztus három magasztos attribútumaként” a noverosai Rózsakert emlékkövébe véstek. A tudás: az egyszerűség és a világosság megőrzése a műben; a szeretet: a belső egyensúly bizonyítéka a csendben, a nyugalomban és a mozgásban; a cselekedet pedig a mozgáson és cselekvésen belüli megmérettetés a helyes pillanatban.

Az egység, szabadság és szeretet felfelé mutató háromszöge, és a tudás, szeretet és tett lefelé mutató háromszöge jelképezi azt a tüzes lényeget, amely az erőtér központi forrásából vulkanikus energiaként tör fel. Ez a tüzes erő belülről kifelé, kívülről befelé, felülről lefelé és alulról felfelé kettős gyújtópontként nyilvánul meg.

Ez a kifelé tekintés a belső lényből, az érzékelésből az érzékeltre. A képesség annak érzékelésére, hogy a másik milyen belülről, vagyis mint belső ember. Ez az érzékelés megtanulása a keresőtől, aki csak arra vár, hogy felismerjük.

Ez annak belátása és megértése, hogy korunk fiatalsága másként él és keres. Ez az ifjú felnőtt szemmel látható növekedése, aki kezdi kifejleszteni megkülönböztető képességét. Ez az érettebb ember látható növekedése, aki a mulandó, változó és állandó dolgok, s az átélt mély tapasztalatok valóságában él.

Ez az idősek hazatérése arra a területre, melyet az élet Szerzete tart fenn, s ahol jelen, múlt és jövő a mindenütt jelenlét erejében egyesül. Épület ez, ahol a sugárzó, hatágú csillag az a vezércsillag, mely a keresőt hazavezeti az úton a beteljesülés ötágú csillagába. A Rózsakereszt szerzetének épülete ez, amely a világon van, de nem a világból való - a világ felett van, mégis áthatja annak szívét, középpontját.

Így munkálkodván állunk itt ma, egy új munkaév kezdetén: feltöltődve, ihletetten és jókedvvel telve, önkéntesen vállalt felelősséggel egy olyan erőfeszítésért, amely azt kívánja tőlünk, hogy belső kincsünket hozzáadjuk a Világosság felmérhetetlen tőkéjéhez, amely a világot és az emberiséget meg tudja szabadítani minden káprázattól és csalástól.

A szellemi iskola olyan közösség, amely tanítás és oktatás révén a növekedés és fejlődés iskolája, ahol a tanító - az erőtér - a tanulót szolgálja. Egy szellemi iskola, ahol a közösséghez tartozás önbeavatás révén elvezet majd a léleknövekedés sajátos folyamatának kibontakozásához és kivirágzásához.

Az emberek olyan dinamikus csoportja ez, amely a Lectorium Rosicrucianumért végzett számos külső és belső tevékenységén kívül a világ-térre irányul, ahol a világot átölelő testvériség kiemelkedő úttörői születnek.

A vízöntő korszak feladata, amelyre a modern Rózsakereszt elhív minket: megújulás és transzfiguráció a tudatos szellem-lélekember tevékenysége révén. E feladat elfogadásával nem csak a szerzet nevében cselekszünk, hanem a gyakorlatban szolgáljuk a világot és az emberiséget - a világ igazi szolgálói vagyunk. E feladat messze túlmutat jelenlegi tanulóságunkon.

Szellem-lélek emberekként valóban a szerzet nagy művét szolgáljuk.

Lehetetlen megtorpannunk, hisz aki szüntelenül a szent hegy legmagasabb csúcsára szegezi a tekintetét, az folyamatosan megújul, miközben önmaga is megújítóvá válik. Így válunk egy napon mindannyian isteni teremtménnyé, aki örökké magának a Logosznak az ősforrásából merít, s akit az élet kimeríthetetlen vize, az isteni teljesség tengere táplál. Ekkor válunk igazi vízhordókká: Vízöntő-emberekké.

Most érkezett el az az idő, amikor sok-sok tanuló ezt a feladatot nem csupán elméletileg, hanem gyakorlatilag is végre fogja hajtani. Csakis ezen az alapon emelkedhet a gnosztikus mű eljövendő fejlődése új szintre a belülről kifelé folyó fejlődés csodálatos lehetőségeivel. A világ és az emberiség egy olyan ponthoz közeledik, amely egy nadírnak, mélypontnak mutatkozik. A hanyatlás és felemelkedés e keresztútjánál ez a fejlődés különösen fontos, mert sugárzása nagymértékben csökkentheti a világ fájdalmát.

A szellemi iskola további fejlődése a megtisztított test és a lélek új tevékenysége révén történik. Az egység, szabadság és szeretet örökké változatlan, gnosztikus princípiumaiból eredő, újonnan elnyert tudat révén külsőleg a világot átölelő munkával kapcsoljuk össze magunkat, ám ezt a jelen kor módszereivel és eszközeivel tesszük.

Ezeknek a befelé és kifelé irányuló fejlődéseknek nincsen előre kialakított stratégiája. A Logosz tervének teljesülésére vonatkoznak, amely az új lélek és az új gondolkodási képesség révén nyilvánulhat meg. E tervet egyre több tanuló tudja majd intuitíven észlelni, és a belső lelkesültség révén valóra is váltani.

Mindez növekvő tudatosságban és az iskola elektromágneses erőterének megerősödésében ölt alakot. Külsőleg egy erre hangolt, új, dinamikus megnyilvánulási tér kezd kirajzolódni: az iskola külső nézete, egy iskola körüli tér, amely a világon élő számtalan kereső számára jelent optimális kapcsolódási pontot. Az eljövendő időkben az említett két fejlődés mind a tanításokban, mind az életben kézzelfoghatóvá válik az ősi hermetikus elv szerint: mindent megkapni, mindent feladni, s így a szeretet erejével mindent megújítani. Ez a Vízöntő hívása, amely korunkban visszafordíthatatlan változást harangoz be, s amelyet eddig egy mindenki által észlelhető nyugtalanság kísért. Az ember, mint individuum s egyszersmind az emberiség egésze is egy új lépés előtt áll a tudatossá válás folyamatában. Világszerte egyre központibb helyet kap a dolgok értelmének és jelentésének feltárására irányuló igény.

A Kellemetlen igazság (An inconvenient truth) című filmjében, és különösen a multimédia világszínpadán való személyes megjelenésével Al Gore ezt a fejlődést visszafordíthatatlan környezeti válságnak jellemezte, melynek hatása alól már sem az egyén, sem a világ népességének egésze nem vonhatja ki magát. Al Gore maga így nyilatkozik erről: „Minél mélyebben kutatom a globális környezeti válság gyökereit, annál inkább meg vagyok győződve róla, hogy ez egy belső válság külső megnyilvánulása, melyet - jobb szó híján - spirituálisnak nevezhetünk.”

Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy e válságot ebben a gyorsan változó időben az ifjúság a fiatal felnőttekhez képest egészen másként éli meg, és óriási szakadék tátong egyfelől az ifjúság és a fiatal felnőttek megértési és fogalmi világa másfelől a középkorúak és az öregeké között. Mind a négy nemzedékben előtérbe kerül azonban az a kérdés, hogy mi, ki és hogyan alkotja (meg) az emberi létezés beteljesedéséhez hiányzó láncszemet, és hol találjuk meg, s hogyan alkalmazzuk ezt a láncszemet. Mielőtt a szellemi iskola keretein belül mélyebbre hatolnánk ebben a kérdésben, jó lesz, ha figyelmünket a társadalomban egyre jobban kirajzolódó jelzésekre irányítjuk. Íme egy példa erre egy holland napilap, az NRC Handelsblad 2007. július 8-i számának olvasói vélemények és vita rovatából. Ebben egy kutató, Annick de Witt új paradigmát mutat be, amelyet „belső klímaváltozásnak” nevez. Cikkében így ír:

„Az ember fogalomvilágában a 'klímaváltozásról' alkotott kép megreked a modern társadalomban tett tapasztalatainak szűk határain belül. Amire azonban valóban szükség van, az egy belső klímaváltozás, a kollektív tudat átalakulása. A jelenlegi - és egyre gyakrabban kifogásolt - racionális-tudományos világképben kizárólag olyasmi jöhet számításba, ami tapasztalati úton megállapítható és az érzékszervekkel felfogható. A belső jelenségeket külső megfelelőjükre egyszerűsítik. A tudatot az agy melléktermékének tekintik, a szeretet érzését pedig kémiai folyamatoknak tulajdonítják.

Ez a materialista szemlélet lehetővé teszi ugyan, hogy mélyebben pillantsunk be a világ anyagi oldalába, ugyanakkor azonban hajlamos azt leértékelni egy tárgy, egy fogyasztói birtok, vagy egy eszköz szerepére. Ebből a nézőpontból tekintve a természet nemcsak független minden értéktől, hanem értéktelen is. E világkép jellemzője, hogy alapvetően elválasztja az embert és a természetet, a szellemet és a testet, a szubjektumot és az objektumot (a megfigyelőt és a megfigyelés tárgyát).”

Annick de Witt érvelését figyelemreméltó következtetéssel zárja: „A világképeket általában semmi sem gátolja legszélsőségesebb következményeik megnyilvánulásában. Az egyetlen, ami irányukat megváltoztathatja, egy meggyőző, erős világkép, egy új modell, amely az idő kihívásaira megoldást kínálva bebizonyítja a régi modell túlhaladottságát. Egy világképet ezért törvényszerűen mindig korának drámája kísér. Bizonyos értelemben pedig ez az a folyamat, amely jelenleg végbemegy.”

Ez egyéni és kollektív feladatunk időszerűségének középpontjába állít minket. Mindennapi tapasztalásaink keresztútjánál próbára tesszük tanulóságunkat. Ezt a következőképpen képzelhetjük el: a függőleges vonal mindannyiunk törekvése, hogy nyitottak legyünk arra az impulzusra, amely az erőtérből rendelkezésünkre áll. A vízszintes vonal pedig annak felelősége, hogy a rendelkezésünkre bocsátott erőt átalakítsuk, és e munka gyümölcsét hozzátegyük ahhoz a szellemi tőkéhez, amellyel a szellemi iskola az egyetemes láncban megnyilatkozik. Ily módon az élő Rózsakereszt felállított keresztként áll a világtérben.

Tevékeny:

belülről kifelé,

kívülről befelé,

alulról felfelé,

felülről egészen a világ szívéig.

Ez Krisztus ereje, amely megragadja a világ szívét. Ez a Logosz, a Gnózis ereje, mely Szeretetként mutatkozik meg.

Egység - szabadság - szeretet.

Csoportegység - belső szabadság - emberiség iránti szeretet.



Ez az a recept, a képlet, amellyel elkészítjük a gnosztikus megszabadulás gyógyszerét. Ezzel a szellemi képlettel új dimenziót nyitunk művünk számára: először is a szellemi iskolának a tanulóival végzett tevékenységének továbbfejlődését; másodszor az élő test hét nézetében feszülő húzóerő továbbfejlődését; harmadszor pedig a misztériumiskola befejezését, hogy az eszközként működhessen a hétszeres világszerzet művében.

A szellemi iskola világért végzett munkájában a központi székhely kiemelkedő szerepet játszik. Ez az a hely, ahol az első főtemplom 1938-ban történt megépítése egy új korszak kezdetét harangozta be, s a hívó sugárzás működni kezdett. E pontból bontakoztak ki az évek során a megújulás nagy gyújtópontjai, mint amilyen például a Renova-templom, amely a hetedik, beteljesítő sugár gyújtópontja s természetesen a számtalan centrum-műhely is a világ oly sok országában.

A szerzet hívása mágikus módon fejeződik ki a műben: egyrészt anyagi burkában, másrészt élő, belső lelkesültségében, harmadrészt pedig szellemi megnyilvánulásában nyilatkozik meg. A szellemi iskola a megnyilatkozás stádiumában megnyílt a társadalom felé. Erről tanúskodnak a kereső emberiséggel kapcsolatban elindított fejlődési folyamatok. A jövő épülete a magasba tör!

Al Gore bolygónk klímaváltozásának kellemetlen igazságáról és annak az egész társadalmat érintő következményeiről beszél. Annick de Witt megállapítja cikkében: „a világról alkotott képünket visszájára kell fordítani. Most eljött a belső klímaváltozás ideje, a kollektív tudat átalakulásáé.” A szellemi iskola folyamatosan megújuló vetületeiben ezért mindig van hely az új felismerések, új módszerek és lehetőségek számára, melyeket az iskola ifjai s fiatal felnőttjei középkorú vagy idős tagjai a közöshöz hozzátehetnek.

A Fama Fraternitatis, a Szerzet Hívása utószavával ismét megerősítjük a klasszikus Rózsakeresztes Szerzet alapítóinak meggyőződésével: „Épületünk pedig, noha százezrek látták közelről, az istentelen világ számára örökké érinthetetlen, sérthetetlen, lerombolhatatlan és láthatatlan marad. Szárnyaid árnyéka alatt, ó, Szent Szellem!”

Ez a háromszoros szellemi erő útjelző ahhoz, hogy tanulóként és munkatársként a szent műért végzett munkánkban hogyan hassuk át háromszoros szellemi erővel az építés négyzetét. Az építésnek e négyzete négy nemzedék számára kínál helyet: az ifjúságnak, a fiatal felnőtteknek, a közkorúaknak és az időseknek.

Az emberek négy olyan dinamikus csoportja ez, amelyben úton vannak afelé, hogy a klasszikus szerzet feladatát elvégezzék, mégpedig úgy, hogy a megnyilvánulás új napjának megfelelően éljenek.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,