Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2008-as évfolyam

2008/3/ Az arab Gnózis Suhrawardi három elbeszélésében

Pentagram > 2008-as évfolyam

Létezik a zenének és a képeknek egy olyan egyetemes nyelve, amely elsősorban nem az elméhez szól, hanem mindenekelőtt az ébredő lélekhez. A XII. századi perzsa gnosztikus, Al Suhrawardi al-Din Yahya (1154-1191) e nyelv egyik mestere volt. Sok művében mesélte el, hogyan hullott alá egykor az emberi lélek a sötétségbe, és hogyan lesz képes egy napon ismét visszatérni a Fényhonba.



Suhrawardi egy Suhraward nevezetű faluban született Északnyugat-Iránban. Tanulóéveit Maragha és Iszfahán városában töltötte. Később Délkelet-Anatóliába költözött, ahol sok éven át a Szeldzsuk hercegnők és uralkodók oktatója volt. Aleppóban a város kormányzójának, a nyugaton is ismerté vált Szaladinnak (Ayyubid Salah al-Din) az egyik fiát tanította.

Suhrawardi gondolkodását áthatották Hermész tanításai. A platóni ideák világa szintén különleges helyet foglal el munkásságában, csakúgy, mint - természetesen - a perzsa szufi mesterek tanításai. E nagy perzsa költő és gondolkodó a nyugaton is jól ismert Avicennára (Ibn Sina) is támaszkodott, akinek tanait kiegészítette és tökéletesítette. Suhrawardi szerint azonban Avicennánál nincs jelen a szellem-lélek tökéletes új tudata, amely a szellemi világ közvetlen tapasztalatát belső birtokká teszi.

Suhrawardi iskolát is alapított. Az ishraq, vagyis „megvilágosodás” eme iskolájában tanítványaival közösen tovább dolgozott a világosság filozófiáján. 1183-ban Aleppóba utazott, ahol elfogták, és 37 éves korában, eltérő vallási meggyőződése miatt halálra ítélték. Az iszlám világban „sejk al ishraq”-nak, vagyis a megvilágosodás, vagy a világosság-filozófia mesterének nevezték.



Belső tudás



Ahogyan erről írásai is tanúskodnak, Suhrawardi birtokában volt a belső tudásnak, a szív tudásának. Mindehhez pedig egy XII. századi filozófus mély műveltsége társult. E tekintetben kapcsolódik híres perzsa elődjéhez, Ibn Sina-hoz, aki nyugaton Avicenna néven vált ismertté. Az 1037-ben elhunyt Avicenna olyan metafizikát dolgozott ki Arisztotelész filozófiája és az új-platonista tanítások alapján, amely ötvözte az antik örökséget az iszlám fogalmaival.

Suhrawardi négy fő művet alkotott. Ezek A kijelentések könyve, Az ellentétek könyve, Az ösvények és a mennyek könyve, valamint A megvilágosodás filozófiája. Utolsó műveiben saját módszerével és szóhasználatával kidolgozta fény-tudományát. Ő maga e négy művét a logikai filozófiától az intuitív filozófiához való haladásnak nevezte.

Írásainak másik csoportja elsősorban jelképes tartalmú elbeszélésekből áll. Ezekben a lélek utazását írja le az önmegvalósítás fokozatain át. Ezekben a műveiben csodálatos képekben jelenik meg világosság-filozófiájának néhány alapgondolata, miközben megkísérli leírni az intuitív látás lényegét.

Műveinek harmadik sorozata rövidebb értekezéseket tartalmaz, mint például a Hayakal al-nur, „a fény templomai”. Ebben az írásában egyszerű formában mutatja be filozófiáját. A sorozatban találunk emellett egy meditációs gyűjteményt is imádságokkal, könyörgésekkel és magyarázatokkal.

Suhrawardi filozófiájának esszenciája röviden megfogalmazva a következő:

- Az örökké rendelkezésre álló tudás

- Az (isteni) jelenlét ismerete

- Az igazi önvaló tudatossága (a szív tudása, a Gnózis)

Minden létező, amely képes erre, az „tiszta fény”.

„Tiszta és egyszerű fénynek” lenni ugyanaz, mint az önvaló tudatosságának birtokában lenni. Suhrawardi szerint ez nem csupán minden tudatos lényre vonatkozik, hanem magára Istenre is, aki a Fények Fénye, a Világosságok Világossága. Az Ő Világosságának és tudatának ereje minden mást magában foglal. Nem helyezi a szívet az elme helyére, hanem az új lélekből indul ki, a magasabb tudatosságból, vagy más szóval a nagybetűs Értelemből. Az üdvösség ösvénye belső út, amely kezdetben az elménken keresztül jön el hozzánk a magasabb tudat határáig. E magasabb tudat akkor fejlődik ki, ha az ember a világosságra irányul. Suhrawardi leírja a lélek sötétségbe zuhanásának tanát, a száműzetést. Ezért gnosztikusnak tekinthetjük. A gnosztikusokat abban az időben arif-nak nevezték.

A Hermész filozófiáján alapuló írások arab fordításai már a IX. században hozzáférhetőek voltak, s ezeket Suhrawardi mélyrehatóan tanulmányozta. A Gábriel szárnyainak suhogása című írása három történetből áll, melyekben néhány példát is találunk erre.

Ezekben a történetekben különösen szembetűnő az összefüggés és a hasonlóság Suhrawardi szellemi öröksége és a hermészi gondolkodás között. A történetekből emellett kitűnik az is, hogy Suhrawardi nem pusztán filozófus, hanem egyszersmind nagyon is józan és gyakorlatias ember volt. Nagy hangsúlyt fektetett a „jelenlét ismeretére”, amely a mélyen átélt belátás révén születik meg. Ezt a belátást az elme képes „megérteni”. E ponton Suhrawardi eltér elődeitől, és saját útját követi, saját „szívének tudását”. Suhrawardi üzenetének magva, hogy a kereső ember átadja lelkét az isteni Világosságnak, s önmagát tökéletesen belehelyezi e Fénybe.



A lélekvilág



Suhrawardi történeteit jelképek szövik át. Minden mondatot, minden szimbólumot tudatosan választ, hogy ezzel tanítását minél szemléletesebben fejezhesse ki. Aki hosszabb ideig foglalkozik e művekkel, óhatatlanul felismeri, hogy a képeket és példázatokat nem csupán önkényesen válogatták össze, pusztán azért, hogy a tanításokat látványosabbá tegyék.

Az olvasó egy teljesen más világba lép be: olyan világba, amely a jelképek mögött fekszik, s amely a jelképeket életre kelti. Suhrawardi könnyedén „mozog” ebben a lélekvilágban, és kifejezi annak belső igazságát.

Suhrawardi számára e tudás továbbadása veszélyesnek bizonyult. A jelenetek, amelyeket jelképesen felvázolt, túl veszélyesek voltak ahhoz, hogy leplezetlenül megjelenjenek a kor iszlám társadalmában. Ez ugyanis elkerülhetetlenül az ortodoxia általi üldöztetéshez vezetett volna. Még jelképes fátyol mögé rejtve is merész vállalkozás volt akkoriban az emberi lélek bukását és örök létezését taglaló tant védelmezni. E különböző - gyakran gnosztikus-hermetikus - elképzeléseket eretneknek tekintették, s bizony Suhrawardi maga is ifjú életével fizetett vakmerő tettéért.

Történetei oly sok ponton kapcsolódnak más bölcsességtanokkal és vallásokkal, hogy lehetetlen mindet megemlíteni. Elbeszéléseinek holland fordítója, Bettina Löber hagyta, hogy magyarázatainál maga Suhrawardi legyen a vezetője. Azok közül, akiket maga Suhrawardi „szellemi atyjainak” nevez, Hermész Triszmegisztosz, a hermetikus bölcsesség atyja foglalja el a legfontosabb helyet.



Gábriel szárnyainak suhogása

„A megvilágosodás mesterének”, Suhrawardinak három elbeszélése. Perzsából és arabból hollandra fordította és magyarázatokkal látta el: Bettina Löber.

Rozekruis Pers, Haarlem, 2008.
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,