Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2008-as évfolyam

2008/3/ A valódi erény magától jelenik meg

Pentagram > 2008-as évfolyam

Lao-Ce Taot követte, az Utat, és teh-t, az Erényt. Tanításaival nem kívánta felhívni magára a figyelmet, inkább a magányt és az ismeretlenséget kereste. Lao-Ce-ről sok különleges és titokzatos dolgot mesélnek, ahogy az a nagy bölcsek esetében mindig is lenni szokott.



Az életéről szóló egyetlen történelmi híradás egy kínai történetírótól származik, aki Krisztus előtt 91-ben így írt: „Lao-Ce a Csu állambeli Khu tartomány Li területének Csu-Zen nevű falujából származott. Családneve Li volt, személyneve ‚R', címe Peh-Jang, emlékneve Tan.” Lao-Ce tehát abból a tartományból származott, melyet a mai Kínában Honan-nak neveznek. Mintegy 54 évvel Konfucius előtt született, és 604-től 531-ig élt. Állami levéltárosként dolgozott, és a név, amelyet a későbbi generációk adtak neki, „öreg bölcset” jelent.

Lao-Ce egyike volt országa „csendes embereinek”, aki - amennyire csak lehetett - a háttérben maradt. A dolgok lényegében merült el, és kevés érdeklődést mutatott a hagyományos formák iránt. Képes volt arra, hogy a megnyilvánulások állandó váltakozását annak az egyetlen szellemi valóságnak a háttere előtt lássa, amelyhez nem ér fel semmilyen változás vagy korlátozás sem. Olyan széles és zseniális látásmóddal rendelkezett, mellyel meglátta minden felismerés és minden emberi nézet viszonylagosságát. Felismerte, hogy mindennek megvan a saját ideje, amelyben az illető megnyilvánulás valóban jó - és azt is, hogy ugyanez a megnyilvánulás egy későbbi időben a saját ellentétébe fordul át. Minden beszédében felfénylenek az örök folyamatról, a keletkezés, virágzás és pusztulás folyamatáról alkotott gondolatok, melyek gyakran paradoxonként hangzanak, néha pedig finom irónia csillan meg bennük. A felkészületlen olvasó vagy hallgató Lao-Ce kijelentéseit furcsának, ködösnek vagy érthetetlennek találhatja. Az öreg bölcs azonban szándékosan nem világította meg ezt a sötétséget, hanem paradoxonok segítségével gondoskodott róla, hogy a sötétség még áthatolhatatlanabbá váljék. Spirituális misztikusként a Szellem dicsőségében élt. Mindazokat, akik nem képesek belső meglátásában követni, összezavarodott állapotban hagyja hátra. Nem az volt a célja, hogy „gyöngyöket dobjon a disznók elé”.

Korának többi filozófusához hasonlóan, erősen támadta a kínai birodalom elkorcsosultságát, és - Konfuciushoz hasonlóan - az elmúlt évszázadok aranykorára tekintett vissza. A jóról szóló beszédet haszontalannak tartotta, és meggyőződése volt, hogy ha a lényeg hiányzik, akkor az erényről szóló sok beszéd csupán képmutatáshoz vezet. Véleménye szerint az erénynek magától kell kialakulnia, egy mélyebb alapból, azaz Tao sértetlen erejéből, a Mindenséggel való egységből. A régi emberek magától értetődő módon voltak az erény állapotában, anélkül, hogy az erényt mutogatták volna. Abban az időben az erényeknek még nem volt elnevezésük - erre csak akkor került sor, amikor a világ megismerte az erények hiányát, a rossz szokásokat. Lao-Ce az eredeti egyszerűséghez, vagy ahogy ő nevezte, „a faragatlan fához” akart visszatérni. Meg volt győződve róla, hogy az aranykorban az erény volt az uralkodó, amikor a régi emberek még önmaguk voltak az erény, és amikor még „minden önmagától volt jó”.

Nem meríthetünk bölcsességet a régiek szavaiból, hanem annak belőlünk kell felszállnia - és ha ezt élővé akarjuk tenni, akkor alkalmaznunk is kell.

Erről beszél Csuang-Ce, Lao-Ce legfontosabb tanítványa, az egyik könyvében:

„A világ azt gondolja, hogy a Tao fogalmának legjobb magyarázatait könyvekben lehet megtalálni. A könyvek azonban csak szavak gyűjteményei. A szavakban van ugyan némi érték - az a gondolat az, melyet a szavak hordoznak. A gondolat azonban valami Másnak a következménye - és pontosan ezt a Mást nem tudják a szavak kifejezni. Ha a világ azt az értéket, amelyet a szavaknak tulajdonít, átviszi a könyvekre, olyan dolgot tart értékesnek, ami nem szolgált rá erre a méltatásra, hiszen nem a könyvek jelentik a valódi értéket. Ami számunkra látható, az a külső forma és szín, ami hallható, az a név és a hangzás. Sajnálatos dolog, hogy az emberek azt hiszik, hogy a forma és a szín, a név és a hangzás elegendő ahhoz, hogy visszaadják Tao valódi lényét. A forma és szín, a név és a hangzás ehhez nem elegendőek. Ezért: Aki tudó, nem beszél, és aki beszél, az nem tudó. Hogyan is ismerhetné meg a világ Tao valódi lényét!”



Csuang-Ce ezt a következő elbeszélésen keresztül magyarázza:



„Hwan herceg a fogadószobájában ült és egy könyvet olvasott. Lent, a belső udvarban Pthien, a kocsikészítő éppen egy kerékkel foglalatoskodott. Egy idő után letette a kalapácsot és a vésőt, felment a lépcsőn és így szólt a herceghez: 'Szabad megkérdeznem Őfelségét, hogy milyen szavakat olvas?' A herceg így válaszolt: 'A bölcsek szavait'. 'Élnek még ezek a bölcsek?' kérdezte Pthien. 'Már meghaltak' hangzott a válasz. 'Ha ez így van, ó Uralkodó - folytatta Pthien -‚ akkor a szavak, amelyeket Őfelsége olvas, csak a régi emberek üledékei és leülepedett maradványai'. A herceg így szólt: 'Hogyan mondhatsz te, egy kocsigyártó, ilyesmit egy könyvről, melyet én olvasok! Ha elfogadható magyarázatot tudsz adni, akkor rendben van; de ha nem, akkor kezdhetsz remegni az életedért!' A kocsikészítő erre így szólt: 'Fenséged szolgája ezt a dolgot a saját szakmájának szemszögéből látja. Amikor egy kereket készítek, és óvatosan végzem a munkám, akkor a kerék látszólag jó, de valójában gyenge. Ha kemény ütéseket alkalmazok, akkor a kerék kifárad, és a kötések nem illeszkednek. A szellemem gondolati képét csakis akkor tudom megvalósítani, ha a kézmozdulataim nem túl finomak, és nem is túl hevesek. De ezt nem tudom szavakba foglalni. Ez a biztos ütéstől függ. Ezt a tudást még a fiamnak sem tudom átadni, és ő sem tudja megtanulni tőlem. Ezért van, hogy noha hetven éves vagyok, öreg napjaimra még mindig kerekeket készítek. Ha a régiek - mindazzal, amit nem tudtak elmondani - meghaltak, és elmentek, akkor az, amit Őfensége olvas, csak a régiek üledéke és leülepedett maradványa lehet.”

Egy napon Khung-Ce egy látogatót hozott Csu-ba, aki Lao-Ceval a rítusokról és ceremóniákról kívánt beszélni. Lao-Ce szavai tisztán tükrözik szelleme egyszerűségét és világos jellegét:

„Azok az emberek, akikről beszélsz, minden földi maradványukkal együtt már régen elmentek. Csak a szavaik maradtak meg. Ha a bölcs elérkezettnek látja az időt, akkor elfoglalja hivatalát. Ha nem találja meg az alkalmas időt, akkor csak körbe-körbe szállong, mint egy köteg szalma a szélben. Hallottam, hogy a jó kereskedő elrejti kincseit, és nagyon szegénynek tűnik, a magasrendű ember pedig tökéletes erényével egy ostoba emberhez hasonlít. Bocsásd el magadtól az elbizakodott lényt, a sok kívánságot, a mesterkélt fontoskodást és a nagyravágyó törekvést! Ez mind nem vezet semmire. Ez az, amit neked mondhatok.”

Khung-Ce elment és így szólt a tanítványaihoz: „Tudom, hogy a madarak tudnak repülni, a halak úszni, a mezei állatok pedig futni. A futó állatoknak hurkokat lehet készíteni, az úszók számára hálókat, repülni tudók ellen pedig nyilakat lehet használni. A Sárkány (az isteni ember) esetében azonban nem tudom, hogyan vitorlázik a széllel és a felhőkkel, és hogy miként száll fel a mennybe. A mai napon láttam Lao-Ce-t. Ő olyan, mint a Sárkány.”

Lao-Ce a Taot és az erényt követte. Hosszú ideig Tsu-ban tartózkodott, azonban amikor előre látta Tsu hanyatlását, továbbvándorolt és elért a határhoz. A határátkelőnél álló vámos megszólította: „Uram, látom, azt tervezi, hogy visszavonul. Arra kérem, hogy írjon számomra egy könyvet.”

Kérésére Lao-Ce egy két részből álló könyvet írt, a Tao-ról és az Erényről, kb. ötezer írásjellel (szóval). Ezután tovább vándorolt, és senki sem tudja, hol halt meg.

„A Tisztaság Könyve” címet viselő rövid írás (lásd 39. oldal) a Lao-Ce által megtestesített tisztaságot szeretné bemutatni. Szerzője a Krisztus utáni harmadik században élt Ko Juan.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,