Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2009-es évfolyam

2009/1/ Tűz, víz, szeretet

Pentagram > 2009-es évfolyam

Modern kutatóink elmondhatatlanul magas hőfokokat, és ugyanakkor elképzelhetetlen hideget észlelnek párhuzamosan az univerzumban. A tűz eleme mindig a középponttól távolodó, a hideg viszont a középpontot kereső, összehúzó hatást kelt. A tűz következtében előáll a táguló Világmindenség, az intenzív hideg következtében pedig az összezsugorodó Világmindenség. A hideg megkövesedést és kristályosodást idéz elő. E kettő jelenti az életterületünkön egyértelműen felismerhető iker-erőket.1



A szeretet



Az ember számára az élet azt jelenti, hogy gondolkozik, érez, vágyakozik vagy akar valamit, reménykedik annak elérésében, örül, szenved miatta és fájdalmat tapasztal. Az élet mindenekelőtt azt jelenti, hogy az ember kutat a szeretet után, rátalál és átéli azt. A szeretet az az erő, amely kapcsolatot hoz létre két ember között, mint például a férfi és a nő közötti viszonyt. A szeretet azonban jóval több: az az erő, amelyet a Biblia a hit és a remény fölé helyez, az egy egyetemes energia. A szeretet kapcsolatot hoz létre két egymással ellentétes pólus között, egyesíti és továbbvezeti őket. A szeretet a középpontban lévő erő, amely közvetlenül és igen egyedi módon kapcsolódik minden egyes emberhez, megérint, és egész életünkben vezet minket. Sőt, a szeretet még a testi életen túl is vezet minket. Ő az a vezető, amely helyreállítja a kapcsolatot egy magasabb életállapottal. A legmagasabb és a legalacsonyabb szintű erő ez. Kezdete ott található minden ember testében, a lelken keresztül elvezet a szellemhez, majd ezen túl, tovább az Istennel való egységhez.



Élet a hőség és a hideg között



Az élet világunkban azt jelenti, hogy két erőközpont között mozgunk: egyrészről a pozitív, a forró és a tüzes, másrészről a negatív, hideg és vizes pólusok között. Ha ehhez a két pólushoz hozzárendeljük a férfi és a női jelleget, felismerhetővé válik a feszültségi viszony: a befogadás - a nőies -, és a teremtés - a férfias - jelleg között. E dinamizmusban nyílik lehetőségünk az élet megtapasztalására. Megtapasztaljuk egyrészt a teremtő energiát, amely aktív cselekvésben jelenik meg, másrészt pedig a nyugalomra és kontemplációra való vágyakozást. Így egy olyan vízszintes vonalat látunk, melynek végpontjain a duális energiák állnak. Az élet ezen a horizontális mozgás-vonalon zajlik. A Földön az élet azt jelenti, hogy anyagunkban össze vagyunk kötve a Földdel, és hogy ezt az életet testileg is megtapasztaljuk. Testünk szerint nemekre vagyunk szétválasztva, és férfiként vagy nőként tapasztaljuk meg önmagunkat. Mégis, minden emberben zajlanak olyan folyamatok is, amelyekben mind a két nézet hatásos. Az egyetemes tanítások rámutatnak, hogy az emberi rendszer négy testből áll, amelyek egymáshoz képest ellentétesen polarizáltak. A nő négy testéből - és a férfiak esetében ugyanez a helyzet - két test pozitívan, kettő pedig negatívan polarizált. A pozitív megjelölés - a nemek tekintetében is - dinamikus, kisugárzó és teremtő jelleget jelent, ezzel szemben a negatív befogadó és megnyilvánító jelleget.



A nő testeinek polarizáltsága



Hogyan működik a pozitív polarizáció, tehát a kisugárzás és teremtés a nő esetében? Milyen területen nyilvánul meg a nőben a negatív polarizáltság, tehát a befogadás és a megnyilvánítás? A negatív polarizáltságot a legnyilvánvalóbb módon a nők látható teste mutatja. A befogadó, megnyilvánító, szülő elv minden gyermekszülésnél nyilvánvalóvá válik. A nők asztrálteste (vágyteste) ugyancsak negatívan polarizált. Emiatt erős fogékonyság keletkezik az érzésbeli és érzékszervi benyomásokra és befolyásokra. A nők gondolatteste pozitívan polarizált, tehát kisugárzóan és teremtő módon működik. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a nők erős gondolati impulzusokat tudnak adni, míg a férfiak nyugodtan és irányt adóan működnek az emberi érzelemvilág nagy területén. Különleges esetekben a férfi felfoghatja a nő gondolati impulzusait és megvalósíthatja azokat. A női étertest - vagy élettest - is pozitívan polarizált, tehát dinamizáló, erőt adó, következésképpen a nők az élet légkörére fejtenek ki hatást. A nők teremtik meg a teret, és ők építik fel azt az energiát, melyből a közvetlen környezetükben lévő emberek élnek.



A férfi testeinek polarizáltsága



Mit sugároz ki a férfi? Milyen vonatkozásokban befogadó és megnyilvánító? A férfi anyagi, látható teste pozitívan polarizált. Ez azt jelenti, hogy hogy a férfi alkot, nemz és létrehoz. Dinamikus: tehát erőt és dinamikát sugároz. A férfiak vágy- ill. asztrálteste ugyancsak pozitívan polarizált, tehát a kívánságokat és a vágyakat erőteljesebben tudják kifelé sugározni, mint befogadni. A férfiak éterteste ezzel szemben elsősorban befogadó és felvevő - tehát negatívan polarizált. A férfiak gondolkozási képessége is negatívan polarizált - nyílt, felvevő és befogadó - képes arra, hogy a „levegőben lévő” ideákat megragadja.



A kapcsolat



Ha az ismertetett erő-viszonyokat egyszer - csak rövid időre is - hatni engedjük önmagunkra, felismerhetővé válik, hogy mennyire össze vannak kötve a nemek a valóságban. A nemekre ható befolyás főleg atmoszférikusan működik. Minden ember megtapasztalja ezeket az „összeköttetéseket”, ezeket a kapcsolatokat, függetlenül attól, hogy az illető egyedül vagy másokkal együtt él.

Itt az adásról és az elfogadásról van szó. Minden kapcsolatban van mindennel - és minden a két pólus közötti intenzív cserét mutatja, minden szinten, melyek úgy vannak összekapcsolva, mint egy erőkből álló mágneses gömb két fele. És ez az egység mégsem tökéletes. Mint egy belsőleg kiegyensúlyozatlan gömb, ez az egység mindig kiesik a saját középpontjából, egyszer balra, máskor jobbra gurulva. Hiányzik az összekötő erő, a zsinór, a dróthuzal, amire a gömböket gyöngyökként lehetne felfűzni! Teljesen mindegy, hogy az ember egy kapcsolatban az élet mellett vagy ellen hozza meg döntését, konzekvensen végiggondolva - minden életállapotnak szükségszerűen egy bizonyost hiányt kell mutatnia.

A belső nyugtalanság vagy kiegyensúlyozatlanság arra enged következtetni, hogy még mindig keressük azt a valódi, harmonikus kapcsolatot, amely a két pólus között minden szinten működhet. Itt tulajdonképpen egy erő, az univerzális szeretet akar megnyilatkozni, mely egy gigantikus teremtési tervet követ. Ez a dinamikus teremtő energia, amely latensen a szívben nyugszik, meg tud nyilatkozni az emberben. És logikus, hogy ez a szívben, minden egyes ember középpontjában kezdődik. E folyamat abban a nagyon személyes, testi tapasztalatban veheti kezdetét, hogy az ember önmagát férfiként vagy nőként éli meg.



A függőleges energia áramlása



Ez az érintés a testben kezdődik, az anyagi létezés világainak idősíkján; mivel az élet testi megnyilvánulási szintjén végbemenő teremtő és fogamzási folyamat a test, a lélek és a szellem között végbemenő folyamatnak egy tükörképe. Ezt a három megnyilvánulási szintet nagyon tudatosan el kell különítenünk egymástól. Mint ahogy a test és a lélek esetében is igaz, a szellem is saját megnyilvánulásokkal rendelkezik. Ezzel párhuzamosan nagyon szoros kapcsolat áll fenn a három között. Egymás nélkül nem létezhetnek - és a három különböző nézet között hihetetlenül intenzív kölcsönhatás áll fenn, amit függőleges mozgásvonalnak nevezhetünk. Itt is fogamzás és teremtés, odaadás és elfogadás történik. Ennek során azonban egy alapvetően más mozgási irányt fedezünk fel, egy olyan mozgást, amely nem marad csupán a Földhöz kötve, hanem a Földtől eltörekedve, valami egészen máshoz vezet. A folyamatot a legmagasabb pontjáról vizsgálva, azt mondhatjuk, hogy az isteni szellem a tüzes elv, amely teremtő energiáját átruházza az erre nyitott lélekre. A lélek fogantatása tűzerővé válik, és a „test” matricája lesz. A „test” alatt jelen összefüggésben a személyiséget értjük, az ő tudatával. A személyiség a megkapott energiát a létezésére viszi át. Magától értetődik, hogy ez az együttműködés állandó, megszakítás nélküli folyamatban történik.



Szellem

szellemi teremtés (Tűz)

a lélek befogad (Víz)

a lélek teremt (Tűz)

a test befogad (Víz)

a test teremt (Tűz)

Cselekedet




A kereszt és a születés



Ha megfigyeljük az említett két mozgási vonalat, akkor látjuk, hogy ezek keresztet képeznek. A földi mozgás vízszintes vonalát keresztezi a szellemi energiából induló függőleges mozgás. A függőleges vonal a Szent Szellem erejének kitöltése, olyan energiaáram, amely a szellem-lélek-test megnyilvánulási szintekre lépcsőzetesen árad ki.

Itt a következő kérdés adódik: mit kezdünk ezzel mi, emberek? Hiszen ezt az energiát működővé tesszük! Felismerjük vajon ezt az erőt, van-e megfelelő tudatunk ehhez? És ha igen, hogyan reagálunk rá? Készek vagyunk-e arra, hogy ezt a keresztet felállítsuk? A mi létezésünk a vízszintes gerenda, és az egyetemes szeretetáramlás jelképezi a függőleges gerendát. Kifejlesztjük-e vajon a minket elérő legmagasabb energia felvételéhez szükséges képességet? Hiszen, ha nem reagálunk erre az áramlásra, akkor nem élő oszlop vagyunk, hanem az energia áramlásának útját elzáró lámpa, és az energia így nem tud regenerálóan hatni. Mintegy halotti álomban létezünk: az áramlás ugyan megérint minket, de nem vagyunk képesek reagálni rá, ezért nem történik meg a tudatos befogadás, és teremtésre sem kerülhet sor. A Földben mélyen nyugvó magok vagyunk, melyek ugyan magukban hordozzák a növekedéshez szükséges információkat, de nem jutnak sem vízhez, sem fényhez - így a magok zárva maradnak. A növény kifejlődéséhez szükséges információk bezárva maradnak a mag kemény héján belül, és nem valósulhatnak meg. Ha tudatunkat a keresztre irányítjuk, akkor a felvett erőt alkalmaznunk kell. Itt egy teremtő cselekedetnek kellene következnie, és amennyiben ez nem valósul meg, akkor blokk, torlódás következik be, amely vagy kristályosodáshoz (túlzott lehűlés), vagy robbanáshoz (túlzott felhevülés) vezet.

Felmerül a kérdés: Mit tehetünk mi, személyiség-emberek? Ehhez a teremtési folyamathoz mi a fizikai test síkján közeledünk, nagyon egyéni módon, férfiként vagy nőként. De bármelyik nemhez tartozunk is, mint személyiségemberek, a lélekhez - és ezen túl a szellemhez - való viszonyulásunk tekintetében mindig „befogadók” vagyunk, sohasem teremtünk önállóan, önmagunkból. Tudatunkat tekintve eloldozzunk magunkat a külső, testi formától, és a minket megérintő legmagasabb elv után kutatunk.

Ez az érintés feladatot tartalmaz, ezért nem szabad megállnunk a puszta szemlélődésnél. A kereső embernek ezt az érintést a testi szinten használatba kell vennie, látható cselekedetté kell változtatnia, ellenkező esetben az érintés elhagy bennünket! Az ilyen cselekedet pedig mindig is emberszolgálatot jelent, azt, hogy nagyon bölcs módon valamit megteszünk a felebarátunkért, embertársunkért. A teremtési terv csakis így válik láthatóvá az idő világában: azáltal ugyanis, amit a tudatos lélekember véghezvisz.

Ennek során azonban jól meg kell gondolnunk, hogy az időnek és a testnek is megvannak a saját törvényei. A vízszintes síkon ott áll a halál ténye. A függőleges vonalon azonban az örök élet pulzál. Ha pedig a lélek és a szellem találkozik, és új egységet képez, akkor megszületik a szellemlélek-ember, aki ráléphet a függőleges pályára.



A visszatérés



Ahogy a Genezisben olvashatjuk, a Paradicsom bejáratát a kerubok őrzik. Ádám (eredetileg a szellemi nézet) és Éva (eredetileg a lelki nézet) már nem léphet be ebbe a kertbe. A belőlük keletkezett test, a jelenlegi ember számára egyszerűen lehetetlen, hogy a paradicsomi életállapotban létezhessen. Ezért Ádámot és Évát mindaddig lökdösi ide-oda a két pólus közötti mozgás, amíg felismerik, hogy milyen élet volt és van a kis világukban - a mikrokozmoszukban -, és milyennek kell megjelennie benne. Ez maga a Krisztus, az Atyához vezető Út. A Krisztus az emberben megnyilvánuló új lélegzőtér, amely ugyanakkor Isten szeretet-cselekedete az emberben. Isten szeretetcselekedetének felismerése azt jelenti, hogy az ember rá tud lépni az ösvényre. Az én-tudat emésztő tüze meghódol a lélek szelíd, melengető tüze előtt. Amikor az embert Krisztus megvilágosítja, ez a környezetének igencsak a javára válik. Ez a valódi emberszolgálat, melyből olyan erő keletkezik, mely egyesíti a befogadást és a teremtést. Az új teremtés, „Isten gyermeke” a tűzerő révén születik meg az emberben, és ez az isteni tűz-gyermek az, aki a város kapuit feltárva találja, úgy, ahogy azt János Jelenéseiben olvashatjuk:

És annak kapui be nem záratnak nappal, éjszaka ugyanis ott nem lesz.2

És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyi székéből jővén ki.3



Irodalom

1 Jan van Rijckenborgh, Az egyiptomi ős-Gnózis, 2. rész

2 János Jelenésekről, 21,25

3 János Jelenésekről, 22,1

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,