Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2009-es évfolyam

2009/2/ A szeretetteljes törvény

Pentagram > 2009-es évfolyam



Közös élet- és tudatmezőnket meghatározott energiák alakítják. Milyen erőkre reagálunk? Vajon csupán öröklött beállítottságunk az az erő, amely „áthajt” minket az életen? Vagy talán képesek vagyunk arra, hogy ezeket a hatásokat alapjukban és szerkezetileg megváltoztassuk? Eme kérdések megválaszolásához ismernünk kell a karma sajátosságait, és Nemezis erőit.



Karma-Nemezis



A 21. század embereiként megszoktuk a gondolatot, hogy életünket sugárzások és energiamezők uralják és hatják át. Ismerjük a látható fényt, az UV-sugárzást, a rádió-sugarakat, a hősugárzást, valamint a mikrosugárzásokat és röntgensugarakat, stb. Az energiamezőket is ismerjük, és tudjuk, hogy - többek között - van a Föld mágneses tere, léteznek elektromágneses mezők, éteri-, asztrális- és mentális mezők, morfogenetikus terek; létezik az Akasha mező és a nulla pont mezője. Kollektív élet- és tudati mezőnket tehát ismeretlen számú, vibráló energia-háló összessége alkotja. Jan van Rijckenborgh ezeket a mezőket „az Akadémia tengerének” nevezte, míg Buddha „a szenvedés óceánjáról” beszélt, Jakob Böhme pedig mindezt „a halál nagy házának” írta le. A számunkra érzékelhető Világmindenség hihetetlenül nagy és szépséges. Csillagrendszerek fénylenek fel majd hunynak ki újra, és fekete lyukak nyelnek el csillagokat. Több millió évvel ezelőtt felrobbant szupernóvák fénye érkezik el napjainkban teleszkópjainkon át a szemünkhöz. Neutroncsillagok köröznek elképesztő sebességgel saját tengelyük körül. Kvazárok - olyan csillagrendszerek, melyeknek középpontja egy aktív fekete lyuk - több billió Nap fényerejével rendelkeznek. És léteznek önmagukat átható csillagrendszerek… a felsorolás egyszerűen szédítő. Mindebből első leckeként megtanulhatjuk azt a csodálatot, melynek nagy alázattal kell párosulnia. Hirtelen egy kicsiny csillag egyik bolygóján találjuk magunkat, amely a látszólag nagyrészt „üres” Világmindenség több milliárd csillagrendszerének egyikén, annak is a peremén található.



Egy gyümölcsmoly tudatállapota



Miután a homo sapiens felegyenesedett és elindult, büszkeségében és tudatlanságában saját magát „a Teremtés urának” kiáltotta ki, és ennek megfelelően is viselkedik. Saját fajtársai felett uralomra tör, kizsákmányolja, elnyomja és megöli őket. Emellett azonban felcsendül Johann Sebastian Bach magasztos zenéje is, és az emberek még mindig elmélyülten állnak meg egy-egy Rembrandt festmény előtt, lebilincsel minket Michelangelo szobrászművészete vagy Shakespeare egyik szomorújátéka. Egyrészt kicsik vagyunk, másrészt viszont nagyok, részesülünk a magasztosságban, de a romlottságban is.

A belátás elmélyülésével megtanultuk, hogy életterületünkre óriási erőkonstellációk hatnak - ezért újra és újra hatalmas feszültségek halmozódnak fel életterületünkön, feltartóztathatatlan energiarobbanások és katasztrófák történnek; kontinensek és kultúrák süllyednek el, és újak emelkednek fel.

Az élet formáinak - és mi csak az egyik ilyen formát alkotjuk - evolúciója így megy végbe, miközben egymást követik a korszakok és eonok. Tudatunk pedig lassan megváltozik.

Tudatunk fajtájától függ, hogy létezésünk során mely életterületben részesülünk. Ahogyan egy gyümölcsmoly nem férkőzhet hozzá Spinoza gondolati kincseihez, úgy mi sem férhetünk hozzá olyan dimenziókhoz és életterületekhez, amelyek meghaladják érzékelőképességünk határait. A tudat és az érzékszervi észlelés kölcsönösen meghatározza egymást. A mi érzékszerveink rendkívül korlátozottak. A valóságnak csupán egy-egy töredéke jut el agyunkhoz érzékszerveink kis résein át, és agyunknak még értelmeznie is kell a felfogottakat. Az eredmény pedig csupán egy ködös kép lesz.

A madarak olyan színeket is érzékelnek, amelyeket mi nem láthatunk, például az ultraibolya fényt. A többi négy érzékszervünk szintén igen kezdetlegesnek mondható. A pillangók szaglásukkal kilométeres távolságból is felismerik fajtársaikat, a kígyók látják a meleget, a bálnák éneke pedig 100 kilométeres távolságban is hallható. A madarak a föld mágneses terének segítségével tájékozódnak, a denevérek pedig a sötét barlangokban ultrahanghullámokkal navigálnak.



Hatalmas összefüggés



Nem tudunk elképzelést alkotni arról, hogy miként néz ki tejútrendszerünk a hozzá tartozó háromszáz milliárd csillaggal, sem pedig arról, hogy milyen is egy proton, vagy, hogy miképpen is jelenik meg egy kvark. Agyunk nem arra van teremtve, hogy felismerje a teljes valóságot, arról nem is beszélve, hogy ezt a valóságot még meg is értse.

Így aztán szédítően gyorsan fluktuáló és pulzáló hálók kusza szövevényében függünk, melyek csatlakozási pontjait és látszólag üres helyeit nem tudjuk áttekinteni. Az élet törvényeiből kizárólag a túlélésre vonatkozó törvényeket tudjuk felfogni, az egysejtűtől a száztrillió sejttel rendelkező, embernek nevezett lényig tartó evolúció törvényeit.

Fokozatosan megtanultuk, hogy vannak törvények, amelyek ezt az egészet szabályozzák és összetartják - mint amilyen például Karma-Nemezis, a Fátum törvénye, amelyet „vak sorsnak” is nevezünk. Nemezist sokszor bekötött szemű istennőnek ábrázolják, aki a tökéletesen igazságos Törvényt képviseli, akinek megnyilvánulásait minden ember érzékeli.

Agysejtjeinkben homályosan feldereng, hogy egy nagy Egész részei vagyunk, amelynek az emberi faj alá van rendelve. Lehetséges, hogy itt egy szövetségről van szó, amelyet velünk kötöttek, és amely mögött egy magas intelligencia rejlik.

Életünk néhány évtizede alatt sötétben tapogatózunk, cél és terv után kutatva. Ha létezik egy szellem, akkor ez a szellem elveszett az elmúlt évszázadok során a tudósok és filozófusok agysejtjeiben. Felfedezték az anyagot és ennek természettörvényeit, és nagyrészt áldozatul estek a materializmusnak és a fatalizmusnak. A fatalizmus a Fátumba, a sors gépezetébe vetett hit, ami végül is meghatározza az életet. „Isten olyan hipotézis, amelyre nincs szükségem” - mondta Laplace. Az ember Descartes és Bacon példája alapján tanulmányozta a Szellemtől elválasztott, úgynevezett „halott anyag” törvényeit, és ezeket átültette a technikába, hogy a teremtést uralhassa. Egyetemeink és főiskoláink három évszázadon keresztül szolgáltak templomként az ateista materializmus főpapjai számára.



A világkép forradalmi átalakulása



Csillagévünk órájának mutatói azonban könyörtelenül haladnak tovább. H.P. Blavatsky asszony a nyugati világ számára kinyitott egy új ablakot. A relativitáselmélet és a kvantummechanika fenekestül fordította fel a pusztán mechanisztikus világképet. A keleti filozófiák iránti érdeklődés teret nyitott a gondolkodásban a kauzalitástól eltérő, más fogalmak számára is. Carl Gustav Jung később felfedezte a szinkronicitás elvét. Az idő lassan megérett egy új, spirituális impulzus számára. Rudolf Steiner, Max Heindel és mások felnyitották az emberek szemét, és egy új időszak úttörőivé váltak. Sokan megértették a tudat új lehetőségeit, a párhuzamosan létező világegyetemek létezésének lehetőségét, és megjelent az érdeklődés a reinkarnáció és a karma törvényszerűségei iránt is.

A Leene fivérek (Jan van Rijckenborgh és Z. W. Leene) felfedezték a rózsakeresztesek legmagasabb szintű megnyilvánulását, és felismeréseiket összekapcsolták a manicheusok, a katárok, a gnosztikusok és hermetikusok ismereteivel, valamint minden idők egyetemes tanával. Ők ketten küldöttek voltak, egy új időszak hírnökei. Catharose de Petri személyében egy harmadik küldött is csatlakozott hozzájuk, majd közösen feltárták a transzfigurizmus megszabadító tanát, és létrehoztak egy hatalmas beavató szervezetet, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskoláját. E szervezet különleges sugárterét, az Élő Testet, halászhálóként bocsátották le „az Akadémia tengerébe” - amely a vibráló hálók összessége - hogy minden olyan embert „kihalászhassanak”, aki képes reagálni erre a sugártérre. Az új életháló finom jelzéseinek felfogására az ember egy rejtett szervvel rendelkezik: az ősatommal. Az első reakció már elegendő ahhoz, hogy a kapcsolat létrejöhessen.

Ezt az első reakciót azonban a Karma-Nemezistől és a mi jelenlegi világunktól való elválás folyamatának kell követnie, hogy megtalálhassuk az ajtót „a birodalomhoz, amely nem ebből a világból való”.

Hogyan működik tehát a karma, és hogyan lehet megválni tőle? Ismeretes, hogy a karma a mikrokozmoszban leélt minden előző élet eredményeinek az összessége. A mikrokozmosz egyéni hálója így az élet tengerében, az egész emberiség sorsának hálójában hányódik.

A múlt konstellációja a mikrokozmoszban, az aurikus lényben mutatkozik meg, melyet lipikának is neveznek, és amely befolyásolja a főszentélyt és az agyat. Így fejeződik ki bennünk életünk vázlata. A testet öltés során a karmikus áramlat az aurikus lényből belefolyik a fejlődő embrió kígyótüzébe, és összekapcsolódik a fej két agyféltekéjének égboltjában lévő lenyomattal.



Genotípus és fenotípus



Végül az elhasadó kromoszómákból a DNS-ben - amely közel 24 000 génjével az öröklődés fegyvertára - kialakul mindkét szülő karmájának a lenyomata. Az újszülött genetikus „terve”, azaz genotípusa a világ-, a faj és a család karmájának (különösen a szülők karmájának), valamint „a lakásául szolgáló” mikrokozmosz történelmének a terméke.

Így kapcsolódnak össze a kozmikus, az asztrológiai, faji és népi jellemzők, valamint a családi tulajdonságok és a szülők sajátosságai az újonnan inkarnált fiatal ember egyéni hálózatában a lipikában, a fej égboltján és a DNS-en keresztül.

A születési horoszkóp és a genotípus vizsgálata valószínűleg meglepő egyezéseket mutatna, hiszen a karmikus konstelláció a génekben is le van horgonyozva.

Feltehetjük a kérdést: mivel a gének a szülők termékei, hogyan egyezhet meg a genotípus az aurikus firmamentummal - hiszen a firmamentum a mikrokozmosz terméke?

Ezen a ponton mutatkozik meg, hogy milyen erősen összefonódik minden, ami a dialektikus-karmikus rendszerhez tartozik. A személyes sors szorosan összefügg a szülők, a család, a nép, a faj, az emberiség és természetesen a mikrokozmosz sorsával.

Az emberiség nagy részének tudatlansága miatt gyakorlatilag nem beszélhetünk „szabad akaratról”. Ez a szabadság leginkább csak illúzió. Az inkarnációkat karmikus törvények, a Sors Urai szabályozzák. Ezek a törvények határozzák meg a szülők számára, hogy sorsukat azokkal a lényekkel osszák meg, akik hozzájuk születnek, hogy mindkét oldal számára lehetőség nyíljon meghatározott karmikus életfeladatok megtanulására. A szülők és a gyermekek többek között az adósságok megbocsátásán és feloldásán keresztül tanulhatnak egymástól.

Ezek az életfeladatok a DNS-molekulák és gének mélyén rejlenek. Egy bölcs rendszer tart tehát mindent egyensúlyban, amely egyetlen részletet sem hagy figyelmen kívül. Karma-Nemezis szigorú igazságossága nem veszi tekintetbe a személyt.

A sejtbiológusok számára lehetetlennek tűnik, hogy a genetikai adottságoknál messzebbre tekintsenek. Mindenesetre megfigyelik a genetikus eltéréseket, mutációkat és betegségeket, és megpróbálnak ezeken génmanipulációkkal segíteni. A törekvés mögött jó szándék áll. Azonban… mivel csakis az anyagi nézeteket és a szőttes egyes szálait képesek megfigyelni, nem tudják felismerni a szőttes tulajdonképpeni szövési mintáját. Emiatt téves döntéseket hoznak, és ezért adott esetben az ember beleavatkozik a teremtés felépítési tervébe, ennek minden következményével. Nem érti meg, hogy egy olyan beavatkozás, amely az anyagi szinten történik meg, még nem változtatja meg az éterikus-asztrális háttérkonstellációkat. A karmikus célnak - minden esetben - meg kell valósulnia. Ezért az anyagi szintű beavatkozásnál mindig fennáll annak a veszélye, hogy Karma-Nemezis erőtere szinte erőszakosan - betegségek és szenvedések útján - épít magának másik utat.



Nemezis mérlegének két serpenyője



A karma törvényével nem lehet alkudozni, és ezért „kérlelhetetlennek” nevezhetjük. Erre még visszatérünk. Gyakran állapíthatjuk meg, hogy egyes betegségek vagy örökletes terheltségek, amelyeket már sikerrel kezeltünk, kerülőúton új betegségként vagy új örökölt terheltségként jelennek meg. Így mintegy verseny indul Karma-Nemezis és a tudomány között, és e versenyben az orvosok és a biológusok minden esetleges siker után újra és újra ismeretlen tények és betegségek előtt találják magukat.

Így azután az emberiség egyre betegebb lesz, mert nem érti meg Nemezis karmikus sürgetését, nem hallja, ahogy az ajtón kopogtat, hanem egyre erősebben bezárja az ajtót. Ezért Nemezist az igazságos kiegyenlítés minden együttérzést nélkülöző istennőjének tekinthetjük - ahogyan a görög mitológiában is ábrázolják. Ekkor kétféleképpen hat: egyrészt mint bosszúálló igazságosság, aki megbüntet minden igazságtalant, másrészt pedig - Justitia istenasszonyhoz hasonlóan - mint karmikus mérleg, amely újra egyensúlyba hoz mindent.

Bármit vet is az ember, azt fogja aratni is, úgy a jót, mint a rosszat. Sokan úgy vélik, hogy a Fátum, a Sors, a génjeinkben van rögzítve, és genotipikusan elkerülhetetlenül meghatározza, hogy kik és mik vagyunk. Ez azonban nem így van.



VÉGTELEN VARIÁCIÓK



Genotípusunk nem olyan kapcsolótábla, amely meghatározza egész életünket. Tény, hogy a gének vésetként hatnak, de végtelen számú variáció lehetséges, amelyek egymást segítve, vagy egymást gyengítve fejthetik ki hatásaikat. Sok tényezőtől függ, hogy milyen eredmény jön létre, milyen minta válik uralkodóvá, és milyen életdallam csendül fel végül. A genotípus egy „alapvető terv”, amely bizonyos irányokban fejti ki hatásait. Az emberben végül is megnyilvánuló eredményt fenotípusnak nevezzük. Ezért a következő formulát alkalmazhatjuk: Fenotípus = genotípus + környezet.

A „környezet” (vagy miliő) ebben az értelmezésben minden kívülről jövő hatást felölel, mint amilyen a neveltetés, a társadalmi környezet, a légköri szennyeződés és a tapasztalatok mennyisége.

De ugyanilyen fontosak a belső tényezők is - mint az életöröm, az aggodalom, az optimizmus és pesszimizmus, a bátorság vagy kételkedés, röviden: minden olyan működés, amelyet nem lehet puszta biokémiai vagy elektromos reakciónak magyarázni. Itt lép be a képbe az emberi Szellem befolyása, és egy szellemi iskola tanulója számára mindenekelőtt a szellemszikra-atom működése. A tanulót a szívében egy magasabb valóság, a Krisztus-erő érinti meg, ami új fenotípust képes létrehozni, olyan új életállapotot, amely messze meghaladja a genetikus szabályozódást.

Vessünk egy pillantást környezeti tényezőinkre. Több millió ember törekszik a környezet védelmére. A környezeti problémák azonban a bennünk meglévő problémák, tehát az ember saját aurikus-mentális elpiszkolódásának és asztrális mérgezésének külső kivetülései. A Rózsakereszt tanulója tudja, hogy a környezet mindenekelőtt az ő belső környezetét, az ő belső középpontját jelenti. A tanulót ezért önforradalomra szólítják fel, amely sokkal távolabbra mutat, mint a CO2-kibocsátás csökkentése. Az a meghatározó érvényű, hogy az ember maga mit bocsát ki, és csak ezután következik, hogy az autójára katalizátort vagy koromszűrőt szerel fel. Szükség van a külső intézkedésekre, de ezek önmagukban még nem oszlatják el az alapvető sötétséget.

Egy szellemi iskolában pedig pontosan erről van szó: a sötétségnek, az irigységnek, a gyűlöletnek, a haragnak, a rosszindulatnak és a félelemnek meg kell hátrálnia a világosság, a sugárzó szeretet és a remény előtt. Más szavakkal: az embernek fel kell ismernie valódi származását, alapvetően és szerkezetileg meg kell változnia, át kell alakulnia és végül transzfigurálnia kell…



Az emberi létezés mint nagy lehetőség



A befolyások alapvetően megváltoztathatják az agysejteket és ezek kapcsolatait. Eme hatás neve neuroplaszticitás. És erről a hatásról főleg akkor beszélhetünk, ha a Szellem belép egy ember rendszerébe!

A kereső ember, aki elfogadja genotípusa nagy feladatát és követi rendeltetését, olyan fenotípusra tesz szert, amelyet új életállapotnak nevezhetünk. Karmáját és genotípusát szívből elfogadja, akármilyen nehéz legyen is a sorsa. A tanuló a Gnózis segítségével és a kibontakozó szellemlélekkel azután képessé válik arra, hogy karmikus terhét és a genetikus fegyvertárhoz való kötöttségét elhagyhassa, és mindebből kiléphessen!

Először azonban a tökéletes elfogadást kell megvalósítani, mert csak ezután nyílik meg a lehetőség a kilépésre. A betegségek ily módon csodálatos lehetőségekké válhatnak, melyek révén a tanuló meg tudja szabadítani magát Nemezis karmikus törvényeitől, ha önmagát az új életterület törvénye alá helyezi.

Az ábrázolásokon Nemezis istennő szemei be vannak kötve, hogy a személyes megítéléstől, rokonszenvtől vagy ellenszenvtől függetlenül abszolút igazságot szolgáltathasson. Nincs bosszúálló igazságosság, csak igazságosság van, jóság és igazság, melyek az isteni szeretetből keletkeznek.

Az egész haláltermészetet, „az Akadémia tengerét”, „a szenvedés óceánját”, ennek sors-hálózatával, és Nemezis karma-törvényével, átöleli Isten végtelen szeretete.

Az eredeti birodalom nem „valahol” van, hanem itt van. Isten birodalma tibennetek van! „Aha - gondolják esetleg néhányan -, akkor én már a másik birodalomban vagyok.” Ezt gondolni viszont hatalmas tévedés lenne! Első feladatunk, hogy mi - vagy helyesebben, az eredeti ember bennünk - kiszálljon a szenvedések óceánjából.

Fontos feltétel, hogy az ellentermészetet, amelyben élünk, alapvetően „haláltermészetnek” ismerjük fel, hogy - mint az elveszett fiú - mondhassuk: „A disznók moslékát eszem, de fel akarok állni és az Atyámhoz akarok menni.” Mindaddig, amíg ezt a természetet még nem ismertük fel a Halál házának, nem szólhatunk még ezekkel a szavakkal, hanem a szenvedések tengerében hajótörést szenvedett emberek látszat-valóságát tápláljuk. A még fel nem ébredt ember inkább szenved, mint hogy egy magasabb valóságban elveszítse önmagát.



A lélekember



Több beszélgetés tárgya volt már, hogy a Lectorium Rosicrucianum filozófiája vajon dualista vagy monista. A két természetrend tana dualista. Néhányunk számára nehézséget jelenthet, ha ezt a tant az Iskola által szintén képviselt „Minden létező Egysége” meglátással kívánjuk összhangba hozni.

De miért okozna ez nehézséget, ha abból indulunk ki, hogy az isteni terv szerint egy eltérő fejlődési menetet is, mindenkor az isteni szeretet hordoz? Elképzelhetetlenül hosszú időn keresztül. Mindaddig, amíg minden újra beolvad az Egységbe. Ezért nemcsak azt kell megállapítanunk, hogy Nemezis karma-törvénye kérlelhetetlen, vagy azt, hogy az emberek Tao számára „olyanok, mint a szalmakutyák”. Isten szeretete lehetővé teszi, hogy az ember megtapasztalja cselekedetei következményeit, azok kőkemény valóságában. Ez a szeretet és az igazságosság cselekedete, amely bekötött szemmel, teljesen objektíven gondoskodik arról, hogy az ember és az emberiség azt kapja meg, amit felhív önmagára, annak biztos tudatában, hogy a tapasztalat minden útja egyszer visszavezeti az embert az isteni Egységbe.

Ezért hordozzuk a karmát magunkkal, ezért reinkarnál a mikrokozmosz és ezért hordozzuk életfeladatunkat a génjeinkben.

A genotípust olyan hangszerhez hasonlíthatjuk, amelyet meg kell szólaltatni. Most még kérdéses, hogy milyen dallam, vagy milyen hamis hangok szállnak fel erről a hangszerről. Ha azonban ezen a csodálatos hangszeren az új lélek dallama csendülhet fel, akkor ebben a hangzásban az egész karmikus elrendeltség és törvényszerűség feloldódik. A személyiségembernek ez az aláhanyatlása ekkor az élő lélekember, az eredeti ember felmenetelévé válik majd az eredeti Egységbe, annak az eredeti embernek a felmenetelévé, aki mindig volt, és újra lesz.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,