Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2009-es évfolyam

2009/3/ Csillagpor

Pentagram > 2009-es évfolyam

Mi, emberek külsőségekben nyilvánulunk meg, és e tekintetben nincs szükségünk ámításra. Nyugati kultúránkat - ha egyáltalán még beszélhetünk ilyenről - a felületesség jellemzi. Társadalmi szempontból a ragyogó igazság tetőpontjai, valamint a belső élet mélységei nem léteznek.



Életünk abból áll, hogy folyamatosan a létszükségletek és a vágyak kimeríthetetlen áradatát szolgáljuk. Társadalmunkban kevés hely jut az elmélyülésnek, a szívvel és lélekkel bíró keresőnek, az olyan embereknek, akik mindenüket odaadnák az igazi élet parányi töredékéért, a lélek egyetlen szikrájáért, egyetlen isteni szikráért. Még a spirituális keresés is lehet csupán mellékága a rövidke életünket meghatározó vágyak folyamának.

Mit jelentenek ebben az értelemben a több ezer éves csillagászati időszakok, melyeket a Pentagram jelen számának egy másik cikke részletez?

Az embernek azt mondják: Istentől valók vagytok. Mindezt a rózsakeresztesek is teljes szívből vallják, bár ezt az alapigazságot nem ők találták fel, hiszen már az emberiség legrégebbi iratai is erről tanúskodnak: „Teremtsünk embert a mi képünkre.

Miért nem ragadjuk meg az istenit? Visszatart bennünket valami talán? Nem eléggé vonzó számunkra? Vagy talán nincs elég merszünk feladni a „Porból lettünk, s porrá leszünk” kijelentés kényelmes biztonságát?

Egy francia filozófus azt magyarázta egy ízben, hogy a Genezis 3,19 eme kijelentését először nem tudta elfogadni, ám egy napon új értelmet fedezett fel benne. „Nem azt mondják-e ezzel, hogy csillagpor vagyunk, azaz a Kozmosz szellemi gyökérszubsztanciájából alkottak minket, és nem arra utalnak-e, hogy ehhez a csillagporhoz térünk majd vissza?”

Elmondható, hogy a világűr ősi szubsztanciájának DNS-éből formáztak bennünket, és így génjeinkben nemcsak elődeink tulajdonságait hordozzuk. Persze jellemünket és cselekedeteinket a Föld, az elődeink, a képességeink és a múltból eredő tulajdonságaink határozzák meg. Mi pedig napról napra továbbítjuk ezeket saját magunknak és gyermekeinknek, generációról generációra. Testeik „olvassák” a DNS-t és sajátos módon aknázzák ki azt, amíg a Föld és az emberiség létezik. A földi aztán a földihez tér vissza. Mindezek mögött azonban egy másik mátrix is létezik.

Lényünk legmélyebb rétegébe a Megnevezhetetlen elrejtette saját kódját, egy univerzális kódot. Ez a kimondhatatlan név négy mágikus jeléből áll, a Tetragrammatonból, melyet a bölcsek mindig is ismertek. Bármeddig létezzék is a Föld és az emberiség, egyszer mindenki képes lesz olvasni ezt a kódot, és felismeri a négy isteni jelet, mint a kozmoszból vele született jogát.

A földi anyag fogalmával ellentétben a csillagpor és az ősanyag fogalma, akárcsak a szellem és a tudat fogalma, megszólítja az igaz keresőt, ellentétben a földi anyag, a nehézség és a korlátoltság fogalmával. Isten nemzetségéből valók vagyunk. A rózsakeresztes ehhez az igazsághoz tartja magát, ehhez emelkedik fel, ez által találja meg a kiutat a világ tétlenségének mocsarából, és arra készteti önmagát, hogy vizsgáljon és megértsen - ahogy Jan van Rijckenborgh a Confessio Fraternitatishoz, A Rózsakereszt Szerzetének hitvallásához fűzött magyarázataiban kifejti:

„Mi - a rejtett titkok kutatói - tudjuk, hogy az egész mindenségben rendszer és rend uralkodik, valamint a mindenség öröktől örökké enyészhetetlen törvények alapján létezik és fejlődik.

Mi, akik fokról-fokra eltávolítjuk a Kimondhatatlantól elválasztó fátylat, felfedezzük, hogy minden bizonyos terv alapján valósul meg.

Mi - akik megvizsgáljuk a makrokozmosz és a mikrokozmosz viszonyát - mindenben a pompás egyensúlyt csodáljuk. Ahogyan felkapaszkodunk Merkúr létrájának vékony fokain, hogy tudatos lényünket felvigyük a láthatatlanság világaiba, látjuk, mint hullámzanak a természeti birodalmak életáramai.

Mi - akik közeledünk a nagy csendhez - halljuk a csend hangját.

Ahogyan - a Szellemi Iskola tanulóiként - belépünk a szellem templomába, részesülünk az elvont gondolkodás dicsőségében.

Mi - a tűz szolgái - mélyen belelátunk az emberi képességek forrásába. Tudjuk, hogy mire hivatott az ember kezdettől fogva.

Mi - Fohát kertjében rózsát szedők - látomásaink perceiben meglátjuk láthatártól láthatárig villámként fellobbanni a fejlődés ösvényét.

Mi - akik tudásunkat így gyarapítjuk, látókörünket így szélesítjük, tudatunkat tágítjuk, és erőinket dinamikus energiával töltjük meg - a csodálkozáson át a csodálathoz, lélegzetünk elállásától az imádat rebegéséhez, és az alázathoz, Isten szolgálásához jutunk.”

A most kezdődő periódus nagy előrelépést jelenthet az emberiség számára - legalábbis, ha megértette a Halak-korszak feladatát, amely abból áll, hogy felkészüljön az áldozathozatalra. Ezt az áldozatot nem nehéz meghozni, mert abból az elvből indul ki, hogy „segítsen az embernek a szükségben és az élet nagy kérdéseiben”. Ennek során a korlátozó és anyaghoz kötő Ént kell „feláldoznunk”. Ily módon tárunk ablakot tudatunk legmélyebb rétegére, a közegre, amely elvezet létünk igazi értelméhez.

Ettől a feladattól soha nem tud megszabadulni az ember. Magában foglalja az arra való felhívást, hogy találjuk meg, milyen összetevőkből is állunk. Istentől valók vagyunk. Ez egy misztérium. Azonban nem olyan misztérium, melyet csak a jövőben, a Vízöntő-korszak virágzásakor lehet majd leleplezni. Ehhez a misztériumhoz csakis itt és most lehet közeledni. Aki ezt véghezviszi, vagy legalábbis elkezdi a beteljesítését, az megtapasztalja, hogy más, új képességekkel bír. Olyan tulajdonságokkal, melyek akár elképzelhetetlen messzeségből is fénylő világosságból állnak, és melyek megnyitják az eredeti élethez vezető kaput, megáldják a szívet, megszabadítanak az értelem ridegségétől, és megóvják az emberiséget attól, hogy vakon mindent megrongáljon vagy megsemmisítsen maga körül.

A rózsakeresztesekben más, nem szokványos kép él a Földről. Nem nehézségnek és korlátoltságnak látják, hanem nagy lehetőségnek tekintik. A föld lehet az egyetemes ember anyaöle, a csillagok pedig, a tündöklő világűr, melyben a Föld elhelyezkedik, a táplálója a világosság nagy Emberének.

Gondoljuk csak meg, hogy a távolság, a tér és az ellentétek a köszörűkövek, melyek felismeréshez, tudatra ébredéshez vezetnek bennünket, lehetővé teszik, hogy beláthassuk, megérthessük és megismerhessük a dolgok összefüggéseit. Ezeket azonban, akárcsak a tojáshéjat, egy bizonyos pillanatban át kell törni. A kis embernek elő kell készítenie az utat a nagy Ember számára, aki nem maradhat tovább az elválasztottság szoros bilincsében.

Aquarius, a Vízöntő, aki életrendszerünket élő vízzel tölti meg, az az elektromos energia, amely összeroppantja a héjat. Az emberiséget egy más, teljesen új élettervvel köti össze: a Vízöntő-ember megszületésének és növekedésének tervével.

Ezért részletezte Jan van Rijckenborgh az idézett szövegben, hogy: „a csodálkozáson át a csodálathoz, lélegzetünk elállásától az imádat rebegéséhez, és az alázathoz, Isten szolgálásához jutunk.

Fejet hajtunk Isten hatalmassága előtt, mert az Ő fáradozása alapos vizsgálatunk előtt minden szinten és birodalomban megmutatkozik, és látjuk a minden mögött ható erőt, a magasztos erőt, aki bolygónkat mozgatja a térben, a világ világosságát: a Krisztust.”

Ez az az Istenszolgálat, melyről a rózsakeresztesek beszélnek, mely az emberiség lehetősége, hogy új időket éljen meg. Ez a gondolkodás istenszolgálata, melyet a Manas inspirál, egy olyan gondolkodásé, mely képessé tesz bennünket arra, hogy ismét olvashassuk az első kódot. Az ember lerázza majd magáról a föld porát, és a két kódot dicsőséges szintézissé alakítja. Ibolya-arany csillagporból álló tündöklő köpenyébe burkolva az ember bensőjében ismét rálel a Világosság Emberére.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,