Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2009-es évfolyam

2009/3/ Tudatváltozás, avagy: mit jelent jót cselekedni?

Pentagram > 2009-es évfolyam



Találkoztam Daannal a vonaton. A vezetékneve Visser volt. Még egyetemre járt. Egy cikk kapcsán - amit egy amolyan vonaton osztogatott ingyenes újságban találtunk - beszélgetni kezdtünk a fiatalok drogozási szokásairól.



Érintett volt a kérdésben: maga is szívott már egyszer füves cigit, hogy kipróbálja, milyen lehet; no meg, hogy biztos legyen benne, hogy abba tudja hagyni. Neki sikerült. Azóta rendszeresen cikkeket ír a témáról az egyetemi lapokban és a saját weboldalán. Fájdalmasan érintette a téma, mert több barátját is látta a drogtól lezülleni. Így próbált hát tenni valamit a dolog érdekében. Meglehetősen szenvtelen volt az efféle segítség hatékonyságát illetően, ez azonban mégsem akadályozta meg abban, hogy rendületlenül tovább folytassa, amit elkezdett.

Egy kávé mellett találkoztam Remcoval. Remco olyan fiatalember, aki sokat utazott életében, s mindenfélét csinált már. Akkor éppen tanulmányai végén járt. Mélyen felháborította az állatokkal - ezekkel a sebezhető, szótlan földi lényekkel - való bánásmód, és a velük való visszaélés.

De vajon hová fordulhatna felháborodásában - ez bizony nehéz kérdés. Élete során volt alkalma néhányszor valamit ténylegesen tenni egy-egy szükségben szenvedő állatért (például megmenteni egy madarat, amelyik a halászhálóba akadt), általánosságban mégis tehetetlennek érezte magát a szenvedésükkel szemben. Ám ez mégsem csökkentette a benne izzó vágyat, hogy segítsen.

Számtalan hozzájuk hasonló fiatal és idős ember létezik, aki segíteni szeretne még akkor is, ha olykor csalódásban volt részük, mert jóravaló törekvésük a visszájára fordult.

Mit jelent jót cselekedni? Természetesen éppen azt, hogy egy fenyegetett állatot vagy egy összeomlás szélén álló barátot kisegítünk a szükségből. A válasz azonban nem mindig ilyen egyértelmű. Ami az egyiknek jó, a másiknak rossz vagy éppen nem olyan nyilvánvalóan jó. Ugyanis a „jóra” és a „rosszra” mindnyájan saját, személyes szemszögünkből tekintünk. Hogy ez szó szerint így van, az talán nem mindenki számára egyértelmű.

Minden kép „gondolatképként”, vagyis ötletként, mentális koncepcióként születik meg. Ebből az alapeszméből, ebből az elgondolásból megszületik a vágy, hogy a gondolatnak formát adjon. A megnyilvánuláshoz ezután szükség van az akarat erejére, hogy így végül formát ölhessen az eszme - legalábbis, ha a folyamat eljut idáig. Amikor például a jóról és a rosszról vannak gondolatképeink, a folyamat éppúgy az előbbiekben vázoltak alapján megy végbe.



AZ EMBER TESTI HORDOZÓI



Az egyetemes tan szerint az ember nem csupán fizikai testből áll. A fizikai testet beburkolja és áthatja egy éter- vagy élettest, ezt pedig az asztrál- vagy vágytest fogja körül. Főként a fej körül helyezkedik el a kialakulóban lévő mentáltest. Ezek a testek vagy hordozók, melyek mind a személyiséghez tartoznak, öntudatlanul vannak jelen az őket körülvevő mikrokozmoszban. Csak akkor születhet meg némi belátás az emberben erre vonatkozólag, ha a szellemszikra hatni kezd. A teret, amelyben a személyiség a mikrokozmoszon belül működik, lélegzőtérnek nevezzük. Ez a tér tulajdonképpen meglehetősen behatárolt.

Amikor mentális képességünk révén kigondolunk valamit, akkor lélegzőterünkben felhőszerű gondolatfonatok jönnek létre. Ha egy képzetre csupán rövid időt szentelünk, a gondolatfelhő hamar szertefoszlik. Ám ha sokáig foglalkozunk egy dologgal, egy adott gondolatot minden oldalról megvizsgálunk, s néha hosszú évekig csak bizonyos képzetekkel foglalkozunk, akkor ennek a gondolatnak létrejön egy önmagát fenntartó vetülete a lélegzőterünkben. Ettől fogva ez a vetület folyamatosan igényt tart a figyelmünkre, hogy tovább létezhessen: a formát nyert gondolat ugyanis tőlünk mint teremtőjétől követeli táplálékát.

Egyszóval ezek a gondolatképek energiát szívnak el teremtőjüktől, s természetüknek megfelelően befolyásolják a személyiséget. Mi pedig - s ez minden embernél így van - ezeknek a lélegzőterünket elborító gondolatképeknek és eszméknek az alapján határozzuk meg saját nézőpontunkban a „jó” és a „rossz” képét. Más szóval: minden észlelésünk személyes színezetű. Senki sem képes objektívan észlelni. Többek között emiatt lehetséges ezen a világon csupán részben jót tenni.

A földnek is van saját lélegzőtere. Ez egy olyan szféra, amelyben az egész emberiség minden gondolati képe, minden mentális teremtménye időtlen idők óta alakot ölt. Világos tehát, hogy ez a terület a múlt szférája: mindannak a visszatükröződése, amit az emberiség valaha kigondolt, tett, érzett és akart a múltban és ma.

Az eljövendő idők különös jellemzőinek egyike, hogy az emberiséget olyan sugárzások érik el, amelyek a múlt kényszerítő befolyását minden eddiginél erőteljesebben képesek meggátolni. Olyan új impulzusok ezek, amelyek az eredeti életből erednek, s a múlt nem szennyezte be őket. Ezek az impulzusok mozgásba hozzák a szellemszikrát, s lehetővé teszik, hogy új és tiszta gondolatképek hatolhassanak el az emberhez, a személyiséghez, hogy alkalmassá tegyék az új életbe való tudatos belépésre.

Mindehhez azonban, be kell látnunk, hogy ezek a gondolatképek léteznek, s hogy belőlük élünk és cselekszünk, s így valójában a múlt szűrőjén keresztül látjuk a világot! Hogyan szabadulhatunk meg e kényszerítő képzetek korlátozó hatásaitól? Napjaink varázsigéje, az „elengedés” révén képesek vagyunk a tudatunkat fogva tartó képzetek egy részét meggyengíteni vagy akár teljesen megszüntetni. Személyesen mindent megoldani: ez azonban nem lehetséges számunkra. Lélegzőterünkben számtalan olyan dolog van jelen, aminek nem vagyunk s nem is lehetünk tudatában. Sok-sok életre lenne szükség, hogy mindennek utána járjunk - sok-sok életre, amelyben aztán újabb és újabb képek és kötődések jönnének létre.



AZ ELSŐ LÉPÉS



Az Arany Rózsakereszt Iskolájában annak a bennünk lévő Másiknak a tudatossá válására törekszünk, aki a minden emberben ott rejlő isteni maradvány, a szellemszikra hatásából fakad. Ez az első lépés az úton ahhoz, hogy lélegzőterünket teljesen fogékonnyá tegyük az isteni impulzus számára. Mert amint a szívünkben lakozó lappangó szellemi elv felébred és mozgásba jön, a belőle áradó energia a véren keresztül a főszentélyt is áthatja. Ez az erő egy merőben más, egy sokkal magasabb rezgést hordoz, mint amiben általában részünk van. A magas rezgés nyugtalanságot kelt: az ember a zavarodottságtól eljut az önismeretig - s végül tisztábban fog gondolkodni.

Ez a tiszta gondolkodás az, amellyel az ember megláthatja saját kötelékeit és az őt fogva tartó személyes „teremtményeit”, s felismerheti, hogy életének mennyire a múlt szab irányt. Ha mindezzel szembenéz, s azután valóban alárendeli ezt a bensőjében bontakozó új tudati világosságnak, akkor ennek fényében minden személyes kép és forma elhomályosul. Az újra felragyogó belső nap sugárzó világosságában a kényszerítő erők hatása csökken, s a lélegzőterünkben megalkotott teremtmények szertefoszlanak. Nem marad meg más, csupán a megélt tapasztalatok magként elraktározva a mikrokozmoszban.

A lélegzőtér megnyugszik, akár egy sima tó, melynek egészen az aljáig elhatolhatnak az isteni nap sugarai. Akár egy távoli csillag fénypontja az éjszaka sötétjében: ez a személyes megtisztulás azonnal kihat világunk egész területére. Ha valaki, akiben az isteni szellemszikra újra működésbe lépett, összeadja az erejét azokéval, akik a másik élet világosságát keresik, akkor ő is aktívan részt vesz a földi élettér megtisztításában. Ahol csak tudja, semlegesíti a zűrzavart, amellyel környezetében találkozik. Ez a legjobb és leghatékonyabb segítség, amit adhatunk. Mert ahol csak valamicske nyugalom is honol, ott minden ember számára feltárul a lehetőség, hogy eldöntse, melyik irányba akar menni: megnyílik a szabad választás lehetősége.

„Aki önmagát legyőzi, az erősebb annál, aki egy várost hódít meg.” Avagy: aki megtisztítja saját lélegzőterét a benne lakozó Másik világosságában, az hozzájárul az egész világ gyógyulásához! Ez egy nagyszabású feladat, amely bátorságot és őszinteséget kíván.

Erre azonban mindenkiben megvan a lehetőség. S hogy mindezek fényében milyen jót tehet még az ember társadalmi szinten? Ez valójában nagyon egyszerű: tedd meg, ami adódik, s meg kell tenned, de ne szentelj neki külön figyelmet. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy segíts és cselekedj, de anélkül, hogy azt gondolnád „no, ezt most rendbe hozom”. Ahogy ezt Daan vagy Remco, és sok más ember teszi. Csináld természetes módon, s ne ítélj. Így nem terheled meg túlzottan a mérleg egyik serpenyőjét, a jót, s ezért nem emelkedik fel automatikusan a másik serpenyő, a rossz sem a magasba. A mérleg egyensúlyban marad, semlegesen: semmi sem áll a Másik szabad kibontakozásának útjában.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,