Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/1/ Használni a földi eszközöket

Pentagram > 2010-es évfolyam

Henk Masselink



A MAGAS FOKOZATOK FŐ EGYESÜLETE ALATTI SZABADKŐMŰVESEK RENDJE



Az első modern angliai Nagypáholy 1717-es megalapítása után a szabadkőművesség hamar elterjedt Európában, és ezt követően a többi földrészen. 1754-ben a holland fennhatóságú St. Eustatiuson alapítottak egy páholyt. Csak azután növekedett gyorsan a tengerentúli területeken a páholyok száma, miután az angolok a holland Nagypáholyt 1770-ben független Kőműves nagyhatalomnak ismerték el.

A Hollandiai Nagyoriens alatti Szabadkőművesek Rendje alapelveinek nyilatkozatából: „A szabadkőműves azt keresi, ami összeköti az embereket, és megpróbálja semlegesíteni azt, ami elválasztja őket egymástól, hogy alakot ölthessen egy mindent összekötő testvériség eszménye. Ebben az összefüggésben fogadja el a világért érzett személyes felelősséget, amelyet felépítendő munkának lát, melynek minden ember építőköve.”

A Magas Fokozatok Fő Egyesülete alatti Szabadkőművesek Rendjét azok számára alapították 1803-ban, Hollandiában, akik a Mester szavát keresik, és felveszik a keresztet. Az egyetlen út, amely ide vezethet, a mindent feláldozó szeretet útja, mert a Mester szavát csak e szeretet által lehet megtalálni. „Via Crucis, via Lucis; a Kereszt útja, a Világosság útja.” Aki a mester szavához igazítja az életét, annak teljes ifjúságban és üdeségben virul ki a rózsa a kereszten. Akiben a szeretet szent tüzét nem lehet kioltani, annak a kereszt a rózsával soha nem akadály, hanem mindig fenséges segítség lesz.



EMLÉKEZNEK MÉG AZ ANNABEL NEVŰ ELEFÁNTRA? 2009 márciusának elején szívszorító képeket láttunk arról, hogy az Emmen Állatkert egy száraz csatornájából megpróbáltak egy 45 éves, 3 tonna súlyú elefántot kihúzni, miután a többi elefánttal való hancúrozás után beleesett. Sajnos el kellett altatni, hogy megszabadítsák fájdalmaitól, és az állatkert így elvesztette legidősebb lakóját. Másnap megjelent egy kép az egyik újságban, hogy hogyan figyelte a többi elefánt a szerencsétlen helyzetet. Hármas és négyes csoportokban álltak; gödröt túrtak a földbe egy rövid ideig és vizeltek. Szertartás a természetben. Természetes dolog. Ugyanebben az újságban volt egy kép az ugyanolyan nevű játékgyár Jumbo nevű bronz elefántjáról. Vandálok ledöntötték a talapzatáról; mégis éppen állva maradt az egyik lábán és agyarán egyensúlyozva. Egy másik szertartás… emberi… de tényleg emberi?

Tulajdonképpen azért furcsa, mert az ember másként van-e a természetben, mint az állatok? Más szabályok vonatkoznak az emberre?

Az NRC című napilap 2009. május 1-i számában ezt olvastam: „Nem terroristának hívják, hanem magányos farkasnak. De lehet, hogy a mai terrorista a magányos farkas. Ez a bandita majdnem mindig egy férfi, szófukar, magányos férfi, aki magányában addig táplálja gyűlölködését, amíg nem válik a róla megfeledkező világon bosszút álló erőszakos szörnyeteggé. Majd eljött számára a rövid, értékes pillanat.”

Másnap ugyanebben az újságban olvastam:

„Azt mondják, hogy mindig vannak őrültek, mintha ez természeti jelenség lenne. Senki sem teszi fel a kérdést: ha mindig voltak őrültek, miért most történt meg először a holland történelemben a királynő legutóbbi születésnapján? Miért úgy kerül szabadságkeresésének bűvöletébe egy holland őrült, hogy egyetlen fegyverével, egy Suzuki Swifttel merényletet követ el a királyi család ellen? A múltban az elmebetegek Napoleonnak hitték magukat…” vagy Istennek…

Milyen messzire tud egy ember eltávolodni a tisztelet és részvét belső képességétől? Hol marad a kultúra és a civilizáció, vagy, hogy Youp van Hek humorista újévi monológját idézzük: „Hol siklottak a dolgok oly rettenetesen félre nálunk?” Egy Amszterdam és Alkmaar közötti falu körzeti orvosaként tanúsítom, hogy hatalmas változások történnek velünk. Csak néhány nézetét hozom fel eme változásoknak a teljesség igénye nélkül.

- A rendelkezésre álló hatalmas információs áradatot (gondoljunk csak a TV-re és az Internetre) nem lehet ismeretek nélkül befogadni. Egy orvosnak elég nehéz lehet az embereket meggyőzni arról, hogy a pár perccel ezelőtt az Interneten talált diagnózis nem felel meg a valóságnak. Elvégre a több éves tanulásra okkal volt szükség. A szomszéd szavának mégis nagyobb a hatása, mint az én ismereteken és tapasztalaton alapuló információmnak. Az információ és az ismeretek közötti szakadék nagy zavart okoz, és a szenzációhajhászók játékszerévé tesz minket.

- Egy másik oldal a képmutatás. Egy példa: orvosi kiadásainkat egészségügyi biztosítótársaságok fizetik. Az egészségügyi biztosítás a nevében azt sugallja, hogy egészségünknek „gondját viselik”. Felejtsék el. Ezek a társaságok csupán egymással versengő könyvelőcégek. Már nem az ember, hanem a számok, a kódok, és a pénz a központi kérdés. És ez mind névtelenül és elérhetetlenül rejlik a telefonos menürendszer mögött.

- Harmadszorra: a társadalomban új címkéket találtunk ki, és azokat ragasztjuk kudarcainkra, hogy másként lássuk őket. Így már nem vagyunk felelősek önmagunkért. Azokat a gyerekeket, akiknek túl sokszor terelődik el a figyelmük, és akik számára túl szűk az iskolai és neveltetési struktúra és bosszantóan aktívak lesznek, ADHD-snek (figyelemhiányos hiperaktív zavar) nyilvánítják. Még pirulánk is van rá. Azokat a felnőtteket pedig, akik belefáradtak társadalmunk nyomásába és feszültségébe, ME-ben, „krónikus fáradtság szindrómában” szenvedőnek nevezik, és talán soha nem fognak tudni teljesen felépülni.



Ha hagyjuk, hogy ezek a tények hassanak ránk egy ideig, meghúzhatjuk a vonalat az általában nagyra tartott individualitás, illetve a névtelenség és az elkülönültség között. Másfelől az exhibicionista megnyilvánulások figyelemreméltó, szélsőséges igényét, és az ennek megfelelő voyeurisztikus érdeklődést látjuk. Éljen a „Big Brother”! Ez egy olyan társadalomban történik, ahol a vezető tekintélyek iránti tisztelet erősen csökken, és ahol az „arany kézfogás” (a nyugdíjba vonuláskor adott pénz; ford. megj.) fájdalmas ellentétben áll az elért eredményekkel. Mi haszna van önnek ebből a kemény, nyomasztó, komor elmélkedésből?

Miért szakítom ki önöket a Világ Szívéhez tartó közös utazásunk mámorából?

Miért háborgatom önöket oly kegyetlenül édes álmukban? Azért, mert ellentmondás van az imént jellemzett, minket körülvevő világ, és a benne élő ember szükségletei között. Az embereknek természetesen szükségük van valamire, amibe belekapaszkodhatnak, emberi tekintélyekre, akiket felkereshetnek, és akik felelősen viselkednek, akikkel megoszthatják gondjaikat, és ahol segítséget kaphatnak. Erre egyre nagyobb szükség van, mivel a spirituális békesség, az áttekintő képesség és a bizalom sok emberből eltűnt.

A kilátások és az elégedettség hiánya teljesen felszínes és üres élethez vezet, melynek vékony burka könnyen beomlik.

Hogyan fajulhattak el a dolgok ennyire, és van-e megoldás? Figyeljük meg az utolsó Rückert-dalok szövegét, melyet Gustav Mahler zenésített meg nagyszerűen:



Elvesztem a világnak,

melyre egykor túl sok időt vesztegettem.

Oly sokáig nem hallott rólam,

hogy akár halottnak is gondolhat.



Valóban alig törődöm vele,

hogy a világ halottnak hisz-e.

Tagadni sem tudom,

mert tényleg meghaltam neki.



Meghaltam a világ nyüzsgésének,

csöndes terekben nyugszom.

Egyedül élek mennyemben,

odaadásomban, dalomban.




Meghaltam a világ nyüzsgésének, csöndes terekben nyugszom. Egyedül élek mennyemben.



Ez nyilvánvalóan lehetséges. Társadalmunkban most, 2009-ben is lehetséges saját névtelenségünkbe visszavonulni. Ez segít a körülöttünk levő társadalmat formálni, amelyben élünk és dolgozunk, és ahová később, holnap mi is visszatérünk.

Ezen az alapon megyünk mi, szabadkőművesek a páholyainkba. Tökéletesen tudatában vagyunk ennek, amikor belépünk munkahelyünk kapuján, magunk mögött hagyva a nyugatot, mindennapi életünket, és kelet felé fordulunk: bal oldalunkon észak, jobb oldalunkon pedig dél terül el. A csillagos ég végtelen magasságban ível fölöttünk. És ezen a munkahelyen fekete-fehér kockás padlót találunk, az egymással kibogozhatatlanul összekötött földi, emberi életünk két dimenzióját. Mielőtt egy szabadkőműves belép erre a helyre, fehér kötényt és fehér kesztyűt vesz fel. Kezét a szívére téve felveszi a hűség testtartását. Kopogtat a kapun, és tudja, hogy „…aki keres az talál; aki imával kér az kap; és aki zörget, annak megnyittatik.”

Amikor belépünk munkahelyünkre, a szabadkőműves megadja a jelszót a munkahely ajtajánál őrködő Kapuőrnek. A testvér ezt azért teszi, hogy jelképesen megmutassa a foglalkozáson való részvételi jogosultságát. Azonban mélyebben értelmezve ez azért van, hogy maga mögött hagyva a társadalmat, a nyugatot, igazolja a belépését erre a másik helyre, és hogy megnyissa magát a felfoghatatlan számára. Meg kell mondjam önöknek, hogy ez személyes megközelítése annak, amit a szabadkőművesség tehet velünk. Ezzel kapcsolatban jó lesz megemlíteni, hogy itt magánszemélyként beszélek. A szabadkőművesség sem nem hit, sem nem vallás, nincsenek tanításai. Nincsenek elöljáróink sem, de vannak jelképes alakjaink, mint a Kapuőr, akit az imént említettem. Ebben az összefüggésben a szabadkőműves nem csak egy a tanonctól a segédig, majd a mesteri fokig tartó fejlődést él át, hanem hasonló folyamatot tapasztalhat meg a különféle tisztségekben is. Fontos világosan látni, hogy ezek a tisztségek saját személyiségünk elemeit szemléltethetik. A testvériség lehetővé teszi, hogy erősítsük gyenge oldalainkat, és erős oldalainkkal pedig serkentsük vagy vezessük a páholyt.

A munkahelyen a tanonc elkezd magán, a durva kövön dolgozni. Ennek a munkának soha nem lesz vége. Ráadásul a tanonc segéd is lesz, és új feladatot kap. Megmunkálta durva kövét, hogy képes legyen a kockakövet az építménybe, Salamon Temploma jelképes építményébe beilleszteni. Így végzi vállvetve testvéreivel együtt a közös munkát, dolgozva az emberiség templomán.

És amint a segédből mester lesz, magát, embertársait és a Mindenséget illetően tudatára ébred új kötelezettségeinek.

Az amszterdami páholymunkahelyen van egy kapu az úgynevezett Templom keleti oldalán. Fölötte ez a szöveg olvasható: „A Tudás Vége”. Ott ér véget az életismeretünk. Filozofálhatunk róla, de nem tudunk róla semmit. Megismerhetetlen dimenzió rejlik mögötte. A kapu ezért hermetikusan zárva van.

Miután elvégezte a spirituális munkát, a szabadkőműves visszatér Nyugatra, a társadalomba, hogy ott dolgozzon. Elhaladva a kaput őrző Kapuőr mellett, visszafelé vezető utunkon látjuk az „Ismerd meg Magad” szöveget.

Lehetséges ez egyáltalán? Ez az egyik feladatunk. Ezzel összefüggésben szeretném önöket egy találkozóra vinni, amelyre a következő szöveg érvényes:

„Az élet alkonyán egyre világosabbá válik, melyek voltak a nagy és fontos tapasztalataink, hasonlóan ahhoz, ahogy egy tájkép kontúrjai egyre világosabbá válnak, amint eltávolodunk tőlük. Ítéletünk megbízhatóbb, helyesebb, és mindenek előtt enyhébb is lesz. És enyhül az a szomorúság is, amely abból a felismerésből ered, hogy éppen akkor lépünk ki az emberi létből, amikor végre az emberré válás küszöbén állunk.”

Az előbb mondtam önöknek, hogy a nagy összefüggések, a Mindenséggel való összefüggés is, a mester fokozatban válnak láthatóvá, úgyhogy kijelenthetjük: „a legmagasabb beavatott szemében nem csak az emberiség, hanem az egész teremtés is a leereszkedő és felemelkedő szeretetlánc közötti állandó kapcsolatban áll, mely egyesíti és összekapcsolja a világmindenség valamennyi részét, és amely egy hatalmas fordulatban minden létezőt visszahúz az eredetéhez”.

Kijelenthetjük, hogy ez a tudatossá válás elég kell legyen a szabadkőműves számára. Mi az ami ennél több?

A szabadkőműves tanoncként, segédként, és végül mesterként megy át a fejlődésen. Így tapasztal meg teljesen mindent. Azonban ez sok új kérdést vethet fel, amelyeket azután a maguk területein részletesen ki lehet dolgozni. Egyikük az úgynevezett Rózsakeresztes fokozat, vagy a hollandiai Magas Fokozatok Fő Egyesülete alatti Szabadkőművesek Rendje.

A Rózsakereszt tagjai, hogy a jobb megkülönböztetés kedvéért nevezzem így őket, a 18. század óta tevékenykednek Hollandiában. A nemzeti szervezetet egy évszázaddal később alapították. A kereszt és a rózsa szó szerinti jelentése erősen meghatározta, hogy milyen témaköröket tanulmányoztak. A szertartás elvégzése alatt a következő tudatosodik bennünk:



Ó kereszt, a szenvedés legmélyebb jelképe, amelyet valaha a földön hordoztak,

utolsó kérdéseink válasza, az ősidőktől fogva eljöttél hozzánk.

Utat mutatsz északról délre, és kiterjedsz nyugatról keletre.

Vigasztalni akarsz engem, vándorló jövevényt, az Ige tétova keresésében.

Ó mondd, mi az a hatalom, amely lángra gyúlt bensődben,

mi az a misztérium, amely körülölel téged.

Benned érzem a legerősebb hatalmat, amely valaha is meggyulladt a szívekben,

a belőled eredő csodálatos szeretetet.




Tudjuk ezt mi emberek, érzékelni? Emberként kezdhetünk-e ezzel valamit?

Ha igen, akkor hogyan? Azonosan gondolkodók között sikerülhet ugyan, de mi lesz később visszatérve a világba? Nem egyszerű dolog. Ezért álljon itt a szertartásunkból egy újabb szöveg:

„Amikor a szeretet lelket lehel belénk, a bennünk levő óembert elemészti perzselő és tisztító szent tüze, de új életet is teremt, és új ember kel életre; az az ember, akiben tudatosodik az eszmény: egy olyan emberré válni, akiből folyamatosan szeretet és életerő árad, olyan emberré, aki bárhová érkezve világosságot hoz még a legsűrűbb sötétségbe is.”

Új, tudatos emberekként, Világossághordozókként embertársainkat és magunkat illetően is feladatunk van a társadalomban. Nem tudunk és nem is szabad önelégültségben visszahúzódnunk. Ez az ember feladata - és nekem is szabadkőművesként -, mindenkinek a maga módján és a saját lehetőségeivel élve, társadalomban élő tudatos emberekként a világban élve. Bevezetőmben megkérdeztem önöket, hogy: „Hol siklanak a dolgok oly rettenetesen félre nálunk?” Tudjuk már a választ? „Meghaltam a világ nyüzsgésének, csöndes terekben nyugszom.” Ez akkor történik meg, amikor elveszítjük a kapcsolatot a világgal, arról nem is beszélve, hogy már nem látjuk a Nagy Összefüggést, és már nem halljuk és értjük a hívást.

Bárcsak a Mindenséggel való nagy összefüggés felismerése - ez lenne a szövetség? - soha se hagyna el minket, hogy mi:



Hűen önmagunkhoz,

embertársunkat támogatva,

és a Mesterre irányulva

képesek legyünk a földi eszközök alkalmazására,

amíg napvilág van.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,