Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/1/ Mire van nagyobb szüksége a világnak?

Pentagram > 2010-es évfolyam

Johannes Witteveen



„Minden gondolat, minden szó, minden cselekedet, amely természetes, egészséges és szeretetteljes, az erényhez tartozik. Ahol ezek a tulajdonságok hiányoznak, fellép a bűn.”

Hazrat Inayat Khan, indiai zenész és misztikus (1882-1927) a többszáz éves szufizmus új és modern nézetét hozta el a világnak.





A nemzetközi szufi mozgalom



A nemzetközi szufi-mozgalmat 1923-ban alapították, központja Hollandiában található. A mozgalom céljai: Az Egység ismeretének, a Szeretet és a Bölcsesség vallásának megvalósítása és kiterjesztése, hogy a különböző vallási irányzatok és meggyőződések által táplált előítéletek maguktól lehulljanak; így az emberi szív a szeretettel telik meg, és a különbségek és eltérések miatt kialakult gyűlölet gyökerestől kitéphető. Az emberben rejlő Világosság és Erő felfedezése. Az egyes vallások titkainak, a miszticizmus erejének és a filozófia lényegének feltárása, a fennálló szokásokba és vallásos meggyőződésekbe történő beavatkozás nélkül.

A szufi mozgalom abban szeretne segíteni, hogy a világ egymással ellentétbe állított két pólusát - a Keletet és a Nyugatot - gondolatok és eszmények cseréjével közelebb hozza egymáshoz, hogy maguktól alakuljanak ki az univerzális testvériségi közösségek és az ember embertársaival a szűk népi és faji korlátok nélkül találkozhasson.





„Bensőmből szólíts meg, Uram,

Szolgád fülei belülről hallgatnak, Uram”




TISZTELT HALLGATÓSÁG!*



Minket, mindannyiunkat az Igazság, a számunkra oly gyakran rejtett Igazság keresése hozott el ide. Az imént egy szufi dalt hallhattunk, azzal a céllal, hogy benyomást szerezhessünk a szufi zenéről - a szufi mozgalomban ugyanis a zene a belső átélés fontos eszköze. Inayat Khan, aki az előző évszázadban megalapozta szufi mozgalmunkat, nagy indiai zenész volt, aki Indiában komoly elismerésre tett szert zenéjével. Azért jött Nyugatra, hogy eleget tegyen annak a megbízatásnak, melynek teljesítésére szellemi tanítói felkérték őt: hogy zenéje és a szufi bölcsesség harmóniájával hozza közelebb egymáshoz a Kelet és a Nyugat egymástól oly távol fekvő világait.

Inayat Khan teljesen átitatta zene-kultúrájával a szufi-világot. Testvérei szintén misztikus énekesek voltak. A szufi-világban a zene - a szív megnyitására szolgáló eszközként - folyamatosan fejlődött.

Az elhangzott dalt a feleségem komponálta, a szöveg Inayat Khan-tól származik. Különösen az egyszerű dallam hat sok emberre inspirálóan. Úgy gondolom, hogy a téma: „Nyisd meg a szívünket” különösen jelentős a mai nap szempontjából, amikor a Világ Szívével kötjük össze magunkat, a Világszívre koncentrálunk, amely mindegyikünket hívja. A szufizmus nagyon régi mozgalom, és e misztikus közeledés forrását abban a hermészi bölcsességben találjuk, amely most itt összehozott minket.

A teozófusok, antropozófusok, szabadkőművesek és rózsakeresztesek a világtörténelem során különböző módon és különböző időpontokban kezdték meg belső és külső munkájukat, de mindannyian Hermész ősrégi, nagy jelentőségű bölcsességéhez nyúltak vissza.

A szufizmus világa szintén szokatlanul gazdag - most természetesen csak néhány alapvető gondolatot tudok felvetni. A mi átélésünkben a szív igen fontos szerepet játszik. Hiszen, amikor rátekintünk világunkra, erre a széttépett, materialista és racionális világra, túl gyakran kell megállapítanunk, hogy a szív nagyon elveszett állapotban van.

Ez az oka annak, hogy nyugtalan világunkban számos konfliktus keletkezik, nagyon sok a véleménykülönbség, mely sok vitát és fájdalmat okoz. Materialista világban élünk, amely mindinkább az anyagi jólétre és a pénzre irányul. A nyugati világban ugyan a jólét magas színvonalát értük el, mégis úgy tűnik, hogy minél magasabb szintű az anyagi jólét, annál kevésbé boldogok az emberek.

A túlhajtott nyereségvágy miatt jelenleg pénzügyi krízis tart fogva minket. Ez a helyzet azzal fenyeget, hogy pénzügyi rendszerünk és ezáltal a piacgazdaság teljes mechanizmusa összeomlik, és magával rántja a gazdasági életet is. Ez önmagában nem új dolog, hanem része a több évszázada tartó konjunktúra-mozgalomnak. A jelenlegi hanyatlás azonban különösen komoly, és az embert elgondolkodásra készteti.

Végérvényesen kiderült, hogy a gazdasági élet motivációját is meg kell változtatni. A jelenlegi krízis lehetőséget kínál a gyors anyagi növekedésünk miatt előállt nagy problémák közelebbi megvizsgálására, valamint arra, hogy megtanuljuk ezeket jobban kezelni. Racionalista társadalomban élünk. Erősen el vagyunk foglalva az észműködésünkkel. Az „észjárásunk” - csakúgy, mint a tudomány és a technika - óriásit fejlődött, mégpedig olyan módon, amelyet az emberek nemrég még el sem tudtak volna elképzelni. Úgy tűnik, megnyílik a lehetőség a Teremtés titkainak áttekintésére. Az összes elképzelhető technológia, berendezés és gépezet azt ígéri, hogy az életet könnyebbé teszi majd. Az ész azonban, amivel oly sokat elértünk már, képtelen arra, hogy a szétszakítottság problémáját megoldja. Nem tudja megszüntetni azt az elégedetlenséget, amely mindig is megmarad, amíg csakis az anyagi nézetre irányulunk, vagy ezt túlzott mértékben tesszük. Ez az oka annak, hogy a mai, oly sokat kínáló társadalomban egyre erősödő szorongás tapasztalható.

Ezért azután az emberek felkiáltanak: dehát, ennél többnek is kell lennie az életben! A szorongás egy érzésbe megy át, amely valami magasabbra, egy eszményre történő vágyakozás. Ilyen vágyakozás hozott ide bennünket, ez az, ami különböző szervezeteinkben mégis összetart minket. Ezt a vágyakozást szeretnénk univerzálisan támogatni a minket körülvevő világban, és az ebben kialakult különféle jellegzetes formákban.

Mert miről is van szó? Hogyan érhetünk el jelenlegi anyagi létezésünkből egy égi világba? Magunkat kell kikutatnunk? A szabadkőművesek jelszava mindig is a régi görög mondás volt: „Ember ismerd meg önmagad!” „Gnoti se auton!” Ha megfigyeljük magunkat, megláthatjuk, hogy mik vagyunk, és mivel rendelkezünk: birtokolunk egy fantasztikus testet, amellyel sok mindent átélhetünk és megcselekedhetünk. A világot gondolataink és érzéseink útján érzékeljük, és állandóan eme tevékenységgel foglalkozunk. Ezzel egyidőben felismerjük, hogy egy állandó változásban lévő világgal állunk kapcsolatban. Tudatunkban folytonosan más és más gondolatok merülnek fel, egyre újabb benyomások hatnak ránk, újabb és újabb helyzeteket élünk át. Szívünkben és gondolkodásunkban más és más érzések keletkeznek és saját világot formálnak számunkra. De ez a saját világ is folyamatosan változik - mi pedig valami olyasmi után kutatunk, ami maradandó, ami örökkévaló. Hol találhatjuk meg az ilyen értéket?

Megtalálhatjuk, ha megtanuljuk áttekinteni a tudatunkat, melyben a képek úgy mutatkoznak meg, mintha tükörben tükröződnének. Minden kép addig mutatja magát, ameddig a figyelmünket ráirányítjuk. Minden képet egy másik kép követ. De mi maga a tudat? Ez a misztérium!

A tudat, ahogy a szufisták látják, és ahogy azt Inayat Khan oly rendkívül mélyrehatóan leírja, maga a valóság: a teljes Teremtésen átvonuló, mindent átható Tudat egy kis darabja - ő ezt „osztatlan részecskének” nevezi.

Ebben a kis darabkában visszatükröződik az egyes ember, minden minőségével együtt. Ezért, ez a tudati részecske elkülönült embernek érzi magát, saját gondolatokkal és érzésekkel. A valóság azonban az, hogy ez a rész nem megosztott, nem elválasztott, hiszen nincs leválasztva! Az egyetlen nagy Tudat egy kisugárzása, annak az egyetlen Szellemnek egy szikrája, amely áthatol a teljes Teremtésen, amely mindenben megtalálható, és amely a mi valódi lényünk is. A mi életünkben pedig arról van szó, hogy megismerjük ezt a valódi lényt, tudatosítsuk a létezését, úgy, hogy elnyerhessük az isteni tudatot.

Benne egy egészen más világ rejlik, és a mi dolgunk az, hogy kapcsolatba lépjünk vele. Hogy ezt megtehessük, meg kell vonnunk figyelmünket az egész külső világtól, az ezzel összefüggő gondolatoktól és érzésektől, és befelé kell fordulnunk. Ezt annyit jelent, hogy belépünk a Csendbe, amelyről már történt említés, a valódi Csendbe, hogy olyan nyitottak lehessünk, mint egy üres tartály. Hiszen csak akkor töltheti fel tudatunkat a megnevezhetetlen Isteni, amely Világosság, Élet és Szeretet, ha tudatunk tartálya üres. Ekkor tudatosul bennünk, hogy kik is vagyunk valójában. És ez a felismerés sugárzik rólunk.

Az a feladatunk, hogy ebben a Teremtésben dolgozzunk, létrehozzunk valamit. Fontos, hogy belássuk a tényt: ez a teremtés csak akkor válik értelmessé és értékessé, ha a belső Világosság útján, az inspirációból áll elő. Minden vallás misztikusainak ez a megtérés az útja, és ez mindig is így volt. Abból, amit így átéltek, megpróbáltak valamennyit kifejezésre juttatni.

Ez azonban rendkívül nehéz feladat, hiszen az Isteni átélése meghaladja a gondolkozásunkat és a szavainkat. Az ember vágyódhat az Isteni után, szuggerálhatja, felhívhatja, de ez egy másik dimenzió realitása.

Ezért beszélnek ezek a misztikusok, vagy beavatottak különböző módon - gyakran versek formájában. A szufi-költők - mint Rumi, Afis és Sali - verseit még mindig olvassák, mivel ők verseikben jelképes módon az Isteni Szeretetet hívták fel. Ez igen jelentős vonatkozás. Ha csak egyszer is képesek vagyunk valamit felfogni az Isteni Világ csillogásából, nagyon fontos, hogy mély szeretettel forduljunk a titokzatos Isteni Lényhez.

Ez így elég misztikusan hangzik. Egyszerűen így kell ezt elfogadnunk?

Minden megvilágosult szellemű ember beszélt erről a valóságról. Korunknak az a különlegessége, hogy a természettudomány ugyancsak foglalkozik ezzel. A természettudomány adta hírül nekünk, hogy a teljes Teremtésben, minden egyes atomban jelen van egy kvantum-vákuum. Először mindenki azt gondolta: „ez ott egy semmi, üres, ott nem észlelünk semmit”. Nemrégen felfedezték, hogy ez az úgynevezett „üresség” energiával, méghozzá alkotó energiával van feltöltve. Ennek az energiának köszönhetően jönnek az atomok legkisebb részei, melyek a nem-létbe tűnnek el, újból elő, jelennek meg, hogy azután újra elvesszenek. Tehát itt az örök visszatérés energiájáról van szó, az örökké visszatérő életről. A belső hangot, amely a csendben hangzik fel, mindenki meghallhatja, akiben felébred az utána való vágyakozás. De ez egyáltalában nem egyszerű dolog, hiszen a gondolatok és az érzések folytonosan jönnek-mennek. Csak fokozatosan tudjuk megtanulni, hogy miként hozhatjuk nyugalomba ezeket. A misztikus hagyományokban megtalálhatóak az idevágó gyakorlatok. Ezek koncentrációs és lélegzési gyakorlatok, melyekkel az állandóan keringő gondolatokat és érzéseket el lehet csendesíteni, és ezáltal egy nyitottság érhető el. Ekkor megtapasztalhatjuk az inspiráció pillanatait. Hogy ezeket a pillanatokat elmélyíthessük, fel kell oldoznunk magunkat a külső lényünkkel, a tulajdonságainkkal, a problémáinkkal és a céljainkkal való azonosulás alól. Teljes személyiségünket, amelyben élünk, és felépített emlékezetünket, amellyel a legtöbb esetben azonosulunk, el kell engednünk. Azt gondoljuk, hogy „ezek vagyunk mi” - és mégis, be kell látnunk, hogy mégsem ez a valódi lényünk. Ez csak az, amit éltetünk és felépítettünk.

A valódi lényt a belső csendben lehet megtalálni. Ez az önfejlesztés és önfelfedezés folyamata, melynek során újra és újra le tudjuk győzni azonosulásainkat, az Egót. Ezért a szufi mozgalom egy belső iskolában képzést nyújt mindenkinek, aki erre vágyik, hogy bejárhassa ezt az utat. Nagy jelentőségű, hogy a szufi-mozgalom ezt az Egységet, amely végigvonul az emberiség teljes történelmén, ezt az egyetlen isteni hangot, amely az összes valláson keresztül beszél hozzánk, korunkban újra hallhatóvá teszi. Erre a célra univerzális istenszolgálatot tartunk.

A szufizmus az iszlám világból ered - Inayat Khan univerzális jelleggel gazdagította.

Az univerzális istentisztelet alatt a hat legnagyobb vallás részére meggyújtunk egy-egy gyertyát, amelyeket az isteni Világosság lobbant fel. Ugyanaz a Világosság világít a gyertyákon keresztül, ezeken a vallásokon keresztül, egy szent könyvön át, mind a hat vallásban. Felolvasunk egy fejezetet egy bizonyos témáról, hogy minden vallás a saját szavaival beszéljen, és mégis, minden valláson keresztül az egyetlen isteni hang hangozzék fel. Van még egy hetedik gyertya is, minden olyan ember számára - legyen a világban ismert vagy ismeretlen -, aki az emberi tudatlanság sötétségében magasra emelte az Igazság világosságát.

Ily módon, az Igazságot kereső emberek összes fajtáját - akárhogy nevezzék is őket - összevonjuk, és az inspiráció áramlata folyik át rajtuk. Mire van ennél nagyobb szüksége a világnak - amelyben a technikánk által minden vallás egészen közel kerül egymáshoz, és mégis, oly kevéssé értik meg egymást, sőt, harcolnak egymással? Ez az a kérdés, amit előadásom végeztével szeretnék Önökkel megosztani.



Ó, Te, aki a Szeretet, a Harmónia és a Szépség Tökéletessége vagy,

Égnek és földnek Ura,

nyisd meg a szívünket, hogy meghallhassuk a Te hangodat,

amely szünet nélkül árad a bensőnkből.

Tárd fel nekünk isteni világosságodat,

mely a lelkünkben rejlik,

hogy az életet jobban megismerhessük és megérthessük.



Mindenekfelett kegyelmes és irgalmas Isten,

ajándékozd nekünk hatalmas jóságodat,

taníts meg minket a Te szeretetteljes megbocsátásodra,

emelj minket az embereket elválasztó különbözőségek fölé,

küldd el nekünk Isteni Szellemed békéjét,

és egyesíts mindannyiunkat a Te tökéletes lényedben.

Ámen




Hazrat Inayat Khan

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,