Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/1/ Positio fraternitatis rosae crucis

Pentagram > 2010-es évfolyam

Klaas-Jan Bakker



Isten minden emberé, minden életé, abban az emberiségben, amelyről álmodunk, a spiritualitás egy ideál és életforma, ami egy olyan világvallásból merít, amely inkább alapul az isteni törvények ismeretén, mint az istenhiten, és az emberi kapcsolatokat a szeretetre, barátságra és testvériességre alapozza, hogy ezáltal a világ békében és harmóniában éljen. Ami az ember világegyetemmel való kapcsolatát illeti, azt gondoljuk, hogy ez kölcsönös függőségen alapul. Mivel az ember a Föld gyermeke, és a Föld az univerzum gyermeke, az ember tehát az univerzum gyermeke. Ezért az emberi testet felépítő atomok a természetből valók, és a világegyetem végén újra meg is találják egymást, ami az atomfizikusokat arra a kijelentésre ösztönzi, hogy „az ember a csillagok gyermeke”. Azonban nem csak az ember tartozik hálával az univerzumnak, hanem az univerzum is sokat köszönhet az embernek. Bizonyára nem a létezését, de a létezésének okát. Mert mi lenne az univerzummal, ha az ember szeme nem csodálhatná, ha tudata nem foghatná fel, ha lelke nem tükröződhetne vissza benne. Valójában az embernek és az univerzumnak kölcsönösen szüksége van egymásra, hogy felismerjék egymást, sőt hogy újra egymásra ismerjenek. Tagadhatatlanul ebből keletkezett a szállóige: „Ismerd meg önmagad, és ez által meg fogod ismerni Istent és az univerzumot is.”



A Positio FRC-ből, 2001





ANTIQUUS MYSTICUSQUE ORDO ROSAE CRUCIS (A.M.O.R.C)



1909-ben az amerikai üzletember és filozófus Dr. H. Spencer Lewis Franciaországba utazott, ahol a hírek szerint beavatták a rózsakeresztes rendbe. Azzal a feladattal bízták meg, hogy a rózsakeresztes mozgalomnak Amerikában egy új impulzust adjon, így 1915-ben megalapította az A.M.O.R.C. Rózsakeresztes Rendet.

1927-ben a Rend áthelyezte központját a kaliforniai San José-ba, ahol a mai Rózsakereszt-Park található. Ebben a rendben a férfiak és a nők kezdettől fogva egyenjogúak voltak, és a vallási, faji vagy politikai irányzatok sem játszottak szerepet. A Rózsakeresztesek gondolatképei sok évszázad alatt alakultak ki.

A 21. század kezdetén a misztikus tanítások az emberiség fejlődésében egyre fontosabbnak tűnnek. A technikai fejlődés gyors előrehaladása, valamint a környezetre és az emberi szellemre gyakorolt hatása következtében az ember egy belső, megbízható erőforrás és egyensúly után kutat. Minden korábbinál nagyobb igény van tudatra, misztikus megvilágosodásra, spirituális vezetésre, harmóniára és békére. Az A.M.O.R.C. Rózsakeresztes Rend birtokol egy egyedülálló oktatási rendszert, és humanisztikus ideálokért száll síkra. Ezáltal világítótorony mindenki számára, aki egy bölcsességhez vezető belső ösvényt akar követni.





1623-ban a rózsakeresztesek Párizsban plakátokat ragasztottak ki, amelyek igen titokzatosnak tűntek és kíváncsiságot ébresztettek. Így szólt a szövegük:

„Mi, a rózsakereszt legfelsőbb kollégiumának képviselői, láthatóan és láthatatlanul a városban tartózkodunk, és mindezt a mindenható kegyelméből. Hozzá fordul az igazak szíve. Megmutatjuk és tanítjuk azt, hogyan beszélhetünk könyvek és írásjelek nélkül az összes lehetséges nyelven azokban az országokban, ahol meg szeretnénk mutatni magunkat, hogy az ott élő felebarátainkat megvédjük a tévedéstől és a haláltól.

Ha valaki csupán kíváncsiságból érezne kedvet hozzánk közeledni, annak soha nem fog sikerülni kapcsolatba lépnie velünk. Ha azonban saját őszinte akarata ösztönzi arra, hogy testvériségünk listájára feliratkozzon, akkor megláttatjuk vele ígéreteink valóságát, mert értünk ahhoz, hogy mások gondolatait megítéljük, ezért nincs igazi szándékunk arra, hogy székhelyet hozzunk létre ebben a városban, mert az olvasó valódi akaratával összekötött gondolatai már tartalmazzák azt az erőt, amellyel felismerhet minket, és mi is felismerjük őt.”

A rózsakeresztesek már évekkel azelőtt hírt adtak magukról, amikor a három - azóta híressé vált - kiáltvánnyal a nyilvánosság elé léptek: a Fama Fraternitatis (1614), a Confessio Fraternitatis (1615) és a Christian Rosenkreuz Alkímiai Menyegzője (1616). Ez a három írás akkoriban számos reakciót váltott ki az értelmiségiek körében, de a politikai és vallásos vezetők soraiban is. A rózsakeresztes manifesztumok megjelenése figyelemreméltó történelmi eseményt jelentett, különösen az ezotéria világában.

A Fama Fraternitatis Európa politikai és vallási vezetőihez, elöljáróihoz és tudósaihoz fordul. Képet rajzol a korszak általános helyzetéről, és Christian Rosenkreuz (1378-1484) allegorikus történetével felfedi a rózsakeresztes rend létezését, az ő eseménydús világkörüli utazásából kiindulva, a Rózsakeresztes Testvériség életre hívásán át, egészen sírboltjának felfedezéséig. Ez a kiáltvány egy általános, teljes reformációra hív fel.

A Confessio Fraternitatis kiegészíti az első kiáltványt, részben azzal, hogy aláhúzza az emberek és a társadalom megújulásának szükségességét, másrészről kiemeli, hogy a rózsakeresztes testvériség birtokol egy olyan filozófiai tudást, amellyel ezt a regenerációt ki lehet vitelezni. Ezért ez a második kiáltvány elsősorban azokhoz a készséges keresőkhöz fordul, akiket az a vágy lelkesít, hogy részt vegyenek a szerzet munkájában, így hozzájárulva az emberiség jólétének megvalósításához.

A Christian Rosenkreuz Alkímiai Menyegzője a másik két kiáltvánnyal ellentétben más stílusban íródott, és kimerítően tudósít a megvilágosodás beavatási útjáról. Az utazás hét napja nagyrészt egy titokzatos kastélyban játszódik, ahol egy király és egy királynő menyegzőjét tartják. Az Alkímiai Menyegző jelképes formában tudósít azokról a tapogatózó lépésekről, amelyek minden jelöltet a lelke (a menyasszony) és Isten (a vőlegény) spirituális egyesüléséhez vezetnek.

Ahogyan azt a korabeli történészek, gondolkodók és filozófusok is hangsúlyozták, e három kiáltvány megjelenése nagy jelentőségű volt, és mindenekelőtt a legjobb pillanatban történt. Olyan korban jelentek meg, amikor Európa egzisztenciális krízist élt át. Politikailag szétzilálva, gazdasági érdekkonfliktusokban szabdalta szét magát; vallási háborúk szórták szét a szentségtelenség és vigasztalanság magjait, az otthonok tűzhelyeiig; a tudomány fellendült és materialista irány vett; az életkörülmények a legtöbb ember számára elviselhetetlenek voltak. Ebben az időszakban az egész társadalom átalakulóban volt, de hiányoztak a viszonyítási pontok, a fogódzók ahhoz, hogy a közérdek értelmében fejlődjön.

A történelem ismétli önmagát, és mindig újra azonos eredményeket produkál, de egyre szélesebb területeken. Alig négy évszázaddal a három első kiáltvány megjelenése után, újra megállapíthatjuk, hogy már nem csak Európa, hanem az egész Föld, egy eddig soha nem látott létkrízissel szembesül. Ez a válság nemcsak a gazdaságot érinti, és azt, amit hitelválságnak nevezünk, a vele járó recesszióval együtt, hanem az életünk minden területét magában foglalja, értve ez alatt a politikát, a tudományt, a technikát, a vallást és az erkölcsöt is. Így tehát a bolygónk, azaz élet- és fejlődési területünk, súlyosan veszélyeztetett.

A mai emberiség nincs jól. Ezért mi, rózsakeresztesek, napjainkban is, hagyományainkhoz és ideáljainkhoz hűen szükségesnek tartottuk, hogy e Positio által tanúságot tegyünk.

Ez a Manifesztum 2001-ben jelent meg, a Rózsakereszt 3354. évében, és a következőképpen kezdődik:



Salutem Punctis Trianguli!

A harmadik évezrednek ebben az első évében, minden ember és élet Istenének szemei előtt, a Rózsakeresztes Testvériség Legfelsőbb Tanácsának tagjai, helyesnek tartjuk, mivel itt az idő, hogy a negyedik R+C-fáklyát meggyújtsuk, azért hogy Positionkat a mai helyzet figyelembevételével, az emberiségnek megnyilatkoztassuk, és az őket megterhelő veszélyeket napvilágra hozzuk, ugyanakkor a reményt is felvillantsuk, amelyet adhatunk.

Ad rosam per crucem

Ad crucem per rosam




A manifesztumnak az a célja, hogy ismertessük a jelenlegi világhelyzethez való viszonyulásunkat, és kihangsúlyozzuk azt, ami a jövő tekintetében aggodalommal tölt el minket. Ahogyan testvéreink a múltban, mi is a szívünkön viseljük, hogy felhívjuk a figyelmet a humanizmus és a spiritualitás erősítésének fontosságára, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a modern társadalmakban jelenleg uralkodó individualizmus és materializmus nem segít hozzá ahhoz, hogy az embereknek elhozza a joggal áhított boldogságot. Az emberiség napjainkban megzavarodott és ijedt. Az anyagi síkon elért mérhetetlen előrelépések nem hoztak igazi boldogságot, és nem teszik lehetővé, hogy derűsen pillantson a jövőbe, mivel jelenleg is háborúk, éhezés, járványok, természeti katasztrófák, társadalmi krízisek, és az alapvető emberi jogoktól való megfosztottság ostorozzák, amelyek megcsúfolják jövőbe vetett reményeit. Ez az oka annak, hogy üzenettel fordulunk az arra alkalmas hallgatókhoz, akik készek a megértésére. Kiáltványunk ugyanabból a szellemből merít, melyből a 17. századi Rózsakeresztesek manifesztuma keletkezett.

Az ember az idők folyása során fejlődik, mint minden más, aminek az életében tere van, magával az univerzummal bezárólag. Itt egy olyan jellegzetességről van szó, amely mindent alkot és megformál, ami a teremtett világban létezik. Azt gondoljuk azonban, hogy az emberi fejlődés nem csak létezésének anyagi nézetére korlátozódik, mivel meg vagyunk győződve róla, hogy az ember birtokol egy lelket, más szavakkal: egy spirituális dimenziót. Nézeteink szerint a lélek az, ami az embereket tudatos lényekké teheti, akik alkalmasak arra, hogy gondolkozzanak, és eredetüket és sorsukat átgondolhassák. Ezért tekintjük az emberiség fejlődését szándéknak, a spiritualitást eszköznek, és az időt megnyilvánítónak.

Ahogyan már említettük, felismertük a hasonlóságot a mostani világhelyzet és 17. századi Európa helyzete között. Az, amit ma poszt-modernnek mondanak, számos területen hasonló hatásokat váltott ki, mint amilyen hatások a múltban, szerencsétlen módon az emberiség bizonyos fokú degenerációját készítették elő. Mégis azt gondoljuk, hogy ez az elharapódzó bomlási jelenség csak átmeneti, és végül egy individuális és kollektív regenerációhoz fog vezetni - feltételezve, hogy az emberiség rászánja magát, hogy a jövőjének humanisztikus és spirituális irányt adjon.

A létezésről vallott nézeteinkre támaszkodva, úgy tekintünk az emberekre, mint a földi élőlények között a teremtés legfejlettebb lényeire, figyelmen kívül hagyva az ehhez a státuszhoz olykor méltatlan magatartást. Az ember e kitüntetett helyzetét azáltal tölti be, hogy öntudattal és szabad akarattal rendelkezik. Birtokolja tehát az adottságot, hogy gondolkozzon, és létezését saját kívánsága szerint irányítsa. Azt is gondoljuk, hogy minden ember egy nagyobb test egy-egy alapvető sejtjét képezi, amely ebben az értelemben az egész emberiség. Ezen az alapon nyugszik a humanizmushoz való viszonyunk, abban az értelemben, hogy minden embernek azonos jogokkal kellene rendelkeznie, amihez a megbecsülés joga, és az egyenlő szabadságjogok is hozzátartoznak, mégpedig függetlenül az országtól, ahol született, vagy ahol jelenleg él.

A spiritualitásról való nézeteink azon a meggyőződésen alapulnak, hogy Isten, mint abszolút intelligencia, aki megalkotta az Univerzumot és minden benne lévőt, létezik, és azon a bizonyosságon, hogy az ember birtokol egy Istentől való lelket. Ehhez kapcsolódva azt a nézetet képviseljük, hogy Isten az egész teremtésben törvény és rend útján nyilvánul meg, amit az embernek tanulmányoznia kell, hogy azt saját jóléte érdekében megértse és tiszteletben tartsa. Valójában azt az álláspontot képviseljük, hogy az emberiség az isteni terv megértéséhez fejlődik, és hogy az a dolga, hogy a Földön egy ideális társadalmat alapítson. Ez a spirituális humanizmus utópisztikusnak tűnhet, de itt kapcsolódunk Platónhoz, aki Az állam című művében ezt mondja: „Az Utópia az ideális államforma. Talán a Földön nem realizálható, ennek ellenére a bölcsnek minden reményét ebbe kell helyeznie.”

A történelem egy ilyen fordulópontján úgy tűnik nekünk, hogy az emberiségnek egyre inkább lehetősége van a regenerálódásra, az emberi tudatsíkok közeledésével, a kölcsönös nemzetközi kapcsolatok általánossá válásával, a kulturális keveredés kiterjesztésével, a világot átívelő információs eszközök segítségével, és a különböző tudományágak interdiszciplináris gondolatcseréivel. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy ez az újjászületés, amelynek individuális és kollektív téren is be kell következnie, csak akkor jöhet létre, ha a kulturális sokféleséget a toleranciával támogatjuk. Igazából semmilyen politikai irányvonal, semmilyen vallás, semmilyen filozófia és tudomány nem birtokolja az igazság monopóliumát. Vagyis csak akkor érjük el a célt, ha összefogjuk mindazokat a legnemesebb dolgokat, amelyeket ezek a szakterületek csak nyújtanak az embernek. Ez jelenti az egység felfedezését a sokféleségben.

Ezért bátorkodunk párbeszédet kezdeményezni másokkal, és testvériségünk fontosnak tartja, hogy korlátozások nélkül véleményt alkossunk, és ezt szabadon megnyilvánítsuk.

Előbb vagy utóbb az élet sorscsapásai oda vezetik az embert, hogy felteszi a kérdést: mi a földi lét értelme. Ez a kutatás az ok után teljesen természetes, az emberi lelkek alapvető igényének kifejeződése, és fejlődésük alapját képezi. Egyébként a történelem folyamán az eseményeket nem csak az az egyetlen tény igazolja, hogy ezek léteznek; ezek sokkal inkább egy olyan ok következményei, amely önvalójukon kívül létezik. Azt gondoljuk, hogy ez az ok egy spirituális fejlődési folyamatba van ágyazva, amely az embereket arra ösztönzi, hogy önmagukhoz forduljanak, hogy megtapasztalhassák, mi is az élet misztériuma. Ezáltal egy napon felébred bennük az érdeklődés a misztika és „az igazság keresése” iránt. Ez a kutatás teljesen természetes, melyhez még hozzáfűzzük, hogy az ember a reménytől és optimizmustól, amelyek isteni természetének belső késztetéséből indulnak ki, szárnyra kap, összekötve egy biológiai túlélési ösztönnel. Így megállapíthatjuk, hogy a szellemi transzcendencia iránti epekedő vágyakozás az emberi faj életfontosságú törekvése.

Az emberiség számára itt az idő, hogy új utakat keressen. Az egyes ember politikai elképzelése, vallási felfogása és filozófiai meggyőződése ebben alig játszik szerepet. Ez már nem a különbözőségek - amelyek mindig előkerülnek valamilyen formában - kora, hanem az egység, az összeköttetés ideje. Minden különbözőségnek meg kell szűnnie a közjó szolgálatában.

Az emberek közötti viszony egyike azoknak a témáknak, amelyekre a Positio Fraternitatis Rosae Crucis különös figyelmet fordít. Emellett bizonyos fejezeteiben belebocsátkozik olyan témákba mint a tudomány, a művészet, a technológia, az erkölcs és a vallás. A rendelkezésre álló idő sajnos nem engedi meg, hogy az összes témát kimerítően tárgyaljuk. Az aktualitása miatt azonban röviden szólok még a gazdaságra vonatkozó felfogásunkról.

Azt gondoljuk, hogy a gazdaságnak teljesen új utakra kell térnie. Napjainkban sokkal inkább, mint régebben, mérhető előnyök, előírt értékek, termelési költség, nyereségességi küszöb és nyereségmaximálás alapján működik. Ezek kizárólag anyagias jellegű előírások, mert csak a gazdaságosságot és a határtalan meggazdagodást veszik figyelembe. És így jut el oda, hogy az embereket a gazdaság szolgálatába állítja, holott a gazdaság az, aminek az embert kellene szolgálnia.

A gazdaság csak akkor fogja tudni betölteni a szerepét, ha azt minden ember szolgálatába állítják. Ez feltételezi, hogy figyelnek rá, hogy a pénzt arra használják, amire hivatott, tehát csereeszköznek és energiának, azzal a céllal, hogy mindenki szert tehessen minden szükségesre, hogy az anyagi síkon jólétben éljen. Meg vagyunk győződve arról, hogy az emberiség nem arra rendeltetett, hogy szegénységben tengődjön, és még kevésbé, hogy szenvedjen a szegénységtől, hanem épp ellenkezőleg, minden a rendelkezésére állhasson, ami hozzájárul a jólétéhez, hogy ez által a lelke a legnagyobb nyugalomban, magasabb tudatsíkokra emelkedhessen. Végül a gazdaságot arra kellene alkalmazni, hogy ne legyen többé szegénység, és minden ember jó anyagi körülmények között élhessen, mivel ez az alapja az emberi méltóságnak. A szegénység nem sors, és nem is isteni elrendelés.

Nagy általánosságban az emberek egoizmusának következménye. Így hát reméljük, hogy a gazdaság egy napon a javak igazságos elosztásán, és mindenki jólétének figyelembevételén fog alapulni.

A Positio egy felhívással végződik, melyet a Rózsakeresztesek Utópiájának szeretnénk nevezni, e kijelentés platóni értelmében. Ennél számítunk mindenki és minden egyes ember jóakaratára, hogy ez az utópia - a legnagyobb jólét - egy napon valósággá válhasson az emberiség számára. Talán soha nem jön el ez a nap, de mégis, ha mindenki a legnagyobb jóakarattal fáradozik azon, hogy higgyen benne, és ennek megfelelően cselekszik, akkor a világ csak jobb lehet.





Rózsakeresztes-Utópia



Isten minden emberé, minden életé, abban az emberiségben, amelyről álmodunk, amelyben

a politikusok a legmélyebben humanisták, és a közjó szolgálatában tevékenykednek,

a gazdaságért és az állami javak elosztásáért felelősek körültekintéssel, és mindenki érdekében tevékenykednek,

a tudósok átszellemültek, és sugallataikat a természet könyvéből merítik,

a művészek inspiráltak, és műveikben a teremtési terv szépségét és tisztaságát fejezik ki,

az orvosokat felebaráti szeretet hatja át, és a lelkeket éppúgy gondozzák, mint a testeket,

nem lesz se nyomor, se szegénység, mivel mindenki megkapja, ami a jólétéhez szükséges,

a munka nem lesz kényszer, hanem sokkal inkább annak a forrása, hogy a jólét érzése kibontakozzon,

a természetet a létező legszebb templomnak ismerjük majd fel, az állatokat pedig testvéreinknek, fejlődésük útján,

létezik egy világkormány, amelynek tagjai minden nemzet vezetőiből verbuválódnak, és amely az egész emberiség érdekében tevékenykedik,

a spiritualitás egy ideál és egy életforma, amely egy olyan világvallásból merít, amely inkább az isteni törvények ismeretén, mint az istenhiten alapul,

az emberi kapcsolatok szereteten, barátságon és testvériségen alapulnak, és ezáltal a világ békében és harmóniában él.



Úgy legyen!

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,