Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/1/ A világ szívének hívása

Pentagram > 2010-es évfolyam

Joost R. Ritman



„Ahogyan János evangéliuma is kifejti: 'Aki a Fiút követi, az az Atyát követi. Aki a Fiút követi, az ugyanakkor a Vigasztalót is felhívja.' Ez azt jelenti, hogy a három tűz nem egymás után, hanem egyszerre ég. Aki elindul az ösvényen, az azonnal megrajzolja a trigonum igneumot. A lángoló háromszög azonnal égni kezd.

A misztériumtűz Isten legmagasztosabb jelképe, a Szellem, a Gnózis, az örökkévalóság körének jele. Az Önökben lévő rózsa Isten nyugvó energiája. Ha a szent tűz égni kezd, akkor egy tüzes folyamat veszi kezdetét.

Maga Isten lép be Önökbe, és Ő szólal meg. Az ókori manicheusok azt tartották, hogy a tűz gyermekeiben a világosságba sötétség keveredik. Mi tudjuk, hogy ez való igaz. Természetben-születettsége miatt az emberben számos sötét elem található. Ezek keverednek a benne lévő világosság-tényezőkkel. Ha aztán a megszabadító ösvényre térnek, akkor a fellángoló tűz megtámadja az Önökben lapuló sötétséget. Egy tűzfolyamat veszi kezdetét. Isten maga lép be az Önök lényébe.”




Catharose de Petri, Az élő ige, 12. fejezet





Lectorium Rosicrucianum az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Iskolája



A Haarlemből származó fivérek, Jan (1896-1968) és Wim (1892-1938) Leene, 1924-től a második világháború kitöréséig egy egyetemesen megalapozott kereszténység elterjesztésének szentelték magukat. Kezdetben Max Heindel tanaira támaszkodva, 1935-től azonban mint önálló Rozekruisers Genootschap. Ők tették hozzáférhetővé többek között a 17. századi RC szerzetének kiáltványait, mint korunk emberiségének szellemi útját.

A szervezet a háború után Lectorium Rosicrucianum - az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Iskolája - néven működött tovább. Jan van Rijckenborgh (Jan Leene szellemi neve) és Catharose de Petri (1902-1990, H. Stok-Huizer szellemi neve) a művet az egyetemes Gnózisra alapozták, és a katárok kereszténységével kapcsolódtak össze, melyet a francia származású Antonin Gadal képviselt. Az ötvenes években Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri konferenciáikon kifejlesztették azt a hermészi gondolatokon és az egyiptomi Gnózison alapuló, mélyreható szemléletet, melyet kapcsolatba hoztak a mai ember isteni-szellemi elvével (a Szellem szikrájával). Ezt a hatvanas években az emberre és annak közeli jövőjére vonatkozó, hatalmas szellemi inspiráció követte, melyet az öt Aquarius-konferencián közvetítettek.

A Lectorium Rosicrucianum a 21. század elejére olyan azonos gondolkodású csoportot alkot, amely kb. 15.000 tanulóból áll, és világviszonylatban több mint negyven országban működik.





A mai napon az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának központi fókuszában gyűltünk össze, melynek neve és jeligéje a Renova szó, ami megújulást jelent. E szellemi gyújtópont szíve a Renova-templom, melyet szerzetünk alapítói a Föld szellemi napszívének szenteltek.

Ez a napszív a végtelen univerzumot előre mozdító központi szellemerő - a szellemi naptűz - Vulkánusz.

Ezen összejövetel keretében minden visszafogottság nélkül beszélhetünk közös alapunkról, amelyen elődeink és a szellemi áramlatok alapítói spirituális építményüket életre keltették. Ez az alap hozta létre azt az ősi hermészi bölcsesség-áramlatot, amely alapítójáig, Hermész Triszmegisztoszig nyúlik vissza. Egy hozzánk közelebb fekvő időszakban a Rózsakereszt szerzetének legendás alapítójához, Christian Rosenkreuz atyához jutunk. Az általunk jól ismert Alkímiai menyegzőben ő is megállapítja: Hermész az ősforrás.

E különleges nap végén, amikor korunk nyugati szellemi áramlatainak hat képviselője jutott szóhoz, most, mint az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája, időzzünk el még egyszer annál a hatalmas szellemi impulzusnál, amely 1875-ben jelent meg a nyugati világban. Ebben a jelentős évben, 1875-ben a civilizáció az egyik legnagyobb, leghősiesebb kezdeményezését élte meg, mellyel egy olyan szellemi lázadás keletkezett, amely egymáshoz vezette a régi és az új világot.

A H.P. Blavatsky asszony és H.S. Olcott ezredes által életre hívott Teozófiai Közösség megalapítása olyan sokk-reakciót váltott ki, amely a vallás és a szellemiség világképét az alapjáig megrengette. Ebben a klasszikus kereszténység alapjaira épített, szilárd és jól szervezett társadalomban - amely 325-ben a niceai zsinaton fektette le egyházi hierarchiájának és dogmáinak alapját - az ember származását és rendeltetését illetően új felismerések kerültek napvilágra.

Habár származás, neveltetés és szellemi hagyományok választanak el minket egymástól, ma mégis mindannyian egy évszázadokat átívelő közös alapon állunk. És válaszút előtt is állunk az időben, ahol számos kulturális áramlat gyümölcsei gyűlnek össze az emberiség új fejlődésének olvasztótégelyében.

Ezért rendkívül fontos, hogy foglalkozzunk a bölcsesség korábbi tanítóinak az ember döntő jelentőségére és e világi fellépésére vonatkozó tanúbizonyságaival.

Pico della Mirandola az Ember méltóságáról tartott felülmúlhatatlan beszédében, melyet a reneszánsz kiáltványának is tartanak, ezt a következőképpen magyarázza:



„Mélyen tisztelt Atyák!

Az arabok írásaiban olvastam, hogy a szaracén Abdala arra a kérdésre, hogy mi az, ami úgymond a legcsodálatraméltóbbnak tűnik e világnak színpadán, a következőt válaszolta: semmi sem tűnik csodálatra méltóbbnak az embernél. Ez a szemlélet alátámasztja Hermész azon kijelentését, melyben megállapítja: 'Hatalmas csoda az ember, Aszklépiusz…' […]”


És Pico a következőképpen folytatja: „A legmagasságosabb Atya és teremtő Isten a látható világnak ezen épületét, isteniségének legmagasztosabb templomát, titkos bölcsességek alapján, művészi módon rendezte be. A mennyek fölötti vidéket szellemekkel látta el, a mennyek birodalmát halhatatlan lelkekkel népesítette be, és az alsó világ piszkos és tisztátalan területeit mindenféle élőlények seregeivel töltötte meg.

Amikor azonban a mű elkészült, építőjének az volt a kívánsága, hogy legyen valaki, aki képes megítélni a hatalmas alkotás berendezéseit, szeretni szépségeit és megcsodálni a nagyságát. Ezért, miután az egész megvalósult - miként azt Mózes és Timaios is tanúsítják - utoljára arra gondolt, hogy megteremti az embert.

Így hát létrehozta az embert, mint egy különösebb tulajdonságokkal nem rendelkező képet, a világ közepébe helyezte, és így szólt hozzá: ' Ádám, nem utaltam ki számodra semmilyen meghatározott helyet, sem egy adott külső megjelenést, sem különösebb képességeket nem adtam neked, hogy a magadnak kívánt helyet, külső megjelenést és valamennyi adottságot saját akaratodnak és határozatodnak megfelelően szerezhesd meg és birtokold. A szilárd körvonalakkal rendelkező többi teremtmény természete kizárólag az általam meghatározott törvények szerint bontakozhat ki. Te azonban minden korlátozottságtól szabadon, a tőlem kapott szabad akaratodnak megfelelően, természetedet magad határozhatod meg.

A világ közepébe helyeztelek, hogy erről a helyről mindent kényelmesen megszemlélhess magad körül, ami csak ezen a világon létezik. Nem teremtettelek sem mennyeinek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy lényed formálójaként és alakítójaként, saját hatalmadból és a te tetszésedre, olyan alakot készíts magadnak, amilyet akarsz. Lefelé irányulva elállatiasodhatsz, de saját akaratodból újjászületve felfelé is törekedhetsz, az isteniség területeire.'”




A továbbiakban Pico azokról a kb. 5000 évvel ezelőtt mozgásba lendült kulturális áramlatokról ír, melyekben az ősi teremtésmítoszok, valamint a kifejlődő nagy világvallások a régi misztériumiskolákban beavatott, bölcsességet kereső emberekre hangolódtak.

Az ember a Föld nevű, viszonylag kicsiny, kerületét tekintve mintegy 45.000 kilométer nagyságú bolygón él, amelynek népessége 12.000 évvel ezelőtt még csak néhány millió embert volt. Abban az időben, amikor Pico della Mirandola Oratorio című művét nyilvánosságra hozta, kb. 400 millió ember élt a Földön. Amikor pedig H. P. Blavatsky, a 19. század második felében megalapította a Teozófiai Társaságot, a világ népessége - a 20. század elejére - elérte a figyelemreméltó egymilliárdot.

Meggyőződésünk, hogy az emberi és kozmikus fejlődés ezen elképzelhetetlen elmozdulásával párhuzamosan, a háttérben egy szellemi ébresztő hívás nyilvánosságra hozatalán dolgoztak, mely által az emberi szellemet meg akarják ismertetni a születése óta érvényben lévő természetes korlátaival.

Egyrészt ott az a titokzatos bolygói fejlődés, a bolygói rendszer kozmikus összefüggése, beágyazódva a zodiákus rendszer sokkal hatalmasabb területébe, mely a csillagok és tejutak milliárdjait magába foglaló végtelen univerzumba torkollik.

Másrészt e határtalan egészen belül ott látjuk a tökéletlen és mégis megteremtett ember titokzatos fejlődését, az emberét, aki a végtelen világmindenség, a csillagpor építőanyagaiból - melyből teremtett és teremtő egyaránt magyarázható - formálódott.

Bolygói rendszerünkben a sebezhető és halandó ősember egy őt naponta fenyegető, lenyűgöző természettel szembesült, melynek következtében élete kezdetben már néhány évtized után újra véget ért. Ez az ember, az elmúlt tízezer év folyamán, az őt fenyegető természeti erők közepette végbemenő érzékszervi fejlődése által olyan lehetőségeket teremtett, amelyekkel uralkodhat a természeten, és egy sokkal hosszabb életet valósíthat meg benne.

Az ember most azon az úton halad, hogy 100 éves várható élettartamát mint leküzdhető akadályt lépje át. Általa és fékezhetetlen túlélési vágya miatt egy hatmilliárd embert számláló világnépesség jött létre, amely még növekedni fog. Előrejelzések szerint, a 21. század végére a világ népessége elérheti a 9 milliárdot is.

Korunk emberének megadatott, hogy megismerje keletkezésének történetét, valamint annak jelenségét, hogy halandó, változásoknak alávetett lény, és hogy miért nevezik mikrokozmosznak - miként azt a rózsakeresztesek állítják. Megadatott neki az is, hogy felismerje: a Föld a maga kulturális fejlődésével tulajdonképpen egy átjáróház a minden egyes nemzedékbe újonnan belépő születési hullámok számára.

Az idő múlik, a külső burok elpusztul, de maga az élet halhatatlan. És ahogyan a reneszánsz filozófusai és a 17. század rózsakeresztesei kiáltványaikban elmagyarázták, az élet középpontjában ott áll az ember mint mikrokozmosz, mint kis világ. A természetes ember az észlelés eszköze. A teremtő - teremtés - teremtmény, Isten - kozmosz - ember háromságának tagjaként, a szakadatlan változás és megújulás folyamatának részét képezi.

Az emberi tudat a kulcs, az eszköz, amely érzékeli az élet, mozgás és változás megszakíthatatlan folyamatát. Ezáltal az ember, a Teremtő mellett és a teremtésben, saját jövőjének társ-alakítójává válik.

Így tudatosul bennünk, hogy bolygónkon sorstársak, szenvedőtársak, útitársak vagyunk az élet szédületes fejlődési útján. Ezért mi is összekapcsoljuk korunk emberi élethullámát az évezredekkel ezelőtt ezen a Földön inkarnált szellemi úttörőkkel, akiket a hét nagy világvallás ős-alapítóinak nevezhetünk. Beavatásuk bőségének teremtő forrása a következő kijelentésben tükröződik vissza: „Kezdetben vala az ige” - a Logosz, mely az életet létrehozta.

Ebben az ősbölcsességben megleljük annak az alapvető magyarázatát, hogy a Hétszellemből, az isteni Vulkánuszból hogyan nyilvánult meg a teremtés hét eredeti nézete, hogy egy szellemi naperő hogyan hasadt hét sugárra, és azok szellemi, lelkesítő és alakító erejében miként hozta létre az életet.

Ez a prima materia, az osztatlan, szent héterő, amely egykor szellemként lebegett az ősvizek felett, hogy a teremtés és újrateremtés folyamatában a mindenütt jelenlévő szellemi megnyilvánulás állapotához vezessen. Ebben felismerhetjük a Tabula Smaragdinán, a smaragd táblán olvasható hermészi bölcsesség axiómáját is:



„Igaz! Biztos! A teljes igazság!

A lenti a fentinek a hasonmása,

és a fenti a lentinek a hasonmása,

hogy az Egyetlen csodái teljesüljenek.”




Az ember, mint mikrokozmosz így a beteljesedés kulcsa és eszköze. A forma megteremtése után és lélekkel áthatott, belső fejlődésének ereje által, a Szellem összekapcsolódik a halhatatlan lélekkel.

Így most feltehetjük a kérdést: milyen befolyást gyakorolhatunk még az elmúlt idők következményeire, és mekkora hatást fejthetünk ki abban az időszakban, amely még előttünk áll?

Valamennyien saját korunk gyermekei vagyunk, és ritkán képesek arra, hogy átugorjuk a jelenlétünk által okozott árnyakat…!

Nem található-e minden teremtéstörténetben - származzon az akár az egyiptomi, kínai, indiai, babilóniai, hellén, zsidó vagy a keresztény és arab gnózisból - egy központi kulcs elrejtve? Egy kulcs, amely azt a kérdést feszegeti, hogy miért nevezik az embert mikrokozmosznak, miért teremtették meg őt meg nem nyilvánult állapotából, a megnyilvánítás miért nem jelenti a teremtés beteljesedését, miért bizonyos, hogy az emberi alak, ahogyan azt mi ismerjük - egy hatalmas biológiai változás folyamatának van alávetve.

Nem hirdetik-e már régóta minden idők beavatási iskolái, hogy térutazók vagyunk egy idővel nem mérhető dimenzióban? Hogy a látható, időben és térben mérhető valóságunkon kívül létezik egy minden elképzelést fölülmúló valóság, egy lélekkel teli világ, mely belső tudatossá válásunk alapjául szolgál?

Nem tudósítottak és tudósítanak-e minden idők szent írásai erről a szellemi világról, melyből energia és anyag keletkezik - arról a világról, melyet Hermész Triszmegisztosz egy mindenütt jelen lévő, és kiterjedés nélküli szellemi szférának nevez?

Ebben a szférában ég az isteni teremtéstűz, melyből egykor a szellemszikra - amit valamennyien a szívünkben hordozunk - jött elő.

Az eredeti tűz, mely megdermedve, mikrokozmikus alakunk gyémánt magját képezi.

Nem nyitotta-e meg magát a teremtés anyaméhként és az isteni tűz iránti szeretetből, már több milliárd évvel ezelőtt, a jövőbeli élet számára?

A szent és múlhatatlan élet képlete genetikai kódként rejlik bennünk. Ez a teremtés és megnyilvánulás visszatükröződése!

Időzzünk el egy pillanatra ennél a hatalmas világszívnél, bolygónk gyémánt szívénél, melyben a jövőbeni élet teremtési kódját, évmilliárdokkal ezelőtt, mint egy óraszerkezetben, minuciózusan, minden apró részletre kiterjedően elhelyezték. Ebben a világszívben, a teremtésnek ebben az óraszerkezetében, három ős-nézetet lehet megkülönböztetni:



Az önmagát felismertető szellemi teremtést,

a mozgásban lévő, lélekkel ellátott teremtést,

a megnyilvánult, látható teremtést.

Szellem - lélek - anyag, a három, ami egy, a kozmosz mint a végtelen tér ékessége.

Szellem - lélek - személy, a három, melyek úgyszintén egyek, a mikrokozmosz mint a világ ékessége a mozgás és változás örökké tartó folyamatában.



A Teremtő a hatalmas, mozgó és dobogó világszív magjában kapcsolódik össze alkotásával és az emberekkel. „Minden, ami lélegzik, dicsérje az Urat!”

Ebből a hatalmas, mindent megmozgató őskezdetből az elmúlt tízezer év folyamán egy szerzet jött létre, egy olyan Rend, amely korunkban egyre nyomatékosabban egy hétszeres világszerzetként nyilvánul meg.

Az idő és tér által oly sokáig elválasztott kultúrák és szellemi áramlatok között elterülő látszólag áthidalhatatlan szakadék ellenére, új tudatosság rajzolódik ki egy világot átfogó lélekközösségen belül, melyben minden egyetlen bőségbe - mint egy korona gyémántjai - lesz összekovácsolva.

Be fog bizonyosodni, hogy a folytatásnak és követésnek egy olyan szellemi vonala tevékeny, ami a az emberi tudat vérét minden másodpercben ellátja a világszívből származó új, szellemi üzemanyagokkal.

Jelenleg mi vagyunk azok, akik e hatalmas szellemi egység hatósugarát megjelenítő központi csoportként gyűltünk össze, akiket felvettek egy világot és emberiséget átölelő közösségbe.

A szédítő sebességgel minden irányból felénk áramló információmennyiség gyarapodása révén létezik egy gyorsulási diagramm, amely úgymond két összetevőből, az időgyorsulás és tércsökkenés komponenseiből áll. Ez egy új paradigmát okoz, melyet „globalizációnak” nevezünk. Ez egyrészt a legapróbb felosztható részekhez, az energia világához való áthatolást jelenti, másrészt ahhoz vezet, hogy a határok a legtávolabbi terekig kitolódnak.

A természettudomány ezt implicit (rejtett, burkolt) rendszerként írja körül, mint az információk egyesítését, mely a kiindulóponthoz, a keletkezéshez tér vissza, és mint explicit (világos, egyértelmű) rendszert, az információk szétterjedéseként és kibontakozásaként, amit folyamatos „határtalanításnak” is értelmezhetünk. Ennek következménye a legutóbbi évezredek egyik mindenki által ismeretes vonatkozási keretének megszűnése.

A nagy szellemi áramlatok így egy hihetetlen feladat előtt állnak, nevezetesen, hogy legyen bátorságuk az általunk geocentrikus világképnek nevezett, zárt gondolkodási rendszereket nyílt, hermészi vagy heliocentrikus gondolkodási rendszerekkel felváltani.

Így az ismert, megszokott vonatkozási kereten belüli észlelést egyidejűleg egy új tudat, számunkra ismeretlen vonatkozási keretével kell összekapcsolnunk. A folyamat hiányzó láncszemét az önmagunkban nyugvó nem tudatos létben fedezhetjük fel.

Egy utazóhoz hasonlóan, aki határokat átlépve új tájak szemlélésével tágítja észlelését, nekünk is el kell távolodnunk a magunk által felállított korlátoktól, melyet az idő és tér világában való tartózkodásunk okoz.

Az elkövetkező években egy új ismeretterület fog létrejönni. Ez a jövőben rendelkezésre álló új információs rendszerektől táplálva, tudatunkat és az azzal kapcsolatos észlelést, alapjaiban fogja megváltoztatni. Ez az abban összegyűjtött bölcsesség és felismerés lényegére is vonatkozik, amit a régi brahmanok a halhatatlanság nektárjának neveztek, és ami az emberekben, az emberekkel és az emberek által fejti ki hatását.

Mint amikor a szőlő leve egy erjedési folyamat során borrá változik, mint amikor a tésztában lévő élesztő megkeleszti a kenyeret, úgy fogja magát az évezredek alatt felhalmozott bölcsesség-tapasztalat, mint egy kis csoport emberi lélekben működő szellemi erjedési tényező, a társadalomban bizonyítani és abban hatékonnyá válni. Ez a láthatatlan szellemi hierarchia célja, mely megbízottjai által az emberi méltóság kiáltványát, annak célját és rendeltetését újra meg újra napfényre hozza.

Ezen ősi hagyomány közvetlen követőiként és képviselőiként jelenleg mi vagyunk felelősek az emberiség-lázadás egy szükségszerű, következő lépéséért: egy új emberi képesség kifejlődésének a kinyilvánításáért. Arról van szó, hogy életre hívjuk belső útitársunkat, a bennünk rejlő Másikat, a halhatatlan lelket.

Ha megnyitjuk magunkat a bennünk lévő útitársunk előtt, fel fogja fedni nekünk emberré válásunk eredetét, és ezáltal elősegíti egy új érzékelés, az „Ember, ismerd meg önmagad!” létrejöttét.

El fogja magyarázni nekünk, hogy minden elképzelhető életformának megvan a maga jelentősége ezen a csodálatos, milliárdnyi életformának otthont adó bolygón. Az egyik mindig sorstársa a másiknak.

Az egyént arra szólítják fel, hogy a kollektíva, a társadalom szolgálatában álljon és maradjon.

A kicsi mindig a nagy szolgálatában áll.

A nagy mindig elajándékozza magát, hogy végül mindent áthasson szellemerejével.

A szövőszéket kezelő takács kezeiben összefutó hét szál így új mintát hoz létre. Az évezredek folyamán az egész emberi fajra kiáramló hét ősáramlat így egy mindenki által felismerhető referenciakeretben új perspektívaként nyilvánul meg az emberiség most kezdődő, erősen változó időszakában.

Ennek erejében a világszívből, e bolygó napjának szívéből kiáramló hét sugár hét arany körré alakul át. És ezek egymással összekapcsolódva képezik a hétszeres megszabadítás isteni láncolatát. Az eredeti Catena Aurea Homeri, Homérosz arany lánca megmutatja, hogy milliónyi lélekemberből áll, akik ebben az arany láncban találják meg eredetüket, feladatukat és jövőjüket.

A mai napon azért egyesültünk a szellem - lélek - élet visszatükröző ragyogásában, hogy a szellemmel, lélekkel és élettel való egységünket és összetartozásunkat kifejezésre juttassuk.

Kapcsolatban állunk a Szerzet elmúlhatatlan láncával, mely vesződségek és sorscsapások által sújtott emberiségünket fénypalástjával már évezredek óta átöleli az ősi jelszó erejében: Isten szeretet! Beszédünket e szeretet erejében az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája megalapítójának, Jan van Rijckenborghnak egy költeményével szeretnénk zárni:



A hívás a világon zeng!

Mindenki hallja-e?

Nyitott fülekben hangja zeng!

Erejét érzik-e?

És ki e hívást érti már,

új erőt kap, ha „úton” jár.

Istennek hangja bennünket,

sötétből fény felé vezet.

Erős kézzel

visz már hazánkba be.



Tűnik homály és éjsötét,

hozzánk a fény jön el.

Ontja benne forrásvizét,

áradó bőséggel.

A szellemtűz meggyulladt már,

fényesen ragyog a sugár,

Világnak szíve hívta fel:

bajt, gyűlöletet hagyja el,

a tetterő,

dicső hatalma jő!




„A szelídek, a Jézus Krisztus szellemrendjéből születettek örökségül kapják a földet, és nagy békességben és boldogságban részesülnek. Barátaim, legyen bátorságuk szelídnek lenni! Harcukat a személytelen szeretet fénytüzével vívják meg. Semmit se erőltessenek, és soha ne támadjanak. Engedjék, hogy a győzelem csodája a szelídség által menjen végbe.”



Jan van Rijckenborgh, A boldognak mondások misztériuma, IV. fejezet





Szalagcím (46. oldal):

Hogy lényed formálója és alakítójaként, saját hatalmadból és a te tetszésedre, olyan alakot készíts magadnak, amilyet akarsz.



Szalagcím (48. oldal):

Ha megnyitjuk magunkat a bennünk lévő útitársunk előtt, akkor Ő fel fogja fedni nekünk emberré válásunk eredetét.





A világ szívének hívása



Bilthoven, 2009. május 23.

ZÁRÓNYILATKOZAT



Számos kezdeményezés létezik földünk megmentése érdekében, és hogy az éghajlatot, a gazdaságot, a vízgazdálkodást, az egészséget, a tudományt, az élő vallást és a szabad gondolkodást egy harmonikus társadalom medrébe tereljék.

Mivel a világ több szempontból az első lépéseit teszi egy változás felé, és egy új társadalom reményteli kontúrjai vannak kibontakozóban, korunkban hét modern „szellemi” szervezet fordul az ember belső tudatához.

Ez annak a felismerésében történik, hogy a világ szíve - vagy Platón szavaival élve, a világ-lélek, az isteni Szellem - egy olyan esszencia, melyből egy szellemi impulzus árad. Ez összekapcsolja egymással az embereket, és szemeiket és szíveiket megnyitja az emberi lét értelmes fejlődésére.

Az emberiség ezen új fejlődése már megkezdődött. Az elmúlt időkben olyan úttörők jártak előttünk, akik aktív szellemmel, szeretetteljes lelkesültséggel és fáradhatatlan munkájuk által, sokak számára szabaddá tették az utat. A hívás most minden tudatos lélekhez szól, arra buzdítván, hogy minden képességük bevetésével csatlakozzanak. A teher most nem egyes emberek vállára nehezedik, hanem a korunkban végbemenő szellemi változásokért mindenki felelősséggel tartozik. Egyre inkább tudatosul bennünk, hogy „az ember kevesebbet tesz, mint amit kellene, és nem tesz meg mindent, amit megtehetne”. Sokan keresnek egy értelmes életet, és ezért kapcsolatba lépnek egymással. Ez mindenkit érint.

Egy értelmes élet azonban több annál, mint újra harmóniában élni a természettel és a környezettel. Egy értelmes élet emberséget és szellemiséget hív elő. A tekintetet az ember valódi lényére irányítja, az pedig pillekönnyű és tiszta, mint a szellemi tűz. Azonban gyakran elfedik az anyagra irányuló érdekek és gondolatok.

Ahhoz, hogy az eredeti, belső ember ragyogása kibontakozhasson, felebaráti szeretetre és szolgálat általi tisztulásra van szükség. Az eredeti ember kezdetben egy néma alakhoz, egy mátrixhoz, egy formához hasonlatos, majd a lélek szeretetteljes vonzalmaként nyilvánul meg, mint aki a világ szívének tudatára ébred.



Így megállapítjuk:

- Minden vallás az egyetlen igazságot keresi.

- A bölcsesség, a szeretet és az erő forrása érinthetetlen.

- Isten önmagában, a világ Istenben, az ember pedig a világban van.

- Az ember megbízatása: anyagi megnyilvánulás, lélek-megnyilvánulás, mindenség-megnyilvánulás.

- A szellemi lényünkhöz vezető bejárat a szívünkben található.

- A belső fényben az ember mindenen átlát.

- Önmagunkról megfeledkezve szolgálni - ez az Istenhez vezető legrövidebb és legörömtelibb út.

- Egyetlen szellem létezik az egész teremtésben; ez bennünk is él, és az életnek értelmet ad.

- Szabadítsuk meg a végtelen Szellemet azáltal, hogy felismerjük a „bennünk lévő Másikat”.

- A Szellemben gondolkodjunk el saját magunkról, ismerjük meg önmagunkat.

- Aki önmagát ismeri, a mindenséget ismeri: a mindenség az emberben található.

- Egy szeretetteljes szív által áthidalhatjuk az embereket egymástól elválasztó szakadékokat.



Ehhez a következő felhívást intézzük:

Ember, fordulj lényed legmélyéhez!

Találd meg az anyagtól a misztériumhoz vezető utat!

Fordulj vissza az isteni ősforráshoz, az élő jelenhez!


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,