Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/2/ A lélek felébredése

Pentagram > 2010-es évfolyam

Hermész első könyvének 72. szakaszában a léleknek a testi alvás során fellépő „józanságáról” beszél. Így felmerül a kérdés: mire gondol Hermész ennél a kifejezésnél? Hol marad a személyiség azon része, amely a test alvása során kilép, és mit tesz, vagy jobban mondva mi történik vele az éjszakai órákban?



Jan van Rijckenborgh írása alapján



„A test alvása a lélek józansága lett,

a szemek behunyása az igazi látás,

a hallgatás a jóval való terhesség

és az ige kihordása az üdv termékeny tetteivé vált.”

Corpus Hermeticum I. könyv, Pimander, 72. szakasz



Az emberi tudat összetétele



Az éjszakai ember, ha szabad így kifejezni magunkat, az éjszakai órák folyamán a dialektikus természet asztrális szféráiban tartózkodik. Amint álomba merül, személyiséghasadás következik be, és a személyiség egy része kilép a testből. A vizsgálók figyelmét azonban a legtöbbször elkerüli, hogy a személyiséghasadásnál a tudat is elhasad.

A dialektikus tudatot azon atomok együtthatása okozza, amelyek egy adott pillanatban személyiségrendszerünket képezik. Ezzel összefüggésben négy tudatállapotot különböztethetünk meg: kettő inkább a durvább anyagtesthez és étertesthez tartozik, további kettő pedig a finomabb asztráltesthez és mentáltesthez.

Az alvás során a személyiség finomabb része kilép, és a tudat is elhasad. A tudat anyagi nézete az anyagtestnél marad, néha úgy, hogy nem működik, olykor azonban valamiféle félig működő állapotban. Ez utóbbi akkor lép fel, ha például napközben a testet nagyon megerőltették, ha különösen ideges, vagy gondok nyomasztják. A tudat másik nézete a kilépő asztrálist és mentális testet követi. És mivel minden ember mentálteste még nagyon elemi és tökéletlenül szervezett, ezért az alvó tudatot szinte teljes mértékben az asztrális kormányozza.

Ezért mondhatjuk, hogy a mai ember álomtudata asztrális tudat.

Ebből a megállapításból levezethető, hogy az ember éjszakai tudati élete sehogyan sem hasonlítható az anyagi élet szokásos tudati életéhez, amelyben a négy, koncentrikusan egymásban fekvő tudaterőforrás kölcsönhatásban van, és egymást ellenőrzi. Az éjszakai tudat tehát kizárólag asztráltudat. Aki valóban tudja, hogy ez mit jelent, az nem lesz a számtalan tévedés áldozata, melyeket ezen a ponton követnek el.



Az asztrális szféra jellege



Az asztrális szférának erős alkotó tulajdonsága van. A gondolatok, vágyak, érzések és akarati folyamatok kivetüléseket hoznak létre benne. A tükörszféra élete miatt, és az emberiség általános viselkedésének köszönhetően a dialektikus természet asztrális szférája nagyon bonyolulttá és szennyezetté vált. Minden megtévesztés benne, és a gnosztikus élet szempontjából halálos, mert az asztrális anyag különösen mágneses. Minden, ami nem egyezik a tartalmával, azt az asztrális szférába való belépésekor az alvó embertől egyszerűen elveszik. Ezért ennek a szférának a jellegét, és az ennek megfelelő asztrális szubsztanciát kapja meg. Ezért olvasható a „Pistis Sophia Gnosztikus Evangéliumában”, hogy Pistis Sophia világosságerejét folyamatosan elrabolják.

A szokásos élet asztrálisa telis-tele van szentségtelen erőkkel, az ún. eonokkal, melyeket természeterőknek tekinthetünk. Az eon szó jelentése: az idők folyása, mérhetetlen időtartam. Ez rávilágít arra, hogy az asztrális szférával kapcsolatban mik az eonok.

Az eonok asztrális erők vagy hatások, melyek nagyon hosszú idő alatt alakultak ki és váltak hatalmassá. Többnyire emberi vágyak és gondolatok kivetüléseiből állnak, melyeket oly sokáig tápláltak, hogy végül az asztrálterületeken önálló életre keltek.

Vegyük úgy, hogy van egy bizonyos gondolatképünk, amiről újra és újra beszélünk, és amit az évek során állandóan fenntartunk. Ezt a képet plántáljuk gyermekeinkbe, és mindenkibe, aki velünk szeretne haladni. A művészek pedig megrajzolják, megfestik és szobrot alkotnak, költők verseket írnak róla. Így elképzelhetjük, miként alakul ki az asztrálterületeken egy-egy eon. Az eonok emberi vágyak, gondolatok folyamatos áramlatai, melyeket annyira éltetnek, hogy végül ők maguk uralják az emberiséget.

Szüntelenül erősödnek, mert folyamatosan táplálja őket az emberiség, és minden gnosztikusan irányuló embertől elrabolják a világosságerejét, aki belép az asztrális területekre. Ez normál esetben minden éjjel, minden tanulóval megtörténik, amint testét a nyugalomnak és az alvásnak adja át.



Tanulóság



Ezért, akinek sokat jelent a tanulósága, annak fontos következtetések adódnak a fent leírtakból. Többek között annak a logikus és kényszerű szükségessége, hogy kivonja magát a szokásos természet asztrális szférájából. Ha valaki felfedezi, hogy az éjszakai szférában tartózkodva e terület különösen szentségtelen befolyásait tapasztalja, akkor a következő kérdések szinte maguktól merülnek fel benne: Hogyan szabadulhatok meg ettől? Hogyan óvhatom meg magam ezektől a befolyásoktól? Ez az első szükségszerűség.

Ezt követően, ha megszabadult az éjszakai, asztrális szféra befolyásaitól, a második szükségszerűség következik. Akkor a személyiség finomabb részét az alvás során más asztrális területre kell vezérelnie, melyben az említett szennyeződések és veszélyek nem állnak fenn. Ezek azok az elemi követelmények, amelyeket nem kerülhetünk ki, mert ezek teljesülése nélkül a gnosztikus tanulóság csupán illúzió.

Ezt a folyamatot azonban nem lehet erőltetni vagy kikényszeríteni. Ha néhány napra meg is próbálnák, akkor sem bírnák ki. Ez egy teljesen biztos vereség kilátásával vívott küzdelem lenne. Ezért állapítottuk meg korábban, hogy a gnosztikus ösvény kulcsa abban a lehetőségben rejlik, hogy az asztráltudatos én segítségével és azon keresztül az asztrális tudatnak más irányt adhatunk.

Ehhez pedig elsősorban az szükséges, hogy az én-lény magelvét a lép-máj rendszerből felvonjuk a szívbe. Ez csak akkor valósulhat meg, ha érettek rá, ha anyagi életük tengerén zátonyra futottak, ha felfedezik, hogy az embernek, aki a vízszintes síkon mozog, semmi reménye a megszabadulásra. Ekkor vonják fel az én magelvét a lép-máj rendszerből a szívbe.

A lép-máj rendszerben, a plexus solarisban székelő én jellemzi a kőkemény, énközpontú természetembert, aki ragaszkodik az anyaghoz, teljesen egy vele, és mindent ettől vár el. Azonban számára is, hosszabb vagy rövidebb idő után eljön a pillanat - gyakran csak a mikrokozmosz rengeteg létállapotát követően - hogy elakad a természetben, zátonyra fut.

Akkor felismeri, hogy léte vég nélküli körforgás, és teljesen kilátástalan. Amíg még a lép-máj rendszerből él, és élete önérvényesítésben és énközpontúságban mozog, addig tanulósága egy Szellemi Iskolában hiábavaló. Csak az győzi le elsődleges természetösztönét, aki tudatát képes felvonni a szívébe. Akkor asztrális önvalója a szívszentélyben keres lakást. És csak akkor ismeri fel a világot olyannak, amilyen az valójában.



Az üdvrevágyás átütő ereje



Akkor új vágyakozás indul belőle, egy sóhajtás lényének igazi megváltásáért. Ezt a pillanatot a szent nyelvben „üdvrevágyásnak” nevezik. Csak ez a kívánság nyitja meg a szívet a Gnózisnak és érinti meg a szív rózsáját. Így jut el az ember egy teljesen új létállapot kapujába. Az üdvrevágyás az asztrális önvaló szívbe történő felvonásának a következménye. Sok millió ember áll ezen kapu előtt. Emberek milliói, hosszú idők óta vágynak egy valóban megszabadító életre. Üdvrevágyásuk által egymásra hangolva, ők szintén egy eont hoztak létre. A gnosztikus iratokban ezt nevezik a tizenharmadik Eonnak. Eközött és a vágyakozó, sóhajtozó emberek között szintén kölcsönhatás fejlődik ki. Emiatt ezeknek az embereknek a vágyakozása egyre erősebb lesz, egyre jobban szítják, úgyhogy a ziláltság állapotának érzése és megértése, melyben találtatnak, folyvást erősödik. De csupán az üdvrevágyás nem elegendő. Ezzel együtt az asztrális önvaló az éjszakai órákban még mindig csak a természet szennyezett asztrális szférájában lesz, és reggelente, világosságától megfosztva, onnan tér vissza, és a ziláltsága nagyobb, mint azelőtt.

Az üdvrevágyáson túl ezért önszentelés is szükséges. Aki valóban vágyakozik rá, hogy megszenteltessen - amely meggyógyulást jelent - az minden lehetségest és lehetetlent megpróbál, hogy ehhez a szenteléshez közeledhessen. Ennek logikáját Önök is fel fogják fedezni. Erős öntevékenység, önmagunkon végzett munka fogja majd bizonyítani, hogy az üdvrevágyás tüze tisztuláshoz vezet. Ez az öntevékenység mindig a szívből indul ki, és az egész létállapotot befolyásolja.

Ezért beszélnek sokat a Rózsakereszt Iskolájában a szív szükséges megtisztításáról.

Aki az üdvrevágyás mellett az öntisztítást is alkalmazza, az megtapasztalja az új lélek születése által a szentelést, annak minden következményével.

Sokan kiáltanak segítségért és imádkoznak támogatásért mindenben a dialektikus mozgalmasságban. Az embernek azonban fel kell ismernie, hogy a valódi szentelés, gyógyulás eléréséhez először önmagát és egész létállapotát kell bevetnie. Csak akkor valósulhat meg az új lélek születése, ha az üdvrevágyáson túl önszentelés is kifejlődik.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk: a jelöltnek először is asztrális énjét a lép-máj rendszerből fel kell vonnia a szívébe. Ezzel már elvileg legyőzi természetállapotát. Másodszor az üdvrevágyás kifejlődése és a bukott természet önfelfedezése következik. Harmadszor az öntevékenység előtt találja magát, a szív megtisztítása és egész életének önátadása előtt, melynek az új lélek születése a következménye.



Mi az új lélek?



A lélek születése először is egy új asztrális lény megszületése. A léleklény elsősorban asztrális lény. A születést követően azonnal közli magát a vérrel, az idegközeggel, a belső elválasztással és az intelligenciaszervekkel is. Amint belép valami az új léleklényből az emberbe, amint az új befolyások hatásossá válnak, új képesség keletkezik benne. Új erő kering egész lényében, és minden szokásos képességet befolyásol.

Így megértjük, hogy a negyedik lépés, ami rajtunk múlik, azt jelenti, hogy következetesen és szisztematikusan átengedjük életünk vezetését az újonnan született léleknek, és a bennünk rejlő új lehetőségeknek. Ez azt jelenti, hogy az én, a természetes önvaló szerint teljes mértékben háttérbe lépünk, és már nem viselkedünk a természet szerint, hanem életünket az új lélek vezetésére bízzuk.

Akkor az új asztrállény, az új lélekállapot növekedni fog bennünk. Erre egy teljesen újonnan felszerelt szidérikus test nyilvánul meg, és a régi vágylény és vágyélet tovatűnik. Ekkor elkezdődik a transzfiguráció! Ugyanolyan mértékben, amilyenben az új fejlődés halad, halunk el a régi természet asztrál szférája szerint. Sőt egy adott pillanatban már nincs is többé hozzáférésünk - nem találunk már helyet benne az új asztrál lénynek. És ekkor megnyílik az Élő Test asztrál térsége: a földi forgatagból érkezett idegent üdvözlik új otthonában.



Fontos annak a megértése, hogy létezik egy ilyen új otthon. Sokak fáradozása árán, speciálisan az ifjú Gnózis számára készítették elő. Itt nem egy esetleges, későbbi, jövőbeni gyógyulásról, szentelődésről vagy egy hamarosan bekövetkező megszabadulásról van szó. Nem, mindannyiunk számára létezik a mában a szabadságnak egy háza, amelybe beléphetünk, ha a szükséges kulcsokat használjuk, és elfogadjuk ennek következményeit. A feltétel annyi, hogy rendelkezzünk az új lélekkel és bizonyítsuk ezt mindennapi életünkben: mint következetesen alkalmazott, gyakorlati tanulóságot énvesztett szolgálatkészségben, az igazi lélekállapot félreismerhetetlen emberszeretetétben.

Minden lélekszületett embernek, az elvégzett napi munka után is, a lélek szférájába kell állítania életét, és elalvás előtt sem szabad az ellentétek világának nézeteinél időznie. Így válhat az alvás a lélek józanságává. Aki lélekirányultan megy aludni, az lelkét tudatosabbá, éberebbé teszi. Az asztrális önvaló rezgése és irányulása elalváskor meghatározó a teljes éjszakai életre és az azt követő nappali életre egyaránt. Aki ily módon felkészülve lép be az új asztrál területre, az nap mint nap nagyobb erővel és részletességgel tapasztalja, hogy a test alvása a lélek felébredését vagy éberségét jelenti. Ez meghozza a valódi látást. Ezt a fejlődést az új tudatállapot koronázza meg, melyet a szent nyelvben, a „dicsőség múlhatatlan koronájának” neveznek.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,