Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/2/ Charles Darwin másik öröksége

Pentagram > 2010-es évfolyam

Charles Darwin 200 évvel ezelőtt, 1809 február 12-én született, forradalmi műve, A fajok eredete, pedig 150 esztendővel ezelőtt jelent meg. A hírközlő szervek e kettős jubileumról méltóképpen emlékeztek meg, a Pentagram e cikkében azonban a biológusnak egy eddig alig érintett aspektusát szeretnénk előtérbe állítani: a tudomány és a hit kapcsolatát.



Darwin azt a nézetet képviselte, hogy a tudományos munkának függetlennek kell lennie a szerző vallási elképzeléseitől. Annak a véleményének is hangot adott, miszerint egy irányító Istenbe vetett hit mindenképpen összeegyeztethető az evolúció elméletével, mert a hit egészen más alapokon nyugszik, mint a tudomány. Azonban éppen életútja tanúskodik hatásosan arról, hogy a gondolkodás és a hit milyen szoros kapcsolatban áll egymással.

Teológiai tanulmányai folyamán Darwin megismerkedett a természetteológiával, amely minden természeti jelenségben egy szerető vagy büntető isten közvetlen befolyását látja. A természettudós Darwin öt esztendeig tartó világ körüli utazásának fő indítóoka éppen az volt, hogy ezt az isteni hatást átfogóan bebizonyítsa. A magával vitt Biblia ezért számára megdönthetetlen tekintélynek számított. Azonban a Föld történetét, valamint az állatok és növények fejlődését illető számos meglepő belátásainak hatására a Bibliába vetett naiv hite inogni kezdett.



Egy istenkép feloldódik



Újra visszatérve Angliába, Darwin kiértékelte utazásának gazdag leleteit. További, hosszú évekig tartó kutatások eredményeire támaszkodva, lassanként kibontakozott evolúcióelmélete. Ugyanakkor azonban elveszítette a földi eseményekbe csodákkal beavatkozó, Istenbe vetett hitét.

Fő művében, A fajok eredeté-ben, azt az álláspontot képviseli, hogy Isten ugyan megteremtette a világegyetemet és annak természeti törvényeit, de aztán szabad folyást engedett nekik: „Valóban van valami magasztos abban a felfogásban, hogy a Teremtő, a bennünket körülvevő valamennyi élet magvát csak kevés vagy talán csak egyetlen egy formába lehelte bele, és hogy mialatt Földünk, a nehézségi erő törvényeinek megfelelően, keringő mozgást végez, egy ilyen egyszerű kezdetből a legszebb és legcsodálatosabb formák végtelen mennyisége jött létre, és a továbbiakban is keletkezik.”1

Az évek múlásával Darwin istenhite, talán hosszú évekig tartó szenvedéseinek következtében is, egyre inkább megfogyatkozott. Amikor pedig legkedvesebb lánya tíz éves korában meghalt, nem volt képes többé egy jóságos Istenben hinni. Ettől a pillanattól kezdve agnosztikusnak nevezte magát. (Agnoszticizmus: az objektív világ teljes megismerhetőségét kétségbe vonó filozófiai irányzat) Azonban már egész élete folyamán is mindig csak az evolúció mikéntje érdekelte. Az volt a véleménye, hogy a miért az ember megismerő képessége számára elérhetetlen. Egy alkalommal így írt erről: „Minden dolog kezdetének titka számunkra megoldhatatlan; és részemről meg kell elégednem azzal, hogy agnosztikus maradok.”

Darwin élete tulajdonképpen tragikus véget ért; felismerései és nyomasztó élettapasztalatai tökéletesen és pótolhatatlanul széttörték istenképét. Down-ban (Kent/Anglia) 1882 április 19-én abban a tudatban halt meg, hogy a halál az abszolút véget jelenti. Elméleteivel mégis nemcsak egy új, dinamikus világnézet előtt egyengette az utat, hanem egy tökéletesen új istenkép számára is előkészítette a talajt - habár erről sejtelme sem volt.



A másik Darwin



Darwin tézisét „a legalkalmasabbnak a túléléséről” (survival of the fittest) hamarosan „a legerősebb túlélésére” értelmezték át. Pedig Darwin tulajdonképpen azt értette ezen, hogy csak azok az organizmusok, szervezetek maradhatnak fenn, melyek képesek alkalmazkodni a környezetükhöz. A „létért folytatott küzdelmet” Darwin megfigyelésekből vezette le; számára ez nem volt ideológia. Legalább akkora fontosságot tulajdonított a növény- és állatvilágban fennálló kooperációknak és szimbiózisoknak, együttműködéseknek és együttéléseknek. A növények nyolcvan százaléka él szimbiózisban valamilyen gombával.

Egy elmélettel ritkán éltek vissza politikailag olyan nagy mértékben, mint Darwin tanaival. A legrosszabbak a szociáldarwinisták voltak, akik „a létért folytatott küzdelem”-ből levezették az „erősebb joga” elméletet, a szelekciót pedig azonnal magukhoz ragadták, hogy „értékes” és „értéktelen” emberi életeket különböztessenek meg. Darwin felfogása szerint az emberi fejlődés szempontjából a kooperáció és transzcendencia lényegesen nagyobb jelentőségű, mint a versengés és az önérdek. Ezek szupermodern felismerések! Az emberi fejlődés meghatározó komponenseiként a szeretetet, a partnerkapcsolatot, az együttérzést, a kommunikációt és a kreativitást nevezte meg.

„A morális képességeket magasabb szintre kell besorolni, mint az intellektuálisakat. A morális tulajdonságok közvetlen vagy közvetett fejlődését sokkal inkább a szokások, az értelem, az irányítás, a vallás stb. hatásai határozzák meg, mint a természetes szelekció”2 - állította.

Darwin második fő művében, mely „Az ember eredete” címet viseli, „a legalkalmasabb túlélése” kifejezés csak kétszer fordul elő, ezzel szemben a „szeretet” szó kilencvenötször! Hasonlóan gyakran szerepelnek a „kölcsönös vonzalom”, a „kölcsönös segítség” és a „szimpátia” fordulatok.3 Darwin tehát élete folyamán nem egy, a természetes kiválasztódáson és az erősebb túlélésén alapuló, brutális evolúciós gépezet védelmezője volt. Üzenete az ember jövőbeli magasabb rendeltetésébe vetett hit volt, melyet a bennünk lévő legjobb és legmagasztosabb hordoz: a szeretet.

Darwin sokak számára olyan gondolkodót képvisel, aki kemény csapást mért a keresztény hitre. Ez azonban soha nem állt a szándékában; mindig arra törekedett, hogy ne sértse meg mások vallásos érzéseit. Az evolúcióelmélet és a kreacionizmus (a Földet és minden rajta élő állat- és növényfajt Isten teremtésének tulajdonító elmélet) illetve az Intelligent Design képviselői között fennálló ellentétre itt most nem térünk ki.



Késői hatások



Egy Darwin elméletein alapuló, új, dinamikus világ- és emberkép csak sok évvel a tudós halála után, és a mikrofizika felismeréseinek köszönhetően, kezdett kialakulni.

Ennek hatására spiritualitás iránt érdeklődő természettudósok és haladó teológusok az új tudományos világképpel összeegyeztethető, korunk embere számára elfogadható istenképet kerestek. Számunkra érdekes dolog megfigyelni, hogy ezek az új felfogások hogyan közelítenek (legalább is részben) az időtlen egyetemes tanhoz, melynek értelmében Isten minden élőben hatékony, mindent átfog és senkit sem zár ki.



Egyetemes kapcsolat



Az univerzum egységes egészet képez, és egy ősrobbanásból keletkezett. Ez az egység a galaxisoktól a mikrobákig terjed. Maga a föld egy fizikai-kémiai-biológiai rendszer, melyben, mint egy hatalmas organizmusban, az evolúció által végül minden mindennel összefügg. Jörg Zink szerint az alapvető egység tudatát mindenekelőtt együttérzésnek lehetne nevezni. Az együttérzés azt is jelenti, hogy az önző érdekek az élet, mint egész érdekében, a háttérbe szorulnak.4

„A kvantumfizikában egy 'általános kapcsolatról' van szó, melyben állandóan alakváltozások mennek végbe. Azonban a 'változások', mint olyanok, tulajdonképpen nem léteznek, csak 'változnak', 'hatnak' vagy 'élnek'. A 'változás' egy 'mindenen átáramlás' marad, anélkül, hogy fel lehetne fogni… Ahhoz, hogy megértsük a világot, ne akarjunk mindenáron felfogni, hanem inkább karjainkat kitárva és kezeinket megnyitva 'fogadjuk be' azt. Abban a pillanatban, amikor meg akarunk érteni valamit, elfojtjuk azt, amit tulajdonképpen be akarunk fogadni, vagy pedig a semmit markolásszuk. A világ lényege ugyanis a 'dolgok között' rejlik.”5



A lét helyett alakulás



Embernek lenni emberré válást jelent: az isteni szellem fokozódó megnyilvánulását a világban és az emberben.

„A teremtés egy tartós folyamat, nem egy távoli múltban lezajlott esemény.” (Th. Dobzhansky, fejlődésbiológus)

„Minél inkább előre halad valaki az életben, annál inkább megváltozik. Minél inkább megváltozik valaki, annál inkább meghal. Ez az alakulás törvénye.”6



A tudomány és vallás között fennálló viszony



Sok tudományosan gondolkodó ember létünket egy titokzatos transzcendens hatalom működésére vezeti vissza. Úgy vélik, hogy kozmoszunk egy isteni terv alapján jött létre. Isten akkor „az evolúció teremtő képességű ereje”. Ebben az összefüggésben a teológusok, mint például H.-R. Stadelmann egy „haladó Istenről” beszélnek, mely a Jó és a Rossz fölött áll.7

„Tudomány és vallás között tulajdonképpen nincs is ellentmondás addig, amíg a tudomány a mi, mikor, hogyan, és hol kérdésekre korlátozódik, a vallás pedig arra, hogy miért.”8

„Érezni, hogy minden mögött, amit csak átélhetünk, létezik valami, amit szellemünk nem képes megragadni, melynek szépsége és magasztossága csak közvetetten érint meg minket: ez a vallásosság… A tudomány vallás nélkül béna. A vallás tudomány nélkül vak.” (Albert Einstein)



A szellem elsőbbsége



Szellem és anyag nem ellentétek többé, hanem csak különböző „halmazállapotokat” képviselnek: Az anyag „megalvadt szellem”, melyben a szellemiség az elsődleges, mivel az ősrobbanás időpontjában még nem létezett a mai értelemben vett matéria. „A kozmoszt nem az anyag, hanem a Szellem tartja össze.” (P. Teilhard de Chardin)



Isten nem kívülről hat



Az isteni szellem az evolúcióban valósítja meg önmagát, az evolúció folyamán e világ szerkezeteibe „inkarnálódik.” Miközben Isten alkotásával folyamatos kölcsönhatásban konkretizálódik, részesül is annak sorsában.9

„Isten nem mozdulatlan mozgatóként felülről vagy kívülről hat a világra, hanem mint dinamikus, legvalóságosabb valóság, belülről hat a világ fejlődési folyamatára, mert lehetővé tesz, áthat és beteljesít. A világfolyamatoknak ő maga az eredete, közepe és a célja… a természettörvények tökéletes tiszteletben tartásával, melyeknek ő maga az eredete.”10

„A gnosztikus tudatban minden ember megtalálja tökéletes lényét, és mindenki felfedezi a maga igazságát valamint különféle mozgásaik összhangját abban, ami valamennyiüket fölülmúlja, s melynek ők a kifejezései.” (Sri Aurobindo)



A Hegyi beszéd-mentalitás



„Az új istenkép maga után vonja Jézus Krisztus új értelmezését is. A történelmi események háttérbe szorulnak. Nemcsak Jézus az Isten fia, hanem mi valamennyien arra vagyunk hívatottak, hogy Isten gyermekeivé - azaz új emberekké - váljunk. Jézus fellépését az emberi evolúcióban végbemenő „kvantumugrásnak” is értelmezhetjük, melyben - mint például a Boldognak mondásokban - legyőzik az egocentrikus magatartásmintákat. Ebből a szempontból Jézust `megváltónknak` nevezhetjük, mivel megszabadított bennünket a biológiai szelekciós-nyomástól (versengés, önérvényesítés) azáltal, hogy következetesen erőszakmentes `keresztútjával` példaszerűen megmutatta nekünk a minden élőhöz fűződő szeretetet, mint az üdvösséghez vezető utat.”11



Az evolúció célja



„Az új felismerések megegyeznek a Biblia számos kijelentésével, mint például amikor Jézus azt mondja, hogy Isten birodalma már itt és most megkezdődött. Vagy amikor az Újtestamentumban Jézusról, mint 'az új emberről' beszélnek. Vagy amikor Pál kijelenti: 'Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.' És az evolúció célja akkor 'Isten végleges lakozása' alkotásában az 'Új Jeruzsálemben'”.

„Jézus Krisztus feltámadása nem a természet törvényeit áttörő csoda, hanem az Örökkévalóság egészen más dimenziójában való létezési módra vonatkozik.”12

„Egyre növekszik annak a felismerése, hogy nekünk, embereknek különleges feladatunk van Isten teremtésében, alakuló testének, Krisztus misztikus testének felépítésében… Öltsd fel a Fény ruháját. Légy fény. Válj új teremtéssé.”13



Az abszolút igazsághoz vezető hidak?



A keresztény vallás központi tartalmai, mint Jézus Krisztus, teremtés, megnyilvánulás, megváltás, feltámadás, a modern tudomány fényében egészen új értelmezést nyernek. Természetesen fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy itt nem a természet- és szellemtudomány kissé felületes kibéküléséről van-e szó. Hogy itt nem hígítják-e fel gyakran a szellemfogalmat. És hogy a fizikai jelenségekbe néha nem túlságosan sok mindent magyaráznak-e bele. Bárhogyan is: Néhány megállapítás Egyetemes Tanhoz való közelsége egyértelműen felismerhető. Váljanak ezek a gnosztikus igazsághoz vezető hidakká!





1 Charles Darwin művének, A fajok eredetének, utolsó mondata, Reclam 1967, 678. old.

2 David Loye, A szerelmes Darwin - Az evolúció új megvilágításban c. művéből, Arbor 2005, könyvkiadói könyvismertetés

3 a megadott helyen 150. old

4 Jörg Zink, A tövisek rózsákat bonthatnak, Kreuz 1997

5 Hans-Peter Dürr, A tudomány is csak példabeszédekben beszél - A vallás és természettudományok közötti új viszony, Herder 2004, 109. és 116. old.

6 Pierre Teilhard de Chardin, Korai írások, Alber 1968, 297. old.

7 Hans-Rudolf Stadelmann, Az anyag szívében - Hit a természettudományok korában, Tudományos Könyvtársaság 2004, 92. old. és a következő oldalakon

8 Mathias Plüss, Amit Darwin valóban mondani akart, Das Magazin, 2009/1

9 hans-Rudolf Stadelmann, a megadott helyen, 69. old.

10 Hans Küng, Létezik-e Isten? Piper 1978, 709. old.

11 Hans-Rudolf Stadelmann, a megadott helyen, 120. és 133. old.

12 Hans Küng, Örök élet?, Piper 1982, 138. old.

13 Pia Gyger, Hallgassátok a szív hangját - Legyetek a kozmikus változás papjai és papnői, Kösel 2006, 54. és 157. old.

14 Jan van Rijckenborgh, A modern rózsakereszt elemi filozófiája, Rosenkruis Pers, 4. kiadás, Haarlem 2005

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,