Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/4/ Egy út a biztonsághoz, a táplálékhoz, az egészséghez és a neveléshez

Pentagram > 2010-es évfolyam

Az ember időtlen idők óta vágyódik arra, hogy harmóniában és boldogságban éljen másokkal. A régebbi korokban azt hitték, hogy az isteneknek (vagy a mindenkori hatalmon birtokosainak) emelt monumentális építmények boldogságot hoznak a népnek és szavatolják a jó életet. A mindennapi élet ezért ilyen emlékművek környezetében zajlott. Abban reménykedtek, hogy az isteni, az istenek nyilatkoznak meg bennük.



Olykor csupán elvont koncepciókról volt szó, de voltak olyan aktív fáradozások is, amelyeknél az élet minden nézetét figyelembe vették. A filozófusok és a gondolkodók időnként kizárólag építészként működtek. Aztán ismét sokan foglalkoztak nagy lendülettel a „boldogság megszervezésével”, és ezzel az eszményi város elvével. Már az „eszményi város” megjelölés is utal a tökéletesség iránti vágyra, az egész-ségre és a perfekcióra, a tökéletességre, amelyekre az ember mindig törekszik. Ma is láthatjuk a környezetünkben, hogyan próbálják az emberek elérni az egész-séget, a teljességet, úgy a valóságban, mint a képzeletben, egy olyan társadalmi szervezetben, melynek alapjai az igazságosság, a béke, a szabadság, a bölcsesség és a szeretet.



A modern prototípusok: kommunizmus és kapitalizmus



Echnatontól Le Corbusierig és Platontól Wijdeveldig számtalan gondolkodó fáradozott azon, hogy egyszerű koncepciók alapján megvalósítsák az eszményi várost. Eredményeik lenyomata modern társadalmunkban található. Olyan magasztos emberi értékekről van szó, mint például, a francia forradalom jelmondatában megcsendülő szabadság, egyenlőség, testvériség.

Modern társadalmunkat két nagy áramlat alakította, a kommunizmus és a kapitalizmus. Ezek is a boldogság meglelésére sarkalló késztetésből születtek. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ez nem sikerült.

A kommunista modell azt mondja: „A csoport boldogsága minden egyénre ki fog sugározni, miközben minden egyén teljesen a célnak van alávetve.” Meg kellett azonban tapasztalnunk, hogy a közösségnek és minden birtok elosztásának eme filozófiája - úgy anyagilag, mint nem anyagilag - sok millió ember halálához vezetett.

A kapitalista ellenpont a következő magyarázattal szolgál: „A hatalom, a birtok és a termelési eszközök megszerzése hozzájárul az egyéni boldogsághoz. És ha az egyén boldog, akkor a társadalom is az lesz.”

Itt még nem vonhatunk végérvénnyel mérleget, de van már elegendő arra utaló jel (gyarmatosítás, fegyverkezési verseny, környezetszennyezés, a Föld élettörvényeinek semmibevétele, az energiaforrások kizsákmányolása, a családok szétesése, a városi erőszak, a neoliberalizmus, a hitelválság…) hogy katasztrofális eredményről beszélhessünk.

Mindkét rendszer a boldogságra és szabadságra való törekvésből, az irántuk való vágyódásból született, mégis eredeti céljuk ellentétébe csapnak át és kényszerbe torkollnak. Az egyik rendszerben az állam érvényesíti diktatórikus módon törvényeit, a másik pedig egy olyan piacgazdasághoz vezet, amely mesterségesen gerjeszt szükségleteket, és az ember „elembertelenedését” hozhatja magával. Ezért mondta a francia köztársaság egyik hajdani elnöke:

„Meg vagyok győződve arról, hogy a liberalizmus ugyanahhoz a kudarchoz és túlkapásokhoz vezet, mint a kommunizmus. Úgy az egyik, mint a másik az emberi szellem romlottságának tulajdonítható.”

Elképzelhető, hogy a kollektív tudattalan ellenszegül ennek a fejlődésnek. Így fognak hozzá emberek ahhoz, hogy virtuális „városokba” húzódjanak vissza. Vélt eszményi életkörülményeket teremtenek maguknak, drogok, információs hálózatok, „second live” vagy asztrálutazások segítségével. Így remélik kielégíteni a boldogság iránti vágyukat, amelyet mint egy gyötrő honvágyat hordoznak magukban és amelyet egy kényszernélküli világban zajló megelégedett életnek értelmeznek.



Az ember négy alapvető problémája



Ma bizonyára mindenki felismeri, hogy nagy különbség áll fenn az „igazi egyetlen élet” iránti vágyunk és ama világ között, melyben élünk. Innen fakad az a meggyőződés, hogy mélyreható változásra van szükség. Hanem mik az ismertető jegyei egy ilyen változásnak. A beállítódásunkat, a törvényeket vagy a társadalmat változtassuk meg? Az emberiség perfekcióra, tökélyre való törekvésében sokáig azt hitte, hogy a haladás az „egyre jobbhoz, az egyre többhöz” vezető logikus mozgás, mely az állatembertől a gondolkodó emberhez, majd az isteni emberhez vezetne tovább.

Ha azonban az elmúlt 6500 évben a kultúrában, a filozófiában és a vallásban kifejtett fáradozásokat tekintjük, akkor fel kell ismernünk, hogy az isteni embernek oly régóta várt szakasza még várat magára. Az úgynevezett fejlett kultúrában még mindig nyugtalanítóan sok önző, tudattalan, furcsa, erőszakos, bonyolult és felelőtlen tevékenység zajlik. Az emberiség, úgy tűnik, szinte rendszeresen szembesül egyre újabb problémákkal, melyek akadályozzák ideálja megvalósításában.

Egyre újabb csapdák nyílnak. Az ókor és a középkor városai négy nagy problémakörrel találták magukat szemben: önmagukat a rajtaütésekkel szemben megvédő szerződéseket kellett kötniük más kis államokkal, városokkal és uralkodókkal. Intézkedéseket kellett tenniük az éhínség ellen, tehát meg kellet tölteniük a magtárakat és élénkíteniük kellett a kereskedelmet. Kisebb-nagyobb egészségügyi problémáik voltak, és ahogy csak tudták, el kellett hárítaniuk vagy le kellett küzdeniük a pestist, a kolerát és más járványokat. Végül pedig az új nemzedékek nevelésének és képzésének kellett szentelniük magukat, hogy szavatolni tudják a városállam lakóinak jövőbeni jólétét.



Tehát arról volt szó, hogy

1. szavatolják a biztonságot,

2. helyesen gazdálkodjanak a forrásokkal,

3. biztosítsák az egészségügyi helyzetet és

4. gondoskodjanak a helyes nevelésről és képzésről.



Vajon 2010-ben mások-e a problémák a fejlődő országokban? Vegyünk szemügyre néhány nehézséget, melyekkel az afrikai államoknak kell küzdeniük: Véget kell vetniük a törzsek és népek közötti fegyveres konfliktusoknak, melyek sok ezer ember halálát követelik. A legfontosabb életszükségletek tekintetében önellátóvá kell válniuk és ki kell fejleszteniük egy jobban működő mezőgazdaságot.

És aztán ott van a HIV-Aids elleni szakadatlan küzdelem. Ezt a betegséget a helyi népesség és a közelmúltig még Afrikai kormányai is jobb tudomásuk ellenére tagadták.

Javítani kell az országokban a víz minőségét és hozzáférhetőségét, valamint az infrastruktúrát. A gyerekek nagy tudásszomja ellenére hiány van iskolákból. Itt hatalmas erőfeszítésekre van szükség. Tehát még mindig ugyanarról a négy oszlopról van szó: biztonság, gazdálkodás a forrásokkal, egészség és nevelés.

Nos, könnyen áldozatul eshetne az ember a kísértésnek és azt mondhatná, hogy ezek az országok még „fejlődőben” vannak, és az úgy nevezett „fejlettebb” országoknak már nincs ilyen problémájuk. Ha ez így lenne, akkor a fejlett országoknak nem lenne szükségük sok pénzügyi és emberi energiát fordítani ezekre a területekre. A valóság azonban máshogy fest:

A világ katonai kiadásainak 70%-a esik a fejlett országokra (egész Afrikára 2,5%).1

Észak-Amerika és Európa a legnagyobb energia-fogyasztók. Észak-Amerikának ugyanakkora az energia felhasználása, mint egész Ázsiának, jóllehet 8,6-szer kevesebb lakosa van.2

Az egy főre jutó egészségügyi állami kiadások 2003-ban (Dollárban kifejezve):3



Németország: 2506

Franciaország: 2273

USA: 2548

Norvégia: 4167

Afganisztán: 4

Banglades: 4

Burundi: 4

Kongói Demokratikus Köztársaság: 4

A nevelés és az oktatás az európai országok legnagyobb kiadási tételeit követeli meg.

Franciaországban például 2006-ban ez 60 milliárd Euróra rúgott, ez az államháztartás 15 százalékának felel meg.4 Ezzel világossá vált: minél fejlettebb egy ország, annál nagyobbak a katonai biztonságra, a források felhasználására, az egészségügyre és a nevelésre fordított kiadásai. A négy alapprobléma tehát mindig ugyanaz marad, függetlenül a helytől, a kortól és a kormányzási modelltől. A fejlettebb országok azonban a problémák meglétét több-kevesebb sikerrel, dollár milliárdok befektetésével palástolják.

A biztonság, a forrásokkal való gazdálkodás, az egészség és a nevelés a 21. században is a négy legfontosabb problémakör a világon.



Lábjegyzetek:

1 Forrás: SIPRI (Stockholm International Peace Research Institute), GRIP (Groupe de Recherche et d'Information sur la Paix et la sécurité), WMEAT (World Military Expenditures and Arms Transfers)

2 Forrás: EIA (Energy Information Administration)

3 Forrás: WHO

4 Forrás: A francia Gazdasági- és Pénzügyminisztérium, az európai Unió statisztikái.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,