Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/4/ A város, mint az emberi fejlődés vetülete

Pentagram > 2010-es évfolyam

A tervezőknek és építészeknek ma már nemcsak a négy nevezetes feladat- és problémakört kell tekintetbe venniük, hanem ezen túlmenően olyan új problémák előtt állnak, mint a túlnépesedés, és annak egész bolygónkat érintő következményei. A klímaváltozás okozta globális felmelegedés, a nagyvárosokban egyre növekvő stressz és agresszió, az energiaforrások, mint például az olaj, vagy - ami talán még fontosabb - a sok országban egyre fogyó ivóvíz kimerítése ahhoz vezet, hogy sokan vetik fel magukban egy érintetlen élőhely és ezen túlmenően az emberiség jövőjének gondolatát.



A 21. század első évtizedében végzett közvélemény-kutatások alapján a nyugati népesség nyolcvan százaléka úgy vélekedik, hogy a bolygónkat fenyegető legnagyobb veszélyt az éghajlat-változás jelenti.

A második helyen a túlnépesedés problémája következik. Az évmilliók során a földön élő emberek száma az 1800-as évekre egy milliárdra gyarapodott. A második milliárdhoz már csak 130 évre volt szükség, és mindössze 45 évbe tellett, hogy 1975-ben négymilliárdra emelkedjen. Most, 2010-ben 6,5 milliárd főt számlálunk a Földön, akik az ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozata alapján mindannyian ugyanolyan jogokkal és jogosultságokkal bírnak a rendelkezésre álló energiaforrások felett. Ha a föld egész lakossága ugyanannyi energiát használna fel, mint amennyit a nyugati világ lakossága, a világ összes energia felhasználása mára már ötször, 2050-ben pedig, amikor is előre láthatólag 9 milliárd földlakó lesz, nyolcszor magasabb lenne.

Az ENSZ és a nemzetközi tudományos intézetek megpróbálják megfejteni, hogy milyen következményekkel jár majd egy ilyen mértékű népességnövekedés. Néhány tudós azon a véleményen van, hogy az emberiség, a növekedése miatt elfojtja saját magát, így számbelileg csökken. Mások a születésszabályozást támogatják. Nem kizárt, hogy járvány vagy más katasztrófa lép fel, és megrekeszti a gyarapodást, amely egyébiránt már olyan mértékű növekedés, amely azzal fenyegeti a bolygót, hogy túlnő saját magán. Így lett mára maga az ember az emberiség problémája.

Arra kényszerülünk, hogy minden energiánkat, erőforrásunkat és értelmi képességünket összeszedjük, hogy garantálhassuk az emberiség túlélését. Elképzelhető-e vajon, hogy az alapvető probléma egészen általánosan az emberiség földön való megjelenéséből ered?

Minden problémának az énhez való ragaszkodás az oka? Ha visszautalunk a cikk kezdetén szereplő, az emberiség négy nevezetes problématerületére - a biztonságra, az energiaforrásokkal való gazdálkodásra, az egészségre és gyermeknevelésre, felismerjük, hogy egy téma közös bennük: a félelem. A félelem attól, hogy létező rendszereket adjunk fel, a félelem az élet, a tulajdon, a kultúra, vagy akár saját, kiváltságos pozíciónk elvesztésétől.

A mulandóság az emberiség félelemkísértete, mindannak az eltűnése, ami időben és térben formát öltött.

Csak nem a legmélyebb fájó pontunkon érint ez bennünket? Próbáljuk meg egyszer a világot tér és idő nélkül elképzelni, tehát úgy, hogy nincs keletkezés, virágzás és elmúlás, egy világot vég nélkül, erőforrások kimerítése nélkül, az élet befejezése nélkül… Az emberiség alapvető problémája az, hogy időben és térben létezik. Teret biztosítottunk magunknak a szívünkben e világ emberi terve, az én és a személyiség számára, s az mégis halálos építménynek bizonyul. A nagy tévedés - sőt talán a nagy árulás - annak az elfogadása és javallata, hogy lehetséges az állandó fejlődés ezen a földön. Minden bennünk rejlő energiával üldözzük a képzelt boldogságot, amely folyton kisiklik kezeink közül. Addig, amíg nem merjük elismerni, hogy a bio-pszicho ember, ahogy nevezzük, akármilyen műveltségre is tesz szert, sohasem lesz tökéletes.

Az embernek egész egyszerűen nincs lehetősége a tökélyre, nem neki találták ki. Ahhoz, hogy tökéletes legyen, az embernek egy eszményi tervből kell kiindulnia. Tökéletlen tervünk, a látható, anyagi ember építési rajza már előre tartalmazza a feloldást, a véget.



Tudatállapot = A város állapota



A történelem során a városok voltak azok, melyek megértették az adott időben élő emberiség szükségleteit. Az ember tudatállapotára utal az általa alkotott környezet.

Azt építjük, ami bennünk van, azt alkotjuk a házak, az épületek, a társadalmi szervezetek, a törvények, a kultúra, a tudomány, a vallás és a politika formájában.

A város az emberi tudat utánzata, vetülete.

Ebből vezethető le az alábbi axióma:

„A város mi magunk vagyunk”

Másképp fogalmazva: Ahhoz, hogy megtaláljuk az ideális várost, először a tökéletes embert kell megtalálnunk.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,