Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/5/ A kettős teremtés

Pentagram > 2010-es évfolyam


A kettős teremtés



Az a világ, amelyben élünk, nem a Szellem által mozgatott teremtés, de a fény és az erő által képes az újjászületésre. Ezért szükséges az önismeret, mint tökéletes felismerés, újrafelismerés és összetalálkozás. Ebből az önismeretből jön létre az önátadás. Az ösvényen járnunk nem nehéz vagy bonyolult, csak rátalálni nehéz.



A teremtés egy kétszeres folyamat. Egy valóban isteni alkotásban először az ősprincípiumról, az ősképről és a mindig és örökké kimondhatatlanról van szó. Ez az, ami maga kívül áll a teremtésen, az Atya-Anya, a mindent átfogó gondolat: az örök Nem-Létező. Másodszor van egy erő, amely harmóniában van az ősképpel. Ebben az erőben és ezen az erőn keresztül tud az őskép kifejeződni. Az alkotó Szellem ezt az erőt felszabadítja a káoszból, az ősanyag végtelen óceánjából, az örökké Létezőből. Tehát létrejön egy Őskép - egy idea - és egy életterület, egy megnyilvánulási lehetőség az idea számára.

Az ősanyag atomjai az ideával, a gondolattal összhangban szabadulnak fel és bomlanak le. Ezáltal elemek keletkeznek, erők és lehetőségek válnak szabaddá. Tehát el tudjuk képzelni, hogy ebben az isteni teremtésben tökéletes egyetértés és harmónia uralkodik az anyag és a szellem között. A Szellem, a teremtés ideája, belülről lélekkel lát el minden egyes atomot, egy velük. Jan van Rijckenborgh A modern Rózsakereszt elemi filozófiája című könyvének IX. fejezetében a következőképpen magyarázza ezt: Ha például képesek lennénk egy „kereket” teremteni, tehát az ősanyagot úgy felszabadítani, hogy valóban egy „kerék” keletkezzen, akkor az nem agyból, küllőkből, kerékkoszorúból, stb. állna, hanem az ezt a kereket alkotó minden egyes atom belülről azzal volna lelkesítve, ami egy kerék valójában, vagyis erővel, sebességgel és mozgással. Ezeket a tulajdonságokat azután nem kellene - úgy, ahogy megszoktuk - kívülről mint formát hozzáfűznünk, hanem a kerék minden egyes atomja önmagában kerék lenne!

Ha ezt egy pillanatra gondolatban elraktározzuk, és figyelmünket az életünkre irányítjuk, akkor gyorsan felismerhetjük, hogy ez a világ nem - vagy még nem - valódi teremtés a szellemből és anyagból történő teremtés értelmében. Életterületünkön az atomok nem teljesen egy teremtő Szellem által belülről mozgatott atomok. Bár egy bizonyos mértékben így történik, különben nem volna semmilyen megnyilvánulás, de ez nem olyan, mint „egy belülről élő test”, tehát egy szellemtest keletkezése. Egy életterületet az ősanyag előkészítése és elhasítása révén hívnak életre. Azt mondhatjuk erről az élettérről, hogy az ősanyag erejének ez az elhasítása vagy szabaddá tétele nem - vagy még nem - tökéletes. Habár a növények, állatok és az emberek teste el van látva bizonyos erővel és bizonyos értelemben élők, de nem szellemiek, azaz nem belülről fakadóan élők.

Az egyetemes Tan luciferi szellemekről beszél, akik a leendő emberekkel életre hívták ezt az életterületet. E teremtés tökéletlensége mind az emberiség, mind maguk a luciferi szellemek számára komoly korlátozottságot jelent, mert a szellem a teremtményéhez kötődik. Ennek mélyreható következményei vannak a számunkra.

Először is ez azt jelenti, hogy nem rendelkezhetünk igazi tudattal. Ilyen tudat csak akkor keletkezhet, ha a Szellem és az Anyag tökéletesen együttműködik. Amit mi tudatnak nevezünk, az a valóságban nem az. Másodszor nem rendelkezünk elég hatalommal a testünk felett. Mert testünk atomjait nem a szellem élteti belülről, hanem kívülről jövő energiákból él, amelyekre alig van befolyásunk. Harmadszor a „jó és a rossz” rendszerében élünk. Hatalmas erők működnek ezen az életterületen, de nem működnek harmóniában egymással. Ezáltal a jó és a rossz hatalmas fellegei keletkeznek, óriások, melyek az egész kozmoszra és makrokozmoszra kiterjednek. Bármit is teszünk, mindig a kettő közül az egyik tábor vonz minket.

Tekintsük át még egyszer, mit is nevezünk mi tudatnak. Az egyetemes tanítás szerint: ahol szellem és anyag találkozik, ott a találkozásnak egy gyújtópontja jön létre. A találkozásnak ezt a gyújtópontját nevezzük léleknek, illetve tudatnak. Egy valóban élő lényben keletkezik a valóban élő lélek, és a vele kapcsolatos tudat. Tehát a tudat a létezőből és a nem-létezőből születik meg. Vagyis amit mi saját önvalónkként oly gondosan ápolunk, mint legfőbb birtokunkat, amiért élünk és meghalunk, a saját énünk, közelebbről tekintve nem több és nem is kevesebb mint egy természeti jelenség. Ez tulajdonképpen egy tulajdonága az anyagnak, ezen életterület atomjainak a tüzes tulajdonsága, amelyben és amelyből élünk. Ha hidrogént és oxigént hozunk össze, és elegendő hőt közlünk vele, akkor tűz keletkezik, és ez a tűz fényt termel. Ha egy bizonyos képlet alapján az éteri és asztrális nézeteket is bevonjuk ebbe a folyamatba, akkor különös tűz: a tudattűz keletkezik: És belőle sugárzik a tudati világosság. A mi tudatunk tehát nem Szellemtűz, nem valódi tudat, hanem egy természeti jelenség, egy természeti tűzfolyamat eredménye. Nem több és nem kevesebb, mint e világ anyagi atomjainak egy tulajdonsága.

Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába. (János 3,5)

Ez azt jelenti, hogy megtörténhet az emberben egy újraalkotás, egy teljesen új teremtés, amelyben a Fény és az Erő által egy új ember keletkezik. Valami alapvetően megváltozhat bennünk. A kérdés csak az: Hogyan tudunk együttműködni ebben?

Elsősorban önismeretre van szükség. Saját önvalónk becsületes, tárgyilagos megismeréséről van szó. Nem ezer kicsi kirakós darab, nem a több ezer gondolat és érzés a fontos. Nem. A megértés egy fajtájáról van szó, ami mintegy „minden-az-egyben”. Egy tökéletes megértésről, felismerésről és találkozásról van szó, ahogyan János látta Jézust a Jordánon át közeledni. Az utat járni nem fáradságos vagy komplikált dolog, de végtelenül nehéz rátalálni. Több emberéleten át is eltarthat. És miért? Az út rejtve van előlünk. Mert azzal harcolunk, amit a három nagy akadálynak neveznek, amelyek itt és most benne rejlenek életünkben. Először is a valódi tudat hiánya, másodszor a testünk minőségi állapota, harmadjára pedig, hogy a jó és a rossz rendjében élünk. Más szóval: aki az utat keresi, találkozik egy háromszorosan ható ellenerővel. Ez az erő hat mikrokozmikusan a saját életvilágában, kozmikusan az őt körülölelő világban, és makrokozmikusan az univerzumban, amelyhez tartozunk.

Iskolánkban megismerkedtünk azzal a csodával, hogy a Fényen keresztül megérintenek minket, megtapasztaltuk az evangélium csodáját. Ez a folyamat Jánossal kezdődik, a kereső emberrel. Egyidejűleg megszületik bennünk Jézus, a bennünk lévő fényszellem. Azután találkozik össze János és Jézus a Jordán partjánál. A Fény elkezdhet tevékenykedni bennünk. Ezt követi a menyegző, melynek során a vizet borrá változtatják. Megújító erők válnak szabaddá. Végezetül következik a bevonulás Jeruzsálembe, az út a Golgotára, a keresztre feszítés, a feltámadás Húsvét reggelén és a mennybemenetel. Egy nagyszerű misztérium mehet végbe bennünk. És felhangzanak a szavak: Jobb néktek, hogy én elmegyek. (János 16,7)

A Szellemi Iskola útjának van egy kozmikus és egy makrokozmikus folytatása. Hogy miért? Mert minden teremtés, ez is, amelyben mi élünk, teljes. Minden mindennel összefügg. Minden egy. Ez vonatkozik ránk, halandókra, és ez még a makrokozmosz legmagasabb szféráiban is így van. Nem csak az első akadály, a valódi tudat hiánya tart minket vissza, hanem a kozmosz és a makrokozmosz is minden pillanatban vonz minket.

Az ember kettős lény. Nem csak egy aktív, dialektikus természet-erőt birtokol, hanem egy eredeti szellemmagot is. És ez azt jelenti, hogy képes elveszettségét mint egy mágneses kiáltást kiküldeni. Erre a mindent körülölelő, mindent hordozó és mindenen áthatoló hatodik kozmikus területről, az igazi élet földjéről jön válasz, mégpedig mindig, minden pillanatban. Meghallják a hívásunkat és reagálnak rá. Ebbe a hetedik kozmikus területbe, elválasztott életterületünkre minden másodpercben fényerőt sugároznak, mert a bennünk lévő szellemmag által felhívjuk azt. Ezek az életerők az építőelemei az új életterületnek, és ezeket szánták arra, hogy felépítsék velük az eredeti, isteni embert. Ha nem erre a célra használják őket, akkor is megmaradnak, és nem veszítenek az erejükből. Az erő érintetlen marad akkor is, ha a Földön, a Föld felett vagy a Föld alatt alkalmazzák - hangzik az egyik szertartásunkban. De mi történik, ha az emberek fényerőket hívnak fel, de nem az egyetlen, nekik megfelelő módon alkalmazzák őket? Ekkor a légkörben felhők, alakulatok jönnek létre, a „jó és a rossz” dialektikus erőinek és a fényerőnek a keveréke. Ezeket a gigantikus felhőalakzatokat, melyeknek ereje és tudata folyamatosan növekszik, az ókorban „eonoknak” nevezték. Ezek a légkörből fényerőket vonzanak magukhoz és felveszik őket. Ha az ember valóban az életmegújítás útján van, felhívja és vonzza a fényerőket, akkor azok elkezdenek áramolni a lényében. Erre az eonok közvetlenül reagálnak, és mintegy erős mágnesként elvonják tőle a fényerőket. Az eonok tehát mágneses vonzerejükkel minden ember fényerejét elrabolják, ahogyan ezt a Pistis Sophia evangéliuma leírja!

Láthatjuk tehát az előttünk álló három akadályt. A tudatunk nem valódi, a testünk nem valódi élő test, és a légkör nem egy élő atmoszféra, hanem egy energiaörvény, amely elrabolja tőlünk a fényerőt. Ezért kell az evangéliumi feltámadási folyamat kozmikus folytatását átélni. Mert nem csak a bennünk lévő ellenerőt kell legyőznünk, hanem a kozmoszban lévőket is. Jézus ezt így fejezte ki: Jobb néktek, hogy én elmenjek (János 16,7). Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek (János 14,2).

Ezt a folyamatot Jan van Rijckenborg fejti ki a Pistis Sophia gnosztikus misztériumai című könyvében. A Pistis Sophia egy olyan evangélium, amelyben a Fény közvetlenül hozzánk szól. Az első fejezetben ezt így írja el: Ezért gondolták a tanítványok, hogy ezen a misztériumon [keresztúton] belül semmi más nincsen. Ez azt jelenti, hogy a tanítványok, tehát az emberek, minden tehetségükkel és felismerési képességükkel együtt, nem tudják belátni és megérteni, hogy a bennük kifejlődő folyamatnak ilyen elképzelhetetlen folytatása van.

Ezért gondolták a tanítványok, hogy ezen a misztériumon belül semmi más nincsen. Ekkor azonban egy nagyon erős fény ragyogja be őket. Kinyilatkoztatja nekik, hogy a keresztút misztériumát az követi, amit ők a bőségnek és beteljesedésnek neveznek.

A Hold tizenötödik napján, Tübi havában - így folytatódik a Pistis Sophia - telihold idején, amikor a Nap rátért pályájára - vagyis abban a pillanatban, amikor a különböző előkészületi folyamatok eléggé előre haladtak bennünk - hatalmas világosságerő jött elő mögüle, olyan rendkívüli ragyogással, hogy mérhetetlen volt a világosság, amely ehhez az erőhöz kapcsolódott. Mert a világosságok világosságából eredt, és azon misztériumok közül az utolsóból […] Ez a világosságerő leszállt Jézusra, és teljesen körülvette.

Egyszer így áll majd előttünk Iskolánk lénye, a világért és emberért folytatott megmentő mű, mint világosság, amely olyan rendkívül erős fényben ragyog, hogy az általunk kifejezhetetlen. Ragyogása elvakítja a szemünket.

Csak világosságot láttak, mely sok fénysugarat bocsátott ki magából. […] Az egyik végtelenül pompásabb volt, mint a másik, a földtől az égig érő hatalmas, felmérhetetlen csillogásban. Ez a „tizenharmadik eon” világossága, az egyetemes Szerzet misztériuma. Egy szellemi iskolában csupán egyetlen dologról van szó: a fényerőről, amely közös törekvésünk által válik szabaddá, és a világosságról, amelyet a tizenharmadik eon világosságteréből küldenek le hozzánk, a tanulócsoporthoz. Így van tehát egy mérhetetlen tisztulási és újjáteremtési folyamat. Ez a végtelen kozmosz legtávolabbi zugáig is elér. Ebben gyökerezik a Szellemi Iskola, ebbe merül bele.

Minden az emberben kezdődik el, az önismerettel, a „minden egy” felismerésével. Belőle keletkezik az önátadás. Ennek a folyamatnak emberi, kozmikus és makrokozmikus nézetei vannak. A folyamat nem az én harca az énnel szemben, nem fáradságos, előre elvesztett küzdelem, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy az embert szellem, lélek és test szerint intelligensen visszavezetik eredeti, isteni szellemelvéhez. A luciferi teremtés megszűnik, és beleolvad az egyetlen, mindent körülölelő világosságba.

Pentagram 2010/5


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,