Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/5/ Mikhail Naimy: Szeretettel eltöltve

Pentagram > 2010-es évfolyam


Könyvismertető: Mirdad könyve


A kultúra megfinomította az emberi természetet, ami azonban hiányzik számára, az a spirituális növekedés, amely az emberiség végcéljának ideájára irányul. E végső cél hiányában az ember arra kárhoztatja magát, hogy önmagát megsemmisítse. Ez a hitvallás jelenik meg Mikhail Naimy egész munkásságában. A Mirdad könyve is a győzelem utáni vágyról tanúskodik, egy olyan vágyakozásról, amelyet a szeretet tölt el.



Mikhail Naimy 1889-ben született Libanonban. Nazarethben orosz nevelésben részesült, majd 1906-tól irodalmat tanult Ukrajnában, 1911-től 1916-ig pedig Washingtonban. Ott barátjával, Khalil Gibrannal, többek között A Próféta szerzőjével, megalapította a „Pen Society”-t az amerikai arab szerzők klubját. Naimy sok könyvet és esszét alkotott az arab irodalomról, amelyek még mindig alapműveknek számítanak. Amikor barátja, Khalil 1931-ben meghalt, visszatért Libanonba.

Mikhail Naimy hitvallása szerint a kultúra megfinomította az emberi természetet, ami azonban hiányzik számára, az a spirituális növekedés, amely az emberiség végcéljának ideájára irányul. E végső cél hiányában az ember arra kárhoztatja magát, hogy önmagát megsemmisítse.

Ezt a szellemi üzenetet megtalálhatjuk minden művében, kiváltképp a Mirdad könyvében, amely 1948-ban jelent meg Bejrútban, 1954-ben Mumbaiban (akkoriban még Bombay), Indiában, utána pedig még sok más nyelven Európában és azon kívül is.

Világképének esszenciáját a következőképp összegezhetjük: az egész kozmosz és az élet egységet képez és oszthatatlan. Az Egész több mint részeinek az összessége. Ezért nem törhet át a teljes igazsághoz a tudomány által alkalmazott analízis, mivel redukál, korlátoz, ahelyett hogy szintézishez vezetne. Csak az ember belső lénye képes valamennyi dolog, az ember és az egész univerzum belső lényét megérteni. A kozmikus tudatossá válásról van tehát szó, az abszolút élettel való eggyé válásról. Naimy szerint, a belső maghoz áttörni még nem képes „kívülálló” ember és a kozmikus ember között található a „kovaköves meredély”, ahogy a könyv is említi. Ez az emberi keresztút. Itt arról van szó, hogy vagy élünk, és a végén meghalunk, vagy hogy az én tekintetében meghaljunk, és a lélek tekintetében igazán éljünk.

A szerző minden könyvében egyesíti a mulandó valóságot a magas spiritualitással. Sokat írtak róla, mind a nyugati, mind az arab világban. Mikhail Naimy 1988-ban halt meg, 99 évesen.

A Mirdad könyve című mű története egy legendán alapul: az özönvíz után Noé Libanon tejfehér hegyei között vándorolt, és azért aggódott, hogy az emberek nehogy elfelejtsék az özönvizet.

Ezért azt ajánlotta fiának, Sémnek, hogy építsen egy oltárt, melyet egy olyan ház övez, amelyben kilenc ember él, akiknek kérniük kell a Legmagasságosabbat, hogy vezesse őket és embertársaikat. Miért kilenc? A bárkában nyolcan voltak: Noé, felesége és három gyermeke a feleségeikkel. De volt ott egy kilencedik is, aki elbújt, egy társ, egy kormányos.

Noé elrendelte, hogy ha egy bárkalakó meghal, akkor a bárkánál jelentkező első látogatót kell felvenni új testvérnek. Évszázadokon át így működött a bárka. Nagy tekintélynek örvendett a lakosság előtt, és sok adományt kapott, ezért a kolostor nagyon gazdag lett.

Míg el nem érkezett a pillanat, amikor egy önfejű apát, Shamadam, megtörte az ősrégi szabályt, és az egyik testvér halála utáni új jövevényt, Mirdadot, csupán szolgáló inasként akarta befogadni. Mirdad elvállalta a szerepet, és hét évig oktatta társait a bárkában, ami nem tetszett az apátnak. Mirdad különleges befolyásának hatására a szerzetesek végül minden vagyonukat elajándékozták, és elhagyták a kolostort.

Az apát megnémult, megváltásáig azonban a hely foglya maradt, ahogy a jövendölés szólt. Ezen a ponton kezdődik a Mikhail Naimy által elbeszélt történet. Az elbeszélő, aki első személyben szól, megmássza a hegyet, ahol a bárka áll. Mialatt egy barlangban tölti az éjszakát, megfosztják kenyerétől, ruházatától és botjától, majd kikergetik onnan.

Végül elerőtlenedve a kolostor kapujának küszöbéig vergődik el. Az apát azonban megmenti, és ennek a jövevénynek a megérkezésével újra tud beszélni, miután 150 évig várt arra, akinek jönnie kellett: „meztelenül, bot és elemózsia nélkül”. Az apát ennek a fiatalembernek nyújtja át a könyvet.

A Mirdad könyve a 39. lapon kezdődik, „ahogyan azt Naronda, a legfiatalabb testvér feljegyezte”. A mottó így hangzik: „Világítótorony és kikötő mindazok számára, akik a megszabadulásra vágynak. Senki más keze ne illesse!”

37 fejezet írja le, hogyan oktatja Mirdad a testvéreket, és hogyan reagál a vele ellenségesen viselkedő Shamadamra, aki megalázza és becsmérli őt.

Ezekben benne rejlenek a bölcsesség és ismeret gyöngyszemei, páratlan példái annak, hogyan kellene minden helyzetet megélni, valamint filozófiai kijelentések és mély bölcsességek. Minden egyes történet példaszerűen mutatja be Mirdad végtelen, személytelen szeretetét testvérei, de Shamadam iránt is, sőt minden ember, valamit az állatok, a növények és a világ iránt.

Naimy azt írta kiadójának: A „Mirdad könyve” egyértelműen távol tartja magát a vallás, a filozófia, a politika területén megnyilvánuló és az általánosan elfogadott minden szilárd dogmától. Jelentősége abban áll, hogy a lét új szemléletének útjait tárja fel. Fel akarja rázni az embereket érzéketlenségükből és a gyűlölettel, viszállyal és káosszal teli dogmatikus tévelygésükből.”

Naimy ezzel a könyvvel bebizonyítja, hogy a 20. század nagy spirituális gondolkodói közé tartozik.


Miért történnek a dolgok úgy, ahogy történnek

„Az időben nincs feledés. […] Semmi sincs az időben és a térben, ami a véletlen műve lenne. Minden dolgot az Egyetemes Akarat rendez el, ez pedig semmiben sem téved, és semmi sem kerüli el a figyelmét. […] Fogadjátok el az Egyetemes Akaratot! […] Az Egyetemes Akarat minden embernek és minden dolognak azt juttatja vissza, amit azok kívántak, bármi is lett légyen az, sem többet, sem kevesebbet, akár tudatosan, akár tudattalanul kívánták azt. Az emberek azonban nem tudják ezt, és ezért nagyon gyakran meglepődnek azon, ami osztályrészül jut nekik az Egyetemes Akarat mindent magában rejtő zsákjából […] és sikertelenségük miatt a sors szeszélyeit okolják. […] Mert minden lélegzetvételetekben és minden szavatokban, minden vágyatokban és gondolatotokban és tettetekben benne rejtőzik akaratotok. És ami rejtve marad előttetek, az mindig nyilvánvaló az Egyetemes Akarat számára. […] Minden embertől és minden dologtól a szeretetüket kérjétek. Mert csak így lesznek eltávolítva fátylaitok, és csak így születhet meg a belátás szívetekben. Csak így lesz akaratotok beavatva az Egyetemes Akarat csodálatos rejtélyeibe.”

Mirdad könyve, 21. fejezet


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,