Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/6 A látnoknő látomásai

Pentagram > 2010-es évfolyam


A legkülönbözőbb kultúr-korszakokból számtalan mítosz maradt ránk. Ezekben a korábbi emberiség elképzeléseit írták meg a világ keletkezéséről, a természeterők és istenek aktivitásáról, valamint a halál utáni sorsról.



A látnoknő látomásai



Az Eddában összegyűjtött mítoszok leírják a világ fejlődésének misztériumait. Az Eddában az egyetemes igazságot olyan képekben adták tovább, melyek megfeleltek az akkori hallgatók képzelőerejének.

Az Eddáról szóló sorozatunk második részéhez a Völva nevű látnoknő egyik jövendölését vesszük alapul. E kora-germán istendráma témája egy szent világ aláhanyatlása, melynek mitikus képei számunkra már nem érthetők közvetlenül.



A Látnoknő jövendölése
című eposz 57 versszakból áll és az ó-germán költészet csúcspontjának tartják, melyben a ránk maradt tudás bőségét néhány versben foglalták össze. Az Althingben, a szabad népgyűlésben résztvevő arisztokrata közönség számára az ilyen dicsőítő énekek, közel és távol is jól ismertek voltak, melyek egész képsorozatokba szedett szójátékokat tartalmaztak. Manapság mesterkéltnek érezhetjük őket, azonban ezek a nyugat-germán irodalom csúcspontjait alkotják.

A látó, Völva (vagy Vala, illetve Volve) képes volt a múltba vagy a jövőbe tekinteni. Ebben az eposzban a teremtés mély értelmű képét tárja elénk, egy ó-germán északi Genezist és egy teljes világciklus látomását, a világ ősidőkbeli kezdetétől, az istenek tevékenységétől fogva egészen annak a világidők végén bekövetkező hanyatlásáig.



Hallgassatok ide

szent nemzetség,

Heimdall sarjai,

hatalmasok s csekélyek.

Wotan, azt akarod,

hogy adjam hírül,

amit a régi mesékből

ismerek.



Emlékszem

hajdan született óriásokra,

akik felneveltek engem;

…látok kilenc otthont,

kilenc világbirodalmát

mély gyökerű világfának.



Érzékfeletti erőkkel megáldva, Völva, a látó, hallgatóit mintegy lelki elragadtatásban a látható lét fölé repítette.



A Hadúrtól gyűrűt

s nyakéket kaptam:

a jövendölésért

és a varázslásért,

messzire láttam,

láttam az összes világot.




Az emberek, akikhez beszélt, az Althinghez, a szabad népgyülekezethez tartoztak. Egy találkozóhelyen, a Thingstätténél, a családok legöregebbjei, a szabadok és a fegyverhordó férfiak bizonyos időközönként összegyűltek a szabad ég alatt, hogy döntsenek a közösség fontos dolgairól. Ők azoknak az észak-germán törzseknek az utódai voltak, akik kb. Kr.e. 2500 és 1000 között messze északra vándoroltak. Indogermánok voltak, vagyis a szellemi erőkkel visszaélő atlantisziak kései utódai. Ez a népcsoport azelőtt a kikerülhetetlen feladat előtt állt, hogy tudatos énhez jusson.



Az istenek hatása saját lényünkben



A látnoknő a belső úton közeledett a múlthoz. Tudata képes volt szellemi látással az istenek és emberek keletkezéséből kikövetkeztetni, megeleveníteni a múltat, és mindazokkal közölni, akikben az emlékezet már nem élt olyan erősen. Az ősmúlt minden emberben egészen a jelenéig hat, hiszen ő ideiglenes eredménye és része ennek a fejlődésnek. Szellemi eredete mint ősemlékezet rejlik benne. A szellemi őserők ma is tovább hatnak. Az Edda lehetővé teszi számunkra, hogy ébredező tudattal megtapasztaljuk ezt.

Úgymond képesek vagyunk felébreszteni magunkban a látót. Amikor ő a világok fejlődésének titkait hirdette, a hallgatók saját lelkületükben átélték ezeket a képeket. Így ismét összeköttetésbe tudtak kerülni a rejtett történéssel.



Tudok egy kőrist,

neve Yggdraszill,

szép szál fehér fa,

nedvesség fürdeti.

Harmatot hullat

völgy-ölekbe:

örökzölden Urd

forrása felett áll.



Amit a látnoknő kimondott, az az istenség szava. Végtelen hosszú teremtési időszakok fejlődéseit lehetséges így, mintegy az időt lerövidítve, a tudat elé emelni. Így az akkori emberek is fel tudták venni magukba az isteni impulzust és megtapasztalhatták a természetre gyakorolt isteni hatást magukban és maguk körül. Az emberek nem távol és elválasztva látták magukat az istenektől, hanem az istenek sorsát közvetlenül saját sorsukba szőve érzékelték, mintha az istenek tettei saját lényükben zajlanának le.

Annak idején arról volt szó, hogy az áthagyományozott üzenetet belülről tapasztalják. Korunkban azonban olyan lehetőségek nyílnak, hogy új módon érhetjük el ezt a látást. A látó bűvkörébe vonta hallgatóit, és ők az Edda első 14 szakaszában impozáns képet kaptak a világ teremtésének időszakáról, az istenek őstörténetéről és az emberek keletkezéséről.

A 15-től az 50-ig tartó versekben a látó mintegy éleslátással írja le miként tört ki az első háború.



Fivér fivérrel vív,

vért ont s öl,

romlik rokonok

békés barátsága.

Világ vad kora jön,

házasságtörőké,

bárd-kor, kard-kor,

pattanó pajzsoké,

orkánok s ordasok kora,

felőrlődik a föld,

iszony-emberekkel

elvész e világ.




Ez a harc az istenek és emberek számára egyaránt tele van veszélyekkel és kaotikus, végidőszerű viszonyokat szül, melyekben minden a bukás martaléka lesz a „Ragnarök”-ben, a végső csatában. A világ, és vele minden teremtett dolog hatalmas tűzfelhőben és az óceánok hullámaiban fog elpusztulni.

Az 51-57. szakasz egy újonnan alakuló világ látomását tartalmazza. Az istenek és emberek új életet kapnak és megújult, eredeti dicsőségükben fognak egy akkor szűzies földön, békében és harmóniában lakni.



Látja, másodjára

emelkedik föl

tenger teljéből

föld örök zöldje.

Vízesések zuhognak,

fenn sas surrog,

vájt kövű hegyről

halra vadászik.




Az utolsó kép a béke és a harmónia jele. A sas békeidőben csak halakra vadászhat, ugyanis nincsenek többé elesett hősökkel borított csataterek…

Így az Edda minden képének egészen sajátos jelentése van. Sok elképzelést eredeti erejében hagytak ránk - mint az egyetlen, örök igazság lenyomatait és kifejeződéseit. A fejlődő én-személyiség az isteni (fejlesztő) erők hatására egyre erősödött és egyre aktívabb lett. Az istenek és természeti hatalmak - magasabb és alacsonyabb rendű energiák - a régi germánok tudatában alakokká és személyekké váltak. Így tapasztalták meg, miként fejlődtek egyre tovább ők maguk a szellem és a természet kölcsönhatása révén.

Az istenek természeterőkkel folytatott harca hasonlít a képzőművészéhez, aki magát jeleníti meg szobrában. Ma arról van szó, hogy ezt a kölcsönhatást magasabb szintre emeljük. Egy tökéletesebb képmásról, a lélektestről van szó, amelyben a szellem teljesebben képes tükröződni, mellyel lehetővé válik a test, a lélek és a szellem tudatos együttműködése. Ehhez bensőnkben a szellemet, a képzőművészt kell keresnünk, aki az új lelket és az új testet formába önti.



Forrás: Die Edda, feldolgozta Felix Cenzmer, Diederichs Kiadó, Kreuzlingen/München 1981.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,