Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/6 A templom, mint munkahely

Pentagram > 2010-es évfolyam

BENYOMÁSOK A LECTORIUM ROSICRUCIANUM EGYIK TEMPLOMÁBAN



Miért nevezik a modern rózsakeresztesek a templomaikat munkahelyeknek is? Számukra a templom egy olyan helyiség, amelyben a világosság földöntúli rezgéssel koncentráltan van jelen. E világosság intenzív megtapasztalása révén az ember fokozatosan képessé válik arra, hogy tisztán lássa, ki is ő valójában. Mert ez a világosság feltárja a negatívat és a pozitívat egyaránt.



A világosságban felismerjük a belső templom építési tervét, amely a bennünk lakozó lényben felépíthető, összhangban az igével: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma?” (1. Kor. 6,19) A megvalósítás pedig egy olyan új életvitellel lehetséges, amely összhangban van a templom világosságával. A világosság e hatalmas kincsét azonban be kell tudnunk fogadni.



Tanítvány: Mester, hogyan láthatom meg a világosságot?

Mester: Mi sem egyszerűbb ennél, kedves tanítvány Ha az eget akarod látni, akkor fel kell emelned a fejedet és el kell fordulnod az alattad lévő Földtől. Így ha a világosságot akarod meglátni, akkor el kell fordulnod a sötétségtől.

Tanítvány: De miért tűnik ez nekem ennyire fáradságosnak?

Mester: A Föld közelinek tűnik, az ég távolinak. Emiatt tűnnek a dolgok a Földön közelinek az égiek pedig távolinak, és emiatt könnyebb a figyelmedet a földire irányítani.

Tanítvány: Tudom, mester, hogy semmi sem nagyobb a világosságnál. Miért esik hát ilyen nehezemre meglátni azt?

Mester: Tudd, hogy sok olyan béklyó van, amelyek megragadják és lefelé kényszerítik a pillantásodat. Ezek a félelem, a gond, a rettegés, a gőg, a kishitűség, a vágy és az értetlenség. De ezek a béklyók csak gondolataid sötétjében léteznek. A világosságban eltűnnek, mint az árnyék a napsütésben.



Akkor hát miért kell egy szellemi iskolához csatlakoznom? Isten világossága mindenütt jelen van!

Gondoljanak itt a Napra. Fénye a Naprendszer egész térségébe eljut. A fény és ezzel együtt az élet a Földön a Naptól ered. Légkör nélkül a napfény halálos lenne. Gondoljanak csak az ózonlyukakra. A Föld légkörén kívül jelen van ugyan a Nap fénye, de nem látható. A földön kívüli tér feketének tűnik, mint az éjszaka. Csak ha egyenesen a Napba néznek, akkor láthatják vakító fényét.

Egy szellemi iskola erőtere egy kozmoszt képez. Általa lesz látható Vulkánusz, az isteni Nap világossága. Megkülönböztetünk függőlegesen beáramló és vízszintesen terjedő világosságot. A neutrínók szubatomi részecskék, melyek mindenütt megtalálhatók a térben, de nem észleljük őket, mivel semmivel sem foghatók be. A függőlegesen beáramló fény ugyancsak mindenütt jelen van, de nem ebből a világból való. Így semmi evilági sem fejthet ki rá bármiféle befolyást. És mivel érzékszerveink és tudatunk teljesen ebből a világból valók, természetesen nem észleljük e világosságot. Természetünkben is sokféle látható és láthatatlan fény létezik. Az ultraibolya fény számunkra nem látható. A televízió képcsövei ilyen ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, amelyből úgy minden további nélkül nem észlelünk semmit. A fénycsövek falán lévő por azonban az ultraibolya fényt a látható tartományba helyezi. Így ez bizonyos fajta transzmutáció.

Lényünk központi magja, a szívatom képes befogadni a Gnózis beáramló vertikális világosságát. Ez aztán átalakul bennünk vízszintesen terjedő világossággá, sugárbőséggé, amely földi légkörünkben mindenki számára észlelhető.

Catharose de Petri „A megújulás pecsétje” című könyvben idéz néhány sort a János evangélium 15. fejezetéből: „Ti már tiszták vagytok, amiatt a beszéd miatt, melyet szóltam hozzátok”. A gnosztikus szellemi iskola gyújtópontjaiban a tanulóknak a világosságról beszélnek. És mialatt hallgatják a beszédet és érzékszervileg is a Gnózis világosságára irányulnak, megnyitják lelküket annak, ami meg akarja érinteni őket. Így a kapcsolat erősebbé válik, mint korábban bármikor. Az ehhez kapcsolódó nagy tisztulási és gyógyulási folyamat segítségével a tanulók intenzívebben telhetnek el Krisztus kegyelmével.

Mint a téridő lényei, mindent térben és időben mérünk. Ezért tudatunk számára a most és az elérendő cél között beláthatatlan távolság és időbeliség van. A Gnózis örök világossága számára azonban az érintés egy tökéletes kapcsolat és a kapcsolat egy tökéletes tisztulás. Már akkor tiszták, ha a Gnózis megérinti Önöket.

Mindent megkapnak, ha a világosságnak ajándékozzák magukat. Csak dialektikus személyiségük érzékeli az egymásutánt, ami az anyag lassú folyásában az események sorrendjében megnyilvánul. Ezért mondhatta Jézus a gyilkosnak: „Bizony, mondom néked, te még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23,43)



Mi a Gnózis?

A Gnózis a nem ebből a világból való ismeret. Nem juthatunk hozzá könyvekből vagy mások elbeszéléseiből. A Gnózis nem olyan tudás, amit valaki egyetemen szerez meg vagy egy élet tapasztalatai által összegyűjt. A Gnózis nem olyan ismeret, amely egy tőlünk független forrásból fakad, amit aztán begyűjtünk és megőrzünk. Senki sem ajándékozhatja Önöknek ezt az ismeretet, és sehol sem vásárolhatják meg.

A Gnózist a „szív észlelésének” is nevezik. Ezen észlelés forrása saját magunkból ered. Nem hosszú vagy mély töprengés után alakul ki, hanem inkább szemlélet által. Nem az emlékezet mélyéből kell megéreznünk, a Gnózis sokkal inkább egyfajta megnyilvánulás. Székhelye a tiszta lélek és forrása maga a Szellem vagy világosság. Szavakkal nem lehet megközelíteni vagy kimondani. Közvetlenül a tudatnak nyilvánul meg.



Ha a Gnózis nem mondható ki, akkor miért beszéltek róla a Nagyok és miért írtak róla könyveket? A szavak, melyeket kimondtak és a könyvek, melyeket írtak róla, kétségtelenül gnosztikusak. De a gnosztikus nem ugyanaz, mint a Gnózis, mint ahogyan az „állatias” szó sem egyenlő az állattal vagy a „levegős” szó sem egyenlő magával a levegővel. Ha valaki egy izzólámpát két rézdróttal egy áramforrásra kapcsol, akkor fény keletkezik. De a rézdrót, amely által a lámpa ég, nem maga az elektromosság, csak vezeti az elektromosságot. Így egy gnosztikus könyv soha sem maga a Gnózis. Azonban összeköthet minket a bennünk lévő Gnózissal. Ennek analógiáját találjuk a zsidó Tórával kapcsolatban: „Ne keverd össze a Gnózis burkát, magával a Gnózissal”.



Amikor Máni a Napról beszél, akkor arra a fényre gondol, amellyel összeköthetjük magunkat templomainkban, Vulkánuszra, a Nap mögötti Napra.

Így olvassuk a Kephalaia-ban:



Sokféle nézete van a Napnak:

Ott van a fény, mellyel a világot

és annak minden teremtményét megvilágítja.

Ott van a szépsége, melyet minden

teremtményre sugárzóan bocsát.



Ott van a békéje.

Mihelyt beragyogja a világot,

az emberek fogadják köszöntését.

És ők továbbadják egymásnak

a béke üdvözletét.



Ott van az élő lélek élete,

amely a Nap segítségével szabadul meg

minden láncától és béklyójától.

Erőt ad az elemeknek,

és a fény egészének

színt és ízt ajándékoz.



Ahogy a Nap fénye sugárzóbb,

mint minden fény a világban,

úgy szépsége is hatalmasabb,

mint minden emberi szépség.



Békéje a világ minden hatalmát legyőzi.



A megváltás, amellyel az élő lelket megszabadítja,

végtelenül többet jelent, mint minden más szabadulás.



Az erő, melyet a léleknek ajándékoz,

erősebb, mint minden más erő.

A Napnak van még egy mélyebb, háromszoros aspektusa,

amely az első és legnagyobb misztériumát illeti:

ez pedig hajójának rakománya.

Ez nem csökken, mint a Hold hajója.

Ezt a bőséget nyilvánítja ki

a Nagyság Atyjának misztériuma,

melyből minden isteni hatalom keletkezett.

Megtámadhatatlanul sohasem csökken.



A templomban a rózsakereszt tanulóját összekötik az igazsággal. Számára az igazság az, amit érzékelünk, amit látunk. A világ is lehet számunkra az igazság. Ha megtanultuk a világot a maga valójában látni, olyannak, amilyen, akkor megismerjük a világ valóságát a maga végességében, apályában és dagályában, fel- és lemenetelében, illúzióival és kilátástalanságával.

Akkor megnyílunk egy magasabb valóság, egy új látásmód számára. A kinyilatkoztatás észlelés, valamit meglátni, ami eddig rejtve volt.

Egy magasabb igazság, egy magasabb valóság megismerése, kinyilatkoztatása nem olyan tudás, melyet könyvből vagy egy kurzuson elsajátíthatunk. Mester sem tanítja. A kinyilatkoztatás, a megnyilatkozás egy magasabb valóság meglátása, de nem a szemekkel, hanem más érzékszervekkel. Az igazságnak ez a fajta látása háromféle módon történik:

1. mint a hatásossá vált szívatomból kiinduló hit,

2. mint a megszentelt főszentélyből kiinduló remény,

3. mint az élet megújult szentélyéből keletkező szeretet



A hit, mint a természetfeletti valóság újrafelismerése, például szavakban, szövegekben vagy ábrákban.

A remény az Atya valóságának meglátása.

A szeretet az élet maga a valóságban, a valóságból és a valóságért.

Atya, Fiú és Szent Szellem.



A hit az Atyából való, aki mindent teremtett. A remény a Fiúból, aki az Atyát érteti meg velünk. A szeretet a Szent Szellemből való, aki maga az egyetlen élet.

Ön nem az, akit Önmagának hisz,

A valóságban Ön a Szellem-ember,

Aki volt, aki van és aki eljövendő,

Mert befogadta a Szellem adományát.



Én fogadtam be a Szellem adományát?



Nem, nem ebben az értelemben fogadta be, de ez az Ön középpontjában él.

Az Ön feladata, hogy többet éljen benne, úgy, ahogy Ő él Önben.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,