Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2010-es évfolyam

2010/6 Távlatok

Pentagram > 2010-es évfolyam

Érzékelésünk hatóköre hatalmas. Fényévnyi messzeségekbe látunk a csillagos égen, halljuk a viharos szél közeledtét, napokkal és hetekkel előbb megérezzük a fenyegető földrengést és érezzük a feszültségi terek okozta borzongást. A villamoson mellettünk utazó ember csendes bánata mégis elkerüli a figyelmünket.



Az érzékelésünket az a természettől velünk született képesség korlátozza, amelyet „tudatnak” nevezünk. Ami tudatunkon kívül esik, az számunkra nem létezik, vagy legfeljebb csupán halvány sejtelmünk van róla. Mivel azonban érzékelésünk hatóköre látszólag oly hatalmas, tudatunkat mégis nagyra tarjuk. S habár ez nem teljesen alaptalan - legalábbis a személyiség fejlődésének határain belül -, tudatunk mégis csupán öntudat marad, amely valójában csak saját kis világában tud tájékozódni: csak abban, ami őt érinti.

Mindannyian falat emeltünk személyes kis múzeumunk köré: ez vagyok én. E kicsiny világ vonatkozásában ugyan elmondható, hogy az emberiség az idők során komoly képességekre tett szert a tudás, a tapasztalat és a belátás terén, a valóságban azonban alig van fogalmunk arról, honnan jöttünk, kik vagyunk és mit keresünk itt. Szinte naponta szembesülünk számunkra érthetetlen, lehetetlen, olykor abszurd helyzetekkel és eseményekkel, amelyeket azután fejcsóválva el kell fogadnunk. Olyan ez, mintha álomban élnénk, s noha a felébredés pillanata mindegyre ott lebeg a levegőben, újra és újra elodázzuk azt.

Ez az álom tart minket azon a területen belül, amelyet „önmagába zártnak” vagy „végtelen gyűrűnek” neveznek azok, akik már vethettek egy pillantást a határon túlra. Ezt a körülzártságot, ezt a behatároltságot szinte földrajzi adottságnak tekinthetjük, ám ez esetben nem „a csillagos ég a határ”, hanem saját tudatunk. Ez pedig valahol mélyen magunk is jól tudjuk. A csodálatos emberi agy már ráébredt, hogy amit a mindentudáshoz vezető határtalan kapunak vélt, az valójában éppen ennek korlátja. Talán éppen ebből a belátásból született meg valaha a „tudat” szó, amelyet a szótár úgy jellemez, mint „önmagunk és környezünk felismerése” - egy definíció, amely nem éppen a széles látókörről tanúskodik.



A témával kapcsolatban azonban újra és újra makacsul felröppen a hír, felmerül a gyanú, hogy talán mégis több van ég és föld között, mint amennyit érzékelésünk gyanítani enged: utalások egy másik bennünk élő valóságra, amelynek látása azonban (még) nem adatott meg nekünk; képek és sugallatok egy olyan területről, ahova értelmünk nem képes elhatolni, képek és sugallatok, amelyek éppen ezért örökké viták tárgyát fogják képezni, mint például az, hogy vajon létezik-e egy felsőbb hatalom s egy hozzá tartozó túlvilág, melyet legendás lények népesítenek be. Megfoghatatlan távlatok ezek érzékelésünk rejtett sarkaiban, ősminták és jelképek értelmen és bizonyítékokon túl, melyek fáradhatatlanul ébren tartják az emlékezést egy másik valóságra. Egyesek igaznak vélik őket, mások hisznek bennük, a többség azonban elzárkózik tőlük, mondván: ezek csupán egyszerű lelkeknek szóló mesék. Még akik biztonsággal nekiindulnának a túlvilágnak s mindannak, ami azt körüllengi, azok sem jutnak távolabb a negyedik dimenziónál. Azonban a valóságnak nem szakad vége a többdimenziós elméleteknél. A valóság egyrétű egység: az ami VAN. Olykor „mindenségnek” nevezik, vagy „igének” - megmutatható forma vagy hely nélküli, mégis mindent átható és mindenütt jelenlévő. Érzékelésünk hatókörén kívül zavartalan az áramlás az anyag és a szellem világa között. E két világ ugyanis sohasem vált el egymástól. A kicsiny világunk köré kigondolt falacska, amely fátyolként rejti szemünk elől a valóságot, csupán optikai csalódás, melyet az anyag fékezhetetlen túláradása táplál. Mindaddig, amíg nem látjuk át ezt a helyzetet, addig örökké kutatni fogunk saját kis királyságunkban valami új után; olyasvalami után, ami valóban értékes, amire elmondhatjuk: „ez az!” Sokáig kitarthatunk keresésünkben, de végül újra és újra odáig jutunk, hogy „ez még éppen nem az”.

Fejlődésünk jelenlegi lépcsőfokán egyébként ez a dolgok megszokott menete, beleértve a hitetlenséget, a kételkedést és a gúnyt. Az egyetemes kozmológia szerint a föld-korszak az öntudat felépítésének csupán a kezdete: az emberiség fejlődésének egy olyan korszaka, amely az embert képessé teszi rá, hogy világunk illúziója mögött felfedezze a fejlődés újabb szakaszát: egy olyan hosszú és fáradságos folyamatot, amely az anyag csábításán keresztül egy új, magasabb létállapothoz, az ember eredeti céljához vezet. Mindez vonatkozik a tudatra is: az anyag mögött jelen van a szellem, régi tudatunk mögött ott bujkál a mindenség-tudat, melyet olykor kozmikus tudatnak is neveznek.

Egyszer azonban betelik tapasztalataink pohara, s a világ többé már nem vonzza tekintetünket: semmi sem az, aminek látszik, semmi sem maradandó, minden jön, s elillan örökös körforgásban. Ez a fordulópont eredményezheti egyrészt a dolgokba való belenyugvást vagy a velük kapcsolatos megkeseredettséget, másrészt azonban elhozhatja a felébredést, figyelmünk irányának eltolódását a régi én ismert tulajdonságaitól - birtoklástól, hírnévtől és hatalomtól - tudatunk határmezsgyéinek csendes jelzései felé, amelyeket oly sokáig túlharsogott a föld hangzavara. Ez az irányváltás egyben az „én”-ről a „mi”-re való elmozdulás, mely során kicsiny énünk fokozatosan elveszíti önmagát a nagy Én-ben, valód lényünk alapjában. Misztikusan kifejezve: öntudat, amely képes szeretetté alakulni.

Ami korábban csupán halvány sejtés volt, ezután élő valóságként emelkedik fel az ember szívéből: ahol úgy tűnik, minden kilátástól megfosztanak, ott új távlatok várnak ránk. Az ősképek kilépnek az időből, és fénnyé olvadnak össze, amelyben régi tudatunk tévképzetei fokozatosan semmivé foszlanak. Leomlanak a falak, elmosódnak a határok és hatalmas távlatban ragyogó reggelbe siklik át a régi és az új tudat.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,