Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2011-es évfolyam

2011/1/ Dialógus

Pentagram > 2011-es évfolyam

Beszélgetés a teremtésről, az emberekről és a lélek nyelvéről



E Pentagram kiadás témája a dialógus, a párbeszéd - Beszélgetés a teremtésről, az emberekről és a lélek nyelvéről. Akit ezek a szavak vagy alapfogalmak megszólítanak, az megérti, hogy a dialógus, amit keresünk, valami más, mint csupán nézőpontok megvitatása és kicserélése.




Képzeljék el, hogy együtt lépünk be egy térbe, melyet a cikkeinkkel nyitottunk meg. Ez a mi terünk. És ezt a mi időnkkel, gondolaterőinkkel, a felismerés és belátás utáni vágyunkkal, valamint esetleg a megváltás vagy megszabadulás utáni sóvárgásunkkal töltjük meg. Ebben a térben minden jelen van, minden lehetséges. Úgymond energiától csillog és villog, amely gyakorlatilag is hatásossá válhat.

Egy normális beszélgetés tönkretenné e tér légkörét és kifejezéstelenné tenné, egy vita pedig harctérré változtatná. Egy dialógus azonban éppen ezeknek ellenkezőjét váltja ki. Általa éppenséggel „gyümölcsöt hoz” a tér - minden résztvevő gazdagodik, több belátásra tesz szert, és összeköttetésben érzi magát a többiekkel. Egy dialógus mindig bizonyos szinten folyik. És - ami még ennél is fontosabb - megszabadít, láthatóvá, érezhetővé és konkrétabbá tesz mindent, ami e térben jelen van. A görög dialogos szó azt jelenti: „a szó által”, vagyis: ami a szó által válik lehetségessé.

Egy dialógusban az értelmes érvek számítanak, és gyakran azon indoklások nyomdokait követi, melyek adott pillanatban a legnagyobb súllyal esnek latba. Mindazonáltal a dialógusok többnyire nem cél- vagy irány-nélküliek, még az ún. „nyílt dialógusok” sem.

Platón klasszikus dialógusaiban mindig felismerhető, hogy Szókratész képes kérdésekkel irányt adni a párbeszédnek. Eközben nem fölényesen lép fel, hanem kérdéseit tisztelettel, a beszélgetőpartnere igazságából kiindulva teszi fel, ami gyakran egy szilárdan kikristályosodott vélekedésen alapul. A bölcsesség és felismerés belső gazdagsága Szókratészt képessé teszi arra, hogy kérdéseivel irányítsa a beszélgetést. Bár nagyon is jól ismeri beszélgetőpartnerei előítéleteit és gondolatmintáit, belátásait nem dogmatikusan hirdeti. Dialógustársának magának kell magasabb belátást szereznie, és ebben a folyamatban segítő kezet nyújt neki. Platón leírta ezeket a beszélgetéseket. Hogy azok a valóságban is ilyen formában zajlottak-e, azt nem tudhatjuk.

A görög dialógusok mellett, Giordano Bruno itáliai dialógusairól is szólnunk kell. Ezek valóban nem két ember közötti beszélgetések. E dialógusok különlegességeihez tartozik még - azon felül, hogy lényeges, és e kor számára igen modern életkérdésekkel foglalkoznak - hogy a beszélgetőpartnerek egyenrangúsága is kibontakozik bennük.

Okfejtéseinek féktelen mentális erejével, humorral és átfogó képzettségével Bruno esélyt ad az új európai gondolkodásnak, hogy egy lépéssel tovább haladjon a Görögöknél, és akár tovább fejlődjön, mint Arisztotelész. Eközben leginkább az egyiptomi bölcsességre támaszkodik, amely Hermész Triszmegisztosz alakjában - szintén dialógus formájában - időszámításunk kezdetén öltött formát. Az a tömör kifejezési mód, ahogyan az idős egyiptomi bölcsességet ismételten ábrázolták, megerősíti, hogy a görög gondolkodás, az egyiptomi bölcsességhez hasonlítva, „mintegy rövidnadrágos kisfiú” áll ott, ahogyan azt Solon már öt évszázaddal ezelőtt megjegyezte.

Hermész értelmes látószöget mutat nekünk. Mint tanítómester a Gnózist közvetíti, amely világosság, erő, tudás és ezért testetlen. A felismerést vagy Gnózist a tanulókkal folytatott beszélgetésben nyilvánítja meg. Olyan felismerés ez, amely egyidejűleg jelent átfogó és mély belátást. Közte és tanulói között kevésbé beszélhetünk a beszélgetőpartnerek egyenlőségéről.

A dialógusokat „vízszintesnek” jelölhetjük, amennyiben az egyenlőség alapján vezetik őket, az inkább hierarchikus felépítésű dialógusokat pedig „függőlegesnek” nevezhetjük. Ez elsősorban akkor érvényes, ha ezzel egy benső dialógusra utalnak, mint ahogyan azt Hermész Pymander könyve sejteti. Pymander a mi lelkületünk, szellemi lényegünk, aki bölcsességből, felismerésből és Gnózisból oktat minket, ha „nyílt párbeszédbe” lépünk vele.

A Pentagram azt kutatja, hogyan kezdhetünk önmagunkban vertikális dialógust, melyet spirituális beszélgetésnek nevezhetnénk.

A „mindennapin” túlmutató gondolatokhoz mind a vertikális, mind a horizontális dialógusok egyaránt fontosak, vagyis mind a bensőben zajló kommunikáció, mind pedig az emberek közötti eszmecsere. Hermész maga mondja, hogy szükségünk van az ellentétekre, hogy növekedjünk, Cusanus (Nikolaus von Kues, 1401-1464) pedig már a kora európai kultúrában az ellentétek egységéről beszélt.

Aztán a párbeszédekből kereszt képződik, melynek középpontja olyan, mint egy ablak, amely a nagy valóságra nyílik, egy „párbeszédablak” a szellemi dimenzióra.

Így készítjük elő mi, az olvasók, az értelmet vagy a bensőt mint teret az élő dialógusra, mintegy kereszteződésként… És bölcsesség által tudatosítjuk minden ellentét végső egységét önmagunkban. Akkor a párbeszéd „kerek”, a beszélgetés pedig épületes és kiegyenlített. Ekkor vagyunk a „Dialógusban”.



A Pentagram eme kiadása néhány építőkövet kínál, melyek segíthetnek a tudatossá válásban. Ezek a dialógus-részletek függőlegesek és vízszintesek, Szókratésztől Böhme-ig, Platóntól Bruno-ig, de találhatók benne modern dialógusok is. Sokféleképpen mutatják be az egyetemes bölcsességet, melyhez a keleti írások is hozzátartoznak, mint a Mahabharata (melynek egy része a Bhagavad Gita), a Védák, a Taoizmus irodalma és sok más is.

Az egész irodalomban újra és újra bebizonyosodik a következő: Érjenek el a lelkek fejlődésükben a függetlenség bármely fokára, mindig szükségük van egy embertársra, akivel beszélgetést folytathatnak, és akivel gondolatokat cserélhetnek.

Jan van Rijckenborgh azt magyarázza könyveiben, hogy az „értelmes” az értelmi nézetre vonatkozik, az „erkölcsös” pedig egy vele összhangban álló életgyakorlat megértését és tapasztalatát mutatja be. „Aki ért, az szabad”, tanította Spinoza.

A Gnózis ereje vagy „a szív felismerése” csak akkor hathat, ha áthatolunk annak a belátásához, hogy pusztán a személyiségünkből kiindulva „semmit sem tudhatunk, és semmire sem vagyunk képesek”. A látszólagos ellentétekből tanuljuk meg, hogy az ellentétek jellege tudatunk növekedése számára fontos, és kedvezően hat a mindennapi magatartásunkra a világban. Az ellentétek egységét csak akkor érhetjük el, ha felfedezzük, hogy belső fejlődésünk számára szükségünk van az ellentétekre - és ezzel a párbeszédre.

Hogy ez a folyamat miként alakul a hermészi Gnózist tanulmányozó emberben, ez képezi ennek a Pentagram-kiadványnak a témáját. Ezzel egyben az úton - melyet „Rózsakeresztútnak” nevezünk - tapasztalható élő fejlődést tesszük érthetőbbé.

Azt a mélyreható és szellemi módot bemutatva, ahogyan a hermetikusok, Hermész eszmekincsének hirdetői, az Istenség létezésének mélyére hatolnak, következzen most - Jan van Rijckenborgh bevezetésével - Hermész és Aszklépiosz általános párbeszéde.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,