Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2011-es évfolyam

2011/1/ Általános párbeszéd Hermész és Aszklépiosz között

Pentagram > 2011-es évfolyam

A mindenség mozgatottságának lényege és hatása



Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri



Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának alapítói leírták a lélek megszabadulásához vezető utat. Ezt többek között az egyetemes tanokból származó szövegek alapján tették, melyeket megmagyaráztak a Szellemi Iskola tanulóinak és az érdeklődőknek, emellett pedig példamutató életükkel jártak előttük.



Aszklépiosz, vagy Aesculapius az ókorban a gyógyítás istene volt. Tágabb értelemben Aszklépiosszal a segítőt, a gyógyítót is jelölik. Hermész tehát a Corpus Hermeticum hatodik könyvében (a Hermész és Aszklépiosz közötti általános párbeszédben) olyan tanítványt oktat, aki - a neve alapján - tudja, hogy a Gnózis szolgálatának ösvényére hivatott. E tanítványnak együtt kell működnie a beteg emberiség gyógyításában: az elesettek feltámogatásában, és a széttört újraegyesítésében. Aszklépiosz ebben az összefüggésben mély beavatást nyer a mozgás lényegébe, a mindenség mozgatottságának az okába és hatásába.




A hermészi filozófia bizonyítási eljárása során mindig is egy nagyon elemi alapból indul ki, és a legmagasabb elvonthoz emelkedik fel. Aki ezt a kulcsot használja, és sosem tér el ettől a módszertől, az lépésről lépésre tovább gondolkodhat, hogy végül megértse, amit meg kell érteni.

Sokak szokása, hogy a gondolkodásuk folyamatát az elvonttal, az ismeretlennel kezdik, és azután próbálnak meg leereszkedni a konkréthoz. Egy ilyen gondolkodási módszer soha sem lehet kielégítő. Spekulációkat és misztifikációkat kelt.

Így például a misztikus ember gyakran mondja, hogy ezt, vagy azt meg kell, vagy nem kell megtenni. A „miért” legtöbbször bizonytalan marad, és ezért gyakran képezi a tagadás, vagy egy tekintélyelvű igenlés okát.

Azt állítják például, hogy a „Biblia Isten igéje, és jottányit sem lehet elvenni belőle”. Ám, hogy miért éppen a Biblia lenne Isten igéje, azt senki sem tudja. Ennek az a következménye, hogy az egyik tekintély igenli, amit a másik tagad, míg egy harmadik e tekintetben teljesen közömbös marad. Ezzel a gondolkodási módszerrel semmilyen módon nem szolgáljuk az igazságot. Meghatározatlanság, hazugságok és heves vita lépnek a helyére.

A hermészi gondolkodás módszere az egyetlen biztos és helyes, mert a felismerhetőből, a konkrétból kiindulva mutatja meg az absztrakthoz vezető biztos utat. Ezért alkalmazza az ősgnózis is állandóan ezt a módszert. Minden vágyódó és megszabadulást kereső ember befogadja, mert a legtisztább eredményekkel ajándékoz meg. A gondolkodásmódról is felismerhetik tehát, hogy valaki tényleg igazságkereső-e vagy sem. Ebben többek között Spinoza szolgálhat példaképül. Ő szintén a hermészi gondolkodás módszerét alkalmazta.

Ha összefoglaljuk a hatodik hermészi könyvhöz nyújtott bevezetőnket, akkor megállapítjuk, hogy ebben újfent bizonyítást nyer az erő egyetlen, mindent átfogó, mindent átható forrása, amely magában foglal minden kozmikus területet. Hermész Triszmegisztosz hatodik könyvének az a célja, hogy mélyen meggyőzzön minket erről. Nem arról van szó, hogy Isten lényének és az isteni erő tevékenységének mélyértelmű filozófiai magyarázatával szolgáljon, hanem az Aszklépiosz nevű tanulónak, aki tudatába jutott annak, hogy milyen magasztos feladatra hívta el őt Isten, és aki teljes odaadással akarja járni az ösvényt, neki magyarázzák el, hogy össze kell kötnie magát ezzel az erőforrással. Az embernek a Földön tudattalan természetlényként fennálló jelentéktelen léte a leglogikátlanabb dolog, ami csak a mindenség-megnyilvánulásban létezik. Aki azonban útján mégis össze van kapcsolva az erőforrás sugárzásaival, az megszenteltetik, azaz meg lesz gyógyítva. Gyógyulása kegyelmi csodája révén pedig ő maga válik gyógyítóvá, érett Aszklépiosszá a Gnózis szolgálatában!

Az általános párbeszéd mindenekelőtt belátásunkhoz, befelé irányuló gondolkodásunkhoz fordul. Nem csupán meghallgatást kíván, hanem azt is, hogy együtt gondolkodjunk vele, hogy leszálljunk vele saját lényünkbe, egészen odáig, ahol az ember életrendeltetése fennkölt nyugalomban és csendben hallható és érthető.

(Az egyiptomi ős-gnózis, 2. rész XIV. fejezet)



Általános párbeszéd Hermész és Aszklépiosz között



Hermész: Aszklépiosz, nem úgy van-e, hogy ami mozog, az valamiben és valami által mozog?

Aszklépiosz: De igen!



Hermész: És nem szükségszerű-e, hogy amiben valamit mozgatnak, az nagyobb a mozgatottnál?

Aszklépiosz: Kétségtelenül.



Hermész: Ezen kívül ami a mozgást kelti, az erősebb a mozgatottnál!

Aszklépiosz: Kézenfekvő.



Hermész: És annak a jellege, amiben a mozgás végbemegy, nem szükségszerűen ellenkező-e a mozgatottnak a jellegével?

Aszklépiosz: Természetesen.



Hermész: Jó! Ez a világegyetem nagyobb-e minden más testnél?

Aszklépiosz: Igen ez biztos.



Hermész: És nincsen-e teljesen tele? Tele minden más nagy testtel, jobban mondva minden létező testtel?

Aszklépiosz: Így van.



Hermész: A világegyetem ezek szerint egy test.

Aszklépiosz: Ez bizonyos.



Hermész: Mégis olyan test, amelyet mozgatnak?

Aszklépiosz: Igen.



Hermész: Mily nagynak és milyen jellegűnek kell akkor a térnek lennie, amelyben a világegyetemet mozgatják! Nem kellene-e sokkal nagyobbnak lennie a világegyetemnél, hogy ezt az örökké tartó mozgást lehetővé tegye, anélkül, hogy a világegyetem és a mindenség beszorulna és megállna?

Aszklépiosz: A térnek ezek szerint rendkívül nagynak kell lennie, Triszmegisztosz!



Hermész: És minő lehet a jellege? Ellenkező, ugye Aszklépiosz? Nos, a test jellegével ellenkező jelleg a testetlen.

Aszklépiosz: Kétségtelenül.



Hermész: A tér ezek szerint testetlen!

De a testetlen vagy isteni jellegű, vagy pedig Isten! (Istenin nem a teremtettet értem, hanem a teremtetlent.) Ha a testetlen jellege isteni, akkor az alkotás maglényének, központi lényének fajtájából való, ha pedig Isten, akkor egy a központi lénnyel. Egyébként a gondolkodással ezt a következőképpen kell felfogni:



Számunkra a legmagasságosabb, amire a gondolat egyáltalán irányulhat, Isten. A mi számunkra - de Isten számára nem! Mert a szemlélet tárgyát a gondolkodó a belátás világossága révén éri el. Ezek szerint Isten maga nem szemlélet tárgya, mert mivel ő nem különbözik a szemlélet lényegétől, saját magát szemléli, magát látja. Számunkra azonban Isten nagyon is különböző, tehát a gondolkodásunk tárgya.



Amikor így gondolkodásunkban az egyetemes teret szemléljük, ezt nem térnek, hanem Istennek gondoljuk, s ahogyan gondolkodásunkban a tér Istennek mutatkozik, nem tér már a szó közönséges értelmében, hanem Isten hatóereje, mely mindent átfog.



Minden, ami mozog, nem olyasmiben mozog, amit szintén mozgatnak, hanem olyasmiben, ami maga mozdulatlan, és maga a mozgatóerő szintén mozdulatlan, mert nem részesülhet a mozgásban, amit maga kelt.



Aszklépiosz: De Triszmegisztosz, hogyan mozgatják a dolgokat itt a Földön együtt azokkal, amelyek az ő mozgásait okozzák? Hiszen azt mondtad, hogy a vétkes szférákat együtt mozgatja a bűntelenek szférája.



Hermész: Ennél, Aszklépiosz, szó sincs közös mozgásról, hanem ez ellenkező mozgás! Mert ezeket a szférákat nem ugyanabban, hanem ellenkező irányban mozgatják. Ez az ellentétesség a mozgást a szilárd egyensúly pontjával látja el, mert az ellentétes mozgások eredménye ebben a pontban mozdulatlanság formájában nyilvánul meg.



Mivel a vétkes szférákat a bűntelen szférával ellentétes irányban mozgatják, ebben az ellenmozgásban a nyugalomban lévő egyensúlypont az ellenálló szféra körül mozgatja őket.



Látod a Nagy és a Kis Göncölszekér csillagképeit, melyek nem nyugszanak le és nem kelnek fel, és mindig ugyanazon pont körül keringnek. Mit gondolsz mozgatják őket, vagy állnak?



Aszklépiosz: Mozgatják őket, Triszmegisztosz.



Hermész: És milyen a mozgásuk, Aszklépiosz?

Aszklépiosz: Állandóan ugyanazon középpont körül keringnek.



Hermész: Úgy van. A keringés tehát nem más, mint mozgás ugyanazon középpont körül, s ezen teljesen a középpont mozdulatlansága uralkodik. Mert a körforgás elejét veszi az eltérésnek, s miként elejét veszi az eltérésnek, a keringés állandóan megmarad. Így az egyensúlypontban az ellenmozgás is áll, mert az ellenálló mozgás által állandó lesz.



Mondok neked egy közönséges szemléletes példát, melynek helyességét megállapíthatod. Figyelj meg egy halandó lényt, például az embert, amikor úszik. Mialatt a víz továbbáramlik, a kezek és a lábak ellenállása, ellenereje az ember számára biztos helyzetet teremt, úgy hogy a víz nem húzza le.



Aszklépiosz: Ez a példa nagyon világos, Triszmegisztosz.



Hermész: Így tehát minden mozgás olyasvalamiben és által keletkezik, ami maga mozdulatlan. A mindenség és minden testi élőlény mozgását tehát nem a testen kívül lévő okok keltik, hanem a testen belül lévő okok, melyek belülről kifelé hatnak egy tudatos, értelmes erő által, legyen ez a lélek, vagy a szellem, vagy más testetlen lény. Mert egy anyagtest nem képes lelkes testet mozgatni, sőt semmilyen testet, lelketlent sem.



Aszklépiosz: Hogyan érted ezt Triszmegisztosz? A fa, a kövek, és más lélek nélküli dolgok nem olyan testek-e melyek mozgást keltenek?



Hermész: Nem, semmiképpen sem, Aszklépiosz. Mert nem maga a test okozza a lelketlennek a mozgását, hanem az, ami a testben van, az mozgatja mindkét testet, a mozgót és a mozgatottat is. Ezért nem mozgathatja a lelketlen a lelketlent. Látod tehát, hogy milyen terhet visel a lélek, ha egyedül két testet kell hordoznia! Világos tehát, hogy ami mozog az valamiben és valami által mozog.



Aszklépiosz: A mozgásnak üres térben kell létrejönnie, Triszmegisztosz?



Hermész: Jól hallgass ide, Aszklépiosz! Semmi sem üres, ami valóban létezik. A valóban létezőnek egyetlen része sem üres, ahogyan a „lenni” szó, amely létezést jelent, ezt már kifejezi. Ami van ugyanis, annak nem lenne valósága, az nem lenne, ha nem lenne tele valósággal. Ami valóban van, ami valóban létezik, az tehát soha sem lehet üres.



Aszklépiosz: Nincsenek tehát üres dolgok, Triszmegisztosz? Például egy korsó, egy edény, egy kád, vagy más ilyen dolog.



Hermész: Hagyd abba, Aszklépiosz, hogyan is tévedhetsz ekkorát! Hogyan is mondhatod az abszolút telit üresnek?



Aszklépiosz: Hogy érted ezt, Triszmegisztosz?



Hermész: A levegő nem test? Nem itat-e át ez a test minden létezőt? És nem tölt-e meg mindent, amit áthat? Nem áll-e minden test a négy elemből? Mindazok a dolgok, amiket megnevezel, tele vannak tehát levegővel, s ha levegővel vannak tele, akkor az elemek négy testével is tele vannak. Ez tehát ellentétben áll a te szavaiddal. Amit te telinek mondasz, abból minden levegő kiürült, mert a levegő helyét más testek foglalták el, s nincs hely bennük, ahová levegőt lehetne beereszteni. Amit pedig üresnek mondasz, azt nem üresnek, hanem színig teltnek kell neveznünk, mert valójában tele van levegővel és lélegzettel.



Aszklépiosz: Ez ellen nem lehet ellenvetést tenni, Triszmegisztosz.

De akkor mi a tér, amelyben a mindenséget mozgatják?

Hermész: Testetlen, Aszklépiosz.

Aszklépiosz: És akkor mi a testetlen?



Hermész: Szellem, teljesen önmagában nyugszik, minden testiségtől mentes, tévedésmentes, szenvedésmentes, érinthetetlen, önmagában mozdíthatatlan, mindent átfogó, mindent mentő, megszabadító, gyógyító: az, amiből a jó, az igazság, a szellem őstípusa és a lélek őstípusa mintegy sugarakként mennek ki.



Aszklépiosz: Akkor mi tehát az Isten?



Hermész: Ő egyik sem ezek közül, hanem mindezek létének és minden létezőnek, valamint különösen minden teremtménynek az oka. Mert ő egyáltalán nem hagyott helyet a nemlétnek. Ami létezik, az mind abból keletkezik, ami van, nem pedig olyasmiből, ami nincs: mert a nemlétnek hiányzik a létrejövés képessége, míg másrészt a létező sohasem szűnik meg létezni.



Aszklépiosz: Mit mondasz tehát, mi az Isten?



Hermész: Isten nem az értelem, de az értelem létalapja. Nem a lélegzet, hanem a lélegzet létezésének alapja. Nem a világosság, hanem a világosság létalapja. Ezért kell Istent a Jó és az Atya névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg. Mert azok közül, akiket istennek neveznek, és az emberek és a démonok közül egyik sem lehet semmilyen tekintetben sem jó, csak egyedül Isten. Csakis ő jó, senki más. Senki más nem tudja felfogni a jó lényegét. Mert mások testek és lelkek, s náluk hiányzik egy olyan hely, ahol a jó lakozhatna. Mert a jó magában foglalja minden teremtmény lényegét, a testiekét is meg a testetlenekét is, mind az észlelhetőkét, mind pedig azokét, akik az elvont gondolatok világához tartoznak. Ez a jó, ez Isten. Semmi és senki mást ne nevezz tehát jónak, mert az istentelen. És Istent soha se mondd másnak, mint jónak, mert az is istentelen lenne.



Mindenki használja ugyan a „jó” szót, de nem mindenki ismeri az értelmét. Ezért nem értik Istent sem, és tudatlanságukban isteneket és egyes embereket neveznek jónak, holott ezek soha sem lehetnek és nem is lesznek jók. Mert a jó az Isten tökéletes megváltozhatatlansága, és őtőle elválaszthatatlan, mivel Isten maga.



Minden más isteneknek - mint halhatatlanoknak - az „Isten” név megtiszteltetés. Isten azonban a Jó, nem megtiszteltetésként, hanem a lényéből eredően. Istennek és a jónak a lénye egy, együtt képezik minden nemzetség eredetét. Az a jó, aki mindent ad és semmit sem vesz. Bizony! Isten mindent ad, és semmit sem vesz! Ezért Isten a Jó, és a Jó az Isten.



Isten másik neve Atya, mert mindennek a teremtője. Mivel az atyát a teremtés jellemzi.



Emiatt a helyesen irányuló tudatú ember életében a Fiú megszülettetése a legnagyobb komolyság és szorgalom, valamint a szoros Istenhez-fűződés dolga, míg a legnagyobb szerencsétlenség és vétek, ha valaki e gyermekség nélkül hal meg, és a halál után a démonok ítélik el.



Az a büntetés, hogy ennek a gyermektelennek a lelkét egy olyan test felvételére ítélik, amely sem nem férfi, sem nem nő. Ez olyan ítélet, mely a Napból jő. Együtt örülj, Aszklépiosz, ha senki sincsen gyermekség nélkül, de vedd körül szánalommal azt, aki a szerencsétlenségben áll, mert tudod, hogy arra milyen büntetés vár.



Amiket mondtam neked, Aszklépiosz, szolgáljon mindaz fajtája és terjedelme szerint a mindenség lényével kapcsolatos dolgok bevezetőjeként.



(Az egyiptomi Ős-gnózis 2.rész XIII. fejezet)

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,