Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2011-es évfolyam

2011/1/ Monológ

Pentagram > 2011-es évfolyam



„Ismerd fel a Világosságot, és köss vele barátságot.”


Corpus Hermeticum, Pymander

„Megbeszélésre megyek!”

„Megpályáztál valamit?”

„Hát nem a szó szoros értelmében, de mégis megbeszélésem van.”

„De miről van szó? Komoly, nehéz témákról? Istenről talán? Vagy egyszerű dolgokról?”

„Mindkettőről. Az emberi életről van szó, és vannak akik ezt nehéznek találják, mások számára viszont könnyű.”

„Miért akarsz erről beszélni?”

„Meg akarom tudni, hogy lehetséges-e sok ember életét megkönnyíteni, lehetővé tenni a megváltást. Elérni azt, hogy a „terhektől” megszabaduljanak.”

„Tehát megpályázod a megszabadulást?”

„Igen.”

„A magad számára? Szerintem ez meglehetősen önző dolog!”

„Igen is, meg nem is. Mert képzeld csak el, hogy az ember csak akkor lenne képes másokat a „terheiktől” megszabadítani, ha először önmagát már kellőképpen felszabadította. Pontosan úgy, mint amikor a jobb környezet elérése érdekében a munkát önmagunknál kell elkezdenünk. Akkor mégiscsak ez az egyetlen megoldás?”

„Hát szerintem ez arcátlanság. Ki vagy te, hogy eldöntheted, hogy saját magadat megszabadíthatod, és hogy mások az élet terhei alatt görnyednek, és őket is meg kell szabadítani?”

„Ez mégiscsak így van egy kicsit. Tulajdonképpen én nem is vagyok képes arra, hogy megszabadítsam magam, hanem egy mesteri, az első pillantásra meglehetősen különleges erőnek kell ezt bennem végrehajtania. Még nem tudom pontosan hogyan, de éppen ezért akarok erről beszélgetni.”

„Oké, ez lehet, hogy így van. De mire alapozod ezt a feltevésedet?”

„Miféle feltevést?”

„Hogy egy benned lévő mesternek, akit még csak nem is láthatsz, kell a művet bevégeznie.”

„Kelet és nyugat bölcsességeire, „egyetemes” ismeretekre, mint amelyek például a nyugati keresztény hagyományból ismeretesek, amikor azt mondják: „Az én igám gyengéd és az én terhem könnyű!” Számomra ez azt jelenti, hogy a belső mester megkönnyíti ennek az életnek a terheit, még ha keresztútnak nevezik is ezt a folyamatot.”

„Tehát tekintélyekbe vetett hitre támaszkodsz, hiszen ezt nem saját magad tapasztaltad meg. Különben sem válaszoltad még meg azt a kérdésemet, hogy miért kell mindenképpen az összes többi embernek megszabadulnia, és különösen, hogy ki által, általad?”

„Megéri a fáradságot, hogy a mélyére hatoljunk mindannak, amit mondasz, és ezt nagyon szívesen meg is tenném veled, leginkább a „beszélgetésem” után. Megállapodunk?”

„Igen, én is azt hiszem, hogy ez megéri a fáradságot, mert - őszintén szólva - ez a téma engem is foglalkoztat. Nem csak érdekesnek, hanem ugyanakkor szükségszerűnek is találom, hogy az emberek a világban megtanulják, hogy felhagyjanak mindazzal, ami az életet nehézzé teszi.”

„Sikeres pályázati beszélgetést kívánok.”

„Köszönöm.”



A párbeszéd olyan emberek számára lényeges, akik hisznek beszélgető-partnerük értelmében és egyenértékűségében, akik hisznek abban, hogy a lelkek, amik vagyunk és amikké leszünk, találkozhatnak egymással egy mentális szintű, egymás megértéséhez vezető gondolatcsere folyamán, amely az emberlét különleges helyzetének új és jobb felismeréséhez vezet.

Ez a felismerés egy sor egyre magasztosabb belátásból keletkezhet, melyek élő kapcsolatban állnak egymással, és tudatunk számára megjelentetik magukat. Olyan különleges dolog, ha párbeszéd szövődik, amikor egyenértékűség és értelem alapján gondolatcsere bontakozik ki?

Igen, ez valóban különleges, mert az ilyen egyenértékűségnek és értelemnek természettől fogva nincs helye a világ színpadán. Hatalom, intézmények, érdekeltségek, nyereség, hírnév és küzdelem, ezek a világi viszonyok gondoskodnak arról, hogy „nyílt párbeszéd” kialakulása ritkaságszámba megy. Ami pedig nyílt párbeszédnek indul, gyakran félresiklik, és pillanatokon belül összeszólalkozássá, az egyéni jogokért vívott verbális harccá alakul, vagy olyan vitává fajul, melyet az egyik félnek meg kell nyernie. A holland humorista (André van Duijn) ezt a fajta szóváltást egy alkalommal így definiálta: „Amilyen közel csak lehet, egymás mellett elbeszélni”. Véleménye szerint ez jellemzi a modern verbális kommunikációt. Tehát valóban kuriózumnak számít, ha emberek nyílt és egyenértékűségen alapuló gondolatcserét folytatnak egymással. Ami különleges, az az emberiesség és az értelem. Miért folytat valaki egy olyan nyílt beszélgetést, ahol nem nyereségre törekszik, és nem a saját érdekeit akarja megvalósítani? A szellemi növekedés érdekében?

Tudjuk, hogy a hermészi szempontból értelmezett emberiesség, ahogyan azt e Pentagram kiadás középpontjába állítottunk, szinte csodának számít.

„Hatalmas csoda az ember” - olvashatjuk az egyiptomi Ős-gnózis bölcsességében. Már maga a testünk is lenyűgöző, mert magában rejti annak a lehetőségét, hogy az elnyert belátásokat tettekre váltsuk át.



Az örök egy titok



Azonban az, hogy az ember egy ilyen csoda, a gnosztikus-hermészi szövegkörnyezetben mindenekelőtt az ember régebbi fogalmára vonatkozik - arra, amit szanszkrit szóval élve „manasz”-nak nevezünk, ami „gondolkodót” jelent, de az „Isten fia” kifejezéssel is lefordíthatjuk.

A görög kultúrában „az ember” erősen összekapcsolódik az autonóm gondolkodással. Erről már írtunk Szókratésszal és Platónnal kapcsolatban. Egy nyílt párbeszéd folyamán mindenekelőtt józan emberek gondolatcseréjéről van szó. A „hermetikus” kifejezés pedig ebben az összefüggésben nem „zárt rendszert” jelent, hanem egy örök, halhatatlan elemet jelöl, mely - még ha szunnyadó állapotban is - de jelen van az emberben. És ez az elem, amely rövidebb vagy hosszabb ideig tartó lelkesültségtől fellobban, a józan gondolatok táplálékát ajándékozza nekünk.

„Gondolataim legmélyén egy isten vagyok”. Ez a gyakran idézett kijelentés a 19. században élt holland író, Willem Kloos tollából származik. A felvilágosodás korának filozófusai, Descartes és Spinoza pedig egy valóban emberi létből, kizárólag a gondolkodási képesség és az értelem alapján indulnak ki. Erre utal Descartes jól ismert „Gondolkodom, tehát vagyok” megállapítása is. Képesek-e arra, hogy az Önökben lévő Örökre és Halhatatlanra vonatkozó érzéseiket, vagy biztos feltevésüket másoknak átadják? Beszélgetéseik folyamán szavakba tudják-e önteni az ezzel kapcsolatos gondolataikat? Valóban ez a kérdés, mert a tudat ettől nagyon individuálisnak tűnik. Önmagunk kifejezése külön művészet: a beszéd- és szóképek végtelenül szubjektívek. Jelentésük - különösen korunkban - gyorsan változik, vagy elavul és teljesen eltűnik. A világ számos szellemi példaképe, mint például Lao-Ce és Buddha, olyan emberek voltak, akik kevés szóval fejezték ki magukat, és sokat hallgattak. A bölcs soha nem beszél feleslegesen. A gnosztikus filozófiák híveit is, és azokat, akik a keresztény-hermészi Gnózisból élnek, a szűkszavúság jellemzi. A hagyomány szerint az emberben az isteni és örök titokban van jelen. Ez mind a mai napig érvényes. Erről a titokról beszélni nagyon kényes dolog, mert szinte minden kiejtett szó csökkenti a téma erejét, legalábbis ha olyan emberek jelenlétében hangzanak el, akik világi hatalomra, sikerre, gazdagságra és magas pozícióra törekednek.

A régi rózsakeresztesek köreiben ezért volt ismeretes a „sub rosa” kifejezés: aminek titokban kell maradnia, annak a „rózsa alatt” kell maradnia. Ezen kívül a „ne dobjatok rózsákat a szamarak elé” szólás is tőlük származik.



A függőleges párbeszéd



Egy hasonló kijelentés a huszadik század filozófiájából is ismeretes: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” (Wittgenstein). A hallgatagság mind keleten mind pedig nyugaton, a régi időktől kezdve egészen napjainkig, hatalmas erénynek számít. Ez sohasem szentségtelenít meg egy magasztos légkört. Ennek ismeretében roppant különlegesnek számít, hogy „szellemi” párbeszéd is létezik, és hogy mi, nyugati emberek - nyilvánvalóan a görög-egyiptomi hermészi írások hatására - nyitottá váltunk egy ilyen fajta gondolatcsere számára. Ezeknél gyakran belső, „ függőleges” párbeszédekről van szó, azaz egy megvilágosult tudatból fakadó mester-tanuló viszony párbeszédéről. Ezek a dialógusok - és ez a titoknak a része - saját bensőnkben zajlanak!

Egy ilyen beszélgetés mindig spirituális, kristálytiszta és őszinte. Olyan mondatokból áll, melyek tökéletesen megragadják a lényeget, hogy ezáltal egy értelmes eredmény jöjjön létre.

Az alábbi sorok egy ilyen jellegű gondolatcserét szemléltetnek:

„Mi lesz most a lelkemmel?”

„Komoly kérdés.”

„Nos, mivelhogy tudom, hogy létezik, gondoskodni fogok arról, hogy jól menjen a sora.”

„Hogyan akarod megtudni, hogy mi a helyzet a lelkeddel?”

„Talán azáltal, hogy felteszem magamnak a kérdést: Nehéznek vagy könnyűnek érzi-e magát?”

„Mit értesz pontosan ez alatt?”

„Nehéz - a lehúzottság értelmében, a folyamatos emberi vágyak és igények következtében. Könnyű - a megvilágosodás értelmében, mert olyan szintre emelkedik, ahol saját magáról és eredetéről megtapasztalhat valamit.”

„Hogyan tudod ezt megállapítani?”

„Nehéz kérdés. Attól függ, hogy milyen mértékben tudatosul bennem a lelkem jólétéért való felelősségem. Két létállapotot tudok megkülönböztetni: Az egyik, amelyben saját magamat embernek tapasztalom meg, együtt mozgok a mindennapok dolgaival, azokban élek, örömmel tölt el, hogy élek; és e mellett létezik egy másfajta élettapasztalat.”

„Ezt meg hogy értsem?”

„Ezt a tapasztalatot könnyebben elképzelheted, ha kinyilatkoztatásnak fogod fel.”

„Az egyik állapot jobb, mint a másik?”

„Mennyire jártas vagy abban, hogy másokat csapdába csalj. Nem, mondtam már, hogy a felelősségről van szó.”

„Bizonyosan a jó lelkiismeretet érted ez alatt. Annak a kielégítő érzését, hogy jó ember vagy.”

„Na jó, mindenesetre azt, hogy embernek ismerjem fel magam.”

„Úgy érted, hogy a lélek a lelkiismereted?”

„Nem, nem a lelkiismeret, de hangként használhatja azt. A lelkiismeret például segít nekünk abban, hogy komolyan vegyük a felelősségünket, és megóv minket a feledéstől, valamint az abból fakadó vak ösztönöktől.”

„Olyan jól tudunk beszélgetni egymással. Mondd meg nekem, miből fakad ez a gyengéd gondoskodás ez iránt a - kérlek ne vedd zokon - alig érzékelhető lény iránt, melyről azt gyanítod, hogy létezik.”

„Én nem gyanítom, én ismerem. Ez valami Más, Magasabb, mint az ésszel való gondolkodás: Intuíció, egy minden értelmet felülmúló intuíció, direkt, mindent átfogó és örök. Ez az ismeret nem megfontolásokból fakad, hanem a „szív felismerése”. És ez által válik lehetségessé az isteni létok vagy lélek felismerése.”

„Azt hiszem lassan kezdelek megérteni. A ragyogás az, amire rátaláltál, és ez még a beszélgetésünket is megváltoztatta. A léleknek ez a ragyogása körülvesz téged, mert útra keltél vele. Mindaz, amit közöl veled - ha helyesen értelmezem azt, amit mondtál - egy másik képesség által tudatosul benned. A lélek ragyogását adó fény lehetővé teszi számodra, hogy részesülj egy vibráló, sugárzó, teljes valóságból.”

„Így van, és ez az, amit a felelősség alatt értek. Megfontolás által fogalmat alkothattunk a lélek minőségéről, és rá tudtunk találni az útra, melyet be kell járnia. E tudás birtokában képesek vagyunk megkülönböztetni, hogy mi az, ami a megtestesült lelket - mert tulajdonképpen azok vagyunk - megbéklyózza, és mi az, ami szabaddá teszi, mit kell elhagynunk, vagy feltétlenül megcselekednünk. Mert ha nem figyelünk, a gonoszt tartjuk jónak és fordítva. Mindig ezáltal jön létre a zűrzavar, vagy a feledés.”

Krishna a következőket mondta Arjunának az isteni létokról (a lélekről):

„A fények fényeként sötétségünk és tudatlanságunk mögött marad. Ő a felismerés, az egyedül valóságos, melyet tanulmányozhatunk vagy felismerhetünk, a szív lakója.”



Az emberben lévő szellemi másik



Ha áthatoltunk legbensőbb lényünk, lelkünk és a lét isteni alapjainak valódi felismeréséig, egészen bizonyosan megértjük a hermészi gondolkodás kiindulópontját. Ennél a kezdetnél az emberben lévő két alakról van szó. Hermész ezt a lényeges dolgokon való elgondolkodásnak nevezi. A kör így bezárul. A mikrokozmoszban az eredeti alak újra életre kel. Az ember pedig, aki a lélek számára mindezt lehetővé tette, tökéletesen és boldogan feloldódik ebben a szellemi másikban! Ezáltal képessé válik arra, hogy a modern társadalomban élve és hatva, az eredeti élet erejét és fényét ismeretlen módon embertársai számára kisugározza. Erre pedig hatalmas igény van!

Az eredeti, egyetemes életből származó erő és fény az egyén életében közvetlenül megtapasztalhatóvá válik és képes abban hatást kifejteni, mert a mikrokozmosz egykor, a távoli múltban ebből az univerzális életből keletkezett.

A fény rezgés, vibrálás. Beszélünk fénysebességről is, melynél gyorsabb már nem is létezik. A fényhez azonban öröm is kapcsolódik. A fény ajándékozza meg szépséggel a Földet. Szépsége általa lesz láthatóvá. Ha egy szobába lépve felkapcsoljuk a villanyt, megpillanthatjuk a szép berendezési tárgyakat. Ezért mondják, ha valaki bensőleg meglát, vagy megtapasztal valamit, hogy fény gyúlt benne. Egy erdei séta során néha megfigyelhetjük, amint a fény egészen különlegesen hatol át az ágak között, amint a harmatcseppekkel játszik a leveleken, milliószoros ragyogást árasztva táncol, és számtalan sugara a lombokon át egészen a talajig hatol. Minden lépés a színek új palettáját, a fénysugarak új, ezerféle árnyalatát teszi felismerhetővé. Mégis mennyivel élőbb az eredeti Fény, a két világ felismerése. Lényünk legmélyéből fakadó bizonyossággal tudhatjuk és elhatározhatjuk: Ezt a fényt nem engedem el többé; ez soha nem fog elhagyni engem. A véremig hatol ez a kapcsolat. Mivel tudomásunk van a két világ, a két természet létezéséről, és életben tartjuk ezt az ismeretet, tehát párbeszédben maradunk vele, kijelenthetjük: Ebben a függőleges párbeszédben a két barát egy lénnyé vált.

A mikrokozmoszból pedig soha többé nem kell eltűnniük, ellenkezőleg, ők vezetik majd őt az új életterület dicsőséges fejlődéséhez.

Aki így folytat párbeszédet, az egy egészen másfajta tudással, egy egészen új, élő ismerettel áll kapcsolatban. Ez a Gnózis.

„Ismerd fel a Világosságot, és köss vele barátságot!” (Hermész Triszmegisztosz)

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,