Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2011-es évfolyam

2011/3/ Kitörés a körforgásból

Pentagram > 2011-es évfolyam

Nehéz léptek dobogtak át rajtam. Az emberek azért fektettek át ezen a patakon, hogy hídként szolgáljak a számukra. Engem választottak, mert a faanyagom különlegesen teherbíró minőségű. A tölgyfa nem rothad gyorsan, és sokat kibír - mondták az emberek.

Emlékképek merültek fel bennem. Nem ez volt az első alkalom, hogy valaki rámlépett, letiport, átgázolt rajtam, megbotlott bennem vagy ugrándozott rajtam… Már életem kezdetén megtapasztaltam ezt, és a későbbiek során is, újra meg újra.

Amikor kis makk voltam, több nővéremmel és fivéremmel együtt egy erős vihar letépett édesanyám fájáról. Lefelé gurultam a hegyen, ahol számos terebélyes tölgy állott. Végül két nagy kő között akadtam fenn.

Egy őz futott át felettem, melynek patája még mélyebbre nyomott az apró kőtörmelék közé. Fentről termőföld szitált rám, és a lehullott lomb takart be. Majd horkantást hallottam: vaddisznók! Már majdnem rámtaláltak, amikor egy hirtelen lövés menekülésre késztette őket, és az egyik disznó körme egészen mélyre nyomott engem a talajba.

A következő tavasszal gyökereim mélyre fúródtak a földben, és egy szép leveles hajtást növesztettem a fény felé. Sok figyelmetlen vándor haladt el mellettem: voltak, akik átgázoltak rajtam, mások a cipőjükkel hajlítottak le - de én mindig újra felegyenesedtem.

Egyszer aztán meghallottam, hogy felettem, fent a hegyen, ahonnan jöttem, fákat vágnak ki. Recsegés-ropogás volt a kivágásra ítélt öreg tölgyfák utolsó sóhaja. Az egyik ember így szólt: „Ezekből a vastag ágakból deszkákat és gerendákat fűrészelhetünk - és a korona, ha kiszárítjuk, jó tűzifa lesz a számunkra.”

Ilyen sors vár tehát egy szép tölgyfára: évszázadokon keresztül növekszik, el kell viselnie a szelet és az időjárás viszontagságait - aztán kivágják, és valahol egy fűrésztelepen végzi, ahol bútort készítenek belőle, vagy, mint ahogy éppen most velem történik, egy kis hidat ácsolnak belőle valahol, vagy eltüzelik. A fa utolsó szolgálata eme Föld vérkeringésében az, hogy felszáll a tűzben, és a sok-sok év alatt a fában tárolt Nap-meleget újra odaadja. Ami megmarad, az csupán némi hamu, és egy kis nedvesség, amely gyorsan elillan.



Ezeket a gondolatokat két arra járó ember vetítette egy sok évet megélt tölgyfára, amely ott állott a hegyen. És a tölgyfa azt gondolta: „Ez lenne minden? Hát ez lenne ennek a Földnek az életelve? És vajon minden élőlény számára érvényes ez az életelv - minden jövevény, minden állat, minden ember számára? Egyszer áldás, máskor átok?”

Düh és harag, gyász és kétségbeesés árasztotta el a bensőjét: hát ez lenne ennek a teremtésnek az értelme?



Egyszer, egy hideg éjszakán a fa mellett elhaladó vándorok halk hangot véltek hallani: „Az ember hasonlatos egy fához, az ember gyökerei azonban a mennyben vannak. Törjétek hát át ezt a kört, az örök születés, növekedés, virágzás és újra meghalás körforgását! A felfelé haladó spirálist bontakoztassátok ki magatokban! Átéltétek a kétségbeesést és megfogalmaztátok a kérdést, ezért most megkaphatjátok az egyetlen lehetséges választ: szülessetek meg újra!

Bensőtökben lépjetek ki ebből a térből és lépjetek be egy magasabb rendeltetésű életbe! Akkor a halálotok már csak a régi és megmerevedett fa-anyag szükséges vége, a ti új lelkesültségetek pedig egy világító, mindig hajlékony isteni képesség felébredése lesz: amely lehetővé teszi az eredeti élet áramainak tökéletes felvételét.”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,