Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2012-es évfolyam

2012/1/ Csak a tűzmadár győzi le a gonoszt

Pentagram > 2012-es évfolyam

Vallás és filozófia korunk társadalmában

Napjainkban a vallás egyre inkább háttérbe szorul. Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy a filozófia iránt fokozódó érdeklődés mutatkozik meg. Úgy tűnik, mintha most tőle várnánk üdvözülésünket, mivel Isten és a vallás átélése mind jobban háttérbe szorul. A filozófiát gyakran hozzák közvetlen kapcsolatba a spiritualitással, ezért nagy reményeket ébreszt az emberekben.



A múltban a vallás képezte az elsődleges fórumot létproblémáink megoldására és az életünk értelmére vonatkozó kérdések megválaszolására. A filozófiát leginkább csak intellektuális egyének érdekes időtöltésének tekintették. A felvilágosodás kora óta azonban a filozófia visszafoglalta helyét az életszemlélettel foglalkozó gondolatrendszerek színpadán.

Korunkban már kvantum-filozófiáról is beszélnek (lásd Pentagram 2011/6), mivel a modern kvantumfizika megkísérel hidat verni a fizika ás a metafizika között.

A 20. századot megelőző korok fizikája minden vallást és istenképet nélkülözött. Tisztán empirikus tudomány volt, melyen egy mechanikus és kauzális törvényszerűség uralkodott, amiből minden keletkezett és végbement. Ez a gondolkodásmód a filozófián is oly mértékben eluralkodott, hogy az azóta leginkább elemi életkérdésekkel és az azokra irányuló vallási befolyásokkal foglalkozik.

Néhány filozófus már nem is tartotta szükségszerűnek, hogy a világról alkotott gondolataiban még vallásos fogalmaknak és elképzeléseknek is helyet szorítson. Erre Nietzsche kijelentése - „Isten halott” - szolgáltatja az egyik legismertebb példát.

A filozófusok általában nagy szükségét érzik annak, hogy kifejezzék erkölcsi felfogásukat, és világosan meghatározzák, mit értenek etikán. Néhány filozófus azonban éppen az etika és a vallás területén kerül szorult helyzetbe, és fel kell ismernie, hogy a lét ezen aspektusai kivonják magukat a tudomány és a filozófia befolyásai alól. Az a mód, ahogyan a tudomány a világhoz és az emberiséghez közeledik, és ahogyan vizsgálja őket, valamint az a mód, ahogyan a vallási nézőpontokkal bánik, teljesen elkülönül egymástól. A filozófusok gondolataiban mégis az etika játssza a főszerepet. Az etika fogalmát valami jó, vagy jobb elérésére való törekvésként foglalhatjuk össze.



A filozófusok tehetetlensége és a gonosz



Ha egy filozófus kitart azon megállapítása mellett, hogy etika vallás nélkül is lehetséges, akkor egyszerűen feltehetjük neki a kérdést, hogy a háborút követő időszak humanizmusa miért nem hozott békét, hanem csupán felcserélte a háborús színtereket?

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a vallás életben betöltött irányadó befolyásának kiesését az etika nem képes kielégítően kompenzálni.

A filozófia korlátait egyértelműen illusztráló másik fenomén a gonoszhoz való viszony. Úgy tűnik, mintha korunkban a gonosz számtalan formája gátlástalanul megnyilvánulhatna anélkül, hogy magára vonná a filozófusok ítéletét.

Susan Neiman, amerikai filozófus ezért teszi fel csodálkozva a kérdést, hogy a filozófiában miért hanyagolták el olyan sokáig a gonosz problematikáját. Kortárs filozófusok azzal válaszolják meg ezt a kérdést, hogy a gonosz a valláshoz tartozó fogalom, és Isten úgyis halott. A gonoszt nem tekintik többé olyan témának, melyről mély értelmű megállapításokat lehetne közölni.

Mégis úgy tűnik, hogy ha valaki valóban a világ mélyére akar hatolni, újra és újra a gonosz problematikájával konfrontálódik. „Miért történnek folyton olyan dolgok a világban, melyeknek nem szabadna megtörténniük?” Az ezzel a kérdéssel folytatott kitartó küzdelem pontosan arra utal, hogy a gonosz problematikájára nem létezik filozófiai megoldás.

Azonban a gonosz valóban kizárólag vallási problémát jelent? Nem rejlik-e minden ember lényének legmélyén? A természetember a jót kizárólag annak elválaszthatatlan társával, a gonosszal együtt ismeri.

Természetesen kijelenthetjük, hogy az uralkodó vallás úgymond abszolutizálta a gonoszt azzal, hogy szorosan összekapcsolta a bűn fogalmával.

Az egyházi dogmák, melyek gyakorlatilag az emberen kívülre helyezik a gonoszt, nem vezettek-e számtalan esetben egy megmerevedett és félelemmel eltöltött bűntudathoz? Ezzel azonban nem tudták legyőzni a gonoszt.



A gonosz oka



A gonosz okát és lényét illetően számos elmélet létezik.

Rudolf Steiner „A gonosz misztériuma” című értekezésében kifejti, hogy a gonosz az ősidőkben az élet fejlődésének szükségszerű előfeltételeként jött létre.

A szembeszegülések és ellenerők megteremtése révén az életnek erőteljesebben és jobban kellett volna fejlődnie. Ebből azonban később, nem szándékozott hatásként, kialakult a gonosz.

Ha az ember, életútja során, akadályokba és ellenállásokba ütközik, könnyen egy negatív viselkedésmód útjára tévedhet. Ezért a gonoszt a minden emberre jellemző önkifejezési és önfenntartási ösztön negatív pólusának is tekinthetjük.

Egy, a Gnózisról tartott előadás folyamán felmerült a kérdés, hogy gnosztikus nézőpontból szemlélve, honnan származik a gonosz? A válasz meglepően egyszerűnek hangzott: „A gonosz a tudatlanságból ered.”

A tudatlanság alatt természetesen nem az ismeretek hiányát értették, hanem a valódi emberi létet illető tudatosság teljes hiányát.

Önmagunk intenzív vizsgálata révén azonban lehetővé válik, hogy elhatoljunk a minden emberben benne rejlő gonosz valódi lényegéhez, és ezáltal az embereken és a világon uralkodó törvényszerűségeket illetően mélyebb belátásra tehessünk szert.



Az ember életét meghatározó legfontosabb befolyások közé sorolhatjuk az ő hatalomra, tekintélyre és birtokra való törekvését; azokat az elképzeléseket, melyek a legtöbb esetben öntúlbecsüléshez, s ezáltal önérvényesítéshez és önzéshez vezetnek.

A természeti törvények nem változnak a létért való küzdelem folyamán - az emberek által foganatosított valamennyi politikai vagy gazdasági változás ellenére - és nem kell prófétának lennünk ahhoz, hogy megjövendöljük, mi fog történni a kulturált önzés legmagasabb fokán.

Az emberek belső meghasonlását a tetőpontjához vezetik, ami a feszültségeket még kirobbanóbbá teszi - gondoljunk csak a Norvégiában lezajlott júliusi drámára, melyet egy rettenetes, de elkerülhetetlen következménynek tekinthetünk.

Legyőzhetjük-e a gonoszt ezzel a nézettel? Korunk emberének kiélezett individualitása valamennyiünket nagymértékű felelősségre és önállóságra kényszerít arra vonatkozóan, hogy mihez kezdünk az életünkkel. Ezért az önmegvalósítás a mai ember legfontosabb fejlődési feladata.

Aki mélységes vágyakozással készen áll arra, hogy egy belső tájékozódásra irányuljon, egy intenzív keresés kezdetén állhat.

A felismerésből, hogy léteznie kell egy másik valóságnak is, melyről lényünk legmélyén csak bizonytalan emlékeink vannak, eljutunk annak a belátásához, hogy világunk meghasonlottságát - és azzal együtt a gonoszt - valójában nem lehet legyőzni.

Tisztán és világosan látjuk, hogy életterületünk nem lehet az élet eredeti területe, és nem is válhat azzá soha. Nekünk magunknak kell alapvetően megváltoznunk - ez a dolog lényege. Életünk e döntő válaszútjánál egyértelművé válik számunkra minden filozófia és uralkodó vallás hiányossága, és megtörténhet, hogy életünkben - jelképes értelemben - megjelenik a tűzmadár, a főnix, egy új emberi létbe való felmenetel szimbóluma, amely a halhatatlan lélek újjászületése által valósul meg.



A tűzmadár ereje és az új életmód



A filozófia és azon felül a vallás a tűzmadár ereje által most igaz módon visszanyerheti hatalmát. Az igaz vallás egy magasztos, természet fölött álló élettel való kapcsolat létrehozásával bizonyítja magát. Az embert ez végül az isteni léttel való megújított kapcsolathoz vezeti, és az látni fogja - szimbolikus értelemben - természetben született testéből felszállni a tűzmadarat, a magasztos, szellemi embert.

A rózsakeresztesek transzfigurációnak nevezik az új emberré válás e folyamatát, mely az én-hez kötöttség abszolút legyőzéséhez, és a természeterők igájától való megszabaduláshoz vezet.



Minden világvallás tartalmazza a szellemmel kapcsolatban álló halhatatlan lélek ősi tanát. Az örök béke eredeti isteni világába csak egy újra megszületett lélek léphet be. A tökéletes önátadáson alapuló „belső forradalom” radikális folyamata pedig valóban új belátásokhoz, sőt új tudathoz vezet, melynek következtében lehetővé válik egy tudatosan átélt új életállapot elérése.

Úgy tűnik azonban, hogy az emberiség számára az jelenti a legnagyobb problémát, hogy habár megérti a vallások és a bölcsességtanok lényegét, mégis az esetek többségében képtelenek annak megfelelően cselekedni. Csak „hallgatja, de nem cselekszi az igét”, hogy Pál szavaival éljünk.

Az ismeret azonban kizárólag a cselekvés által válik bölcsességgé. Próbáljuk meg elképzelni ezt az új életmódot.

A hangsúly elsősorban arra helyeződik, hogy felelősséget vállaljunk mindenért, amit mindennapi életünkben teszünk, vagy nem teszünk meg. Ez a felelősségvállalás az embertársainkkal, az állatokkal, és a természettel való szeretetteljes kapcsolatba fog torkollni. Ezt az állapotot a felebaráti szeretet gyakorlásának is nevezhetnénk. Azonban egyedül ez nem elegendő. A folyamat előrehaladtával türelemmel és kitartással az önátadásra is törekedni kell.

Eközben lassan, de folyamatosan egy másik erőtér energiáit, azaz az isteni természetből származó tiszta életszubsztanciákat asszimilálhatunk. Az új életmód gyakorlati megvalósítása kizárólag ezeknek az erőknek a segítségével mehet végbe. Ekkor egy tiszta szereteterőből, „a szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” és a „ne az én akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg” erejéből élünk.

Fel fogjuk fedezni, hogy az élet, éppen azáltal, hogy az én nem áll többé a középpontban, meglepően egyszerűvé válik. Felebarátaink, a világ és az emberiség belátással való szolgálata ezzel magától értetődővé válik. Ez az új életmód lényege.



A csoportegység azonos gondolkodáshoz vezet



Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája - a világ egyik olyan fókuszpontja, ahol fényerő szabadul fel - nyomatékosan a csoportegységre helyezi a hangsúlyt, mely a közös törekvésben, irányulásban, a kölcsönös védelemben és az erőtér oly különleges légkörében érvényesül.

A csoportegység nem csak a spirituális transzformáció egész folyamatát támogatja, hanem egészen konkrétan a fizikai regeneráció egy folyamatát is.

Az ember fizikai tulajdonságai is megváltoznak annak az eleven kapcsolatnak a révén, amely a tisztuló tudat és a megtisztult szív, valamint a szellemi mátrix között áll fenn. Ez utóbbi nem más, mint a csoportban és a csoport körül létező, a transzformációt elősegítő teremtő erő. A tagok így kollektív fáradozásaik eredményeként valódi istentiszteletet élhetnek át: „megkaphatják és tovább ajándékozhatják a Fény erőit, melyek minden időben segítően, támogatóan, és ebben az értelemben megszabadítóan hatnak”. A csoportegység így végül csoport-barátsággá válik!



A főnix, a megszabadulás szimbóluma



A tűzmadár, az abszolút szabadság felé repülő madár, a Szellemerő tüzét jelképezi. A Szellem tüzét az igaz hitnek is tekinthetjük, a Szellem világával való meghitt, belső kapcsolatnak.

Ezáltal nagyon gyorsan legyőzhetjük jelenlegi kifinomult, meggyökeresedett hitfelfogásunkat, mellyel én-személyiségünk a világképét táplálta. Az új belátások, az új „dolgokról való ismeretek, melyet a szem még nem láthat” - ami a hit valódi jelentése - megszabadítanak bennünket régi világképünktől és annak tragikus téveszméjétől, hogy mulandó énünket valós lényünknek tekintsük. Mert pontosan ez a lényéről alkotott kép láncolja a relatív világhoz az embert.



Az új potenciál



A transzfiguráció folyamatának megértéséhez nagy jelentőségű annak a ténynek az ismerete, hogy több világ és valóság létezik. Ebben az összefüggésben beszélünk a „Statikáról”, az eredeti isteni rend abszolút világáról, és a „Dialektikáról”, a relatív világról, világunk életterületéről.

Ha az embernek sikerül saját valódi lényét újra megtalálnia, kezében tartja egy, az örök szellemi rend értelmében vett, valóban teremtő tudat megszerzésének kulcsát. Ehhez mintegy kvantum-ugrásra van szükség egy magasabb szintű tudati dimenzióba, mely eloldoz bennünket e világ relatív életvalóságától.

Ha az ember ésszerűen alkalmazza önmegszabadító teremtő képességeinek mérhetetlen potenciálját, a szó szoros értelmében „legyőzheti” a régi világot, és az eljövendő új ember az örök abszolút világ lakójává válik.

Relatív világunk pusztán egy híd, melyen átkelhetünk. Szolgál bennünket, hogy általa valódi lényünk tudatába kerüljünk, és felismerjük annak nemességét, de ezen a hídon nem kellene házat építenünk!

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,